Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-23 / 19. szám
Ai üzemi párt-vb megtárgyalta Munkaidő-kihasználás a Paksi Állami Gazdaságban A rendelkezésre állt 1 951 000 munkaórából 332 779 esett ki a termelésből az elmúlt esztendőben a Paksj Állami Gazdaságban. Ez a „végösszege” amia statisztikának, amit a megyei pártbizottság kérésére készített el a gazdaság munkaügyi osztálya. A megyei pártbizottság tavaly kért ilyen adatokat a megye negyven vállalatától, szövetkezetétől, köztük a Paksi Állami Gazdaságtól is. A gazdaság pártbizottsága és pártszervezetei, szakmaj vezetése azonban nem elégedett meg a felméréssel, hanem elemezte az adatokat és már menet közben is intézkedett a kiesések csökkentésére. A párt-végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén került sor a felmérés eredményeinek megbeszélésére. Ijesztő szám a több mint 330 ezer munkaóra, hiszen ez azt jelenti, hogy — legalábbis elméletileg — 264 fővel több dolgozott a gazdaságban, mint amennyire szükség volt, a munkaidő 17 százalékát nem töltötték munkával. Az adat azonban csak önmagában döbbenti meg az embert, tulajdonképpen nemcsak a Paksi Állami Gazdaság helyzetét tükrözi. Általánosítható megállapítás, hogy a, munkaidő kihasználása országosan ilyen. h nyolc órából hat, hat és fél munkaóra telik el tényleges termelő- vagy adminisztratív munkával, A Paksi Állami Gazdaság évről évre jobb eredményeket ér el, az utóbbi esztendőkben évente átlagosan 10 százalékkal növelte termelését, évről évre 50—60— 70 fővel csökken munkás- és alka'mazotti létszáma, és rendszeresen nő a nyereség. Tehát, ha a gazdaság munkaidő-kihasználását összehasonlítjuk .más üzemekével, nincs helye az elmarasztalásnak. Ennek ellenére a párt-végrehajtó bizottság ülésén nyoma sem volt az elégedettségnek. A 330 ezer óra tartalék. Teljes egészében nem lehet mozgósítani, hiszén olyan ideális állapot egyszerűen nem valósítható meg, amikor a munkaidő minden percét munkával töltik az emberek. Ezt a számot azonban csökkenteni lehet. Erre egyenesen rákényszeríti a gazdaságot a környezet, főként az atomerőmű-építkezés, aminek munkaerő-elszívó hatása már eddig is megmutatkozott, de ezután is számolni kell vele. A 330 ezer óra „végösszeg”. Természetesen részletes statisztika is készült, amiből kiderült, hogy a kieséseknek mintegy 40 százaléka a dolgozóktól függő kiesés volt — későbbi munkakezdés, koráb. bi befejezés, bevásárlás, hivataloknál egyéni ügyek intézése, seb. A többi — tehát 60 százalék — a dolgozóktól függetlenül (persze, e? sem pontos megfogalmazás, hiszen a munkaszervezés hiányosságai is a dolgozókon, a közép- és felső vezetés dolgozóin múlik) következett be. Csak az anyagellátás késése, hiánya 43 ezer munkaóra-kiesést okozott. A munkásszállítás pontatlansága, a járatok késése, több tízezer munkaórával rövidítette meg a gazdaságot. Gyakori panasz, hogy a gazdaság dolgozói nehézkesen tudják intézni ügyes-bajos dolgaikat, egész napot kell eltölteni azzal, hogy bemennek a tanácshoz, az orvosi rendelőbe. E ’énk vita követte a munkaügyi osztály vezetőjének beszámolóját. Kiderült, hogy a pártbizottság és a pártszervezetek már a múlt évben intézkedtek, hogy „saját területükön”, tehát a pártrendezvényeknél a minimumra csökkentsék a kieséseket, habár ezek az összesnek ésak egy-két százalékban kifejezhető hányadát tették ki. Itt is gondos mérlegelésre van szükség, meg kell teremteni a technikai feltételeit annak, hogy munkaidőn túl tarthassák a rendezvényeket. Most