Tolna Megyei Népújság, 1976. február (26. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-15 / 39. szám
I Â fedröszarréí @ fakáskarbanfarlésig Bővülnek a szolgáltatások Fabők Zoltán, a Helyiipari is Városgazdasági Szakszervezet főtitkára nyilatkozik BoiyM WiySf A rebbanas oka: sok szabálytalanság A szakszervezetek XXIII. kongresszusa hosszú időre megszabta a feladatokat, amelyeket mindegyik szakma a maga sajátos helyzetének megfelelően igyekszik megvalósítani. Milyen időszerű gondok foglalkoztatják a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetét — erről érdeklődtünk Fabók Zoltán főtitkártól. — Az elmúlt évtized egyik jellemző törekvése volt a vidék iparosítása révén szaporítani a munkalehetőségeket. E célnak alárendelve, sok olyan új helyiipari vállalat is létesült, ahol sem a munka-, sem a szociális körülmények nem voltak megfelelőek. Most, hogy már lényegében megszüntettük a foglalkoztatás fehér foltjait, fokozatosan itt is érvényesíteni kell az intenzív iparfejlesztés követelményeit. Másik gond, hogy a helyi iparból kinőtt legfejlettebb vállalatokat fokozatosan át kell csopor- sítani a minisztériumi iparhoz, hogy mint korszerű kis- és középüzemek szervesen bekapcsolódhassanak a belföldi és a nemzetközi igények kielégítésébe. AHOL CSÖKKEN A LÉTSZÁM Milyen ágazatokat érint ez? — Különösen a bútor-, a cipő-, a konfekció- és a vasipart érinti. Az átszervezés népgazdasági hasznossága nem vitatható, vitathatatlan azonban, hogy átmenetileg bonyodalmakat okoz, sok feladattal jár. — Szakszervezetünk taglétszáma 23 ezerrel csökkent. Megmaradnak viszont a helyiipar kisebb, legkezdetlegesebb viszonyok között termelő vállalatai, amelyeknek korszerűsítése saját erőből nem megy. A megoldás egyik módja lehet jelentős támogatás a kooperációban érdekelt nagyüzemtől, illetve a tanácstól. Az utóbbira vonatkozó konkrét tervek már a megyék többségében kialakultak. Megoldás továbbá az ésszerű összevonás, a gyártási profilok rendezése, lehetőleg a lakossági szolgáltatások javára. KÖRNYEZETVÉDELEM A GYAKORLATBAN Hogyan fejlődnek a szolgáltatások? — Az eddiginél gyorsabban. A kommunális és a fogyasztói Nyusziból FARSANG TÁJÁN egyre sűrűbbek a különféle mulatozások. Az egy szakmához tartozók, az azonos területen dolgozók bálokat rendeznek. A Mecsek Kisáílattenyísztő Szakszövetkezet is megrendezte tagjainak a nyúltenyésztök bálját. . ■& ; -V'ÍS * r r A zongorista, ki tudja hányadszor, megtörli izzadó hóm- tokát, fürkésző pillantást vet a táncolókra, majd új számba kezd. így megy ez vacsora óta. Nincs megállás. Fiatal, idő. sebb egyenlő lelkesedéssel, jókedvvel táncol. Jut azért ember az asztalok köröttt székekre is. Meginni egy üveg sört, egy fröccsöt, elmesélni egg viccet, megbeszélni valami halaszthatatlant, sokan leülnek. Az egyik asztaltársaság magához hív: rögtön poharat nyomnak a kezembe. Itt mindenki; ismerős, ismeretlen egyaránt barát. — Mennyit ér szerinted egy magyar vadas anya? — fordul felém a beszélgetők egyike. No, most mit válaszoljak? Nyulakról annyit tudok, hogy meg kell sózni a farkukat... Ezt mondjam? Hallgatok. Ók sem figyelnek a válaszra, folyik tovább az üzlet. Végül egy üveg borral megpecsételik az alkut. — Te is felvásárló vagy? — telepedik mellén egy bajszos, középkorú férfi. — Nem. — válaszolom. — Ja, tenyésztesz? — kapcsol a bajszos. — Tudod, szűk. ségem lenne néhány mázsa tápra. Kifogytam a készletből, és amíg nem jön meg, amit rendeltem, nem tudok adni az embereimnek. — Én kisegíthetlek — szól át a másik asztaltól valaki. — Ha nincs kocsid, az és Volgámmal átszállíthatjuk. — AZ IDEI MAR A HARMADIK BALUNK — mondja a kisállattenyésztö helyi kirendeltségének vezetője, Orbán József. — Mi nemcsak dolgoztatjuk a tagjainkat, a különböző tanácsadó, beszerző szolgáltatások mellett évente egyszer szórakozást is nyújtunk, ezzel a már hagyományos nyuszibállal. Nem mellékes, hogy szórakozás közben megismerjük egymás gondjait, problémáit, ezekből