Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-09 / 7. szám

I

Társadalmi munka - fizetésért?

LátSZÓlaq I mosolyogni.

____________J I valóan naív

a kérdés: mitől „társadalmi” a társadalmi munka? Egyréázt: társadalmi munkát általában minden anyagi ellenszolgálta, tás nélkül szokás végezni, az efféle tevékenységért nem jár fizetség, s ezt mindenkinek jó tudnia, aki ilyesmire vállalkozik. Az egyetlen „fizetség”: a közmegbecsülés, ami joggal kijár azoknak az embereknek, akik szabad idejük feláldozásával, vagy megrövidítésével a közösségért dolgoznak, fáradoznak. Viszont — s ezért is naivitás efféle kérdéseket fel- tenni — ugyan ki az, aki minden esetben és szigorúan be- tartia a társadalmi munkavégzés e fontos szabályát? S ha valaki nem tartja be, akkor vaion mitől „társadalmi” a társadalmi munka? Feltehetően csak attól, hogy annak nevezik. jóllehet ez esetben csak valamiféle külön feladat ellátásáról beszélhetünk, rendszerint munkaidőben és az előirt oro- duktív munkáért járó fizetésért. Ez a sajátságos és sajnos széles körben elterjedt gyakorlat az amúgvis szűkös munkaidőalapot lényegesen megkurtítja.

A sok-sok közügvekért fáradozó mellett ki ne ismerne olvan társadalmi tisztségviselőket is. akik „társadalmi munkát végzek” felkiáltással, lázas buzgalommal csellengik át a munkaidőt, jól tudva, hogy tevékenységük általában nemcsak ellenőrizhetetlen, hanem megakadályozhatatlan is. Mert az esetek többségében minden megbízatás mögött tekintélyes megbízók állnak: ilven-olvan szervezetek, különböző rangos.

vagy éppen csak mondvacsinált bizottságok. Ezeknek feladataik, akcióprogramjaik, munkaterveik vannak, amelyeket végre kell hajtani valahogyan, s végre kell hajtatni valakikkel. Kikkel? A társadalmi munkásokkal. Akik — már a feladatok jellegéből következően is — többnyire csak munkaidőben tehetnek eleget megbízatásaiknak.

Csak akkor I lehet e]c

I készíteni az amatőr és általában nem sokra használható felméréseket, statisztikákat; csak munkaidőben lehet „ügyintézni” és adminisztrálni az ügyes-bajos dolgokat, intézkedni és eljárni, tárgyalásokat folytatni, ilyen- olyan értekezleteket kreálni, sőt: csak munkaidőben lehet tagdíiakat beszedni, viszonylag csekély értékű, de annál el- nyújtottabb gyűlésekre járo- gatni. S ha mindezt lehetne esetleg máskor és másként, akkor is minek ezen töprengeni, minek ezen a jól bevált gyakorlaton változtatni és újítani, egyáltalán miért komolyan venni a társadalmi munkát, ha egvszer hovatovább senki, nemegyszer még a megbízók sem veszik komolyan?

A Gazdaságkutató Intézet vizsgálatai és számításai szerint a rendelkezésre ál'ó munkáidnál an 20—25 százaléka (2—2,5 milliárd óra) veszendőbe megv Ebből kh. egvmilliárd óra vész el az egész nanos. és megközelí. tőén egymilliárd óra a munkahelytől való fél-, egvőrás hi- ánvzásolr miatt. Ha ezeket a veszteségeket csak 10 százalékkal sikerülne esökkenteni. akkor annvi többlet munkaidőt nyerhetnénk, ami 150 ezer ember munkába állításával egyenlő.

Senki sem vizsgálta ugyan, hogy a sok elvesztegetett munkaórából mennyi irható az úgynevezett társadalmi munka rovására, mégis megkockáztatnám: az eddigi gyakorlat jócskán hozzájárult ahhoz, hogy ezek az adatok így alakultak. Tanúim például azok a művezetők, akiknél a műszak kezdetekor rendre-sorra jelentkeznek a beosztottak — az ilyenolyan bizottsági tagok, a különböző tisztségviselők és mások —, hogy most ide-oda-amoda kell menniük, ezt, azt, amazt kell intézniük.

