Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
Ezt hozta a hét a külpolitikában HÉTFŐ: Strougal csehszlovák kormányfő török- országi látogatása. — Az indiai parlament támogatja Indira Gandhi intézkedéseit. — Bejelentik a kambodzsai demokratikus állam megalakulását. — Tárgyalások Lissza- ■ bonban. KEDD: A finn külügyminiszter Moszkvába érkezik.— Botrány Washingtonban a CIA olaszországi pénzügyi manipulációival kapcsolatban. — Véres merényletek Észok-írország- ban. — NDK—francia külügyminiszteri találkozó. SZERDA: Lemond az olasz kormány. — Amerikaiizraeli megbeszélések a Biztonsági Tanács közelgő vitája előtt. — Újabb súlyos válság Libanonban. CSÜTÖRTÖK: Az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsa Ángoláról tárgyal, heves harcok az afrikai országban. — Elhunyt Csou En-laj, kínai kormányfő. PÉNTEK: Gromiko, szovjet külügyminiszter Tokióban. — Közlemény a SALT-párbeszéd folytatásáról. — Tüntetések, metrósztrájk Spanyolországban. — Szovjet kormánynyilatkozat a BT közel-keleti vitájáról. SZOMBAT: Az AESZ csúcsértekezlete Angola ügyében. — A panamai miniszterelnök kubai útja. — Feszültség Angentínában. Madridi repülőtér: Spinola volt portugál elnök (középen, szemüveggel) a brazil légitársaság menetrendszerű gépén Rio de Janeiróból Madridba érkezett. (Telefoto — AP—-MTI—KS) így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Az Afrikai Egységszervezet eddigi fennállásának legsúlyosabb szakítópróbája előtt áll. Az Addisz Abeba-i Africa Hallban összegyűlt állaim- és kormányfők, külügyminiszterek egyetlen kérdéssel foglalkoznak rendkívüli tanácskozásukon: az' angolai válsággal. A két hónapja függetlenné vált ország ügye valóságos vízválasztó a kontinensen, politikailag megosztotta a szervezet negyvenhat tagállamát Az angolai krízis esetében mindenekelőtt annak katonai vetületét kell említeni. A fiatal népi köztársaság ellen két fronton indultak meg a hadműveletek: északról az FNLA erői törtek Luanda felé, zairei és amerikai támo- gatással, (korábban kínai kiképzők is közreműködtek) — délről az UNITA alakulatai, dél- afrikai reguláris egységek, valamint fehér zsoldosok felhasználásával. November elején '20—30 kilométernyire megközelítették a fővárost, veszélyeztették annak vízmüvét és repülőterét. Ekkor indult meg a FAPLÁ-nak, az MPLA. néphadseregének ellentámadása. A Szovjetunió, a szocialista országok 1961 márciusa, a szabadságharc kirobbanása óta cselekvő szolidaritással segítik az MPLA-t, s folytatták ezt a politikát, most már a törvényes kormány felkérésére. Ugyanakkor kiéleződött a politikai és diplomáciai küzdelem is. A népi Angolát eddig több mint húsz afrikai ország ismerte el s többen fontolóra vették ezt a lépést. (Valószínűleg így cselekszik majd Etiópia is, de mint az AESZ-konferencia házigazdája, csu- .pán az értekezlet után kívánja döntését nyilvánosságra hozni.) Az FNLA—UNITA párost, amely lejáratta magát a dél-afrikai szövetséggel, s időnként belharcot vív — hivatalosan egyetlen afrikai ország sem ismerte el. A helyzet azonban mégsem ilyen egyszerű. Több nyugatbarát, neokolonialista befolyás alatt álló állam együttérez a szakadárokkal, mások egyenlőségjelet akarnak tenni a Neto-kormánynak nyújtott támogatás és a külföldi intervenció között. Jóllehet az amerikai törvényhozás leállította a nyílt amerikai beavatkozást, Washington most afrikai országok közvetítésével próbálja folytatni korábbi zavarkeltését. A harc egyébként túlnőtt Afrikán. Az Egyesült Államok hidegháborús körei Angola ürügyén „temetik" az enyhülést. Eltagadják, ami van, s azt keresik, ami nincs : nyilvánvaló hogy más dolog az államközi kapcsolatok javítása (Helsinki, SALT stb.), s megint más, hogy a szocialista közösség ott áll egy fiatal felszabadult gyarmat mellett, hozzájárul egységének és szabadságának megóvásához. Nemcsak Angolából érkeztek válságjelzések. Ha lehet, a héten tetőpontjához érkezett a kilenc hónapja tartó libanoni polgárháború: ezúttal két körülzárt palesztin tábor került az összetűzések középpontjába. Jogos a feltételezés, hogy a libanoni jobboldal