Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-20 / 16. szám
‘WÂG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! i TOLNÁ MEGYEI % NÉPÚJSÁG 'AZ -MSI%P TO LNA- MEG VE I EH ZQT TS À G A NA K- L A Pd'aAf.y-flffi KEDr> 1976. jan. 20. XXVI. évi. 16. szám. A Sí.; 6.90 Fe J Papíráradat r Egyik nagyvállalatunknál e napokban tették a pártszervezet elé a hatáskörökről, alkalmazotti létszám-felhasználásról, az ügyvitelről készített vizsgálat anyagát. Bár az általánosítás még akkor iß veszéllyel jár, ha alaposan ellenőrzött és gondosan elemzett tényekből indul ki —, én mégis nagy nyilvánosság elé idézem e vizsgálat eredményét Miért? — íios kommentár nélkül, döntsön maga az olvasó. A nagyvállalat adminisztrációs apparátusa a szokásos. A vezetők segítségére főosztályokat, osztályokat és csoportokat szerveztek, előírás szerint üzemrendészet is működik. A vállalatnál külön egységként szervezték meg a külkereskedelmi Ügyekkel foglalkozó „igazgatóságot” — ennek ^ is tekintélyes az alkalmazotti gárdája. Mindebben semmi érdekes nincs, illetve: ettől a vállalat akár kitűnően, vagy rosszul dolgozhat. A vizsgálat lényege, hogy e szerkezet tartalmát tették a mérleg serpenyőjébe. Miként működnek az említett főosztályok, osztályok,. csoportok, milyen célok érdekében? Hogyan oszlanak meg a tennivalók és a hatáskörök? Természetesen leegyszerűsítve sorolhatjuk föl a kapott tényeket, adatokat, ám ezek így is képesek szemléltetni a helyzetet. Kiderült ugyanis, hogy a legfőbb kereskedelmi tevékenységgel például két osztály foglalkozik. Ugyanazt a számlázást kétszer futtatják végig az ügyviteli csatornákon. A külkereskedelmi „igazgatóság”, a kereskedelmi főosztály is megköveteli ugyanazokat a bizonylatokat, amelyek a másiknál is megvannak. Mindkét helyen iktatják, ellenőrzik, szignálják, lerakják, stb. ugyanannak az iratnak a másolatait — fgy kétszer három előadó ugyanazt a munkát végzi,’egy vállalatnál. A dolgot a számítógépes feldolgozás még tovább bonyolítja:—. .ugyanis a bölcs masina először nem akarta (szó szerint) bevenni ugyanazt az adatsort, amit már az egyik cr~*ály beleprogramozott. Ezért külön betáolálási — kódmegosztást (lehet, hogy nem ez a pontos kifejezés...) kellett készíteni — a számára. í ’- Kiderült az is, hogy a mintegy hatszáz-féle számlából, vállalati levélből, elismervényből, formablankettából, stb. tulajdonképpen 380 is elegendő lenne —, ha egy ügyet csak a legszükségesebb, az indokolt elintézési „csatornába” terelnék, s nem kellene bejárnia a legkacskaringósabb vállalati útvesztőt. Sőt, a bizonylati fegyelemnek, az előírásoknak, meg az áttekinthetőségnek (szegény számítógépről nem is beszélve) mennyivel jobban megfelelne az egyszerűbb út. A vizsgálat ügyes készítői mellékletben, azt szintén kimutatták, hogy ha a hatásköröket, az ügyvitelt a kanott tények birtokában leegyszerűsítenék, mennyivel kevesebb faita nyomtatványra, s hány ezerrel kevesebb ív panírra t-^P^ne megrendelést írni. Csillapítva ezzel a már fenyegető méretűre duzzadt papíráradatot. Nem tévesztendő el : az elemzés kizárólag a vállalati belső tartalékra vonatkozik, arra a több mint két évtized alatt egészségtelenül túlburjánzott belső szervezetre, amit a fennálló, hatályos rendelkezések figyelembevételével ás úgy lehetne „megooerákii” —, hogy a célszerű tevékenység nem kerülne veszélybe. Sőt.» Mit tehetnénk ehhez hozzá? Azt, hogy az effete tartalékok kiaknázásától valóban nagyon sokat várhatunk és ezzel tulajdonképpen sehol sem szabadna késlekedni. Ám az is fölvetődhet az emberben: ha még ehhez a vállalat és a minisztérium közötti kapcsolatokban meglévő tartalékokat is fölszabadíthatnánk! Ha például értelmesebb