Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
Fejlesztés 130 millióból V ' , . •' 1 f: . • £• Á városiasodé Bony hód Öt év alatt 306 lakás — Gondok a kereskedelemben, vendéglátásban Szellemi urbanizáció Bonyhádon 1971—75 között a legfőbb fejlesztési cél az volt, hogy a nagyközség megközelítse a városi szintet, javuljanak a lakosság életkörülményei, növekedjék a kulturális, egészségügyi és szociális ellátás színvonala. A nagyközség az elmúlt öt évben 101 millió forint fejlesztési kerettel rendelkezett. Ebből kötelezően a következő beruházásokat kellett megvalósítania: állami célcsoportos lakásból 45 .millióért 150-et; nyolc - általános iskolai tantermet 7,5 millióból; egy orvosi rendelőt félmillióból; és egy 200 négyzetméteres kereskedelmi egységet 880 ezer forintból. Az eredeti 101 milliós fejlesztés helyett a tanács 1975. Végéig 130,5 millió forintot használt fel. Ezért többek között a 150 helyett 173 állami lakás épült Bonyhádon. 5 év alatt. A lakásokhoz kapcsolódó beruházásként elkészült a II. sz. általános iskola bővítése, két orvosi rendelő és 1976-ban fejeződik be a Fáy utcai 300 négyzetméteres ABC-áruház építése. A kommunális ellátás — út, járda, ivóvíz, szennyvíz- és csapadékcsatorna, valamirit a közvilágítás fejlesztése — , a tervidőszakban 48,8 millió, forintot igényelt. A nagyközség gyarapodását bizonyítja még a 10,5 millió forintból épült új tanácsháza, az új autóbusz-, állomás, amelyhez 5,8 millióval járult hozzá a tanács és a különböző köz- és lakóépületek felújítása, am'élyek megvalósítása 6,4 'millió forintot' igényéit.' A bonyhádi tanács megfelelő, közművesítettépítési terület biztosításával lehetővé tette, hogy az OTP és a lakásépítő szövetkezet szervezésében 5 esztendő alatt felépüljön még 325 lakás többszintes épületekben és 308 családi házi tehát a 173 tanácsival együtt összeáen. 806 lakás. Számottevő volt az elmúlt öt esztendő alatt végzett 9 millió forint értékű társadalmi munka is, amellyel ’ a helyi vállalatok, szövetkezetek, intézmények' és a lakosság hozzájárult Bonyhád nagyközség további fejlődéséhez. - V Bár az elmúlt időszakban- 210-zel nőtt az1 óvodái helyek száma, s jelenleg 647- gyermeket tudnak elhelyezni, az óvodás korúak szánját -jóval, több, 770. Ennél is rossz a bölcsődei állapot A 604 bölcsőd és korú kisgyermek részere épy 50 személye® községi ,e? a 20 személyes ZÍM-bölcsőde- áll rendelkezésre. , Sajnos nem javult az elképzeléseknek éüt á lehetőségeknek megfelel óén a. köztisztaság sem Bonyhádon. A tervidőszak végéig azért nem sikerült megoldani az intézrtiëttÿeà '«zéfhét- szállítást, mert a megrendelés ellenére ^rq,, lehetettj . eszközöket beszerezni. ‘Nem valósult meg a még 1971-ben jóváhagyott program, mely szerint a Népbólt és a Magyar Nemzeti Bank kpzti területen kellett volna felépülnie a 600 négyzetméteres A*BC-áruháznak. 