a Biztonsági Tanács hétfőn kezdődő közel-keleti vitájának jegyében robbantotta ki ezeket az incidenseket. A szovjet kormány nyilatkozata külön is felhívta a figyelmet arra, hogy ez a vita jelentősen hozzájárulhat a közel-keleti kibontakozáshoz, természetesen csak akkor, ha a másik fél pozitív magatartást tanúsít. Feszültséghullám öntötte el Észak-lrországot, a jelentések most már nem .magányos gyilkosságokról” szólnak, hanem tömegmerényletekről: egyszerre öt protestáns, majd tíz katolikus munkás életét oltották ki. Bizonytalan az Ibériai-félsziget két országának helyzete: bombák robbantak a portugál fővárosban, s a kommunisták joggal figyelmeztettek a jobboldali és ultrabaloldali provokációk veszélyeire. Spanyolországban a madridi metrósztrájk, amelybe a hadsereg is beavatkozott, de végül a dolgozók sikerével ért véget, régen túlnőtte egy szokványos munkaügyi vita kereteit. János Károly király új kormánya ugyan nem alkalmazta a korábbi, totális terrort, ám nem hajlandó valóban szakítani a francóista erőszakkal, bizonyos értelemben tehát még válaszra várnak a spanyol kérdőjelek. Zavaros képet nyújt Itália is. A harminc- harmadik kormányválságot részben a szocialisták, részben a kereszténydemokrata jobboldal idézte fel — az előbbiek saját helyzetüket kívánják erősíteni, az utóbbiak így szeretnének visszavágni Mordnak Fartfani leváltásáért a párt főtitkári posztjáról. Az Olasz Kommunista Párt az ország jövőjéért érzett felelősségtől áthatva azt akarja, hogy a „palota-intrikák” helyett a valóban égető problémákkal foglalkozzanak. Ilyen tennivalók pedig jócskán akadnak Olaszországban — ezért a kommunista párt a válság mielőbbi megoldását kívánja. A rendezés fontosságára figyelmeztet a washingtoni botrány-hír: kiderült, hogy a CIA sok millió dollárt áldoz olasz politikusok megvásárlására, a demokratikus kibontakozás akadályozására. A válsághírek mellett másfajta táviratok is érkeztek: az új esztendő második hetében örvendetesen fellendült a tárgyalási szezon. A finn külügyminiszter — egyben a szociáldemokraták vezére — Moszkvában járt; a csehszlovák miniszterelnök Törökországban; az NDK külügyminisztere Párizsban; a panamai kormányfő Havannában, s külügyminiszteri vendégeket vár hazánk fővárosa is. A legfontosabb találkozó kétségkívül Tokióban zajlik, ahol Gromiko a két ország és az ázsiai biztonság időszerű kérdéseit tekinti át a japán vezetőkkel. (A tokiói sajtó közben kiszivárogtatta, hogy Miki Tákeo kormányfő Pekingbe szeretne utazni Csou En-laj temetése álkalmá- ból, de kínai bejelentés szerint egyetlen külföldi államférfit sem hívnak meg, így elmarad a közvetlen puhatolózási lehetőség a várható személyi változásokat illetően ...) Ami a továbbiakat illeti, a héten jelentették be a genfi SALT-megbeszélések folytatását, s ugyancsak ebben a hónapban ismét benépesül a bécsi Hofburgnak az a szárnya, ahol a közép-európai haderőcsöikkentésről tárgyalnak. . S a program szerint a katonai enyhülésről szóló két fontos fórum munkájának újrakezdése előtt az amerikai külügyminiszter valószínűleg ellátogat a szovjet fővárosba. Ernesto Meló Ratines portugál külügyminiszter életrajza Ernesto Augusto de Meló Antunes 1933-ban született. Középfokú tanulmányainak befejezése után, 1953-ban beiratkozott a katonai akadémia tüzérségi szakára. 1957-ben a szárazföldi hadsereg hivatásos állományába lépett. Portugália kontinentális részén és az Azori-szigeteken különböző katonai egységeknél, majd Angolában teljesített szolgálatot 1963—65, 1966—68 és 1971—73 között. Tagja volt a nemzet megmentése tanácsának és az államtanácsnak. Jelenleg a for? radalmi tanács tagja, 1974. július 17-én tárcán élkü- li miniszter lett a Vasco Dos Santos Goncalves vezette ideiglenes kormányban. Ezt a funk: ciót 1975. március 26-ig, külügyminiszterré történt kinevezéséig töltötte be. A IV. ideiglenes kormányban 1975. augusztus 8-ig külügyminiszter volt. 1975 szeptember 19-én a VI. ideiglenes kormány beiktatásakor ismét a külügyminiszteri tárcát kapta. Megkezdődött az RÉSZ csúcstalálkozója Kereszty András, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Szombaton délután nyílt meg Addisz Abebában az Afrikai Egységszervezet eddigi történetének első rendkívüli csúcstalálkozója, Az értekezlet ösz- szehívását az Angolában folyó súlyos harcok és a fiatal afrikai államot ért dél-afrikai agresszió tette indokolttá. A megnyitás pillanatában — miként a külügyminiszterek tanácskozásán (részint a miniszteri értekezleten, részint az azt követő bizalmas eszmecseréken) is kiderült — az AESZ 46 tagállama nem egységes az angolai kérdés megítélésében. A dél-afrikai agressziót ugyan szinte egyöntetűen elítélik és a dél-afrikaiak által támadott fiatal állam kormányát — amelynek élén az MPLA mozgalom vezetője Augostino Ne- to áll — eddig 22 afrikai ország ismerte el, ugyanakkor viszont több ország paradox módon még mindig valamiféle „semleges” magatartási tanúsít a megtámadott MPLA kormány és a dél-afrikaiakkal szövetségben harcoló két moz. galom, az FLNA és az UNITA konfliktusában. Pénteken és szombaton egymás után szálltak le az afrikai * államfőket szállító repülőgépek az Addisz Abeba-i repülőtérre. A rögtönzött nyilatkozatok híven tükrözték az álláspontok különbözőségét. Sziad Barre Szomáliái elnök kijelentette, hogy a rendkívüli csúcsértekezletnek meg kell adnia az MPLA-kor. mány számára a teljes elismerést, hiszen ez a mozgalom 19 éven át áldozatosan harcolt az ország függetlenségéért. Hozzáfűzte: csodálkozik, hogyan lehetséges afrikai országok részéről olyan mozgalmak támogatása. amelyek a fajüldöző dél-afrikai rezsimmel hajlanBUDAPEST A magyar kormány a Kínai Népköztársaság Államtanácsá. hoz intézett táviratban fejezte ki részvétét Csou En-laj-nak, az államtanács elnökének elhunyta alkalmából. LISSZABON O Diario címmel szombaton baloldali napilap jelent meg Portugáliában Főszerkesztője Miguel Urbano Rodrigues kommunista újságíró, aki eddig a Portugál Kommunista Párt lapjának, az Avantenak a szerkesztője volt, NEW YORK Az ENSZ székhelyén bejelentették, hogy a Biztonsági Tanács hétfőn, január 12-én 15 dók szövetkezni. . Jean-Bédel Bokassa, a Közép-afrikai Köz. társaság elnöke, aki — úgy tű. nik — a csúcstalálkozón a törvényes MPLA-kormány ellenzőinek egyik vezéralakja kíván lenni, megérkezése Után éles kirohanást intézett a Szovjetunió ellen az angolai kormánynak nyújtott segítség miatt. A csúcsértekezlet megnyitása előtt tartott sajtóértekezletén JoSé Eduardo Dos Santos, az angolai kormány külügyminisztere kifejtette: kormányának az a célja, hogy mozgósítsa Angola népét az agresszor el? len. kiűzze azokat a támadó, kát, akik szövetségest találtak olyan reakciós angolai mozgalmakban, amelyek céljaik elérésére még a fajüldöző dél-af-» rikával kötött .szövetségtől sem riadtak vissza.^Elmondta, hogy ugyanakkor olyan tendenciózus törekvésekkel találkozni, amelyek célja kiforgatni annals a segítségnek a lényegét, amelyet Angola barátai nyújtanak az országnak. „Az a segítség, amelyet országunk kap barátainktól — akik a függetlenségi harc két évtizede során a mi oldalunkon álltak — teljes mértékben különbözik azoknak az erőknek a beavatkozásától, amelyek csak most léptek a porondra” — mondta De« Santos. „Segíteni egy mozgalmat, hogy győzelemre vihesse függetlenségi harcát, teljesen különbö-' zik attól a másfajta beavatkozástól. amelynek célja megakadályozni a teljes függetlenség kivívását.” Az angolai kormány — mondotta a külügyminiszter — el nem kötelezett politikát kíván folytatni és a segítség, amelyet a szocialista és más haladó országok nyújtanak Angolának, éppen ehhez a politikához jelent komoly hozzájárulást. óra 38 perckor (közép-európai idő szerint 21.30-kor) kezdi meg a közel-keleti kérdés vitáját. A tagok előzőleg délelőtt, közép-európai idő szerint 17 órakor zárt ajtók mögött ülnek össze. MADRID Spanyol hírügynökségi jelentés szerint „a biztonsági rendőrség felkérésére” szombaton kiutasították Spanyolországból Spinola volt portugál elnököt, aki a délelőtti órákban az Air France légitársaság repülőgépén Párizs irányában el is hagyta Madridot. 1976. január 11. w ■ • PANORAM n iü!
