Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-30 / 25. szám
Dunaföldvár Szakkörök, csoportok, klubok „Vendégek" a nagyteremben Fotó: ka 1 DUNAFÖLDVÁR művelődési lehetőségei semmivel sem jobbak az átlagos, hasonló méretű nagyközségekénél. A művelődési ház régi épületében kell kialakítani itt is a község kulturális életének központját, számításba véve és felhasználva mindazokat a helyiségeket, amelyek hasonló célra alkalmasak. A könyvtár és az iskolák mellett az utóbbi időben szokatlan színtere is van a művelődésnek: çgy asztalos- műhely, ahol a fafaragó szakkör tagjai dolgoznak. A kiscsoportos művelődés —\ szakkörök, klubok, művészeti csoportok alakítása — szükséges és a lehetséges: nem egy-. sze-"en azért alkalmazzák művelődést házaink, mert erre van hely. hanem mert intenzitások szolgálhatja a legkorsze- rűhb közművelődési irányelveket. A dunaföldvár! művelődés! házl->ao az utóbbi hónanokban fellendült a szakkörök, kluhnk, ísonortok képviselte közművelődés' munka: Götzinger Ká- roiv igazgatóval sorra vettük, hány fővel, milyen céllal működik. MINDENNAP — délutánonként — sor kerül zongoraoktatásra — a zenéiskolától függetlenül — ugyanis az Igényeket csak így, a zeneiskola és a művelődési ház együtt képes kielégíteni. Népszerű Dunaföldváron a honismereti munka: a néprajzi, Jbiológiai, földrajzi és helytörténeti szakkör témája, munkája egyaránt honismereti jellegű. A biológiai szakkör — ennek van a négy között a legtöbb tagja, 23 fő — például a dunaföldvári sziget védett állataival, a földrajzi a löszpart sajátosságaival foglalkozik ebben az esztendőben. A honismereti szakkörök tagjai különböző korosztályba tartoznak, patró- nusuk a Gumiipari Vállalat. Uj kezdeményezés a mű- elemző szakkör létrehozása. Tizennégy tagja olyan fiatal, aki mélyebben érdeklődik az irodalom iránt, ebben a szakkörben ugvanis iroda'mi művek elemzésével foglalkoznak. A múlt év végén alakult a pávakör, már néhány sze^enlé- sen túl vannak, ma az ünnepi tanácsülésen is felléptek. Du» naföldvári daicsnkmt mutattak be. most „földvári” lakodalmas összeállításába kezdtek. Az ő pártfogójuk az Alkotmány Termelőszövetkezet. tizenhét TAGJA van 82 úttörők fúvószenekarának: az öt és tizeneev év közötti korosztály szakköre a bábcsonort. Gvakorta szerene'nek Dunaújvárosban. meghívták őket pposre és Bátaszékre. Mesejátékokat tanulnak és mutatnak be. A IS tagú színjátszó csonort- ban ismét vannak idősebbek is: sikeresen mutattak be egy vidám műsort, most új. komolyabb produkcióval készülnek. A fotószakkörnek nyugdíjas tagja is van: munkájuk a közelmúltban kezdődött el. Rendkívül népszerű a művelődési ház két néptáncegyüttese, a gyermekeké és a „nagyoké”, akiknek vezetője Péterfi Attila koreográfus, Dunaújvárosból. A csoport érdekessége. hogy zömmel fiúk táncolnak benne, lányok vannak kevesebben. .. Tanfolyam jelleggel működik a művészi torna és a német csoport. A KLUBOK között a legnépszerűbb az ifjúsági khib: D'tnaföldváron kettő is van belőle. Az egvik a gimnázium pinceklubjában, a más'k a nví- ve'ődési házban. A két khib hetente kétszer, azonos időben tart nvitva. hogv a különböző érdek'ődésűek eevaránt meg- ta’á'íák szórakozásukat. ÍHa az egv’kben tánc van. a másikban pé'dául előadás...) A kertbarátok klubja *s nénszeríj. ieaz. inkább az idősebb kn-osztíiv körében. À brigádveze‘ők k''ibiáoak ..elvileg” 72 ta«la van. kö-ülük eddig csak hiísz- huszonöt. fő iárt