Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-04 / 3. szám

Zentai László: Mária asszonynak ismeretlenül 1 (Kosztolányi Dezső emlékének) Ha ottj azon a visegrác esten, szalonnasütés közben, majd Pesten a régi temetőnél, aztán a budaörsi úton Füst Milánéknál, végül amikor Stockholmból jött haza a pályaudvaron, ha Te is átéled a felismerésen túl is a „nagy beteljesülést” — Ilona asszony levele ellenére —, akkor talán a halál is visszafordult volna, s nem jött volna eléje. Fi lm jegyzet Kincskeresők MIT TESZ A „SZEMLÉLET”? Hogy, mit lát, hogyan lát a szem? Az Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban című szov­jet—olasz film nagyobbrészt a Szovjetunióban játszódik. De most egy egészen új Moszkvát, Leningrádot látunk — habár a felbukkanó városrészek ismerősek .... A filmek kooproduk- ciós arányát nem szokás jelezni, de se'tbető. ezúHal az olaszoké a nagyobb rész. Az olasz kamerán át látott Szovjet­unió így lett „más”, s ez ezúttal azt is jelzi, hogy mesterséget jól értő szakember fényképezett. A képek ritmusa Rómában is, Leningrádban is azonos — és ez a komponálást dicséri. Persze az olaszok nagyobb „jussa” nemcsak, sőt nem első­sorban a fényképezésen, mérhető. A történetet fel-feldobó ötle. tek, komédiái fogások is inkább olaszos ízlésről vallanak, s ru- tt-r's mpftvaléspásuk is a nvuefrtiak gvaknrle‘-5rs utal Teaz. láttunk már olyan filmben is trükkös autós üldözést, robban­tást, és más hasonló vígjátéki „újításokat”, amelyek s/.ocia,ista országban készültek — de ez mifelénk egyrészt ritka jelenség, másrészt még nem is túl kifinomult... Ebben a filmben hiányérzete senkinek sem támad — ezeknek a jeleneteknek a megvalósítását illetően. A Zsiguli és a Moszkvics versengése valóságos reklám a márkának, s a szivar, időzített bomba (stb.) is úgy robban, ahogy csak meg­szokhatta a kedves néző e műfaj legsikeresebb olasz, francia (stb.) filmjeiben. De hát miért e sok hűhó? — kérdezi az olvasó, aki a filmet nem látta. A HŰHÓ NEM SEMMIÉRT — hanem mesés örökségért folyik. Rómában fejezi be életét az egykori leningrádi balerina, s titkát csinos lányunokájára bízza: hatalmas kincset rejtett el Leningrádban a forradalom küszöbén egy oroszlán alatt. Az örökség titkát nemcsak az unoka hallja meg, s Így az öreg hölgy halottas ágvától egész különítmény indul Leningrádba, megannyi oroszlánkereső kincsvadász. A szenvedélyes olasz kincskeresők megszámolható, de azért így is túl sok cselt eszelnek ki egymás eltávolítására az útból és az életből... UtóbH sikerül. így aztán tragikus eseményre nem korül sor. (Hacsak azt nem számítjuk annak, hogy a maffiából Leningrádba szakadt sötétképű (és múltú) úrnak a nyolcadik gyereke is — lány lett...) S mi köze mindehhez a szovjeteknek? — kérdezi most ismét a képzeletbeli érdeklődő. Hát... mint kiderült, szerepel a Zsiguli és a Moszkvics, eev-két szovjet színész és számos szép orosz táj. No és: a leg­főbb bonyodalom atyamestere egy álruhás Ifjú szovjet nyomozótiszt. Rendelkezik a pozitív hősök összes tulajdonsá­gával. és ő az aki a film végén kétoldalú igazságot szolgáltat. lGY_ A2TAN A KINCS a Szovjetunióban marad (és az örökösnő is, de ez már más kérdés, a szerelemé, ami az ifjú lisztet így sikerélmény mellett feleséggel is megáldja) de az elszánt kincskeresők is elégedetten