Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
Együtt a munkásokká A MEZŐGÉP hétmilliója A hétmillió forint nem pontos összeg. Hogy ténylegesen mennyi lesz, az a következő he. tekben — amikor már lezárták az 1975-ös esztendőt, elkészült a mérleg — derül ,Jci. De hogy hétmillió körül mozog majd, amit megtakarítottak a Központi Bizottság 1974. december 5-i határozatának megvalósítás^ során egy év alatt a MEZŐGÉP-nél, az biztosra vehető. Hiszen év közben is lehet számolni, értékelni, elemezni, sőt, a tényadatok alapján jutalmazni is. Meatoldatták kétmlüiával Már 1974. decemberében, közvetlenül a Központi Bizottság ülése után hozzáláttak a vállalatnál a határozat megvalósításához. Az első hetekben csak a határozat ismertetésével, a figyelem felkeltésével. Majd amikor jó egy hónap múlva a megyei pártbizottság is állást foglalt, határozatot hozott, mérték fel a lehetőségeket, dolgozták ki az ajánlást, amit a vállalat vezetése a gyáregységek, részlegek, brigádok kollektívái elé terjesztett azzal, hogy nyilatkozzanak: reálisak-e a központilag meghatározott előirányzatok, vagy sem, hol lehet esetleg kiegészíteni, megtoldani azokat. Az eredeti ajánlás végösszege 4.5 millió forint volt. A vállalat vezetése — főképp anyag- és energiatakarékosság terén —• a különböző intézkedések bevezetésével ennyit látott meg- takaríthatónak az éves termelési költségekből. Miután azonban lezajlottak a terme’ ' -* tanácskozások, ez az összeg megnőtt kétmillióval. Olyan tételek is bekerültek az intézkedési tervbe, amelyekkel előre a vállalat vezető szakemberei nem számoltak. Például: Az ajánlás szerint 300 ezer forint energia- megtakarítást irányoztak elő. Ez végül is 380 ezerre nőtt, miután számos, „forintosítható’* javaslattal kiegészítették. A munkásoknak jutott eszébe pél. iául az, hogy a nagy csarnokokban a világításhoz szereljenek fel szakaszkapcsolókat. Amikor nem dolgoznak mindenütt a csarnokban, ne legyen az egész kivilágítva. Évi 10—12 ezer tonna anyagot, fémet használ fel a vállalat. A technológia korszerűsítésével, a lemeztervek rendszeres felülvizsgálásával és még számos egyéb intéz, kedéssel az ajánlásban 3 millió forintot láttak a vezetők megtakaríthatónak. Aztán, amikor az ajánlás a termelő kollektívákhoz került, a KISZ-esek ja. vasolták: az eddigi módszerrel szemben, amikor a hulladékot egy halomba hordtuk, ezután a különféle fémhulladékot külön gyűjtsük, tároljuk, és „kohókész” állapotban adjuk át a MÉH-nek, vagy a kohászatnak. Tonnánként ez az intézkedés több mint 200 forinttal emelte az értékesített hulladékfém árát. összesen 860 ezer forint többletbevételt — lényegében termelési költségcsökkentést — eredményezett. B tőkés import csökkentése — az export növelése Alapos piackutatás után fogott hozzá a vállalat az egysoros cukorrépa-betakarító gép gyártásához. A gépre nemcsak itthon van szükség, hanem a KGST-országokban is, sőt exportlehetőségek nyílnak, főként a fejlődő országok piacaira. Az év elején született meg az ötlet: az alkatrészekből, amit lehet, állítsunk itthon elő, megtakarítva ezzel a tőkés import jelentős részét. Nyolcvan alkatrészről állapították meg, hogy vagy a vállalatnál, vagy valamelyik kooperációs part. neméi „honosítani” lehet gyártását. Csak a határidő jelentett különösebb akadályt, a tapasztalatok szériát az ilyen „honosítás” átfutási ideje általában egy esztendő. Megkérdezték az érdekelt dolgozókat — technológusokat, gyártmányszerkesztőket, munkásokat: lehetne-e rövidebb idő alatt, és ha igen, hogyan ... Lehetett. Januárban kezdték el, és már májusban indulhatott a gyártás. Az évi importmegtakarítás 382 ezer dollár. Az alkatrészek honosítása olyan jól sikerült, hogy az olasz partnercég — akitől a licencet vásárolták — bejelentette az igényét az alkatrészekre, az év végéig 236 ezer dollárral növelve a vállalat importbevételét. Folyamatos értékelés, anyagi és erkölcsi ösztönzés A termelési tanácskozások, brigádértekezletek után — az ott elhangzott javaslatok ösz- szesítésével — 6,5 millió forint megtakarítását irányozták elő egész évre. Az értékelés negyedévenként történik, ekkor állapítják meg — vállalati szinten és gyáregységenként, részlegenként is —, hogy hol tartanak az intézkedési tervi megvalósításával. A legjobb gyáregység vándorzászlót, gyár. egységenként