A munkafegyelemről — meglehet: éppen társadalmi

munkában és hivatalos munkaidőben — szervezett tanácskozásokon időnként óvatos felszólalások is elhangzanak: valahogy racionalizálni kellene a parttalan és gvakorta értelmetlen ..társadalmi” munkát. Valószínű. hogy itt is — mint a termelőmunkában is — elképzelhető a jobb szervezés, az ésszerűsítés, az. hogy lényegesen csökkenthetnék az efféle megbízásokat, hogy kiszűrhetnék a felesleges és párhuzamos tevékenységeket. hogy megszüntethetnék a formális munkavégzést.

Mindezen I , érdemes

I lenne eltöprengeni minden munkahelyen, már csak azért is. hogy felértékelték a társadalmi munka rangját, becsületét, de legfő- képnen azért, hogy a munkaidő minden óráiét azzal töltsék ki, amire való: értékalkotó munkával.

VÉRTES CSABA

Méhészek és „munkatársaik"

Egymilliárd forint haszon

Országszerte tárgyalják nép-' gazdaságunk fejlődését, a népünk gazdasági és társadalmi felemelkedésére irányuló terveket. Mintegy 1000 Tolna megyei méhész szorgos munkatársaival, a méhekkel, készül hozzájárulni a saját és közös tervek megvalósulásához. A szervezetben tömörülő méhészek állami szövetkezeti beruházás igénybevétele nélkül. 200 vagon mézet, 10 vagon virágport, 1 vagon méhviaszt és egyéb melléktermékeket — több mint 60 millió forint értékű árut terveznek előállítani a következő tervidőszak alatt

A szép. de Időközönként nehéz foglalkozás a termelőknek is meghozza az eredményt Évenként 12 ezer forint bevételre számítanak átlagban a méhészek, természetszerűleg a bevételt jelentős költségek terhelik: többek közt a vándorlási és takarmányozási költségek, melyek nagysága évenként változik.

À szerény bevétel nagyban hozzájárul a nyugdíjas méhészek jövedelemkiegészítéséhez: a méhészek közel 70 százaléka ugyanis nyugdíjas.

Jelentősnek ítélik több ország szakemberei, kutatóintézetei a megporzásból eredő úgy1076. január 9.

nevezett közvetett hasznot, melynek értéke tizenötszöröse annak, amit a méhek mézben, viaszbán és egyéb termékben hoznak.

A rovarporozta gazdasági növényeink megporzását mintegy 70—80 százalékban mézelő méh, 20 százalék körül posz- méhek, illetve magányosan élő vad méhfajok végzik el. A vadméhek száma a rovarölő szerek mértéktelen és helytelen Időpontban végzett alkalmazása kapcsán egyre csökken. így joggal nevezhető a mézelő méh „növénytermelő rovarnak” is, hiszen mintegy 50 gazdasági növény termése vagy több termése függ jelenlététől. Ennek felismeréseképp Grúziában például kötelezővé tették a

méhes megporzást 1968-tól a gyümölcsösökben, 1971-től pedig több rovarra szoruló mező. gazdasági növény méhekkel való rendszeres ellátása vált kötelezővé. A bérporzás méhcsaládonként 7—11 rubel. Egy másik példa Kaliforniából azt igazolja, hogy évi 17 millió dolláros értékű lucemamag termesztésében nagy szerep jut a megporzó méheknek. Feltűnő, hogy ott milyen eredményesen használják á mézelő méhet a lucerna megporzásában. Nálunk pedig évek óta vitatott, hivatalosan nem elismert a méhek megporzó szerepe nemcsak a lucerna esetében, hanem más növényféleségeknél sem.

A Tolna megyei Mezőgazda- sági Szemlében olvastam a Délkelet-dunántúli Mezőgazdasági Kutatóintézet 1968-ban végzett kezdeményező kísérleti eredményről, melyben a cikkíró megfigyeléseire alapozva, nagy jelentőségűnek tartja a méheknek a napraforgómag-termés javításában végzett megporzó munkáját. Nagyon fontos volna több kutatóintézetnek a hasonló megfigyelése, intézkedése, hogy végül is össze lehessen hangolni a két szakterület (mé- hészet-növénvtermesztés) jelenleg fennálló problémáit. Külföldi tapasztalatok kapcsán időszerű nálunk is hivatalosan elismerni a méhek szerepét a mezőgazdaságban.