készülnek a számítások, például ha munkaidőn túl tartják a taggyűlést,, pártoktatást, mekkora többletköltséggel. jár a részvevők hazaszállítása — lévén nagyfokú szétszórtság. A munkaidő négyig, fél ötig tart. Ám az állattenyésztőknek délután négytől nyolcig van munkájuk. Ha munkaidőben tartják a rendezvényt, előfordulhat egyes helyeken, hogy a kiesés kevesebb költséget okoz, mint a hazaszállítás. Ez esetben nem szabad mereven alkalmazni az előírásokat E z azonban csak a kieséseknek tizedszázalékban kifejezhető csökkentését hozhatja, a nagy tartalékok a munkaszervezés megjavításában, a dolgozóknak járó szolgáltatások színvonalának emelésében, a munkásszállítás jobb szervezésében, az anyagellátásban vannak. Állást foglalt a végrehajtó bizottság e tekintetben is. Elhangzott olyan javaslat, hogy növeljék a két műszakban dolgozó gépek számát, sőt, a nagy géneknél vezessék be a három műszakot. Szervezzék úgy a munkát, hogy a gépek csoportokban, brigádokban dolgozzanak, ne szétszórtan. Ez már önmagában is növeli a hatékonyságot, a termelékenységet. Tapasztalat, hogy amikor több gép dolgozik együtt, kevesebb a meghibásodás. Javítani kell a technológiai és a munkafegyelmet és ezt egyrészt számon kéri a párt-vb., számon kérik az alapszervezetek a gazdasági vezetőktől, de meg is magyarázzák a dolgozóknak az intézkedések szükségességét. A gazdaság vezetősége már az elmúlt évben, tett intézkedéseket a munka’dő iobb k'haszná’ására, ezt ez évben folytatni keik ÁHást foglalt a vb., hosv a munkaidő-kihaszná'ás mérése, elemzése nem korlátozódhat az 1975-ös esztendőre, ezt állandóvá kell tenni. Annak ellenére, hogy az adnvmsztratív dolgozók számát nem lehet növelni. van erre lehetőséé. Munkát lehet adni a fiatal műszakiaknak, gvakornokoknak az adatok evűitésére, a munkaiievi osztály pedig iráhvítsa ezt és elemezze az adatokat. A munkaidő-kihasználás tehát nem került le a napirendről, annak vizsgálatára rendszeresen visz- szatér a gazdaság párt-végrehajtó bizottsága és rendszeresen ellenőrzik az alapszervezetek is. J. 3. Negyvenezer literes tejsiló Negyvenezer literes fém tejsilót építtetett a Tolna megyei Tejipari Vállalat Szekrzárdon, a Bogyiszlói úti telephelyén. A berendezés üzembe helyezésével könnyítik a dolgozok munkáját, minthogy az éjszakai és a vasárnapi műszakba járók száma csökken. Fotó* Gottvald Az üz/et az üzlet ? A gazdálkodás erkölcse TELE VAN a fejünk lomtárba való bölcsességekkel. Mint amilyen az a — tipikusan kapitalista, s ott sem mindig igaz — okoskodás, hogy az üzlet az üzlet. S ha gondolataink némely ösvényét megjárhatja, akkor alkon sem csodálkozhatunk, hogy olykor tetté formálódik, tényeken válik lemér- hetővé. így például azon sem akadhatunk fel, hogy az 1974-ben és az 1975-ben Végrehajtott árhatósági ellenőrzések minden harmadik gazdálkodó egységnél szabálytalanságra leltek. Ezek nagyobb része ugyan csekély jelentőségű — figyelmeztetéssel vagy szabálysértési eljárással lezárt — ügy, de több esetben már a fegyelmi felelősségre vonást kellett alkalmazni, s történt bűnvádi feljelentés is. Anélkül, hogy túlzott jelentőséget tulaj donítanánk az előbbieknek, bátran megkérdezhetjük: vajon mi lehet a szóban forgó vezetők véleménye a gazdálkodás erkölcséről? Úgy hiszik, a vállalati eredmény —, s ezen belül a nyereség — felmentést ad téves lépéseikre? Ez csak egyetlen dolog. Hozzá hasonlóan sorolhatjuk a vállalatok közötti kooperáció törvényeket, rendeleteket átugró sakkhúzásait, a silány árut nagy hangon reklámozókat, a termékük javításához alkatrészt nem gyártókat, mindazokat, akik vígan sétálgatnak írott jog és íratlan erkölcsi szabályok mezsgyéjén. Az időnként és helyenként elhangzó dörgedelemre persze, rögtön kész a válasz: kérem, mi — se mi alatt néhány ember .