Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-06 / 4. szám

GereíySiajítás vagy gerelyvetés? A Dombóvári VSE megőrizte hazai veretlenségét Személyi cserék és játékosok távozása miatt a tavasszal még gyengébb szereplés várbatá Dombővórott bosszú évek óta abban reménykednek a vasutas szurkolók és velük együtt természetesen a város labdarúgást kedvelői, hogy a csapat­nál megindul az erőteljes fejlődés. Évek óta mindig történnek kisebb- nagyobb erősítések, átszervezések, edzőcserék, annak érdekében, hogy bekövetkezzen a várt színvonalemel- fcedés, esetleg a bajnoki cím meg­szerzése, mely az NB Ml-ba jutást is jelentené,, Az 1974—75. évi bajnokságot a Dombóvári VSE labdarúgói az él­mezőnyben fejezték be, míg ifjúsági csapatuk megszerezte a bajnoki cí­met. Az MLSZ jóvoltából az ifjúsági csapat az országos ifjúsági bajnokság Mecsek-csoportjában indul, és félév eltelte után megállapíthatjuk, hogy a várakozásnak megfelelően helytálltak, — középmezőnyben végeztek a nagy múltú egyesületek csapatai között. Ez­zel szemben a Dombóvári VSE felnőtt­csapata ismét nem tudta teljesíteni a vezetőség által kitűzött célt, A dombóváriak tudják legjobban, hbgy mi akadályozza tulajdonképpen ai egészséges fejlődést, azt, hogy ki­alakuljon az egységes csapat. Sajnos hosszú évek óta jó rajt után vissza­esnek. így történt ez a jelenlegi baj­nokságban is. Viszonylag jó játékos­garnitúrával kezdték a felkészülést. Egyed Lehel irányítása mellett. A ve­zetőség célul tűzte ki a csapatnak, hogy dobogón végezzen, sőt, ha le­het, a bajnoki címet szerezze meg. Indulásnál ehhez még megvoltak a feltételek, de ahogy teltek a hetek, egyre inkább lehetett látni, hogy a cé'f nem tudják elérni. Szabó József, Mike Sándor betegsége, G. Kiss Ist­ván és Lakos István tényleges katonai szolgálatra való bevonulása miatt nem állhatott végig az edző rendelkezésé­re. Ezt — négy játékos kiesését — Valóságos krimi volt a javából, kétórás víziparádé rengeteg izga­lommal. Alig 180 perc alatt három aranyérmet nyertek a magyar ka­jak-kenu versenyzők 1939-ben, a Moszkva melletti Himki tavon, s miközben a tudósítók felváltva ro­hangáltak a cél, a versenyzők és a versenybíróság között, hogy a so­rozatos óvások közepette újabb híreket szerezzenek időnként megszólalt egy trombita ... Szörnyű hamisan, de lenyűgöző hangerővel biztatta a partról a vi­zeseket. Ekkor találkoztam először Péhl Józseffel és a trombitájával. A ki­csinyke hangszernek óriási lélekta­ni szerepe van, a félénkekbe bá­torságot lehelt, a holtpontra jutó­kat egy újabb erőfeszítésre serken­tette, s megállás nélkül űzte, haj­totta, lelkesítette a magyar ver­senyzőket. Péhl József, a magyar kajak­kenu válogatott vezető edzője túl­korosként, tizennyolc éves korában ismerkedett meg a kajaksporttal. Alig akarták befogadni, öregnek tartották, vagy legalábbis túlzottan idősnek ahhoz, hogy az alapokat tanulja ebben a gürcölő soortág- ban. Csak rendkívüli kitartásának és szívós munkájának köszönhet­te. hogy a Bp. Honvéd versenyző­iéként már részt vehetett 1954-ben a magyar ka^ak-kenu sport első „arany világbajnokságán*' Macon- ban, ahol a hosszú távú kajak né­gyesben bronzérmes lett. 1955-ben Granek István megalakította a Fe­rencváros (akkor még Bp. Kinizsi) kajakszakosztályát, s ettől kezdve Péhl József elkötelezte magát a zöld-fehér egyesülettel. Még manap­ság, a válogatott keret irányítása közepette is vissza-visszatőr szere­tett egyesületéhez. Olimpián nem vett részt, a legsikeresebb ver­senyévadjának a prágai világbaj­nokság esztendejét tartja, amikor a rövid távú kajak négyesben ezüst­1976. január 