240 négyzet- méteres presszónak, s az épület felső szintjén 20 tanácsi lakásnak- Ugyancsak elmaradt annak a szálloda-étteremnek a felépítése is a község központjában, amelyről a község vezetői a MÉSZÖV-vei tárgyaltak 1971-ben. A tervidőszak kezdete óta 18 kisebb-nagyobb kereskedelmi egységet létesítettek vagy korszerűsítettek a nagyközségben, de a kereskedelmi hálózat így is csupán az alapvető igények kielégítésére alkalmas A boltok és vendéglátó-egységek általában korszerűtlenek, kis alapterületűek, a mai követelményeknek sok szempontból nem felelnek meg. A IV. ötéves terv kezdetén Bonyhád lakossága 11190 volt. jelenleg több mint 14 000. A járási székhelyre naponta átlag 3100 ember jár be dolgozni. Bonyhád sajátos helyzetéből, iparosodottságából adódóan di. namikusan fejlődő, városiasodó település. A befejeződött tervidőszak meghatározó volt a nagyközség gyarapodásában, de a ,, .következő öt esztendőöer», még. számos, tennivaló vár a küzségpoli tikára. ' — váci — fii kis ember z ember, akivel a minap Szekszárdi és Tengelic között ismerkedtem meg a vonaton, csak termetre kicsi. Nagy dolgokat élt meg. Parádés kocsis volt a grófnál. — Nem éltem rosszul! — mondja. — Mégis, tudja fene, mindig haragudtam a grófékra, akik mögöttem ültek. .. A grófék lehet, hogy sejtették ezt, lehet, hogy nem. Az biztos, hogy tudták: ki ül előttük. Egy ember, aki a hatalom várományosa. Különben miért épp tőle kérdezték volna, amikor közeledtek már a szovjet csapatok: — Mi lesz velünk? Vgy hallottam, hogy felosztják majd a földet! •— válaszolta ő, — Es akkor mi niből élünk? — Abból, amiből ml,  kezük munkájából. — Jaj, akkor mi éhen halunk... Nem haltak éhen a gró- fék. •— Hozzánk futkároztak. A feleségemtől kérdezték: hogyan kell kotlási ültetni, ruhát áztatni és mosni.. Semmit sem tudtak. De meg kellett nekik tanulni, |M élni akartak! A vonatkerekek döcccnve számolták a síntoldásokat. A kis ember felsóhajtott. — Nekünk is tanulni kellett,. nemcsak . nekik! Én például a földművelést tanulgattam. A saját földemen. Elhallgat. Átnéz a szomszédba, ahol négyen ultiznak. — Es aztán jött a "közös! Utolsóként léptem be. Nehezen váltam meg a földtől. Később, több mint egy évtized után pedig a közöstől. — Volt egy kombájnom. Egy SZK—3-as. Tűd ja mennyit arattam én azzal egy nyáron? Nyolcszáz. harminc holdat. Minimális szemveszteséggel és a tarlót is meg lehetett nézni. A faluban az emberek azt sem tudták, hogy aratás van. Csak mi néhányan tudtuk, akik arattunk. Bt megbetegedtem Most fűtő az egyik ezek- tzárdi üzemben. Modem kazánt — gombnyomással irányít. i <• “"i •Sj _ ' _ ' — Ki kellett tanulni a szakmát. Ötvenegy éves fej. jel, hat hónapig tanultam. A legnagyobb dicséret, amit az életembekaptam — az a vizsga után volt. Pestiek vizsgáztattak, kitűnő szakemberek. Az elnök meg is kérdezte az itteni tanfolyamvezetőt: „Mondja, honnan vették ezt a kis embert?" „Jött! De miért kérdi?” „Azért, mert mindent tud a kazánokról!" Az talán túlzás, hogy mindent tudok. Sok mindent tudok. Igaz, én a tanfolyamot komolyan is vettem. Mindent komolyan kell venni az életben... A kazánház, amelynek 6 a parancsnoka, olyan, mint a virágoskert. Ezzel pótolja a mezőt. — Van ugyan egy fcfs darab szőlőm, de most megválók tőle. A gyerek jobba » szereti a Trabantot Hirtelen váltással a 8Va- rekröl beszél. — Hiába magyarázom nei fci, hogy mi volt a múltban. Nem érti, hogyan éltünk mi. Öt csak a jelen érdekli, meg a jövő. Pedig örök- cégként nemcsak a Trabantot kell átvenni • szülőktől A Trabant eredetit is Ismerni leáll, Jói mondom’’ i Bólintok; r ~ A