Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-14 / 11. szám
Jogszabályokról — röviden ON RENDEZ Levélcímünk : 7101 Szekszárdi, Postafíók 71. Lám, lehet illedelmesen... Török István (Fadd, Fel* szabadulás utca 75.) lapunk* hoz küldött levelében így ír: „Már vagy a hatodik esetben fordul elő, hogy a hentes* üzlet kirakatában a vásárló ezzel a felirattal találkozik: ,Húsmérés nem lesz*. Ez a kiírás nemritkán csütörtöktől keddig függ az ablakban. A vevő tehát naponta látja —. de szívesebben látna udvaria* sabb, pontosabb tájékoztatást arról, hogy — mikor lesz hús". Hirmann Béla, a faddi nagy. községi tanács elnöke válaszolt: „A bolt, amelynek kifogásolható eljárását Török István megbírálta, a faddi ÁFÉSZ ‘kezelésében van. A panaszt megvizsgáltuk, a bírálattal egyetértünk. A tana* esi intézkedés eredményeként az ÁFÉSZ felhívta az üzletvezető figyelmét orra, hogy a jövőben a húsmérés idejéről — a kirakatba függesztett táblán — pontosan, udvariasan tájékoztassa a (okosságot" Székszárd városé a baktai tanya Lendvai István (Szekszárd, Vasvári utca 45.) olvasónk írja, hogy a Bakta-dülőben lévő présházát a tagosítás folytán 1953-ban állami tulajdon* ba vették, s átadták a Szekszárdi Állami Gazdaságnak. „A szekszárdi tanácsházán azt mondták — írja olvasónk —, hogy a vételár a Szekszárdi Járásbíróságon van letétbe helyezve. A gazdasági hivatal igazolása szerint azonban a présházért kártclanítási ösz- szeg nem érkezett, azt én nem kaptam meg. A pénzre szükségem van, mivel másik présházat kívánok vásárolni." Kun József, Szekszárd város Tanácsa V. B. titkárságának osztályvezetője válaszolt: „Az 1953-ig özvegy Lendvai Ist- vánné tulajdonában állott tanyát földrendezési határozattal tagos itatták. A tagosítás folytán a tanya az állami gazdaság tulajdonába került: használója 1975-ig özvegy Lendvoiné maradt. A városi tanács vb. mezőgazdasági osztálya 1958-ban határozattal a tulajdonjog megszűnéséért özvegy Lendvoiné javára és az állami gazdaság terhére 14 000 forint kártalanítást állapított meg. Ezt az összeget azonban __ a jogosul t állítása szerint — az állami gazdaság nem fizette meg; a követelést pedig a jogosult az elévülési időn belül nem érvényesítette. A tulajdonjog megszűnése miatt újabb kártalanítási igényt bejelenteni nem lehet, mivel a tagosításból származó kártalanítási igényeket az 1957. évi tvr. alapján 1957. február 28-ig kellett bejelenteni a föld fekvése szerint illetékes tanács — jelen esetben Szekszárd város Tanácsa — végrehajtó bizottságához. A tvr. 7. § (2) bekezdése kimondja, hogy ez időpont után az 1957 előtt keletkezett jogvitákra vonatkozó igényt sem állam- igazgatási, sem bírái úton érvényesíteni nem lehet. Erre a rendelkezésre tekintettel hozta meg a városi tanács végrehajtó bizottsága 98/1975. számú határozatát, amelyben a kártérítésre vonatkozó igényt el kellett utasítani. 