a legjobb brigád brigádzászlót és serleget kap. Amelyikhez az év végén — az egész évi eredmények alapján kerül — a gyáregység 25 000, a brigádok 5—5000 forint jutalomban részesülnek. Az első kilenc hónapot értékelték, a megvalósítás 106%tOs. Ebből adódik a következtetés: az év végére meglesz a hétmillió forint Hogy miből? — A hat és fél millióhoz jöttek „menetközben” újabb tételek is. Mint például az öntözőberendezések iránti kereslet megnövekedése. Miután megkérdezték a legilletékesebbeket, az öntöző- berendezések gyártóit, annak ellenére, hogy „papíron” teljes a kapacitáskihasználás, lehetne-e többet produkálni, a válasz „igen” volt. megtoldva természetesen a feltételekkel, mit, hogyan kell szervezni, hol kell javítani az irányításon, anyagellátáson stb. A huszonnégymillió forintos többletbevétel egyben önköltség- csökkentést is hozott, termelékenységnövelést is tükröz. A hat és fél milliós előirányzat a vállalati nyereséget 10 százalékkal emeli, a hétmilliós ennél többel. Kiszámították, hogy ilyen eredményjavulás a „normálison”, a tervezetten felül két százalékos bérszínvonal-emelést tesz lehetővé Természetes, hogy ezt is bevették az intézkedési tervbe. Nem lehet eléggé hangsúlyozni az ilyen módszer mozgósító erejét. Ugyanis amikor már nyilvánvaló volt, hogy az előirányzatok teljesülnek, megkezdődött az eredmény realizálása — a plusz béremelések „szétosztása” — a fizetési borítékokban is. A Központi Bizottság határozatának megvalósítása jelentős eredményeket hozott már az első évben is a ' MEZÖ- GÉP-nél. Az év utolsó hónapjaiban már készültek az 1976-os esztendőre, kutatták a lehetőségeket, mivel lehet javítani a takarékosságot, eredményesebbé tenni a vállalat gazdálkodását. Hogy a következő évben ne csak az 1975-ben elért eredmények realizálódjanak, hanem új módszerekkel bővíthessék a már beváltakat. 3. J. Üvegezés — ebédszünetben Nem szokásom, hogy a saját dolgaimat közhírré tegyem, de ez esetben engedtessék meg, hogy kivételt tegyek. Nemrégiben gyermekeink heves játék közben az erkély mindkét ajtajának üvegét kitörték. Nagy volt a riadalom. Az abiaktörés tényét az is súlyosbította, hogy a kinti hőmérséklet lényegesen alacsonyabb volt a kellemesnél, valamint az, hogy lakásunk mélyföldszinti, tehát éjjel-nappal csak az nem sétált volna be szobánkba, aki éppen nem akart. Magam voltam itthon a gyerekekkel, tehát kizárt, hogy az altokat innen a hegyről leszállítsuk a városba megcsináltatni. Ha ez mégis sikerült volna, akkor ajtó nélkül hagyjuk a lakást; sőt az is bizonyos, hogy az üvegezésre legalább 1- 2 napot kellett volna várnunk. Bajban az embernek egészen jó gondolatai támadnak —■ állapítottam meg magámban, majd a gyerekekkel és a jó gondolatommal elindultam lakásunkhoz körülbelül ötven méterre levő építkezéshez, ahol a TOTÉV építői húzták a Hermann Ottó lakótelep legújabb ötszintesének falait. Találomra odamentünk egy fiatalemberhez és elmondtam, milyen szorult helyzetbe kerültünk. Kértem, segítsen. Mondta, hogy ő kőműves, és az építkezésen még nem dolgoznak az üvegesek. De eljött, és lemérte az ajtókat. Aztán, mint kiderült (engedéllyel!) elment egy kisiparoshoz, s fél órán belül erkélyünkön várakozott a két üveglap. Ez úgy délelőtt tíz órakor volt. A fiatalember elnézést kérve közölte, hogy csak délben tud nekifogni a munkának, ugyanis az ebédszünet akkor kezdődik. Munkaidő után nem tud maradni, mert vidékről jár Szekszárdra. Elharangozták a delet, s ő megérkezett egy kis doboz gittel, Neki is fogott a munkának. K; -’:en munkatársai-»'»k — al si: ebéd'*!, i l'is-i .. - » tűit • <k két-három percre levő étkezdé be — kiszólt, hogy „merjétek ki nekem is a levest, hogy kihűljön, mire megyek”. Az első nap csak a külső ajtót csinálta meg, mert idejéből (munkaidőn kívüli idejéből !) nem futotta a másikra. A kővetkező napon délben Ismét megérkezett, és beüvegezte a másik ajtót is. Amikor befejezte a munkát, természetesen az elszámolás következett. A férfi csupán a kisiparostól kapott számlát adta oda. —- A többi szóra sem érdemes. Örülök, hogy tudtam segíteni. Vannak ilyen névtelen munkásemberek — sőt nagyon sokan vannak — akiknek a szótárában a becsület, a munka, a lelkiismeret és a segíteni akarás egy oldalon, és az ein.' oldalon szerepel, s az mi n sak kettőnk ügye. Az