távozhatnak Az elmondottakból kiderül, miféle film az Olaszok hihe­tetlen kalandjai Leningrádban. Most már csak az a kérdés, hogy ugyan miért csak húsz nézője akadt? (VIRÁG) Uj könyvek Dickens: Copperfield Dá­vid Fajth: Svájc (Panoráma útikönyvek) Fiúk évkönyve 1976 Slacton: Bonaparték Moldova: A Szent Imre induló Magyar Bélyegek árjegy­zéke 1976 Bezimenszklj : A titkos Barbarossa-dosszié Czeizing: A Fekete-erdő­től a Fekete-tengerig Erdészeti alapismeretek Németh: Rendkívüli per­orvoslatok a magyar polgári eljárásjogban Spock: Tinédzserek könyve Lawrence: Szerelmes asszonyok Pándi : Hangverseny­kalauz III. Szájbetegségek Byron: Válogatott mü­vei I-IL Kisdobosok évkönyve 1976 Magyarország felfedezése Egy könyvsorozat olvasása közben p»||-.ÏKegy könyvfolyam mór a negyedik esz- * III III tendeje, körülbelül negyedévenként je­lenik meg belőle egy-egy kötet. Olvasói az el múlt Harminc esztendő egyik legnagyobb szabású írói-kiadói vállalkozásának a részesei. Nem vélet­lenül mondom, hogy részesei, mert ez a könyv- sorozat többre pályázik, mint oz olvasó figyel­mére: gondolkodásra késztet, cselekvésre ösztö­nöz, társadalmi mozgást kelt. Megfelelt — eddig legalábbis — az életre hívásakor kijelölt célnak. Mi volt ez a cél? « Magyarország felfedezése sorozat megindí­tásakor több nyilatkozatot olvashattunk róla, a lényegük az volt, hogy a Szépirodalmi Kiadó — az írószövetség és a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával — új és nagyszabású írói vállal­kozás szervezője és lebonyolítója lesz. A Magyar ország feledezése mai Íróink számára nagy erő próba: írói eszközökkel, műfaji megkötöttség nél kül megmutatni, milyen a mai Magyarország A könyv lehet szociogtáfrkus felmérés, riportfüzér, vallomásgyűjtemény (egyes részleteiben, persze) doku-me-ntumsor... Az egyetlen megkötöttség: le­gyen művészi ereje, gondolati hatása és az igaz­ságot tartalmazza. Legyen — ennél rövidebben összefoalalni lehetetlen — realista. Történeltn! szükségszerűség volt bizonyos érte­lemben a Magyarország felfedezésének megindí­tása: írói eszközökkel, a vallomástevés őszintesé­gével, elköte'ezetten, társadalmi felelősségtudat­tal feltárni, milyen kéoet mutat a három évtizede szociálisad társadalmat éoítő Magvdrország. Tud­juk, sok iroda Imi mű, film, színoadi alkotás szól erről a témáról. De nagy szükség volt olyan könyvsorozatra, amelynek szerzői — a mai ma­gyar valóságot ismerő írók — átgondoltan és módszeresen veszik szemügyre hazánk tájait, föl­vált, városait, társadalmi rétegeit, a jelenre be­folyást gvakorló múltját, közelmúltját. S bemutat­ják: miként élürvk ma, hűen ábrázolják o küzdel­mek természetét, célját, a társadalmi mozgás irányát, az eredményeket, s a bajokat, gondokat —, a fejlődés ellentmondásait, olykor válságait A sorozatot azért megindítani, hogy csak a szépet, s a jót mondja el, — nem lett volna ér­demes. Igazi író ilyesmire aligha is vállalkozna. Aki író felelősséggel közeledik társadalmi kérdé­sekhez, a mai valósághoz, annak szembe kell néznie a növekedésnek gyakran súlyos problé­máival, s fel kell tárnia azokat legjobb meg­győződése, tudása, ereie, tehetsége szerint. Ez már a Magyarorszóq felfedezése sorozat első köteteiben megtörtént. Emlékezhetünk, milyen visszhangja lett Végh Antal Erdőháton — Nyíren cimű