1974-ben a városi tanács vb. igazgatási osztálya a baktai területen kisajátítási eljárást folytatott le. Ennek során visszavonta az állami gazdaságnak az említett tanyán fennálló kezelői jogát; megszűnt özvegy Lendvai Istvánná kezelői joga is. A használati jog lemondásáért a városi tanács vb. pénzügyi osztálya özvegy Lendvai Istvónnénak 22 699 forintot fizetett ki. Minthogy a kisajátítási eljárás időpontjában özvegy Lendvoiné már nem volt tulajdonos, az ingatlan összértékéből megmaradt 34 049 forint az állami gazdaságot illeti meg a kezelői jog megszűnéséért Már jó a tévé Horváth Sándor (Ireaszem- ese, Batthyány utca 18.) olvasónk azt sérelmezte, hogy Iv-jén — a garanciális javítás elhúzódása miatt — sem a karácsonyi, sem az újévi műsort nem láthatta. Andok István, a tamás! GELKA-szerviz vezetője válaszolt; „A panaszt megvizsgáltuk, a készüléket pedig ügyfelünk megelégedésére megjavítottuk. ügyfelünk a szerviznél nem panaszolta sérelmét, pedig gyorsabban orvosoltuk volna." Szerkesztőségünk megjegyzése.: Olvasónk feltehetően azért fordult lapunkhoz, mivei •— mint levelében írta —, a Javításra egy alkalommal a be jelen léstől számított tizenhat napig kellett várnia. A gyermekgondozási segélyrendszer tapasztalatairól és a további intézkedésekről szól a Minisztertanács 1037/1975. (XII. 28. ) számú határozata, amely felhatalmazza a munkaügyi minisztert, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsával egyetértésben a gyermekgondozási segélyre való jogosultság feltételeit 1976. évben a kővetkezők szerint módosítsa: ,,a) A gyermekgondozási segély folyósítása alatt az érvényes rendelkezésekben eddig szabályozott eseteken kívül a dolgozó nő a gyermekgondozási segély időtartamát munkába állás céljából naptári évenként egy ízben megszakíthatja. Ez esetben a megszakítás lejártát követően a gyermekgondozási segély a hátralévő időtartamra továbbra is megilleti. b) Lehetővé kell tenni, hogy a gyermekgondozási segélyben részesülő anya megfelelő díjazás ellenében vállalhassa további legfeljebb kettő, 3 éven aluli, de 1 évnél idősebb gyermek gondozását. Az ilyen tevékenység nem minősül olyan keresőfoglalkozásnak, amely kizárná a gyermeket gondozó anya számára a gyermekgondozási segély folyósítását”. A gyermekgondozás vállalását nyugdíjasok esetében is lehetővé kell tenni. A gyermek gondozásáért fizetett díjazás a nyugdíj folyósítását nem korlátozhatja. A minisztertanácsi határozat szerint „a munkaügyi miniszter — az érdekelt miniszterekkel és társadalmi szervezetekkel egyetértésben — 1976. évben adjon iránymutatást a gyermekgondozási segélyben részesülő anyákról való fokozottabb gondoskodás érdekében." A munkások és alkalmazottak alapbérének megállapításáról szóló egyes jogszabályok módosításáról szól a munkaügyi miniszter 21/1975. (XIX, 29. ) Mü. M. sz. rendelet«, amely szerint az annak mellékletében megjelölt munkakörökbe besorolt munkások és alkalmazottak személyi alapbére a bértétel felső határát 10 százalékkal meghaladó összegig terjedően állapítható meg. Együttes rendeletét adott ki 9/1975. (XII. 29.) NIM—ÉVM— PM—Mü. M. szám alatt a nehézipari miniszter, az építés-, ügyi és városfejlesztési miniszter, a pénzügyminiszter és a munkaügyi miniszter a bányászatban foglalkoztatott dolgozók kiemelt lakásellátásáróL Az együttes rendelet szerint „a bányászat munkaerő-állományának fiatalítása és tartás letelepítése céljából az V. ötéves tervidőszakban 10 000 bányászcsaládot — a szükséges területi megosztás figyelembevételével — a rendeletben meghatározott módon és feltételek mellett kiemelt lakásjuttatásban kell részesíteni.” A