éppúgy értendő, mint a vállalati közösség, az irányító szerv valamennyi tagja — semmiféle jogszabályt nem sértettünk meg. VALÓ IGAZ: a tételes jog előírásainak durva áthágása ritkaság a gazdálkodásban, mert törvényes következményei súlyosak. Ám eltűr- hetőnek tartjuk-e az olyasfajta finomabb lavírozáso- kat, mint például az árvetési bejelentési kötelezettség elf eledése ? Vagy azt, hogy vállalatok, szövetkezetek az ármeghatározásnál a legmagasabb ‘ anyagárral számolnak, s indokolatlanul szerepeltetnek az árban különböző improduktív költségeket? Az árvetést nem egyetlen tisztviselő készíti ; átmegy az a különböző vezetők kezén, s nem veszik észre, hol, mi sérti meg a gazdálkodás erkölcsének határát? Vagy azt hiszik, ha nem ütközik a jogba, akkor minden rendben? Közhely, da úgy látszik, figyelmen kívül hagyott hétköznapi igazság: nem lehet mindenre írott szabályt — törvény, rendelet, utasítás, irányelv formájában — alkotni vagy fabrikálni. A vállalatok közötti kooperációnak vannak kötött keretei, így a szerződési, vlssza- igazolási, stb. kötelezettség bizonyos területeken. E kötött kereteken belül azonban az történhet, amit a vállalat jónak lát, amit a maga részéről hasznosnak ítél? Szónoki kérdés, de nem annyira, hogy fölösleges föltenni! Gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a vállalatok némelyike hajlik így értelmezni a viszonyokat, s „rugalmasságának” nem állít gátat az erkölcs, hanem csak nagy sokára a felsőbb szervek — óhatatlanul kései, szabálytalanságok halmazát feltáró — vizsgálata. ILYEN ESETEK láttán, hallatán szinte mindig elhangzik a kérdés: miért vártak eddig? Holott meggyőződésünk, nem ez az elsődleges probléma. Hanem az, miért nem működött az érintett személyeknél vagy közösségeknél az erkölcsi önellenőrzés, miért nem fedezték fel — vagy ha meglátták, miért hunyták be a szemüket —, hogy a gazdálkodás erkölcsének sorozatos megsértése előbb vagy utóbb törvényszerűen magával hozza a gazdálkodás írott szabályainak félretolását, esetleg felrúgását? Feltehető, azért, mert úgy okoskodtak, hogy a cél szentesíti az eszközt. Akik így gondolkoznak, így cselekszenek, forintokra vagy apró előnyökre váltják fel. a vállalat szavahihetőségét, megbízhatóságát, az üzleti életben fontos jelzőként szereplő korrektséget, s megdöbbennek, amikor egy idő után már nincs mit felváltaniuk... ! VESZÉLYES, szűkebb és tágabb körben egyaránt súlyos következményekkel járhat tehát, ha árnyék borul a gazdálkodás erkölcsére^ Az írott jog, a szabályozó- rendszer sokféle eleme sem képes arra, hogy a gazdálkodás szüntelenül változó körülményei közepette minden új helyzetre, átalakulásra megbízható, betűről betűre követhető útmutatást adjon. Akik mindenre szabályt szeretnének fabrikálni, akik bármilyen változás esetén a felsőbbség állásfoglalását sürgetik, akik csak paragrafusok közé gyömöszölve tudják formálni, befolyásolni a valóságot, azok arról feledkeznek el, ami a vezérlő-elvek közül a legfontosabb. S ez — a gazdálkodásban éppúgy, mint bármilyen más közös tevékenységben — írott és íratlan jogok, kötelmeit egysége, az a hol kézbe vehető, hol csak megérezhető erkölcsi kódex, melyet legtalálóbban úgy nevezhetünk: a gazdálkodás tisztessége. MÉSZÁROS OTTÓ