Megyénkben vannak ugvan mezőgazdasági üzemek, amelyek nagvra értékelik a méhek hasznot hozó munkáját, és olykor még segítik is a termelőket a célszerű vándorlások megszervezésében, a letelepedésben. Sajnos ez nem általános, pedig a megyénkben lévő 20 ezerre tehető méhcsalád több mint másfél milliárd dől. gozó méhe ingyen szakmunkást jelent a gyümölcs-, kerti és takarmánymag-termelés minőségének és mennyiségének növelésében. Érdemes megbecsülni őket!

ZEHÁN GERGELY

megyei méhész szaktitkár

Sárközi Népművészeti Szövetkezet

Tervek és eredmények

Készül a híres háziszőttes a decsi szövődében.

Foto: Gottvald

nyékét szül. A szövetkezet szeretné kiszélesíteni exportlehetőségeit — amelyre igény iis lennie, ha a Hungarocoop Külkereskedelmi Vállalat biztosítaná számukra az aktívabb kapcsolatot a külföldi vásárlókkal.

Ahhoz, hogy a megnövekedett piaci igényeknek eleget tudjanak tenni, komoly munkaszervezési és műszaki feladatokat oldottak meg már eddig is. A műszaki fejlesztéssel óvatpsan kell bánni, hisz a gépi korszerűsítés nem mehet a termékek hagyományos elkészítésének. színvonalának rovására. Ennek a feltételnek úgy fesz eleget a szövetkezet, hogy a hagyományos szövőszékek egves fa alkatrészeit fémre cserélik és így a minőség romlása nélkül jelentős mértékben tudiák enyhíteni a fizikai erőkifejtést a szövődében.

A termelékenység fokozása persze nem jelentheti a színvonal elhanvagolását, hiszèn a minőség védelme, sőt fokozása. létfontosságú érdeke a szövetkezetnék. Olyan termékeket akarnak gyártani, amelyek a klasszikus népi hagyományok megőrzése mellett igényesen elégítik ki a vásárló mai, modernebb igényeit is.

Munkahelye válogatja. Valahol az év vége a hajrá időszaka, másutt az év vége és az év eleje is ilyen. Elmondható ez jelenleg a Sárközi Népművészeti Szövetkezetre is.

Bár az elmúlt évek eredménye előremutató volt, a fejlődés nem érte el a kívánt ütemet. Éppen ezért kezdődött néhány hónapja igazi hajrá a szövetkezetnél — a jövő érdekében.

Nem egyszerű a szövetkezet helyzete. Nyilvánvalóan fokoz, ni akarják a termelékenységet, de ez korántsem könnyű. Hisz termékeik nem közszükségleti cikkek és nem is kifejezetten az áraik miatt — luxus kategóriába tartoznak. Éppen ezért kulcskérdés számukra az értékesítés folyamatossága, biztosítása. Hosszú évek után végre az 1976-os év javulást ígér. Kapacitásuk 80 százaléka már szerződéssel lekötött. Legnagyobb vevőjük továbbra is a Népművészeti Vállalat. De a többcsatornás értékesítés érdekében a szövetkezet szerződött a Pannónia Szállodaipari Vállalattal. így 16 hellyel bővült az áruk értékesítésének lehetősége.

A jobb értékesítési mód azonban újabb — jogos — igéVan munka Bonyhádon

Jó feltételekkel kezdhette az idei évet a Bonyádi Ruházati Ipari Szövetkezet. A tavaly aláírt szerződések teljesítése majdnem teljes egészében leköti a szövetkezet éves kapacitását. Egyedül a bőrdíszmű részlegüknél „szabad” két hónap a tizenkettőből, de ennek betöltésére is folynak a tárgyalások a Hungarocoopon keresztül holland és angol kereskedőkkel.

A szövetkezetben idén a hazai kereskedelem ellátása mellett a szovjet piacra női ruhákat, az NDK-ba labdákat és szabadidő-öltönyöket, Hollandiába fapapucsokat készítenek.

Nem kis feladatot kell megoldani a vezetőknek sem a hátralévő hónapokban. A termelés irányításával, az ésszerű gazdálkodással1 elő kell teremteni azt a pénzt, amivel a dolgozók fizetését emelhetik, ugyanis a Bonyhádi Ruházati Ipari Szövetkezet bérszínvonal tekintetében a megye ipari szövetkezeteinek sorában hátul kullog.

t