6. még nagyobb csapat Ss megsínyli, mint a DVSE. Az elején jól indultak a dombóváriak, a védelem rendkívül stabil volt. csak az említett játékosok kiesése után kaptak viszonylag sok gólt. Három mérkőzést említünk, Báta- széken, Szekszárdon és Dunaszent- györgyön tíz gólt kapott a DVSE vé­delme, ugyanakkor 14 mérkőzésen mindössze nyolc gólt értek el az ellen­felek velük szemben. A védelmük még így is — a kapott gólok szempontjá­ból — Paks és Bátas-’ék möqö*t a harmadik helyen áll (Paks 14, Báta- szék 15, Dombóvár 18 gólt kapott). A bátaszéki mérkőzések krónikájához tartozik, hogv szombaton délelőtt mond­ták le a aéokncsit. mellvel a csaoat utazott volna. Véqül, hogy el tudion utazni a csanat, három szemé'v^éo- kocsit szereztek vasárnap déle'őtt, maid az eqy>k Játékos kocsiint vették igénybe, így Jutottak el Bátaszékre. Ez a kapkodás, idea“sk®dés, huza­vona meav'se'te a játékosok ideqeit és erősen közreiátszott. hoav öt aólt kaptak, a jó napot kifogó Bátaszéktől. Szóvá keM tenni azt is hoqy a szak­osztályvezetés sem áll feladata maqas- latán. Miután a szakosító1 wezető le­mondott, a csapat nem kapta meq azt a seaítséget, támogatást, melv egyik feltétele a jó helytállásnak. Csak a gazdasági vezetők segítettek időnként a csapatnak a felmerült problémák megoldásában, ennek köszönhető, hogy nem lettek még naqyobb fenn­akadások. Az edzéslátoqatottság is hullámzó volt, átlagosan 70 százalé­kos. Gyakran előfordult, hoqy igazol­tan vagy igazolatlanul távolmaradtak, így nem volt a csanat egységes. Saj­nos a csapaton belül is érezni lehe­tett az egységes vezetés hiányát, ez károsan befolyásolta helytállásukat. Péhl József érmes lett. 1965-ben már az ifjúsá­gi vaiogatott munkáját irányította, 196ú-tói a felnőttek mellett szor- gosKooott, s Granek István, a nem­zetközi hírű és nagy szaktekintély­nek örvendő sportember halála után Péhl József lett a magyar ka­jak- kenu válogatott vezető edzője. Ami-kor pedig a módszerei felől ér­deklődtem, nyomban kijelentette, hogy olyan nincs ... — Szó sincs álszerénységről, de oktalanság lenne melldöngetve szajkózni az én módszeremet. Ez nem az én módszerem, hanem a mi módszerünk, még akkor is, ha minden szakember képzettsége, vérmérséklete, hitvallása és a sportág iránti szeretete révén olyan egyéni elképzeléseket pró­bál a tanítványaiba plántálni, amelyeket nem lehet általánosíta­ni. Az én tevékenységem egyébként is koordináló jellegű, s akár fejte­tőre is állhatnék, mégsem jutnék előbbre, ha nem lennének jó ed­zők vagy ahogyan mi nevezzük őket, a „termelők”. Sportágunk­ban, de gondolom, a legtöbb sport­ágban, s a második és harmadik vonal felkészítése a sarkalatos kér­dés, s ezt teljes egés-zében a szak­osztályokban tevékenykedő szak­emberek irányítják. Az élvonal, avagy szűkebben a válogatott ke­ret felkészítését ugyan én irányí­tom, de ez a munka csak egy — igaz. hogy az egyik leglényegesebb — része a versenyző felkészítésé­nek. A másik részért az egyesületi edző a felelős. A kettő között meg­ítélésem szerint alig van minőségi különbség, s ezt is csak főleg a jobb feltételek indokolják. — Módszereinket vagy legalább­is ennek jelentős részét mindig az adott pillanat legégetőbb teendői határolják körüL A mexikói olim­pián például — annak ellenére, hogy sportágunk rendkívül sikere­sen szerepelt — már élénk szak­mai vitákat váltott ki a szakembe­rekben az a tény, hogy győzelme­ink, s helyezéseink legtöbbjét is hátrányos helyzetből, remek haf- rákészséggel érték el a versenyző­ink. Tudtuk, hogy lépnünk kell s az akkor még eredményes, magas szintű, speciális állóképesség