rendelet, amely 1976. január 1. napján lépett hatályba, a Magyar Közlöny 1975. évi 88. számában olvasható. Az Építésügyi Értesítő 1975. évi 40. számában jelent. meg az építésügyi és városfejlesztési miniszter 24/1975. ÉVM. sz. utasítása a vezető állású és a nem vezető állású munkait őrben foglalkoztatott felsőfokú végzettségű szakemberek egyes adatainak nyilvántartásáról. Az utasítás szerint a minősítésire kötelezett munkakörben dolgozókról, továbbá valamennyi felsőfokú végzettséggel rendelkező személyről új rendszerű törzslapot kell vezetni. Az utasítás alkalmazása szempontjából felsőfokú végzettségűnek azt kell tekinteni, aki egyetemi és főiskolai oklevéllel, ennek hiányában végbizonyítvánnyal rendelkezik. Végül utalunk a SZÖVOSZ Tájékoztató 1975. évi 52. számában megjelent arra a közleményre, amely a biztonsági övék forgalomba hozatalával foglalkozik, és amely közli a biztonsági övekre vonatkozó 1976. január 1-től érvényes követelményeket Dr, Deák Konrádosztályvezető ügyész -j Telefonszámunk: 129—01, 123—61. Ml VÁLASZOLUNK A képcsarnok 1975. évi forgalma Négy éve lesz augusztusban, hogy Szekszárdon megnyüt a Képcsarnok Vállalat Szinyei Merse Pál-bemutatóterme, amiben bőséges áruválaszték áll azóta is a vásárlók rendelkezésére. 1974-ben 3 millió forint értékű ipar- és képzőművészeti alkotás talált gazdára. 1975- ben a tervezett 3 millió 199 ezer forintos forgalmat 118 ezer forinttal teljesítették túl, amihez nagyban hozzájárult Kováts Nagy Ira festőművész kiállítása is, akinek képeiből sokan vásároltak. A festmények, grafikák mind keresettebbekké válnak. A forgalom növekedését segítette a szüreti napok rendezvénye is. Ezekben a napokban annyi áru fogyott el, mint máskor egy hónap alatt. A szekszárdiak névnapokra is szívesen ajándékoznak kerámiát, amiből elsősorban a készletek kelendőek. Újabban sok vállalat keresi fel az üzletet, hogy nyugdíjba vonuló dolgozójának emlékplakettet vásároljon. Annak ellenére, hogy az üzletben kapható bútorok drágák, mégis sokan keresik és vásárolják a bolt lakberendezési tárgyait. Az ötvös- és bőráruknak is van keletjük. Igen keresett iparcikk például a női táska, amiből sakkal több talált volna gazdára, mint amennyit Emberek, országok, történetek Egy kis tévedés Huszadmagammal szálltam föl 1969 nyarának egyik forró kánikulai napján a Tisza-expresszre. Húsz főiskolás lány és fiú — valamennyien a Fekete-tengerparti Ogyesszába indultunk, hogy egyhónapos építőtáborozással, no meg , egy kis strandolással, nézelődéssel, kirándulással, barát, kozással öregbítsük a magyar diákok hírnevét, kezdjük el az egyik ogyesszai egyetem és a pécsi tanárképző közötti jó kapcsolatok kialakítását. Valameny- nyien tele voltunk várakozással, kíváncsisággal, hiszen a legtöbben akkor hánytuk először magunk mögött „z országhatárt. Felnőtt vezetőnk nem volt, hiszen a megállapodás szerint Csapon várt bennünket az egiietem Komszomol- bizottságának képviselője. Legalábbis mi azt gondoltuk. Tény, hogy nem várt senki. No. sebaj, majd Lvovban, ahol úgyis át kell szánnunk a belföldi járatra, és ahol megkentük a továbbutazásra jogosító helyjegyeket is. A vonat befut az egykori Lemberg jókora pályaudvarára, a sok csomaggal lek&szálódunk, de a fogadó- bizottság sehol. Hogyan tovább? Megyünk a pályaudvar ügyeleteséhez, mondjuk, kik vagyunk. A gye- zsurníj hátratolja fején a sapkát, vakarja a homlokát, ott, ahol valamikor a haja kezdődhetett, amikor még volt neki. Rendben, rendben —- kapjuk a felvilágosítást —, csakugyan félretettek húsz hálókocsi-, meg helyjegyet, de úgy tudják, hogy nem pécsi, hanem szegedi főiskolások részére. .