Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-11 / 9. szám

Ezt hozta a hét a külpolitikában HÉTFŐ: Strougal csehszlovák kormányfő török- országi látogatása. — Az indiai parlament támogatja Indira Gandhi intézkedéseit. — Bejelentik a kambodzsai demokratikus ál­lam megalakulását. — Tárgyalások Lissza- ■ bonban. KEDD: A finn külügyminiszter Moszkvába érke­zik.— Botrány Washingtonban a CIA olasz­országi pénzügyi manipulációival kapcsolat­ban. — Véres merényletek Észok-írország- ban. — NDK—francia külügyminiszteri ta­lálkozó. SZERDA: Lemond az olasz kormány. — Amerikai­izraeli megbeszélések a Biztonsági Tanács közelgő vitája előtt. — Újabb súlyos válság Libanonban. CSÜTÖRTÖK: Az Afrikai Egységszervezet minisz­teri tanácsa Ángoláról tárgyal, heves har­cok az afrikai országban. — Elhunyt Csou En-laj, kínai kormányfő. PÉNTEK: Gromiko, szovjet külügyminiszter Tokió­ban. — Közlemény a SALT-párbeszéd foly­tatásáról. — Tüntetések, metrósztrájk Spa­nyolországban. — Szovjet kormánynyilatko­zat a BT közel-keleti vitájáról. SZOMBAT: Az AESZ csúcsértekezlete Angola ügyében. — A panamai miniszterelnök ku­bai útja. — Feszültség Angentínában. Madridi repülőtér: Spinola volt portugál elnök (középen, szemüveggel) a brazil légitársaság menetrendszerű gépén Rio de Janeiróból Mad­ridba érkezett. (Telefoto — AP—-MTI—KS) így látja a hetet kommentátorunk, Réti Er­vin: Az Afrikai Egységszervezet eddigi fennállá­sának legsúlyosabb szakítópróbája előtt áll. Az Addisz Abeba-i Africa Hallban összegyűlt ál­laim- és kormányfők, külügyminiszterek egyet­len kérdéssel foglalkoznak rendkívüli tanács­kozásukon: az' angolai válsággal. A két hónap­ja függetlenné vált ország ügye valóságos víz­választó a kontinensen, politikailag megosztot­ta a szervezet negyvenhat tagállamát Az angolai krízis esetében mindenekelőtt annak katonai vetületét kell említeni. A fiatal népi köztársaság ellen két fronton indultak meg a hadműveletek: északról az FNLA erői törtek Luanda felé, zairei és amerikai támo- gatással, (korábban kínai kiképzők is közre­működtek) — délről az UNITA alakulatai, dél- afrikai reguláris egységek, valamint fehér zsoldosok felhasználásával. November elején '20—30 kilométernyire megközelítették a fővá­rost, veszélyeztették annak vízmüvét és re­pülőterét. Ekkor indult meg a FAPLÁ-nak, az MPLA. néphadseregének ellentámadása. A Szovjetunió, a szocialista országok 1961 már­ciusa, a szabadságharc kirobbanása óta cse­lekvő szolidaritással segítik az MPLA-t, s foly­tatták ezt a politikát, most már a törvényes kormány felkérésére. Ugyanakkor kiéleződött a politikai és dip­lomáciai küzdelem is. A népi Angolát eddig több mint húsz afrikai ország ismerte el s többen fontolóra vették ezt a lépést. (Való­színűleg így cselekszik majd Etiópia is, de mint az AESZ-konferencia házigazdája, csu- .pán az értekezlet után kívánja döntését nyil­vánosságra hozni.) Az FNLA—UNITA párost, amely lejáratta magát a dél-afrikai szövetség­gel, s időnként belharcot vív — hivatalosan egyetlen afrikai ország sem ismerte el. A hely­zet azonban mégsem ilyen egyszerű. Több nyu­gatbarát, neokolonialista befolyás alatt álló ál­lam együttérez a szakadárokkal, mások egyen­lőségjelet akarnak tenni a Neto-kormánynak nyújtott támogatás és a külföldi intervenció között. Jóllehet az amerikai törvényhozás le­állította a nyílt amerikai beavatkozást, Wa­shington most afrikai országok közvetítésével próbálja folytatni korábbi zavarkeltését. A harc egyébként túlnőtt Afrikán. Az Egye­sült Államok hidegháborús körei Angola ürü­gyén „temetik" az enyhülést. Eltagadják, ami van, s azt keresik, ami nincs : nyilvánvaló hogy más dolog az államközi kapcsolatok ja­vítása (Helsinki, SALT stb.), s megint más, hogy a szocialista közösség ott áll egy fiatal felszabadult gyarmat mellett, hozzájárul egy­ségének és szabadságának megóvásához. Nemcsak Angolából érkeztek válságjelzések. Ha lehet, a héten tetőpontjához érkezett a ki­lenc hónapja tartó libanoni polgárháború: ez­úttal két körülzárt palesztin tábor került az összetűzések középpontjába. Jogos a feltétele­zés, hogy a libanoni jobboldal a Biztonsági