sokunk ügye. V. HOR Tartalékok — lehetőségek Tartalékok és takarékoskodni — aligha van olyan sző. pár gazdasági szótárunkban, amelyet olyan gyakran emlegettünk volna az elmúlt másfél, két esztendőben, mint ezt. Okkal, hisz az ismert világpiaci változások megtanítottak bennünket e fogalmak értékelésére, illetve újraértékelésére. Az említett esztendőkben gyakran fölemlítödött követelmény: szellemi és anyagi erőforrásainkkal, lehetőségeinkkel jobban, ökonomiku- sabban keli élni, mint eddig tettük. E cél elfogadásában ritkán tapasztalhattunk nézet- különbségeket. Annál inkább a válaszokban, a megoldásokban: a gyakorlat palettáján valamennyi szín megtalálható. És még ez sem lett — lenne baj! Csakhogy e fogalmak vonzataként olyasmi is létrejött, amely nemhogy eredményre vezetett, hanem kárt okozott. Íme, itt van például az apró, hellyel-közzel rejtőzködő, tartalékok feltárásának gyakorlata. Ilyenekre gondolunk: a készletek meghatározásánál alaposabban veszik szemügyre az igényeket, s csak a valóban szükséges meny- nyiségű anyagot rendelik meg a termeléshez. Ugyanez energiával: csak ott használnak olaj- és gáztüzelésű, hőtermelő kazánokat, kis erőműveket, ahol az olcsóbb energiahordozó — szén — alkalmazására nincs mód; az anyagok megválasztásánál jobban odafigyelnek a hazai beszerzési lehetőségekre, és indokolatlanul nem igényelnek új importot. Ott, ahol nem csak azzal törődnek, hogy mit, hanem azzal is, hogy mennyiért — az eszközökkel, munkaerővel okosabban gazdálkodnak: az iroda csak annyi papírárut szerez be, amennyi kell, any- nyi adminisztrátort alkalmaz, amennyire feltétlenül szüksége van ... Csak találomra választottuk a példákat, de a fölsorolás már jó néhány „de”-t mondat velünk! A valóban megfontoltan végrehajtott intézkedések mellett ugyanis megengedhetetlenül gyakran fordult elő formai, kizárólag statisztikát javító, jó pontot vadászó — tehát kártékony is. Más kategóriába tartozik, mégis idekívánkozik egy pénzügyi felmérés tapasztalata: a pénzzel sem takarékoskodtak kellően a vállalatok, pedig ennél kézenfekvőbb mód nincs. Meredek ugrás után — és némi megállapodást követően — ismét felfelé kezdtek kúszni a reprezentációs költségek. Gyakorivá vált, hogy belföldi partriervállalatok vezetői egymás között nagy értékű ajándékot cseréltek az ünnepek alkalmával; több száz ezer forintos „repi-keretet” — szavaztattak meg a szövetkezeti közgyűléseken. Az is elgondolkodtató, hogy miközben dekonjunktúra van a világpiacon és exportunk nem emelkedett megfelelő mértékben — elsősorban a dollár-elszámolású országokba —, a külföldi utazásokra fordított költségek 1974-ben megközelítették az 1,7 milliárd forintot. Az említett példák az egyszerű, többnyire azonnal kivitelezhető takarékoskodás lehetőségeit tartalmazzák. Csak élni kell velük. Gondot okoz olykor a túlbuzgalom is. Sajnos, a válla- ’ latok, szövetkezetek egy része továbbra is úgy szeretne takarékoskodni, hogy a benzint-emésztőnek inkább, mint szállításra alkalmas járműveket tart forgalomban. Ugyanígy hőtermelő kazánokat: rég selejtezésre érett eszközök bütykölése, állandó felújítása és működtetése kimutathatóan drágább, mint az alapos rekonstrukció, esetleg új eszköz munkába állítása. Tapasztalati tény: egy életidejét túlélt olajkazán két-háromszor annyi tüzelőanyagot elfogyaszthat, mint újkorában. Vagy, itt az importmegtakarítás példája. Nehéz a higgadtságot megőrizni olyan esetek hallatán, amikor úgy szüntetik meg a behozatalt, hogy itthon négy-ötször, ; még többször annyiba kerül a „pótlás”. A parlament téli ülésszakán, amely előtt 1 évi költségvetés és az V. ötéves tervről szóló szerepelt, sokszor szóba került a takarékosság fogalma — követelménye. Életbevágóan fontos számunkra, hogy értékeinket a lehető legjobban, leggazdaságosabban hasznosítsuk. Szükséges az apró lehetőségek kihasználása, csakúgy, mint a nagyoké: a munka és időtartalékainké, a gépekben rejlő adottságoké, csakúgy mint a műszakszám növelésének tartalékaié. Olyan helyzetben kell hozzálátnunk az új tervidőszak feladatainak teljesítéséhez, amelyben semmit sem szabad kihagyni a számításból, amikor a szó igazi értelmében — gazdálkodni kell anyaggal, pénzzel, idővel. Így válhat a sok-sok kis tartalék kiaknázása gazdasági fejlődésünk nagy lehetőségévé MATKÓ ISTVÁN
