Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-17 / 40. szám

Megtöltötték gabonával a dombóvári betontornyot A próba sikerült — Épül az új vasúti hálózat — Felújítják a malmot is ' Húszezer tonna gabonát raktároznak a betonfalak között. Néhány hete megteltek Dom­bóváron a megye legnagyobb gabonatárolójának hatalmas betontartályai. A tizennyolc, több mint hét méter átmérőjű függőleges betoncsőbe, s a kö­zötte lévő úgynevezett kárókba kétezer vagon gabonát vittek a serleges felvonók. A szaka­szosan végzett feltöltés nem csupán a gabonasiló üzembe helyezését jelentette, hanem ez volt egyben a próba is. Köz­ben ugyanis műszerekkel vizs­gálták, hogy a húszezer ton­nás terhelés hatására meny­nyit süllyed az építmény. A próba kiválóan sikerült. A mezőgazdasági betonerődít­mény a megengedettnél, de a tervezettnél is jóval kisebb mértékben süllyedt, s ami a szakemberek számára még igen lényeges volt, hogy ez a minimális elmozdulás a ter­heléssel arányosan következett be. Áll tehát és feladatának megfelelően üzemel a 74 mil­lió forintos költséggel elkészí­tett dombóvári gabonasiló. Óránként 18 vagon gabonát tudnak átvenni, elraktározni a hatalmas rekeszekbe. S ami szintén lényeges, ezt a mennyi­séget megtisztítva viszik fel az emelőgépek a toronyba, mert a nagy teljesítményű tisztító- berendezés óránként 20 vagon terményből képes eltávolítani a szennyeződést. A malom kapacitását ille­tően ismét használhatjuk a felsőfokot. A dombóvári a megyében a legnagyobb. S a mostani ötéves tervben to­vább nő. Több részletben re­konstrukciót hajtanak végre, amelynek eredményeként tel­jesítőképessége a jelenleginek kétszeresére emelkedik. A malom és a majd húsz­ezer tonna gabonát tartalma­zó betontorony közötti részen jelenleg is dolgoznak az épí­tők. Vasutat építenek. A régi iparvágányt a betonozáskor el­bontották, s most készítik az újat. Ez is nagyobb lesz, mint a hajdani. Két sínpáron áll­hatnak majd a vasúti kocsik. Tavaszra készül el az első vá­gány. — ,sz 1 — Épül az első sínpár. Búcsú — kilencvenöt év után Utolsó napjait éli Szekszárdon egy közel százéves épület. Bontják az egykor volt „se­lyemgyár”, a fiatalok által inkább csak „bőr- díszmű”-nek ismert üzemépület falait. Erre több .okból is szükség van, egyrészt használ­hatatlanná avult, másrészt városszépészeti okok is a bontás mellett szóltak. Helyén park lesz, amely növeli az amúgy is megcsappant zöldterületet Minden búcsúztatónak elengedhetetlen ré­sze az életrajz. Ennek az épületnek, amely oly hosszú ideig jellegzetes színfoltja volt a megyeszékhelynek, rövid története a követ­kező: Bezerédj Pál Tolna megyei földbirtokos — a tiszta emlékű Bezerédj István leszár­mazottja — kezdeményezésére 1880-ban, Szek- szárd székhellyel országos selyemtenyésztési felügyelőség létesült. Ebben az évben már székházat is avattak. Ugyanitt kapott helyet az országos petevizsgáló állomás is, szintén kerek húsz évvel a századforduló előtt. A selyemhernyó-tenyésztés és a vele kapcsola­tos munkák több száz embert foglalkoztattak. Mindez akkor történt, amikor a filoxeravész nagyon nehéz helyzetbe hozta a szekszárdi szőlőtermelőket és napszámosokat. 1903-ban kétemeletes peteraktárral bővült a oSlrVvS? s ezzel a hátsó traktus toldalékait leszámítva, elnyerte mai formáját. 1909-ben a Városi díszközgyűlésen Bezerédj Pált a város «lső díszpolgárává választották. ' A műanyag azután lússorítoUa a selymate * KOR a selyemhernyó-tenyésztés a hatvanas évekre teljesen elsorvadt. A megyeszékhely 1960 utáni ugrásszerű ipa­ri fejlődése ismét élettel töltötte meg a .se­lyemgyárat”. A Rákospalotai Bőr- és Mű­anyagfeldolgozó telepítette ide leányvállala­tát. Száz dolgozóval indult az új üzem, de az év végére már százötvenen dolgoztak a „bőr­díszműben”, hogy mostanra elérje — immá­ron új, korszerű, modem gyártelepen, a Ke- selyűsi út mellett — a nyolcszáz fős létszá­mot. Már az első évben tizenkét és fél millió volt a termelési érték, tizenöt év alatt ez 210 millióig emelkedett. Az emlékezés nem sajnálkozás, még akkor sem, ha Stugner Rudolf, a bőrdíszmű párt­titkára azt mondja, hogy a régi üzem „a dolgozók szivéhez nőtt”, az új viszont kor­szerűségével lenyűgöző. Hogy eredendően kitől származik az ötlet, amit Stugner Rudolffal a beszélgetés során megfogalmazunk, mindegy, ellenben támogat­ni kívánatosnak tűnik és a városi tanács tá­mogatására ajánlani is méltónak. Várhatóan nagyon szép park lesi majd a lebontott épü­let helyén.