rendet teremtenének az úgynevezett adatszolgáltatási kötelezettségekben, ha egy vállalat nem kényszerülne többféle, rendszerint ugyanazt •a feladatot jelentő statisztikai és statisztifcaszerű jelentést a valóban indokolt címzetteken kívül még ki tudja hány helyre, hányféle módon megküldeni? Vagy7: ha a jelentések közül csak azok maradnának, amelyekre valóban szüksége van az államnak, a felsőbb szervnek, s amelyeknek a sorsa nem csupán az lenne, hogy az egyik adminisztrátor a másik szerv adminisztrátorának küldi egyik helyről a másikra! Mert mi tagadás: az efféle üresjáratoknak egyáltalán nem vagyunk híján; valószínűleg a benne rejlő tartalékok semmivel nem lebecsülendőbbek, mint a vállalatoknál meglévők. S nemcsak a bűvös, a meghatározhatatlan tartalékok kedvéért. Helyesebben: ezek a tartalékok immár nem is annyira megfoghatatlanok. Az egyszerűsítési tervek végeredménye pontosan kifejezhető megfelelő számú adminisztrátorral és alkalmazottal, a fölöslegessé váló papír ezer -kilóival. Ami persze csupán egyik eredménye — talán nem is a legnagyobb eredménye —, lenne a céltudatos munka- és ügyyitelsz'7, —m intézV^-tte*’~’ek. . * MATKÖ ISTVÁN A negyedik ötéves terv végén: Százmilliókról óeszélgeltiiÉ az OTP igazgatóiéi A negyedik ötéves tervidőszak végén, az ötödik küszöbén felkerestük Dudás Antalt, az OTP Tolna megyei Igazgatóságának vezetőjét, hogy a végzett munkáról érdeklődjünk. — Legfőbb üzletág tevékenységeink során, úgy érzem, megfeleltünk a várakozásoknak — mondotta. 1 m*"'árd forinttá' ‘«Sb betét A tények ezt igazolják. Az elmúlt öt év alatt a megye lakossága . által az OTP-nél postáknál és takarékszövetkezeteknél takarékba helyezett összeg csaknem megduplázódott, közel I milliárd forintos emelkedést mutat. Egy érdekes mutatószám: míg a negyedik ötéves terv kezdetekor megyénkben minden 100 forint jövedelemre 4 forintnál kisebb takarékban őrzött összeg jutott, ez 1975-ben már 6,65 forint volt. 1970 végén 3922 forint, ma pedig 7795 forint ai egy lakosra- jutó betétállomány. — Ez más szóval annyit jelent — közölte Dudás Antal —, hogy a megyénkbeliek távolabbi céljaik megvalósítására egyre nagyobb összegeket tartalékolnak, ami egyértelműen az életszínvonal- és jövedelempolitika pozitív kihatásaként értékelhető. A rövid lejáratú hitelek összege 600 millió forintra rúgott és az OTP valamilyen formában közreműködött 8650 lakás felépítésében. Az elmúlt ötéves időszak egyik legjelentősebb változása, hogy 1971-ben átvettük a taná. csők pénzügyeinek kezelését. Ezzel a lakosság bankjából a tanácsok és a lakosság bankjává váltunk. Kezdeti nehézségeink leküzdésével eredményes tevékenységet folytattunk és aktívan hozzájárultunk a tanácsi negyedik ötéves terv végreha j tásához. 115 ezer kéretem A lakosság hitelek irányi igényét az OTP és a takarékszövetkezetek ki tudják elégíteni. Átmeneti nehézség csak a személyi hitelek terén jelentkezett, mivel ez a kölcsönfajta egyike a legnépszerűbbeknek. Az említett 600 millió, 115 ezer kérelem között oszlott meg. Olyan eset, hogy a hitelt kérő nem kapott kölcsönt, csak ritkán és nagyon indokolt körülmények között fordult elő. Az már gyakoribb, hogy a lejárati időt megrövidítjük, mivel ez az egyetlen eszközünk, hogy á megtérülést gyorsítva növeljük a hitelfolyósítást. Sokan kedvelik a kamatozó betéti formát, mely minden réteg és korcsoport számára előnyös és feltételei évek óta változatlanok. Az ifjúsági betét — mellyel 11 ezer fiatal élt — népszerűbb, mint országosan. Ebben bizonyára közrejátszik a lakásproblémák megoldásánál nagyon fontos, külön kölcsön igénybevételének lehetősége. Lakásépítések — Törekvésünk, hogy minden jogos igényt a legmesz- szebbmsnőkig támogassuk hitelnyújtással. A lakásépítési formák változása, bővülése az igények jobb kielégítéséhez vezetett. Ebben a tervidőszakban indult meg az OTP saját beruházású lakásépítése és ma már évi 4—500 ilyen lakás épül. Külön ki kell emelni a munkáslakás-építési akció bevezetését, a szociálpolitikai kedvezményeket, az egyre bővülő vállalati hitelnyújtást, a munkások és nagycsaládosok részére adható nagyobb kölcsönösszeget. 