Ta­nács hétfőn kezdődő közel-keleti vitájának je­gyében robbantotta ki ezeket az incidenseket. A szovjet kormány nyilatkozata külön is fel­hívta a figyelmet arra, hogy ez a vita jelentő­sen hozzájárulhat a közel-keleti kibontakozás­hoz, természetesen csak akkor, ha a másik fél pozitív magatartást tanúsít. Feszültséghullám öntötte el Észak-lrországot, a jelentések most már nem .magányos gyilkosságokról” szólnak, hanem tömegmerényletekről: egyszerre öt pro­testáns, majd tíz katolikus munkás életét ol­tották ki. Bizonytalan az Ibériai-félsziget két országának helyzete: bombák robbantak a por­tugál fővárosban, s a kommunisták joggal fi­gyelmeztettek a jobboldali és ultrabaloldali provokációk veszélyeire. Spanyolországban a madridi metrósztrájk, amelybe a hadsereg is beavatkozott, de végül a dolgozók sikerével ért véget, régen túlnőtte egy szokványos mun­kaügyi vita kereteit. János Károly király új kormánya ugyan nem alkalmazta a korábbi, totális terrort, ám nem hajlandó valóban sza­kítani a francóista erőszakkal, bizonyos érte­lemben tehát még válaszra várnak a spanyol kérdőjelek. Zavaros képet nyújt Itália is. A harminc- harmadik kormányválságot részben a szocia­listák, részben a kereszténydemokrata jobbol­dal idézte fel — az előbbiek saját helyzetüket kívánják erősíteni, az utóbbiak így szeretné­nek visszavágni Mordnak Fartfani leváltásáért a párt főtitkári posztjáról. Az Olasz Kommu­nista Párt az ország jövőjéért érzett felelősség­től áthatva azt akarja, hogy a „palota-intri­kák” helyett a valóban égető problémákkal foglalkozzanak. Ilyen tennivalók pedig jócs­kán akadnak Olaszországban — ezért a kom­munista párt a válság mielőbbi megoldását kívánja. A rendezés fontosságára figyelmeztet a washingtoni botrány-hír: kiderült, hogy a CIA sok millió dollárt áldoz olasz politikusok megvásárlására, a demokratikus kibontakozás akadályozására. A válsághírek mellett másfajta táviratok is érkeztek: az új esztendő második hetében ör­vendetesen fellendült a tárgyalási szezon. A finn külügyminiszter — egyben a szociálde­mokraták vezére — Moszkvában járt; a cseh­szlovák miniszterelnök Törökországban; az NDK külügyminisztere Párizsban; a panamai kormányfő Havannában, s külügyminiszteri vendégeket vár hazánk fővárosa is. A legfon­tosabb találkozó kétségkívül Tokióban zajlik, ahol Gromiko a két ország és az ázsiai biz­tonság időszerű kérdéseit tekinti át a japán vezetőkkel. (A tokiói sajtó közben kiszivárog­tatta, hogy Miki Tákeo kormányfő Pekingbe szeretne utazni Csou En-laj temetése álkalmá- ból, de kínai bejelentés szerint egyetlen kül­földi államférfit sem hívnak meg, így elmarad a közvetlen puhatolózási lehetőség a várható személyi változásokat illetően ...) Ami a továbbiakat illeti, a héten jelentették be a genfi SALT-megbeszélések folytatását, s ugyancsak ebben a hónapban ismét benépesül a bécsi Hofburgnak az a szárnya, ahol a kö­zép-európai haderőcsöikkentésről tárgyalnak. . S a program szerint a katonai enyhülésről szó­ló két fontos fórum munkájának újrakezdése előtt az amerikai külügyminiszter valószínűleg ellátogat a szovjet fővárosba. Ernesto Meló Ratines portugál külügyminiszter életrajza Ernesto Augusto de Meló Antunes 1933-ban született. Középfokú tanulmányainak be­fejezése után, 1953-ban beirat­kozott a katonai akadémia tü­zérségi szakára. 1957-ben a szárazföldi hadsereg hivatásos állományába lépett. Portugália kontinentális ré­szén és az Azori-szigeteken különböző katonai egységeknél, majd Angolában teljesített szolgálatot 1963—65, 1966—68 és 1971—73 között. Tagja volt a nemzet meg­mentése tanácsának és az ál­lamtanácsnak. Jelenleg a for? radalmi tanács tagja, 1974. július 17-én tárcán élkü- li miniszter lett a Vasco Dos Santos Goncalves vezette ideig­lenes kormányban. Ezt a funk: ciót 1975. március 26-ig, kül­ügyminiszterré történt kineve­zéséig töltötte be. A IV. ideig­lenes kormányban 1975. au­gusztus 8-ig külügyminiszter volt. 1975 szeptember 19-én a VI. ideiglenes kormány beik­tatásakor ismét a külügymi­niszteri tárcát kapta. Megkezdődött az RÉSZ csúcstalálkozója Kereszty András, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Szombaton