gyere SE newt tudja, hogy mit kaptam én ettől a világtól. Es így azt sem tudja, hogy rajtam keresztül mit kapott ő is. £n tudom. Mosolyog. SZALAl JÁNOS Azt mondják, a nem is oly tó-., voli jövőben ez emberiség túlnyomó részt városokban fog élni. így lest-e, yagy sem, arra a demográfusok is más-más feleletet adnak. Annyi máris tény, hogy amíg a világ lakossága évi két százalékkal nő, addig a városi lakosság számának növekedési üteme meghaladja a 4 százalékot. Ma már tucatnyi (tízmillión felüli) óriás metropolis létezik, sa jelenlegi négymilliárd ember közül kétmilliárd városokban él. Az ezredforduló utáni időkről alkotott becslések igen tág határok között mozognak, és elborzasztóan hangzó 13—18 rrtil- liárdos számokat is emlegetnek. NEMCSAK A MAI 83 De teljesen felesleges ilyen messze előrenézni, a városiasodás napjainkban mindenki álltai érzékelhető folyamat, amelyet a közlekedés, az ipartelepítés, a mezőgazdaság iparszerűvé válása, s a mindezekkel együttjáró lakosságtömörülés ösztönöz. A mai 83 magyar város és tucatnyi városjelölt ehhez képest nem magas szám, de ismert dolog, hogy a városiasodás nem korlátozódik ezekre a helységekre, hanem úgyszólván valamennyi jelentősebb települést érint. Az utóbbi másfél évtizedben végrehajtott nagyarányú vidéki ipar- telepítés nálunk nem az egyensúlyi helyzet megingatása, hanem inkább egy egészségesebb urbanizációs egyensúly kialakulása irányába hatott. A . meghonosodott technika, az úthálózat, valamint a településszerkezet szempontjából ' elmaradott helységek százai léptek a városiasodás útjára. Magyarul: ez a falu és a város közötti aránytalanul nagy különbségek csökkenéséhez vezetett. 0,-„A tökéig ^lepülésMerif^zeti , «$ mÜszaki-technikaj jellegű urbanizációnak azonban, szocialista körülmények között, céltudatos és tervszerű szellemi urbanizációval kell párosulnia, Vagyis a lakosság várói! és falusi rétegei között iskolázottságban, szakképzettségben és műveltségben meglevő különbségeknek kiegyenlítődése irányába kell haladniuk. Amennyiben e két területen megbomlik az összhang, az különféle zavarokhoz vezet, például ösztönzi az egyik területről a máj síkra vándorlást. A szellemi urbanizáció azonban szélesebb értelmű, nem csupán demográfiai-közigazgatási jelentőségű. Például elképzelhető, hogy egy település kereskedelmi ellátottság, közművesítés, beépítés, egészségügyi Intézmények dolgában megfelel a város fogalmának. Lak óinak képzettségi összetétele, művelődési és kulturálódási lehetőségei viszont alatta maradnak ennek a szintnek, és megfordítva is előfordul: urbanizáltság tekintetében alatta marad a város fogalmának, viszont a helység kulturális színvonala, lakóinak szákmai és iskolai képzettsége fölötte áll nála lényegesen nagyobb városokénak. ÉRTELMISÉG MINDENÜTT A szellemi urbanizáció tehát előtte járhat a demográfiai- műszaki városiasodásnak, sőt figyelembe véve b városfejlődés anyagi korlátáit, ez a folyamat gyorsabbá is válik. Az egyetemes és általános kiegyenlítődés úgyszólván minden téren kedvez az ilyen folyamatnak. Például az új ötéves tervben általánosan rátérünk q negyvennégy órás munkahétre. Az ipari és mezőgazda» sági munkaformák o gépesítés következtében tovább közelednek