1975-ben például egy állami vállalatnál dolgozó munkás 22 ezer forint készpénz befizetése mellett tudott lakást vásárolni. Természetesen a hitelezés csak egyik eleme a lakásépítkezéseknek. Megnövekedett feladataink elvégzéséhez a párt, a tanácsok és tömegszervezetek megértő támogatása volt szükséges. Úgy ítéljük meg, hogy a megfelelő segítséget megkaptuk, amire a jövőben még nagyobb szükségünk lesz — fejezte be nyilatkozatán Dudás Antal igazgató. » V1 . Mai számunkból: AZ ÉN CSELEKVÉSI PROGRAMOM (3. old.) SZÍNHÁZI ESTÉK (4. old.) EMBEREK, ORSZÁGOK, TÖRTÉNETEK (4. old.) MILYEN MINŐSÍTÉST ÉRTEK EL SPORTOLÓINK TAVALY (5. old.) CSAK SPORTSZERŰSÉGÉVEL TONT KI AZ ÚJONC MAGYARKESZI (6. old.) Púja Frigyes Teheránba! Púja Frigyes külügyminiszter. A. A. Khalatbari iráni külügyminiszter meghívására január 18-án ötnapos hivatalos látogatásra Teheránba érkezett. A repülőtéren a magyar külügyminisztert A. A. Khalatbari külügyminiszter és több vezető munkatársa, valamint Gál Bálint teheráini magyar nagykövet fogadta. A két külügyminiszter hivatalos tárgyalásai hétfőn megkezdődtek. Iziand: ultimátum Angliának Manö hétfőn ultimátumot adott Angliának arra, hogy vonja ki hajóit és repülőgépe* it a halászati vizeknek nyilvánított sávból, mert különben Izland egyoldalúan megszakítja diplomáciai kapcsolatait Nagy-Britanniáyal. Az ultimátum szombaton éjfélkor jár le. Reykjavik azután fenyegetőzött a diplomáciai viszony felmondásával, hogy Izland partjaitól mintegy száz kilométernyire újabb összeütközés történt egy izlandi és egy brit hajó között. Izland tudvalevőleg kétszáz mérföldben állapította meg halászati vizeinek határát, s ezt Anglia nem ismeri el. Hadihajókat, kísérőhajókat és repülőgépeket irá- lyítoít ebbe a körzetbe. A kétszázezer lakosú ászaid szigetország a NATO tagja. A Nagy-Britanniával való diplomáciai szakítás, a NATO-n belül a maga nemében példátlan lépés lenne. Luns, a NATO holland főtitkára ezért a közelmúltban Reykjavikban járt, rogy megpróbálja „rugalma, '.abb magatartásra ösztönözni’* az izlandi kormányzatot, amely a Kei tavikban, lévő NATObázis megszüntetésével .is fenyegetőzött. Szolidaritás Angola népével À Béke-világtonács elnöksége ircdájánok rendkívüli ülése Helsinkiben vasárnap este befejezte munkáját a Békevilágtanács elnöksége irodájának háromnapos rendkívüli ülése. A tanácskozáson 38 ország, köztük az Angolai Népi Köztársaság küldöttei vettek részt. Az ülés résztvevői nagy figyelmet szenteltek az angolai helyzetnek és az imperialista agresszió ellen harcoló angolai néppel való világméretű szolidaritási kampány megszervezésének. Az értekezleten felszólalt José Eduardo Dos Santos, az Angolai Népi Köztársaság külügyminisztere. Az angolai politikus beszámolt az országban kialakult helyzetről és tolmácsolta az angolai nép háláját a Szovjetunió, Kuba és a többi szocialista ország kormányának, minden haladó erőnek az Angolai Népi Köztársaság nak nyújtott segítségért és ti Riogatásért. A résztvevők eszmecseré folytattak a fegyverkezési vei seny beszüntetését és a lesze reles t előirányzó új Stockholm felhívás eddigi megvalósítása lói. A különböző országok kül döttei beszámoltak a nemzel békebizottságok által e felhí (Folytatás a 2. oldalon).
