Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-29 / 24. szám
Kei lehet rutinmunka *40 Az AGROKER-hez érkező gépek egy részét itt szerelik ősz- sze Bonyhádon. Már csaknem készen áll a kombájn a próbáit tra. — a legilletékesebbek — a brigádok vállaltak felügyeletet. Bonyhádon márciustól új feladatként elkezdik gyártani a KF—120-as öntözőberendezést. Munka, megoldásra váró feladat van bőven a gyáregységnél. a teljesítés minősége nemcsak a brigádoknak, ha-' nem az egész kollektívának is feladata. Fotó: Gottvald. Különösen nagy A MEZŐGÉP bonyhádi gyáregységében az idei év legnagyobb feladata a minőségi munka további javítása. Itt gyártják a traktorokhoz a borulásvédő keretet. A minőség — ez esetben — az emberélet biztonságát jelenti. A csövek hegesztése nem lehet egyszerűen rutinmunka. Minden darab úgy készül, mintha egyedi lenne. Ez a jelző nem a termelékenységet jelenti ezúttal — hisz csak január hónapban ötszáz darabot gyártanak — hanem a sokat emlegetett minőséget. S hogy az ilyen munka már valóban gyakorlat — azt bizonyítja, hogy a tavalyi évben már nem érkezett reklamáció a téeszek- től, gazdaságoktól. Feladataik sorában jelentős helyen állnak a garanciális javítások és a szervizszolgálat. A termelés egészében csaknem tízmillióval nagyobb tételben jelentkezik ez a tevékenység. Magyarázatra sem szorul, hogy a minőségnek itt is kiemelkedő szerepe van. Érthető hát, hogy a jó munka felett gonddal készülnek a borulásvédő berendezések. H8t8víz-h5mér5, olainyomásmérö, volt- és ampermérő Hz állami nagyipartól vesz át gyártmányokat a tolnai 6ÍM AZ IPARI termelés hatékonyságának fontos tényezője a gyártmány összetétel. Ezért vizsgálják felül rendszeresen termékstruktúrájukat a vállalatok, egyes — nem kifizetődő — gyártmányok előállítását beszüntetik, vagy ha a népgazdaságnak szüksége van rájuk, igyekeznek rentábilissá tenni, ha pedig másutt gazdaságosan állíthatók elő, átadják. A profiltisztításnál néha indokolt „megszabadulni” olyan termékektől is, amelyek jövedelmezőek, de a felszabaduló kapacitás még gazdaságosabb gyártmányok tömeges előállítását teszi lehetővé. Ném ritka eset, hogy ami az állami nagyvállalatnak nem vagy kevésbé kifizetődő, a kisebb méretű üzemnek gazdaságos. Ezért fogalmazódott meg a XI. pártkongresszus határozatban az ipari szövetkezetek feladataként többek közt, hogy „továbbra is legyenek kezdeményezők... az állami vállalatok termelésének hasznos kiegészítésében...” A Tolnai Gép. és Műszeripari Szövetkezet ez év január l-ével két ilyen, gyártmány- átvételi szerződést kötött. Az MMG szekszárdi müszergyá- rától átvette a gépkocsihűtő- víz-hőmérő és az olajnyomásmérő, a Ganz Műszer Művektől pedig a lágyvasas műszerek — volt- és ampermérő — gyártását. A SZÖVETKEZET már eddig is állított elő különféle műszereket, de főként csak egyedi darabokat és kis sorozatokat. Az idei program azon. ban a szövetkezetnél már nagy szériának számít. Az MMG átadta a teljes technológiát, adott át automata gépeket, a Ganz pedig erre az évre biztosítja a teljes alkatrészellátást, Tolnán egyelőre az összeszerelést végzik el, de az. idén felkészülnek az alkatrész-' gyártásra is. Mindkét vállalathoz még a múlt évben elküldték rövidebb-hosszabb időre, a munkafogások elsajátítására, azokat a szövetkezeti dolgozókat, akiket a műszerek gyártásánál foglalkoztatnak. A szövetkezet, meglévő épületek átalakításával, berendezésével hozta létre a sorozatgyártás követelményeinek megfelelő két szereidét. A volt MMG- műszerek szerelőszalagját az egyik, ez évben „lefutó” termék helyiségébe telepítik, az elektromos műszerek szereldá- je már kész, a régi, elavult raktárak központosítása folytán felszabaduló helyiségek átalakításával hozták létre. TERMÉSZETESEN a Tolnára „honosított’ és itt előállítót'' műszerek az új „gazda”, a GÉM emblémáját viselik. Êîe'mfszer-termelés és -fogyasztás Cukor és kenyér IL E lső számú feladatunk, hogy adottságainkat — mindenekelőtt a termőföldet — a legcélszerűbben hasznosítsuk. Sokszor elmondják, elmondjuk, hogy miből kell többet vetni, ültetni. Csak azt nem tesszük hozzá, minek a rovására. Csupán példaként említjük a cukor ügyét. 5—10 évvel ezelőtt még úgy gondolkoztunk, hogy nem érdemes nálunk a cukorrépa-termelést erőltetni, terem elég alapanyag máshol, beszerezhetjük a cukrot a világpiacon.' Azonban 1973-74- ben változatlanul tartott nálunk a cukorfogyasztás emelkedése, miközben a világpiacon az árak egyre magasabbra szöktek. Elhatároztuk tehát, hogy a cukrot idehaza kell megtermelni. 