egymáshoz, a mezőgazdasági munkák egyre nagyobb része követei az iparival egyenlő szintű szakképesítést. A televízió, a rádió; a sajtó a világban, s országban történt eseményeket ugyanabban az időpontban sugározza vidékre, mint városba. A város közellátási, művelődési és kulturális intézményei, a jobb közlekedéssel csaknem olyan mér. téleben szolgálják ki a falvak lakosait, mint a Városokat. Az értelmiség, amely régen kifejezetten városi réteg volt és falun csak szórványokban élt, a falusi és kisvárosi társadalom jelentős rétegévé vált. A művelődési házak, könyvtárak, klubok hozzátartoznak a kisebb helységek életéhez is. Mindez ösztönzi és gyorsítja a kiegyenlítődést, amely így nem túl hosszú történelmi ídósrak alatt végbemehet. Ma még a különbségek igen nagyok is lehetnek város és város, s még inkább faiu és város között. Például a tízezer lakosra jutó középiskolások száma az 1972. évet nézve Győrben 1009, Miskolcon 1058, viszont Hódmezővásárhelyen 422, Cegléden csak 344. Az ezer lakosra jutó könyvtárállomány Pécsett 2940, Szegeden 4181, viszont egészen kis helységekben, mint például Encs 5064, Lenti 4710. Meglepően kiegyenlített például a városok és nagyközségek között a televízió- előfizetők száma. Csak egyetlen összehasonlítás. Ezer lakosra számolva Budapesten 251, Szigetváron 247, Martfűn 2221, VERSENYRE KELHET A NAGGYAL Természettesen, ezek az adaiafc csak bizonyos irányzatokat jeleznek, o teljes képet ennél jóval bonyolultabb kölcsönhatások aia- kit jók. Nyilvánvaló, hogy az iparszegény vidékek kulturális ellátottság és fejlődés szempontjából általában jóval hátrányosabb helyzetben vannak, mint a gyorsan fejlődő körzetek, nem is szólva az alföldi tanyavilágnak a szétszórtságból eredő nehézségeiről, vagy a dunántúli aprófalvas körzetek gyorsan fogyó lakosságú településeinek olykor romló művelődési feltételeiről. De még ezeknek a történelmileg hátrányban lévő körzeteknek a beszámításával is megvan a lehetőség rá, hogy a szellemi urbanizáció gyorsabban és nagyobb lendülettel haladjon előre, mint az adott helységek anyagi fejlettsége. A szellemi erőforrások ugyanis emberi minőségűek és kiaknázásuk nagymértékben függ egy-egy helység lakóközösségének törekvésétől, irányításától, szervezettségétől. E tekintetben tehát nem a nagyság a döntő. Kis helység is bátran versenyre kelhet a városokkal, a város a fővárossal. A televízióban például időről időre megrendezik a városok vetélkedőjét. S nemcsak a nagyok produkálnak itt kiemelkedőt. Igen kellemes meglepetéssel fedezzük fei a „kicsik” értékeit, eredményeit k, omelyekiben nem kevésbé munkál a helyszeretet, a saját szellemi értékeik feltárásának és bemutatásának igénye, s a jó kulturális légkör. A következő tervidőszakban gazdaság unk telepü lésfejlesztésé- ben is szigorúan csak olyan célokat tűzhet maga elé, amelyek arányban állnak az ország teherbíró képességével. A tervek, elgondolások elé tehát anyagi szempontból ésszerű korlátokat kell állítani. Lehet tehát, hogy közigazgatási státus szempontjából egyelőre nem lesz annyi új város, mint amennyi a pályázó és jelölt. A szellemi urbanizáció előtt ózonban nyitva a pá lya. Rangja és értéke csak emelkedni foa. RÓZSA LÁSZLÓ 1976. január 6, I