el a havonkénti összeiövetelekre. A művelődési ház fô-ekvécp how Iphetőség szerint mioden csnnor+iánok szakkörének lépvén „nár+fnaóia”. Vrcp több S-emnontből is szük*éff ven Részben a közművelődési munka ház*«! Jk jelentik a támogató üzemek, te*-ve’őszövetkezetek. de nem ie’entékteien az sem. hoey anvagi segítséget is nviiitanak. Eddig a Gumiipari Szövetkezet támogatott több csoportot, és az A'kotmánv Tsz. A köze’ jövőben több vállalatra számít majd a művelődési ház. A PATRONÁTOKBÓL e'öbb- utóbb pedig aktív tagok lesznek egyik, vagv másik szakkörben, amelyeknek születése elsősorban az igényektől függött eddig is. Kisebb településeink iskoláinak nagy gondot jelent a megfelelő tornaterem hiánya. A szakcsi körzeti általános iskolában erre a célra nincs helyiség, így mindeddig kényszer- megoldásokat kellett alkalmazniuk, amelyek csak nagyjából feleltek meg. Az idén novembertől használják az iskolások a művelődési ház nagytermét tornateremnek. Nem Szakcs az első község, ahol ezt. az ésszerű megoldást „kitalálták”: a hétközben amúgy is kihasználatlan nagyterem ideális tornaterem. A színpad melletti helyiségben tartják a tornaszereket, a gyerekek pedig a klubban, illetve egyik szakköri szobában vetkőznek. A közeljövőben bordásfalakat szerelnek a terem oszlopaira — ezeket köny- nyen le lehet szerelni, ha a nagyteremben rendezvény lesz — és ezzel „komplett” lesz a tornaterem, Az egyetlen problémát pillanatnyilag a fűtés jelenti : sem a művelődési ház költségvetésében, sem az iskoláéban nem tudtak erre pénzt szorítani. A gyerekek egyelőre fűtetlen te-: remben tornáznak, A másik gondot, a takarítás; rendcsinálás gondját a gyerekek magukra vállalták. Uttfl- rőfeladatként látják el, Emberek, országok, történetek „Az a szép, az a Tavaly télen egy hónapot töltöttem Moszkvában, több más újsigírókollégíval együtt. A nemzetközi újságírói szeminárium résztvevői között voltak mongol, lengyel, NDK-s, cseh, szólnák, bolgár, jugoszláv és magyar újságírók. A szeminárium célja: megismerkedni a szovjet emberekkel, a Szovjetunióval és gyakorolni a nyelvet. Az első napon megállapították: ki, milyen fokon beszéli az orosz nyelvet, és mindenkit a tudásának megfelelő csoportba osztottak. A csoportok tarka képet mutattak. Abban a csoportban, amelyben én ismerkedtem az orosz nyelv fordulósaival, sajátosan orosz kifejezéseivel, voltak jugo- szlávok, csehek, bolgárok, lengyelek. Magyar csak én voltam. Könnyítésként ők a szünetekben beszélhettek egy- mássrl a saját nyelvükön, de én mindenkivel csak oroszul érint1'"ehettem. Időnként pc- d'c. da jó lett. volna magyarul is beszélgetni! Mindezt csak azért mondtam el bevezetőként, mert o történethez hozzátartozik éppúgy, mint az a különös szerencse. hooy a mi csavartunk vezetője, Ilin Vlagyimirovics Toi-ztni volt. Nemesek a neve hasonlított T,eo Tol'"'-’ -’’o- az arcvonásai, a szeme, a h-~"" loka is. Szakálla is volt, igaz kisebb, mint Leo Tolsztojnak. Ez a hasonlatosság nem volt véletlen. Hja Vlagyimirovics Tolsztoj, a Lomonoszov Egyetem tanára ugyanis Leo Tolsztoj leszármazottja. Ezek után bizonyára nem csodálkozik azon az olvasó, gyakran volt olyan érzésem, hogy az órákon Leo Tolsztojjal ülök szemben. Egy hónapig voltunk együtt!, mi, soknemzetiségű, egy elvű és egynyelvű újságírók. Egymással csak oroszul beszéltünk, és hozzánk is mindenütt, Jaroszlavban, Zagorszkban, Vlagyimirban, Moszkvában... csak oroszul