1975-ben valóságos bravúrt hajtott végre a mezőgazdaság. Állami vetésszerkezet-megállapítás nélkül, tervkötelezettség nélkül 125 ezer hektár szántóföldet vetettek be cukorrépával és a termés sem lett rossz. Csakhogy. Talán kicsit hirtelen hízott a répa, vagy ki tudja mi okból a cukortartalom lényegesen csökkent. A sok répától kevesebb fehér port várhattunk. Kiderült az is, hogy cukorgyáraink ilyen óriási mennyiség feldolgozására csak 150 napi működés esetén képesek. Százötven nap •alatt a kiszedett réoa sokat veszít a cukortartalmából. Elhatározásunk változatlanul az, hogy idehaza termeljük meg a cukrot. Ehhe2 azonban ki kell derítenünk, mi okozta a cukortartalom-csökkenést és ezt a hibát ki kell küszöbölni. Közben pedig építenünk kell még két cukorgyárat, fejleszteni a meglévőket, hogy a feldolgozás se legyen „szűk keresztmetszet”. Nézzük most a növénvter- mesztóst A búza az a legfontosabb növényünk, amelynek hozamát „egyenesben” fogyasztjuk el. A túltermelés veszélye nem fenyeget, mert a búza jó exportcikk is. Búzatermesztésben nem állunk rosszul, hiszen ez az a terület, ahol talán világviszonylatban is az „előkelőek klubjában” vagyunk. Nem egészen megnyugtató azonban a megtermett búza sorsa. Gépesítettük ugyan ezt a kultúrát, de kicsit nehezebb időjárási viszonyok mellett szakadásig kell dolgozni a gépeknek, éjszakázni a kombáj- nosoknak és a vontatósoknak, hessen. A magtárhálózat szó szerint gomba módra szaporodik, hiszen sok helyen nőnek ki a földből az óriás gombákhoz hasonlító gabonasiló-tele- pek. De még ez is kevés. Megnyugtató, hogy az ötödik ötéves terv mezőgazdasági beruházásainak fő célja éppen a gépesítés. Hisszük, a százmilliárdból futja, hogy megnyugtató méretű és korszerűségében is kielégítő gépparkunk alakuljon ki, valamint tökéletesítjük a szállítást, szárítást, tárolást is. Közben péüig az agrártudomány feladata, hogy a búzatermesztésben még lappangó biológiai kérdőjeleket felkiáltójelekké egyenesítse ki. A terv előírásai szerint műtrágyánk lesz elegendő, de korántsem olyan alacsony áron, mint korábban. Ezért most nem arra kell majd vigyázni, hogy legyen műtrágya, hanem arra, hogy a meglévőt okosan és hatékonyan valóban felhasználjuk. M alomiparunk elégséges — hajdan „malomipari nagyhatalom” voltunk — a kenyérgyárak rekonstrukciója, a kapacitás bővítése nagyrészt megtörtént, illetve még folyamatban van. Sajnos az egyébként helyes decentralizálást a sütőiparban sikerült a leginkább megvalósítani. Annyira, hogy nincs egységes irányítás. Hiányzik a tipizálás, a gyümölcsöző tapasztalatcsere. Ez is oka lehet annak, hogy bár kenyeret mindig lehet kapni, a minőség korántsem megnyugtató. Reméljük azonban, hogy eredményeink nem ma- ■ radinak el és nem kell majd sorba állni egy-egy, jobbnak ismert kenyérbolt, vagy kiváló minőséget produkáló aprócska sütöde előtt, hogy „igazi” kenyeret vigyen haza a háziasszony. Közbevetőleg néhány szót a kenyérpazarlásról. Fél kenyereket mindig, több napos ünnep után egész kenyereket is lehet találni a szemétben. Ezen a problémán azonban — ismétlem, véleményem szerűit — tudatformálással nem lehet segíteni. Amíg a ma sütött kenyér holnapra savanyú lesz, addig kidobják a maradékot. M em igaz, hogy nincs olyan sütőipari technológia, amely napokig élvezhető kenyeret tudna produkálni. (A zsúrkenyér például egy hétig fogyasztható.) És még valami: a kidobott kenyér is érték. Budapesten valóságos üzletágnak számít a fölösleg összegyűjtése és eljuttatása a Pest környéki állattenyésztőkhöz. Igaz, kárbavész a pék munkája ha állatoknak adják a kenyeret, de még mindig jobb, mint ha belekeveredik a szemétbe és tönkremegy. hogy a termés magtárba k'erülFÜLDEÄKI BÉLA Napirenden: a KISZ-mb költségvetése Ülést tartott a megyei KISZ-vb Tegnap délelőtt Szekszárdon tartotta soron következő ülését a KISZ Tolna megyei Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen megjelent Háromházi Já- nosné, a megyei pártbizottság gazdasági osztályának vezetője, Havasi Ottó és Katona Béla, a KISZ KB. munkatársai. Az ülés első nanirendi pontjaként Török Lászlóné, a KISZ Tolna megyei Bizottsága gazdasági osztálya vezetőjének előterjesztése alapján a megyebizottság 1975—76-os mozgalmi évének költségvetésteljesítését fogadták el, majd megtárgyalták és elfogadták az 1976—77-es évi költségvetés-tervezetet. Ezután Dobos Gyula, a megyebizottság titkára írásos előterjesztése alapján a KISZ információgyűjtő és -feldolgozó, valamint tájékoztatási tevékenységéből adódó megyei feladatokat tárgyalták meg. 1976. január »