könyvének — sa kötetben való megjelenést megelőző Dublikációnak, a penészlaki riportnak, — az Éljünk magunknak? című Fekete Gyula- könvvnek, a Tisztelet Komlónak (Moldova Gvörgy) egves fejezeteinek, László-Bencsik Sándor Törté­nelem alulnézetben című művének... Sorolhat­nánk tovább. Volt eset rá, hogy a szóban forgó terület — falu, város, iárás —, a fejlődésért fe- élós testületek protestáltak bizonyos tények kom­mentálása (sőt akár megemlítése) ellen Is, mert azok valóságos mulasztásokra mutattak ra, ese* leg bűnös mulasztásokra, — vagy csak egysze­rűen hiúságokat borzoltak fel. Arra is volt eset, hogy a könyvekben a szerzők tévedtek; hogy a bírálat elhibázott, vagy igazságtalan volt. De nem ezek a szépiák jellemzőek erre a könyv- sorozatra, hanem az, hogy az eddigi kötetek ál­talában magasrendű írói felelősségtudattal, a valóság iránti érzékenységgel, a javítás szándé­kával térképezték fel a jelent, a mai társadalmat, vagy annak egy-egy metszetét. Pedig nagyon különböző karakterű müvek a Magyarország felfedezése kötetei. Színvonaluk is, hangvételük is, eszköztáruk is változik a szerzők írói habitusa, világlátása, élettapasztalata, stílusa szerint. Vannak közöttük felejthetetlenül szép li­rai részletekben bővelkedő munkák, tárgyszerű krónikák, egy-egy témakörből nagy szakmai isme­retekről tanúságot tevő beszámolók, drámai össze­csapásokat ábrázoló »ásók. Közös jeliemzőjü' pusztán az, amit a bevezetőben említettünk: szerzőik meggyőződése, hogy a mai valóság meg­ismertetésével társadalmi problémák megoldásá­ban segítenek. Ez a meggyőződés, különböző hőfokon (ismét csak azt mondhatjuk, hogy az író karakterének megfelelően) valamennyi könyv­ben ott von. S mellette: az anyag alapos isme­rete, az objektivitásra való törekvés, elfogulat­lanság. (A téma szeretet« és az elfogulatlanság nem egymást kizáró fogalmak.) A sorozatnak eddig tizenhat kötete Jelent meg. Ha százkötetesre tervezték volna a szerkesztői, azt mondhatnánk, hogy Magyarország tizenhatod részét „felfedezték". Persze, ez csak játék egy ötlettel: nincs ilyen arány. A kötetek ütemesen követik egymást, — valamennyinek nagy a kriti­kai visszhangja, s mostanában kezdenek igazán népszerűvé válni. Kell néhány esztendő abhoz, hogy az olvasók alánoson megismerkedhessenek velük, hogy belekerüljenek a köztudatba, alakról, tipográfiai megjelenéséről is felismerhetők legye­nek a sorozat darabjai. Könyvtárosok mondják, hogy az érdeklődés igen nagv, a kötetek csak néhány óráig vannak a helyükön, nyomban ki­kölcsönzik őket. Az érdekelt országrészek, váro­sok könvvesboltiaibon is gyorsan fogynak az „odatartozó” művek. Ne feledkezzünk meg a szerzők társaiul sze­gődött fotóriporterekről, fotóművészekről sem; a kötetek többségének képanyaga kiváló. Élmény végiglapozni olvasás előtt egy-egy új munkát, — a kéoek tükrözik a tájat, meqmutatják az embe­rek orcát, mozdulatait, feltárják, mi lett új, s szebb á környéken, bemutatják az elmúlt száza­dok menlévő emlékeit, s non ja Inkát. KfirimV s rna‘i viI-águnk irodalmi momentu- ma ez a sorozat; szól a mai, s szól az eljövendő olvasóhoz. Hűségre és iaazsóg- ra törekedve ábrázol la azt. hogy milyen Magyar- ország a fe Is rándulást követő huszonöt-harminc esztendőben. Olvasók tízezrei várják minden kötetét TAMAS ISTVÁN fi Tolnai Eíönyvláros