— Ugyani Biztosan valami adminisztrációs tévedés. Tessék csak ideadni, elvégre kié lenne, ha nem a miénk! Szó, mi szó — néhány barátságos mosoly részünkről, legalább ugyanennyi gyanakvó pillantás a másik oldalról —, a jenveket gyorsan zsebre vágtuk, felszálltunk az ogyesszai vonatra, elhelyezkedtünk a kényelmes hálófülkékben és némi nézelődés után mély álomba ringatott bennünket a sebesen száguldó ogyesszai gyors. Másnap inkább már délelőtt volt, mint reggel, amikor a mosakodás, meg a szovjet vonatokon szokásos teázás után berobogott velünk a vonat a tágas és szép ogyesszai pályaudvarra. Itt aztán volt fogadóbizottság, baráti kézfogás, és különbusz, amely a szállásunkra vitt bennünket. Mi már nem is csodálkoztunk azon, hogy a vendéglátóink úgy tudták, Szegedről kellett volna érkeznünk. Elmondtuk nekik a sztorit a helyjegyekkel, meg a Ivovi ügyeletes vasutassal, amire aztán ők is megnyugodtak: biztosan valami adminisztrációs tévedés. Mindenesetre érezzük magunkat otthon, néhány napig pihenjünk, ismerkedjünk meg a várossal, strandoljunk. fürödjünk, később majd elvisznek bennünket az egyik közeli kolhozba, ahol gyümölcsszedés lesz a feladatunk. Nem nagyon kérettük magunkat, alaposan körbejártuk a szép tengerparti üdülőhelyet, naponta fürödtünk „ Fekete-tennerben, néhányszor le. és föl-Utáltunk a híres Patvomkin- lépcsőn, megcsodáltuk a modern kikötőt, kivill-bolüX megnéztük a hatalmas óceán járókat, a számítás- haiökat, -őt. env haiőkirándulás erejéig még a tenner. re is kimerészkedtünk. Fmi- szánal. a kényelme- utazás, a kellemes ruhe"és valamennyiünknek nagyon jól- efsn+t. rçrjrjcl évnen a g?)orf''T/>T'T'T vnár**va* gyón bőséges és ízletes regpelt elköltése után a mállásunk előtt elterülő szép park padjain „ejtőztünk” egy kicsit, amikor szovjet vendéglátóink egyikére lettünk figyelmesek, amint vagy két tucat, csomagok alatt roskadozó, szemlátomást holtfáradt diákot tessékel befelé a szállásul szolgáló kollégiumba. A fiatalok magyarul beszélgettek, valahogy így: — Még egy lépés, és összerogyok az álmosságtól meg a fáradtságtól. — Ha már hálókocsi nem volt, legalább ülőhelyünk lett volna! — Egyszerűen nem értem, hova lehetett a helyjegyünk. Ök voltak a szegediek. Vagy négy napja utaztak. Utoljára még otthon aludtak vízszintes helyzetben, azután már csak n Ivovi pályaudvar padjain ülve, meg az ogyesszai gyors zsúfolt folyosóján — állva. Mivelhogy a helyjegyüket — becsületünkre legyen mondva: szándékunkon kívül — mi használtuk fel. No, később aztán nem panaszkodhattak, mert ezután fiz ogyesszaiak iát ormán csak velük törődtek. Egy nan mi!», külön husz- sr.nl vitték őket gyümölcsöt szedni, nekünk pedig még egv iá hétig keresték a megfelelő munkát, és elnézést kértek az admi~iszt- rációs tévedésért. amiről azóta sem került ki. hogy Budav"sten vagy Moszkvában követték-e el. GYŰ RICA. A MIHÁLY