a beszélge. tésekből tenyésztő és felvásárló egyaránt tanulhat. Az itt lezajlott nyúlcserék hasznosak a tenyésztő szempontjából is, mert az egyes állományokban vérfrissítéshez vezetnek. — Hogyan került Tolnába a pécsi szakszövetkezet? — Kár lenne most már az okokat firtatni. Lényeg, hogy 1972. óta van itt lerakat, kirendeltség. Mi csak a saját tag. jainktól vesszük át a nyulakat. — Gyere táncolni. — ragadja magával beszélgető társamat fiatal, csinos felesége. m Éjfélkor tombola. A fődíj egy törzskönyvezett, hófehér baknyúl. Ez érdekli a tenyésztőket. A pezsgő, az emeletes torta csak ráadás. A boldog nyertes — minő véletlen — nem is tenyésztő, vendég csak. Pillanatok alatt szabályos ár- verés alakul ki. Végül az egyik fiataiember ISO forintért elviszi a vyulat. % A zenekar újra rázendít. A pincérek családtagként szó. rakoznak a vendégekkel, megállás nélkül hordják az italokkal megrakott tálcákat. A tánctól felhevülő párok szomjasak. I KINT VILÁGOSODIK. Reggel van — látszik a táncolók mozgásán. Lassulnak, fáradtabbak. Nappali világosságban indulnak haza az utolsó bálozók. Itt a vasárnap. a pihenés napja. — Találkozunk ir?7-''rn, a következő nyuszibálon. — mondják búcsúzóul a megye különböző községeiből összejött emberek. ~ TAMÁSI — szolgáltatások közül az utóbbiak nagyobb hányadát a szövetkezeti és a kisipar bonyolítja le. De idetartozik az állami fodrászat, a kozmetika, a mértékutáni szabóság, a cipőjavítás, amely mérsékelten terjed. Megkétszereződik viszont a lakossági mosás ... — A legdinamikusabb fejlődés a kommunáiig szolgáltatásokban, víz-, csatorna-, fürdőhálózatban, a lakáskarbantartásban, a köztisztaságban, a parkgondozásban várható. Az V. ötéves tervben a lakás- karbantartásra 30, víz- és csatornahálózatra 33, köztisztaságra, csak a szemétégetőre 2 milliárd forint jut. Úgyhogy most már nemcsak a környezetvédelem fogalma, hanem gyakorlata is kezd divatba jönni. De változatlanul gondja a társadalomnak, tehát a szakszervezetnek is. AMIRE TÍZEZER t j MUNKÁS KELL — Gond például, hogy amíg az iparban a létszám szükségszerűen csökken, a kommunális szolgáltatásban növekednie kell. A víz- és csatornahálózat bővülése például, a gépeA hőmérséklet mínusz két fok. A hóréteg vastagsága az úttesten tíz centi. Szekszárdon a művelődési ház közelében egy Trabant áll reggel óta. Dél felé jár az idő, amikor e tulajdonos a kocsinál megjelenik. Kocsiba ül, begyújtja a motort. A motor kifogástalanul működik, de a hátsó kerekek nem forognak. Két-három újabb kísérlet, a hátsó kerekek csúsznak, mint a szántalpak, de nem forog nak. Néző már tíz is van, jótanács kétszer annyi. Most két fiatal keveredik a nézők közé. Olyan tizenhat- tizenhét évesek lehetnek. — Mi a baj? •— kérdi a nagyobb fiú a tulajdonostól. — Befagyott a fékem! — jön az elkeseredett válasz, ki tudja már hányadszor. A két fiú összenéz. Szó nélkül leteszik táskájukat a hóra, an- ' nak tetejére a télikabátakat. Aztán a kocsihoz lépnek. A kerék meleg vízre sem forog. Pokróc . kerül elő a kocsiból, azt a hóra teszik és az egyik fiú a kocsi alá fekszik, aztán a másik U. sítés tökéletesítése mellett is, tízezer új munkást kíván. A karbantartás sem nélkülözheti az élőmunkát. Gondunkat súlyosbítja, hogy a kommunális szolgáltatások egyes munka- területeit, a csatornázási, vagy a temetkezési munkát nem lehet szeretni, a feladatokat mégis teljesíteni kell. Létszámnövelésre tehát csak a munkakörülmények, a szociális viszonyok javításával, az általános színvonal fölé emelésével számíthatunk. A helyzet komolyságára jellemző, hogy legutóbb összesen hatan jelentkeztek kéményseprő-tanulónak. Pedig a kémények még nem mentek ki a divatból. — Az általános, minden szakszervezetre kötelező feladatok mellett, ilyen gyakorlati, hétköznapi, de nem mindennapi problémákkal kell megbirkóznunk, ha eleget akarunk tenni a szakszervezetek kongresszusa határozatának, a társadalom irántunk támasztott igényeinek — hangsúlyozta