legújabb száma A héten jelent meg a me. gyei könyvtár időszaki ki­adványának, a Tolnai Könyv­tárosnak elmúlt évi utolsó — harmadik — száma. A sorrendben első cikk fró­ja, Lóridon Ilona szakfel­ügyelő. Tolna megye iskolai könyvtárainak helyzetével foglalkozik. Mindjárt az írás elején szembeötlik a követke­ző két mondat: „A jól mű­k-'dő iskolai könyvtár elen­gedhetetlen feltétele a kor­szerű oktató-nevelő munká. nak. — Megyénk iskolai könyvtárainak helyzete az utóbbi időben tarthatatlanná vált — részben a tárgyi, részben a személyi feltételek megoldatlansága miatt”. A sok hasznos tanácsot, útmu­tatást is adó írás joggal ál­lapítja meg, hogy szükség van az iskolai és a közmű­velődési könyvtárak közötti szorosabb együttműködésre. Tulajdonképpen ezzel a gon. ilolattai rokon az is, amit Misziai Sarolta főkönyvtáros fejt ki „Adalékok Dombóvár munkásművelődéséhez” című írásában. A különbség mind­össze annyi, hogy míg Loii- don Ilona az iskolai és a közművelődési könyvtárak kapcsolatfelvételét, közös mun­kálkodását sürgeti. addig Misziai Sarolta a szakszerve­zeti és a közművelődési könyvtárak hatékonyabb együttműködése mellett száll síkra a Láng gépgyárban, a kesztyűgyárban és a vasutas dolgozók körében végzett fel­mérés tanulságai alapján. A Tolnai Könyvtáros minden­esetre jó példával járt elöl — a kapcsolatok elmélyítése terén — amikor helyt adott az említett két írásnak. Gacsályi József, a megyei könyvtár munkatársa a me- gyénkbelj német nemzetiség könyvtári ellátásának ered­ményeit, feladatait ismerteti. Az írásból kitűnik, hogy Tol­na megyében 1975. január 1. tői van függetlenített könyv­táros e munka ellátására. Az elsß esztendő feladata a né­met nemzetiségű lakosság helyzetének, a könyvtárakkal szemben támasztott igényé­nek a felmérése és az alap­vető könyvállomány beszer. zése volt. Egyébként me­gyénkben jelenleg harminc német nemzetiség) tá "könyv­tár működik, ezek többsége a bonyhádi járásban található. 1975-ben az állomány a ko­rábbinak mintegy négyszere­sére nőtt: az 5000 német nyel­vű kötetből mintegy 2100 a báziskönyvtári letét. Ordas Iván újságíró két tudósítással szerepel a Tolna,- Könyvtáros legújabb számá­ban. Röviden, tárgyszerűen ismerteti az októberben Szek- szárdon megtartott — a gyer­mek. és ifjúsági irodalom, mai foglalkozó — írókonfe­rencián elhangzottakat, vala­mint a bezonsi városi könyv­tárban tett látogatásának ta­pasztalatait. Gönczi Zoltánná, a megyei könyvtár munkatársa az 1975- ös műszaki könyvnapokról szá­mol be Megállapítja, hogy a kiváló előadók érdeklődő, lel­kes közönséggel találkoztak, viszont az előadások megyei eloszlása nem volt megfelelő. A „Fenntartók nyilatkoz­nak ...” rovatban Simon Já­nos madocsai tanácselnök új községi könyvtár létesítésiről tudósít, az „Arcképek” címszó alatt pedig Virág F. Éva új­ságíró mutatja be Novák Gyű. Iá-lét, a megyei könyvtár cso­portvezetőiét. A „Tövé' ’ kén- zés” rovatban Csánvi Î íszló Vörösmarty flove’iáit elemzi, a „Könyvesnolc” ped;g ezút­tal két helvtörténeti kötetet mutat be K. Balog János le­véltárigazgató jóvoltából : Var­ga Adám—Boda Ferenc: Mözs község története című munká­ját (Szerkesztette: Szakály Ferenc) és a dr. Kolta László által szerkesztett ..Bonykád a 18—20. században” című kö­tetet — gyuricza —

Next

/
Thumbnails
Contents