szóltak. Feledhetetlen egy hónap volt. Gyorsan repült az idő és egyszer eljött a búcsúzkodás ideje. A mi csoportunk a Pri- boj hajóvendéglöben — kitűnő cigányműsor is volt — tartotta a búcsúestjét, llja Vlagyimirovics Tolsztojt egy remek pinával hajóskapitánnyá „ütöttük” és megkezdődött a búcsúzkodás, természetesen pezsgővel és pohárköszöntővel. Minden nemzet újságírói közül valaki mondott pohárköszöntőt. f.n egyedül voltam a valaki. Ezért a többiekhez kénest ••"-"'ire fogtam a szót. Egy’-zt azért, mert egyszemészép...” lyes csoport voltam, másrészt láttam, hogy a pincérek már hozzák a vacsorát. Vacsora után a fergeteges cigánytáncok, -énekek kötötték le a figyelmünket. Mit szaporítsam a szót: jókedvünk kerekedett. Az egyik cseh kolléga kitalálta: mindenki köteles legalább egy dalt a saját anyanyelvén előadni. Megtapsolták. Ezzel az én sorsom megpecsételődött. Életemben egyszer énekeltem egyedül. Igaz, többen kezdtük, de végül magamra hagytak, mondván, az én szerelmesemnek szól a szerenád. illő, hogy egyedül énekellek. Mondtam is én a dalt: „Lehoznám néked a csillagokat is az énről, tündér vagy te a leotihdéribb meséből...” A kutyák is velem vonyitot- tak. Annyira szégye'ltem magam e szerenád után, hogy hetekig nem mertem Jucika szeme elé kerülni. Elképzelhetik ezek után. mit érez*em én, amikor a bolgárok énekeltek. Tudtam, nincs kibúvó, én következem. De abban is biztos voltam, ha én rákezdek, akkor azonnal kiderül: van-e patkány a hajén? Ha csak egy patkány is van, az is eszeveszetten menekül. A bolgárok befejezték. Én lapítottam. Gondoltam, ha nem kezdek el magyarázkodni, akkor talán nem jut eszükbe, hogy rajtam a sor. Hja Vlagyimirovics Tolsztoj felemelte a pipáját és rámmutatott: —■ Most a Jánostól hallunk egy szép magyar nótát! A felszólításra a hátam válaszolt: csörgött róla a veríték. Aztán hebegni kezdtem, hogy így, meg úgy... egyedül vagyok, énekelni sem tudok. miért akarnak rossz emlékkel búcsúzni tőlem..., amikor az asztal végén felugrott az egyik lengyel kolléganő és elkiáltotta magát: — János! Ide figyelj! És énekelni kezdett: „Az a szén. az a szép, akinek a szeme kék..A következő részt már együtt énekeltük: ..T.ám az enyém, lám az enyém sötétkék. méosem vagyok a babámnak elég szép...” Ismételtünk. A dallam he- lopakodott a fülekbe, a ritmus megmozgatta a lábakat, karokat. Mindenki felállva énekelt, aztán ki a nagyterembe. összefggázva. tánc kör- be-fcö-be. Ki a hőiéről a moszkvai éjszakéba. Elöl IHa Vlanvi.rnirovics Tolsztoj, ut-'na a vidám újságiróserég... Fél óra alatt Moszkva egy része tisztában volt vele, hogy „az a szép, az a szép, akinek a szeme kék...” SZALAl JÁNOS Ülést tartott az SZMT elnöksége Tegnap ülést tartott a SzaßJ szervezetek Megyei Tanácsának elnöksége. Az elnökségi ülés, Kelemen Józsefnének, az orvos-egészségügyi szakszervezet megyei bizottsága titkárának előterjesztésében jelentést vitatott meg az egészségügy területén bevezetett egységes irányítási rendszer tapasztaltairól. Az SZMT társadalombiztosítási bizottsága jogorvoslati munkájáról Kenessei Istvánné, az SZMT szociálpolitikai osztályának vezetője nyújtott ba tájékoztató jelentést az elnökségi ülésre. Harmadik napirendi pontként Horváth Géza SZMT-tit- kár előadásában megvitatták az SZMT és az elnökség 1978. I. félévi munkatervét. Az előterjesztett jelentéseket vita követte, majd az elnökség megfelelő határozatokat hozott. 1976. január 30.