- Valahol a parkban, akár szobrot helyettesítendő, jó lenne elhelyezni a régi épület makettjét, s mellette egy márvány­táblán, pár mondatban megörökíteni az egy­kor volt épület történetét. Ipartörténeti emlé­künk úgysincs, ez nyithatná meg a sort. LÉTÉN VEI GYÖRGY Bonyhádi járás: Politikai munka a társközségekben ft f APCkîÎ7C6fl ~ viszonylag új fogalom, a tanács­ié lulOHUAdCy szervezet korszerűsítésével, a vál­tozó, fejlődő politikai, gazdasági viszonyokhoz igazodó átszervezésével keletkezett. A társközségben nincs ön­álló tanács, a lakosságot tanácstagok képviselik a kö. zös tanácsban. A kis településeket átfogó tanácsszervek működését, fenntartásuk magas költége, irányításuk nehézsége és a szakemberhiány jellemezte, az elapró­zottság hátráltatta e községek fejlődését, nehezítette a kommunális, kulturális, szociális feladatok ellátásának korszerűsítését. A bonyhádi járásban — ahol a múltban is a leg­több volt az úgynevezett kisközség — nyolc közös tanács működik, a társközségek száma pedig 15. Több mint egyharmada a megye közös tanácsainak, Illetve társközségeinek. Közel tizenegyezer ember él e néhány száz lélekszámú társközségekben. Ezért fordít külö­nös figyelmet a járási pártbizottság e községekre, a lakosság ellátására, az itt folyó politikai munkára. A járási párt-végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén meg. vitatta a társközségekben folyó tömegpolitikai munka helyzetét és feladatait, a megye párt-vb. 1974. augusz­tus 27-i határozata alapján. R7 £fC7(lliVP7Ä6lf AI1 voltak olyan fenn. ML £Î1û£ÏÏI VLiCSnUr tartások a lakosság kö. rében, hogy ezután „mostohagyerekként” kezelik őket, ilyen aggodalomra ma már nincs ok. Mindenütt működik tanácsi kirendeltség, ahol a lakosság részére az alapvető ügyintézés történik. A kereskedelem biz­tosítja a napi közszükségleti cikkekből az ellátást és nem is lehet olyan igény, hogy pl. motorkerékpárt,^ vagy centrifugát tartsanak a grábóci boltban, ezekért már érdemes néhány kilométerrel távolabbra menni. A szükséges fejlesztési igények jobban kielégíthetők az anyagi eszközök koncentrált felhasználásával, például a kisdorogj művelődési ház létrehozására — saját erő­ből — a község talán sohasem lett volna képes. Ami azonban a társközségek társadalmi, politikai életét illeti, már nem ilyen, általánosan pozitív a kép — állapította meg a végrehajtó bizottság. Vannak kedvező tapasztalatok a társközségek egy részében, amelyeket másutt is fel lehet használni, de szükség van új kezdeményezésekre is. Ami általános: e falvak lakossága igényli a gya­koribb tájékoztatást, sokkal nagyobb arányban vesz részt a különféle rendezvényeken, mint a nagyobb te­lepüléseké. Például sf félezer lakosú Kismányokon százan-százötvenen is részt vesznek egy-egy falugyű­lésen, annyian, mint Bonyhádon. Jól sikerültek azok a nemzetiségi estek, hetek, amelyeket e falvakban rendeztek. Nagy az érdeklődés a pártnapok, a külön­féle békemozgalmi rendezvények, ismeretterjesztő elő­adások Iránt is. M|tral e társközségek egy részében még pártalap- nílvGI szervezet sincs — a tsz-pártalapszervezetek főképp a szövetkezet problémáival foglalkoznak — a székhelyközségek pártszervezeteinek tette feladatává a vb e falvakban a politikai tömegmunka fellendí. tését, szervezését. Fontos szerepet kapnak a népfront­bizottságok is, amelyek az utóbbi időben fokozódó mértékben aktivizálódnak. Nem, lekerült mindenütt megoldani a fiatalok szervezett -keretek között tör­ténő közéleti tevékenységét, szórakozását. Itt adottak a lehetőségek, hiszen a társközségekben csaknem mindenütt van néhány üres épület Két alkalommal tartottak a társközségekben ta­nácsülést, hétszer pedig vb-ülést. Ezeken a község problémáit tárgyalták. A járási párt-végrehajtó bi. zottság állást foglalt, hogy az ilyen kihelyezett tes­tületi ülések számát a jövőben növelni kell. Tovább kell fejleszteni a tanácstagi csoportok munkáját is. Néhány társközségben csökkent a kulturális tevékeny­ség. Az iskolák körzetesítésével eltávoztak a faluból a pedagógusok is. Azonban a közéleti, tömegpolitikai, kulturális tevékenység nemcsak a pedagógusok fel­adata, hiszen ma minden faluban ott az értelmiség. Elhangzott olyan javaslat is, hogy azok az üzemek, amelyekbe egy-egy községből többen járnak dolgozni, törődjenek e falvak politikai, társadalmi életével. A vezetők látogassanak el a faluba, tartsanak előadáso­kat,. stb. Tpl’HláC7AfAC t°vúbbra ;s foglalkozni kell e ICI lilSdaGlCit} falvak lakossága ellátásának fej­lesztésével, erre készültek, illetve készülnek tervek, de sok még a tennivaló a tömegpolitikai munkában is; Ezért határozott úgy a járási párt-végrehajtó bi­zottság. hogy az irányító pártszervek ez évben vizs­gálják meg a társközségekben folyó politikai munkát, nyújtsanak fokozott segítséget az e községekben mű­ködő pártszervezeteknek, hogy azok aktívabb szerve, zöivé. mozgatóivá váljanak a község társadalmi, po­litikai életének. J. J.

Next

/
Thumbnails
Contents