újbóli megszerzése talán már kevés lesz a következő olimpiára. Granek Ist­ván remek szakember volt, a mexi­A DVSE együttese oz őszi szezont az ötödik helyen fejezte be. Tizenhét mér­kőzéséből kilencet megnyert, négy dön­tetlen és négy vereség mellett. A sze­zon első részében is az ötödik helyet tartották, a 9. forduló után gólará­nyuk 33:6 volt. Ez a szám önmagáért beszél. Ezután következtek be a már említett sérülések, illetve bevonulások. A szezon második részében nyolc mér­kőzésükből négyet megnyertek, hármat elvesztettek és egy döntetlenül végző­dött. A nyolc találkozón a 21 rúgott góllol szemben mór 12 gólt kaptak. Hazai pályán megőrizték veretlensé­güket, mindössze egy pontot vesztet­tek. Idegenben 9 mérkőzésükből csak kettőt tudtak megnyerni, a három döntetlen és a négv vereséq mellett. A dombóvári csapatból Hosnyánsrki kétszer, Havasi, Mike, Szíjártó, Lakos, G. Kiss, Páti és Szabó egyszer volt a mezőny legtöbbje. A játékosok körül annak ellenére, hogy kilenc mérkő-é- sen nem léphetett betegsége mia*t pá’vára, Mike érte el a legmagasabb osztályzatot. Sorrendben szintén védő­játékos következik: Horváth József. A csatárok közül a fiatal Pintér Mik'ós nyúifott ió teMes'tményt, mow G. Kiss és Szőcs következik. A góllövőlistán 15 góllal G. Kiss az élmezőnyben van. Mint ismeretes, a Dombóvári VSE elnökséqe Eoved Lehel munkájára nem tart iqénvt, tehát ismét edző- változás történt. Ez már egymagában is bizonyos megrázkódtatással 'ár. A gondot, a bajt tetézi, hogy több já­tékos — méghozzá kulcsember —• el­távozott. Mindezekből arra lehet kö­vetkeztetni, hogy a Dombóvári VSE szurkolóinak le kell mondani arról a tervről, hogy csapatuk bainokságot nyerjen. A jelenlegi ötödik hely meg­tartását is komolv cé'kitűzésnek tart­juk az adott körülmények között. kői olimpia előtt igen tudatos fel­mérések segítségével dolgozta ki a kor legeredményesebbnek tűnő fel- készítési móds-zereit, és az olimpia után ő volt az első. aki észrevette, hogy a speciális állóképesség már csak összetevője, ha úgy tetszik egy része a felkészítésnek. Ezt igazolta a moszkvai Európa-baj- nokság és a koppenhágai vijágbaj- nokság mérsékeltebb sikere is. Lépnünk kellett, s ezt meg is tet­tük. Átformáltuk a tanmedencés edzésrendszer gerincét, a speciáli­sabb gyorsaság megszerzését állí­tottuk a középpontba, létrehoztuk a teljesítménvlapok következetes és igen részletes mérésimódszerét, amelynek segítségével a legkülön­bözőbb távolsági ©s időgrafikonok, élettani útmutatók, sőt még a kö­zegellenállás változásainak ábrázo­lása is a rendelkezésünkre állt. Mindez hosszú évek munkái a volt és az is lesz. s így reménytelennek tűnő vállalkozás lenne, ha most — korlátozott lehetőségek fi nyelem be­vételével — errŐl részletesen be­számolnék. Arról már nem is szól­va. hogy az említettek mellett meg kellett oldanunk az új nemzedék- váltással járó nem kis problémákat is. — A modem sportban egyébként a már előbb említett szakmai el­méleteken vapv ha űpv t^+eztk. a' tananvagon kívül Jelentősé­ge van a pszichológiának, a pszichéd eredetű elváltozások fel­kutatásának. a rendkívül összetett pedagógiai nevelésnek. A mi sport­águnk epv^z-^rre egvéni. és csa^at- s.Tv>rt. hiszen az egyes ,számr>v mellett csaoategyséack is szerepel­nek a világversenveken és az olimpián. Namármost, egy esa- pathaió összehozása, divatos szó­val. összeültetése ismételten úiahb feladványokat lelent a szakvezetés számára, s ezekben a szakmai út­mutatók és felmérések mellett bi­zony a7 alkati tényezők, de még a jellem, a gondolkodásmód, a sport­hoz történő hozzállás is jelentős