délután nyílt meg Addisz Abebában az Afrikai Egységszervezet eddigi törté­netének első rendkívüli csúcs­találkozója, Az értekezlet ösz- szehívását az Angolában folyó súlyos harcok és a fiatal afri­kai államot ért dél-afrikai ag­resszió tette indokolttá. A megnyitás pillanatában — mi­ként a külügyminiszterek ta­nácskozásán (részint a minisz­teri értekezleten, részint az azt követő bizalmas eszmecseré­ken) is kiderült — az AESZ 46 tagállama nem egységes az angolai kérdés megítélésében. A dél-afrikai agressziót ugyan szinte egyöntetűen elítélik és a dél-afrikaiak által támadott fiatal állam kormányát — amelynek élén az MPLA moz­galom vezetője Augostino Ne- to áll — eddig 22 afrikai or­szág ismerte el, ugyanakkor viszont több ország paradox módon még mindig valamiféle „semleges” magatartási tanú­sít a megtámadott MPLA kor­mány és a dél-afrikaiakkal szövetségben harcoló két moz. galom, az FLNA és az UNITA konfliktusában. Pénteken és szombaton egy­más után szálltak le az afrikai * államfőket szállító repülőgépek az Addisz Abeba-i repülőtérre. A rögtönzött nyilatkozatok híven tükrözték az álláspontok kü­lönbözőségét. Sziad Barre Szo­máliái elnök kijelentette, hogy a rendkívüli csúcsértekezletnek meg kell adnia az MPLA-kor. mány számára a teljes elisme­rést, hiszen ez a mozgalom 19 éven át áldozatosan harcolt az ország függetlenségéért. Hoz­záfűzte: csodálkozik, hogyan lehetséges afrikai országok ré­széről olyan mozgalmak támo­gatása. amelyek a fajüldöző dél-afrikai rezsimmel hajlan­BUDAPEST A magyar kormány a Kínai Népköztársaság Államtanácsá. hoz intézett táviratban fejezte ki részvétét Csou En-laj-nak, az államtanács elnökének el­hunyta alkalmából. LISSZABON O Diario címmel szombaton baloldali napilap jelent meg Portugáliában Főszerkesztője Miguel Urbano Rodrigues kommunista újságíró, aki ed­dig a Portugál Kommunista Párt lapjának, az Avantenak a szerkesztője volt, NEW YORK Az ENSZ székhelyén beje­lentették, hogy a Biztonsági Tanács hétfőn, január 12-én 15 dók szövetkezni. . Jean-Bédel Bokassa, a Közép-afrikai Köz. társaság elnöke, aki — úgy tű. nik — a csúcstalálkozón a tör­vényes MPLA-kormány ellen­zőinek egyik vezéralakja kí­ván lenni, megérkezése Után éles kirohanást intézett a Szovjetunió ellen az angolai kormánynak nyújtott segítség miatt. A csúcsértekezlet megnyitása előtt tartott sajtóértekezletén JoSé Eduardo Dos Santos, az angolai kormány külügyminisz­tere kifejtette: kormányának az a célja, hogy mozgósítsa Angola népét az agresszor el? len. kiűzze azokat a támadó, kát, akik szövetségest találtak olyan reakciós angolai mozgal­makban, amelyek céljaik eléré­sére még a fajüldöző dél-af-» rikával kötött .szövetségtől sem riadtak vissza.^Elmondta, hogy ugyanakkor olyan tendenció­zus törekvésekkel találkozni, amelyek célja kiforgatni annals a segítségnek a lényegét, ame­lyet Angola barátai nyújtanak az országnak. „Az a segítség, amelyet or­szágunk kap barátainktól — akik a függetlenségi harc két évtizede során a mi oldalun­kon álltak — teljes mértékben különbözik azoknak az erők­nek a beavatkozásától, ame­lyek csak most léptek a po­rondra” — mondta De« Santos. „Segíteni egy mozgalmat, hogy győzelemre vihesse független­ségi harcát, teljesen különbö-' zik attól a másfajta beavatko­zástól. amelynek célja meg­akadályozni a teljes független­ség kivívását.” Az angolai kor­mány — mondotta a külügy­miniszter — el nem kötele­zett politikát kíván folytatni és a segítség, amelyet a szo­cialista és más haladó országok nyújtanak Angolának, éppen ehhez a politikához jelent ko­moly hozzájárulást. óra 38 perckor (közép-európai idő szerint 21.30-kor) kezdi meg a közel-keleti kérdés vitáját. A tagok előzőleg délelőtt, kö­zép-európai idő szerint 17 óra­kor zárt ajtók mögött ülnek össze. MADRID Spanyol hírügynökségi jelen­tés szerint „a biztonsági rend­őrség felkérésére” szombaton kiutasították Spanyolországból Spinola volt portugál elnököt, aki a délelőtti órákban az Air France légitársaság repülőgé­pén Párizs irányában el is hagyta Madridot. 1976. január 11. w ■ • PANORAM n iü!

Next

/
Thumbnails
Contents