befejezésül Fabók Zoltán. A hőmérséklet mínusz kettő fo-k, a hóréteg vastagsága tíz centi és a 'két fiú már fél órája fekszik a kocsi alatt. Mosolygó képpel bújnak elő. — Most Indítsa el a motort! —r szól a nagyobbik fiú a tulajdonoshoz. A motor indul és a kerekek hiba nélkül forognak. A tulajdonos a pénztárcája felé nyúl, a fiúk erélyesen tiltakoznak. Baráti, kézfogás. A kocsi indul a városból kifelé, a fiúk a városba befelé. Arra a kérdésre, hogy kik voltak ezek a fiúk, egy idősebb néző válaszol: :— Ipari tanulók,- motorszerelő ipari tanulóki Tanulók? Lehet, papíron leheti H a tőlem függne, én mór most kiadnám 'nekik a szakmunkás-bizonyítványt. Mert ezen a napon nemcsak a szakmából, de emberségből is jelesre vizsgáztak. Beck András Szekszárd A Bonyhádi Cipőgyárban, ahol e hó harmadikán délelőtt robbanás, majd tűz keletkezett, ismét zavartalanul folyik a munka. A robbanás, a tűz okáról a Tolna megyei Tűzoltóparancsnokságon tájékoztatták lapunkat: — Több szabálytalanság együttes jelenléte idézte elő a bajt. Az elszívót huszonegy berendezés üzemeltetésére méretezték, mégis harmincötöt kapcsoltak rá. Az elszívóberendezés szabadba vezető nyílását rongydarab, cipőtalp-marad- vány és egyéb szennyeződés szűkítette le. A több mint ezernyolcszáz dolgozót foglalkoztató üzemben sem a művezetők, sem a magasabb beosztású személyek nem részesültek tűzvédelmi oktatásban. Az utóbbi két évben az alja-összeszerelő műhely elszívóberendezésében két alkalommal támadt tűz, de csak az egyikről tájékoztatták a tűzoltóságot. Az üzemben mái tavaly október óta önálló tűzvédelmi előadónak kellett volna lennie, de nem volt. Az importból származó Durlin-lak. kot tűzvédelmi vizsgálatok nélkül használták, így annak tűzvédelmi jellemzőit nem ismerhették. Végül: üzem közben szikrát húzó munkát: fúrást végeztek az elszívón. — Mi váltotta ki a robbanást? — Az elszívóra még egy csatornát kívántak rákötni, mivel a dolgozók panaszkodtak, hogy kellemetlen a Durlin és a de- ' naturáit szesz erős illata. A lakatos hét lyukat fúrt az elszívó másfél milliméteres vaslemezébe, majd lemezvágóval akarta folytatni munkáját. A hetedik furat készítésekor a fúró megszaladt, a fúrófej szikrát csiholt, a szikrát a ventillátor a robbanásveszélyes gőzzel teli, belül gyúlékony anyaggal bevonódott csőbe szívta. bem a fúrást végző szakmunkás, sem a munkát elrendelő művezető nem részesült tűzvédelmi oktatásban. L. M. Tanulók? A jövevény — Jő napot, — köszönt a jövevény, s megállt a sovány, keszeg ember előtt. — Ismeri Köszöni Ferencet? Azt keresem, de nem tudom, hol lakik. Szavaiból kiérződik, hogy alföldi ember, — Kászonit .mondott? kérdezett vissza a másik, s töprengés ült az arcára. — Olyat én nem ismerek. — Az nem lehet Biztosan tudom, hogy itt (akik. — Hát rosszul tudja. A jövevény gúnyos arcot vágott — Azt mondja inkább, hogy nem ösmerl a falut, ne azt, hogy Köszöni Ferenc nem lakik itten. — Ha jobban tudja, minek kérdezte? A jövevény megragadta fabőröndjét, s elira- modott arra, amerröl jött. A helybéli, amikor a köpcös, tuskóforma idegen húsz lépésnyire távolodott tőle, felkapta fejet jóember, kiáltotta utána — jöjjön vissza I ‘ Az idegen a hangra megtorpant, pillanatig tétovázott, majd visszaindult. — Igaza volt, csakugyan lakott Itt egy Koszon! r et«nc. De már tíz éve halott — Meghalt? — Meg. Mindnyájan meghalunk egyszer. — Mibe halt meg? ~“ A szíve vitte el. Kije volt magának, hogy így kérdezősködik? — Édesöcsém. — Mégse tudja, hogy meghalt? — Nem voltunk úgy, hogy megírták volna. — Harag? , .77..^*' ^^sz óve. Mondok, eljövök, hogy meg- beküljünk, s hogy még egyszer lássam. Az öröklött ház, ami apánké volt, leégett. Minek haragot tartani miatta? A jövevény cigarettát vett elő. a gyufával bab- falt, zavarót leplezte. A jövevény sűrűn kandikált a kert felé. — Adna egy-két szál virágot? — kérdezte. — Jöjjön. Szép csokrot csinálunk Kászoni Ferencnek. — Az édesöcsémnek, — motyogta a másik. VARGA JÓZSEF #