szerepet játszik. Ezért is beszéltem a mi módszerünkről, ugyanis meg­győződésem, hogy a ka1ak-kenu sportágban csakis egy jól össze­hangolt edzői közösség gondosan kitervelt és megalkotott edzési módszere vezethet a sikerhez, az olimpiai és világbajnoki győzel­mekhez. Lassan két évtizede, hogy Pá­rizsban egy atlétikai verseny nézői alaposan elcsodaiKoztak a gerely­haj ítók viadala közben. Az egyik spanyol atléta ugyanis néhány lé- péses nekifutás után egy teljes for­dulatot tett saját tengelye körül, s így dobta el a hegyes szerszámot. A furcsa dobótechnika csaknem hetvenméteres dobást eredménye­zett. Az újságírók, a szakemberek azonnal „felfedezték” az addig is­meretlen spanyol Salcedót. aki el­mondta: semmi újat nem talált ki, egy régi spanyol népi játékot töké­letesített. (A népi játékban vas« rudat dobtak a versengők.) Mint minden újnak, e dobásfor­mának is rögtön akadtak követői, s a kísérletezők ugyancsak ámu­latba ejtették a szakembereket. Egy 49 éves diszkoszvető, Erascim például 83,49 métert dobott, ami Sidló akkori világcsúcsánál mind­össze 26 centivel volt rövidebb. A norvég Danielsen pedig 90 méter fölé hajított — edzésen. Az új technika azonban nem hó­dította meg a világot, nem forra­dalmasította a gerelyhaj ítást. Még­pedig igen érdekes okok miatt. A? nemzetközi szabálykönyv a gerely- hajításnál előírja: csak úgy dob­ható el a szer, hogy a versenyző egyszer sem fordít há+at a kidobó­szektornak. nem végez teljes for­dulatot. Emellett a dobás módszere Újsághír: a februárban Innsbruck­ban sorra kerülő té': olimpián hórom magvar sportoló ve« részt — a férfi műkorcsolvázósbnn Vajda László, a jégtáncban a Regőczy Krisztina— Saliai András kettős. Rohamosan közeleg a téli olimpia, ame'v eddiq csak a jeges számokban hozott több kevesebb sikert a magyar sportnak. Igaz, hogy valamennyi téli ötkarikás játékon ott voltak verseny-' zőink de elég korlátozott számban, ami különösen az utóbbi években volt érthető. Hazánkban nagyon mostohák lettek a hóvíszonvok, a jégpólya is kevés. Ez is magyarázzo. hogy a mind naqvobb és nagyobb versenoéssel nem tudtunk lépést tartani. Érdekesség, hogy míg például 1964-ben az Inns­bruckban rendezett olimpián még 11 versenyzővel indultunk, most ugyanitt csalt hárommal... összeállítást készítettünk eddigi sze­repléseink mérlegéről, amely egészé­ben nem is olyan rossz, de amely azt is mutatja, hogy 1956 óta egyetlen érmet sem sikerült nyernünk. A téli olimpiák történetében pontot érő he­lyezéseink így alakultak: II. hely: egy. fii. hely: négy. IV. hely: három. Neve: Torma Ágnes. Születési helye é* ideje: Budapest, 1951. augusztus 5, Magassága; 178 e«*. Súlya: frg'kg. foglalkozása: tolmács. Klubja: Vasas Izzó. Edzője: Déri Rezső. Kellemes meglepetés volt oz idén a szurkolóknak, hogy a magyar női röp­labdává lógatott a jugoszláviai Európa- bajnokságon megszerezte a második helyet és ezzel kivívta a montreali olimpián való részvétel jogát. A tornán a csapat valamennyi tagja nagyszerű teljesítményt nyújtott, de talán még a legjobbak közül is kitűnt Torma Ágnes, aki éppen az EB zárónapján ünnepel­te 125. válogatottságát. Érthető volt a jubiláns öröme; csaknem tízéves pálya­futásának eddigi legnagyobb sikerét érte el. Hogyan lett röplabdázó? — A budapesti szlovák iskola tanuló­ja voltam, s egy nap kémiatanárunk — Mafcta Mihály — megkérdezte tőlünk, hogy kinek volna kedve röplabdázni —• mondta Torma Ágnes. —- Kapva- kaptam az alkalmon, s hogy miként mutatkoztam be, azt pályafutásom bi­zonyítja... A már diák korában is magas ter­metű Torma Ágnes kijárta a sportág egész „iskoláját”, fokról fokra jutott előre, s 1970-ben lett togja a magyar válogatott keretnek. is többé-kevésbé rögzített. A váll- vonal fölött kell kidobni a gerelyt s a test csak egy helyen, a kötés­nél érintheti utoljára a hosszú, he­gyes fém rudat. Am a forgásos módszernél a versenyző természe­tesen egy ízben háttal van a pá­lyának, ráadásul a gerely a hónalj alól repül ki. Persze nemcsak e két szabály miatt bukott meg a forgá­som gerely technika. Ebben a sport­ágban külső segédeszközt — gyan­tát, síkport, stb. — tilos használni., A spanyol versenyző módszerénél azonban mindenki kénytelen volt szappanos vízzel bekenni a szert, mert így az jobban csúszott, a hón­alj nem gátolta olyan nagy mérték­ben a kidobást. Az ötvenes évek végén egyébként egy finn atléta nálunk is bemutatta a forgódobást, de majdnem baleset lett a dologból. A gerely ugyanis a salakon versenyző hosszútáv­futók mögött alig néhány méterrel „landolt”. Az 1969-as római olim­piára készülő magyar versenyzők szinte mindegyike kipróbálta az új módszert, de sikert nem aratott. A spanyol dobó „forradalmi” újítása körül! hullámok végül is elültek: a nemzetközi szövetség a forgásod technikát betiltotta. Igv ez a kiasz« Rzikus dobószám megmaradt ge« reivhai fásnak, s nem lett — ge­relyvetés. GULYÁS LASZLO V. hely: kettő. * VI. hely: egy. Felsorolásunkból oz is kiderül, hogy az eddigi téli olimpiákon hány spor­tolóval vettünk részt, és milyen helye- zésekhez jutottunk. 1932. Lake Piacid, 4 sportol6. Páros műkorcsolyázás: III. Rótta? Emília, Szollás László dr. IV. Orgonis­ta Olga, Szalai Sándor. 1936. Garmisch Partenkirchen, 25 sportoló, közte a jégkorongcsapat. Páros műkorcsolyázás: Hl. Rotte? Emília, Szollás László dr. IV. Szek= rényessy-testvérpár. 1948. St. Moritz. 22 sportoló. Páros műkorcsolyázás: II. Kékessy Andrea, Király Ede. 10 000 m gyors­korcsolya: IV. Pajor Kornél. Férfi mű® korcsolyázás: V. Király Ede. 1952. Oslo. 12 sportoló. Páros műkorcsolyázás: III. Nagy test­vérpár. 1956. Cortina d'Ampezzo, 2 sportoló. Páros műkorcsalyázós: III. Nagy test­vérpár. 1960. Squaw Valley, 3 sportoló«» 1964. Innsbruck, 11 sportoló. 1968. Grenoble, 10 sportoló. Női műkorcsolyázás: VI. Aimássy Zsuzsa. 1972. Sapporo, 1 sportoló. Női műkorcsolyázás: V. Aimássy Zsuzsa. K. Mo —_ Ekkor vette ót a válogatott irá­nyítását Kotsis Attilóné, aki előzőén mór három éve az ifjúsági csapatban az edzőm volt. Bízott bennem, és én nem is akartom neki csalódást okoz­ni. Elképzelései szerint gyakoroltam, S rövidesen bekerültem a válogatottba, amelynek már jó ideje megszakítás nélkül tagja vágyóié. Akárcsak minden labdajátékban, a röplobdóban is nagy jelentősége van a technikának, a szellemességnek és az ötletességnek. Torma Ágnes ilyen típusú játékos; nem erőből, hanem ésszel játszik a mérkőzésen. Kitűnőek a nyitásai, a pontszerzésben is jeles­kedik, s egyike a legjobbaknak, aki az ellenfél adogatását biztosan tud­ja fogadni. Persze neki is akadnak gyengébb oldalai, így mindenképpen szeretné „finomítani” a feladást, és jobban blokkolni a sáncban. Ha ez sikerül, akkor — véleménye szerint — Montrealban is hasznos tagja lehet co válogatottnak, és újabb helyezésnek örülhet. Eddig ugyanis öt nagy világ- versenyen vett részt, és sohasem jött haza „üres kézzel”... A müncheni olimpián 5., két világ« bajnokságon 4., illetve 6., s két Európa-bajnokságon 5., illetve 2. volt ® magyar válogatott — vezérletével. KOZÁK MIHÁLY „Az én módszerem” Montreali reménységek ¥ Csak a jégen... A magyarok a téli olimpiákon — és lnn«bruck előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents