Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-13 / 10. szám
Kinek jó? Bizalmatlanság, vagy fontoskodás Nem bántó és főleg nem okJ tató, vagy számonkérő jelleg-] gél írom e néhány sort. Mégis — hadd tegyem fel mindjárt az elején a kérdést, mire jó, ha felesleges, fontoskodó módon akadályozzuk egymás munkáját? A napokban a szokásos anyaggyűjtés céljából felkeres, tem a VEGYÉPSZER Vállalat tamási üzemének vezetőjét. Információ helyett csak sajnálkozott: ö nem hivatott nyilatkozni, csak külön vezérigazgatói engedéllyel. Mindezt dokumentálva egy írásos utasítást is bemutatott. Üres kézzel jöt-’ tünk el. Talán említeni sem lenne érdemes az esetet ha ez egyedi jelenség lenne. Sajnos — és ez kollégáim tapasztalata is —- a legtöbb helyen, megyénk számos üzemében egy egyszerű információért, képletesen szólva, a „csillagos égig” kell fohászkodnunk. Annál is érthetetlenebb ez, hisz azok a vezetők, akiket felkerestünk, sa- , át területüknek gazdái, komoly milliókért felelősek. Nyilván el tudják dönteni — mindenféle „mankó” nélkül is —, hogy illetékesek-e az adott dologban. Végső érvként, mondhatni, csattanóként, hivatkozhatnék arra is, hogy a sajtót tájékoztatni nem egyszerűen lehetőség... De inkább azon gondolkodtam el, hogy vajon mi szülte ezeket a tiltó hangú utasításokat. A sajtó iránti bizalmatlanság? Vagy egy beosztott vezetőre nem lehet egy nyilatkozatot — a saját műn-] kájáról — rábízni? Ez is, az is szomorú dolog lenne. De lehet, hogy ott „fönt”, az igazgatói titkárságokon viszik túlzásba esetenként a fontos-, kodást? íj —gyvgy— * „Kerek ez a zsömle...I 11 Hideg, csípős éjszaka. Békésen pihen a megyeszékhely. Itt a város szélén szinte falusi éjszakát idéz a csend. Fázósan topogunk a Sütőipari Vállalat szekszárdi üzeme előtt, várjuk az éjszakai műszakot. Bent a kelesztőben elhagyatottan szunnyad a hatalmas üstökben a mindennapi (ez esetben a holnapi) kenyerünk. A vasajtón túl azonban már talpon az üzem. Dolgozik a süteményes brigád. A kétszáz- negyven fokos izzó kemence Elnézem a sürgő-forgó embereket. Nincs kapkodás, nincs egy felesleges mozdulat sem. Mégis boszorkányos gyorsasággal alakul át a képlékeny tészta ropogós barna-piros zsemlékké. Követni is elég az útját, hát még csinálni. Egyikük mintha halat akarna fogni a sekély vízben, úgy markolja ki az üstből a tésztát. Gyors mérés, megvan a harminc zsemle nyersanyaga. Néhány dédelgető mozdulat, és a jókoNaszvari Ferenc „csinosítja” a sütésre váró cipókat meglibbenő vasajtaja tátott szájú sárkányként fújja az előtte szorgöskodókra a forróságot. A fényképezőgép párás optikája is könnyes szemű öregként hunyorog körbe, vámunk kell a felvételekkel.. „ ra cipók, ott pihennek néhány percig az előkészítő asztalon. Aztán nem éppen gyengéden egy kerek fémtálcára pofozzák, és bedugják az automata formázőba. Talán húsz másodperc, és máris fürge kezek kapkodják le a készre forrná zott zsemléket. Újabb szusszanás — a tész tának — mielőtt a „tűzre” ke rülne. Egy fertály óra és a pék lapátról forrón, illatosán gu rulnak, bukfenceznek a szállí tószalagra, onnét a ládákba. Indulhat az első szállítmány! Ennyi az egész. „Csak” eny- nyi kell, hogy elkészüljön éjszakánként az a negyvennegyvenötezer péksütemény, amit reggelire vár a megyeszékhely lakossága. Simonyi András csoportvezető adagolja a készre kevert masszát Az első adag frissen sült zsömléket szedi ki Kalmár József a kemencéből. j Fotó: Gottvald Éjszakák — a reggelikért íl gazdasági növekedés üteae Munkaprogram öt esztendőre (1.) Az ötödik I ötéves terv a I nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növekedését irányozza elő. Ez megegyezik az előző ötéves terv előirányzatával és némileg elmarad a gazdasági növekedés ténylegesen megvalósult ütemétől. A nemzeti jövedelem belföldi felhasználása 23—25 százalékkal növekedhet öt esztendő alatt. Más szóval: nem fogyaszthatjuk el mindazt, amit megtermelünk. A termelés és a felhasználás közötti hét százalékos különbség lehetővé teszi, hogy a külgazdasági veszteségek, a cserearányromlás miatt tavaly és tavaly előtt keletkezett fizetési mérleghiány évről évre csökkenjen, s 1980- ban megszűnjön. így az egyensúlyjavítás ötéves programjának végrehajtását követően 1981-től megkezdődhet a gaz* dasági egyensúly teljes helyre- állítása, az 1974—1979. évi többletfelhasználás miatt felvett hitelek visszafizetése. Az új ötéves terv kapcsán Joggal szóba kerülhet: a gazdasági növekedés ütemének jelentős felgyorsításával nem lehetnénk-e hamarabb úrrá egyensúlyi gondjainkon? A tervező szakemberek elemezték sok más közt ezt a megoldási módozatot is, de el kellett vet- niök. A gazdasági növekedés — a tervezettet meghaladó — gyorsításának forrásai ugyanis rendkívül korlátozottak. A munkaerőhelyzet például közismert: a bárhol és bármikor igényelhető tartalékok kimerülése következtében a tervezett nemzetijövedelem-növekedés teljes egészét a termelékenység emelésével kell elérni. Az iparban I “ opt.im!,f ______________I tan számítva — a meglévő, a mezőgazdaságban 120—130 ezer dolgozóval kevesebb létszámmal növelik az eddigihez közel azonos ütemben a termelést. A növekedési ütem felgyorsítása jelentősen gyarapíthatná a beruházási forrásokat, s így a termelékenység még lendületesebb emelésére nyílna lehetőség — hallhatjuk tovább az érvelést. Csakhogy a többlet- termelés nyersanyag- és energiaforrásai is korlátozottak. A baráti országokkal kötött ötesztendős megállapodások kétségtelenül nagy biztonságot nyújtanak terveink megalapozásához. A Szovjetunió például saját termelését és felhasználását meghaladó mértékben, 60 százalékkal növeli öt év alatt energiaszállításait. Növekvő szükségleteink kielégítése így is még bizonyos fokú nyugati energiahordozó- és nyersanyagimportot igényel. A növekedési ütem felgyorsítása számottevően tovább növelné tehát az ilyen célú dollárkiadásainkat. Ça a többlettermelés a fokozott export révén ennél nagyobb arányban növelné dollárbevételeinket, akkor az ütemnövekedés nem rontaná, hanem javítaná népgazdaságunk egyensúlyi helyzetét. A kör I itt bezárul. Az új I ötéves terv az egyensúlyi avítás lehetőségeivel maximálisan számol, s már az előirányzott tőkés kivitel elérése is szokatlanul nehéz feladat, az 1976—1980-as időszak kulcsproblémája. Ha túlteljesítésre netán reális lehetőség nyílik, akkor a gazdasági növekedés lendületesre tervezett üteme tovább gyorsítható. Persze, a tervezett gazdasági növekedés elérése sem elsősorban mennyiségi, hanem döntően minőségi feladat. Az egyensúlyi helyzet javítása egyrészt feltételezi a verseny- képes, a számunkra fontos piacokon jól értékesíthető termékek arányának növelését. Másrészt ezzel együtt olyan szerkezeti átalakításra, fejlesztési irányváltásra van szükség, amely lehetővé teszi a munkaerő, a nyersanyagok és az energiahordozók jobb hatásfokú hasznosítását. Tehát olyan intenzív gazdasági növekedés kívánatos, amelyben a termelés értékgyarapodása nem igényel több munkaerőt, energiát és nyersanyagot, s nem teszi szűk. ségessé az álló- és forgóeszközök lényeges növelését. Az észszerű,' a takarékos munka tartalékainak feltárásán túl a hatékonyság fokozásának döntő eleme a termelés szerkezeti átalakítása: a korszerű és értékes termékek arányának növelése. E minőségi követelmények teljesítése szerint rangsorolják majd az iparágakat, vállalatokat, üzemeket, differenciálják fejlődésüket. Áx inar (termelése például r I átlagosan 33—35 százalékkal növekszik öt év alatt. De bizonyos iparágak és vállalatok — így a közúti járj mű- és részegységgyártás, a szerszámgépek, a számítástechnikai, valamint az automatikai eszközök termelésének fejlődési üteme mintegy kétszeresen, az elektronikus alkatrészek és vákuumtechnikai termékek előállításáé pedig csaknem négyszeresen meghaladja az ipari termelés növekedésének átlagát. Egyes termékcsoportok, ágazatok kiugró növekedése, másutt az átlagnál szerényebb haladási üteme, stagnálást, sőt visszafejlődést feltételez. A VÓltOZÓ. I növekvő kövei ________ ' I telmenyek esetenként létszám-átcsoportosí-' tást, profilváltoztatást igényelnek. Ha a vállalat az új, szigorúbb feltételek közt nem képes elegendő belső tartalékok mozgósítására, életképességének bizonyítására, akkor termelési erőforrásait a hatékony nép- gazdasági célok elérésének szolgálatába állítják. K OVÁCS JÓZSEF (Következik: Helyünk a vi~ lúgban.) ,
