Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-16 / 13. szám
1 ^arszám?i ás előtt A kisebb közösségek számvetése r 'A termelőszövetkezetek idén valamivel később tartják zárszámadó közgyűléseiket, mint a korábbi esztendőkben. Az ünnepélyes aktusra a szövetkezetek többségében február közepén, végén kerül sor. Ezt megelőzően mindenütt számvetést készítenek a kisebb közösségek is: brigádgyűléseken, ágazati, területi értekezleteken értékelik előző évi munkájukat. Ez az értékelés nem formális, nem „hivatalos ízű”; éppen a végzett munka az alapja annak, hogy a dolgozók őszintén és bátran elmondják a véleményüket saját területük és a szövetkezet munkájáról. A bátai November 7. Termelőszövetkezetben jövő héten kapják meg a tsz-tagok a zárszámadó közgyűlés írásos anyagát. A termelés számadatai, az eredmények és a hiányosságok, valamint a következő év és az V. ötéves terv célkitűzéseinek ismeretében tartják meg az úgynevezett „k isgyűl éseket”. Nyolc esztendeje annak, hogy az egyes ágazatok és telephelyek dolgozói a zárszámadást megelőzően minden évben a szövetkezet vezetői és a különböző bizottságok képviselőinek részvételével közösen beszélik meg a tennivalókat. Az ágazatvezető beszámol az éves munkáról, majd a szövetkezet elnöke részletesen szól az eredményekről, a tervekről, a fejlesztés irányáról, az alapok felhasználásáról, a versenymozgalomróL A hozzászólásók mindig egy-egy konkrét témához kapcsolódnak, tartalmasak, a dolgozók elmondják, hogy hol, melyik területen lehetne még előbbrelépni. Ezeken az összejöveteleken nem „szénaügyekkel” és „szalmakérdésekkel” töltik az időt, hanem kizárólag a munkát, a termelést, a gazdálkodás módját teszik nagyító alá. Az elmúlt évet megelőzően öt, jelenleg pedig tizennégy szocialista brigád működik a gazdaságban. Közülük kilenc nevezett be a termelőszövetkezeti szocialista brigádok részére hirdetett „Közös úton” vetélkedőbe. A baromfi- és sertéstenyésztésben jelentős a megtakarítás, de takarékoskodtak a fűtőolajjal, a villamos energiával is, — az építkezéseknél pedig olcsóbb fűrészárut használtak. A kocsolai Vörös Csillag Termelőszövetkezetben február első napjaiban üzemáganként tartják meg a tájékoztató értekezleteket. A traktorüzem, a kertészet és az állattenyésztés dolgozói ezeken az összejöveteleken mindig az elismerés hangján szólnak a szövetkezet tevékenységéről. A takarékos- sági vállalást mintegy 80 százalékkal teljesítették túl. Ez annak az eredménye, hogy a vállalás után a dolgozók jobban figyeltek arra, hol mit tehetne megtakarítani. Mözsön, az Uj Élet Termelő- szövetkezetben február első napjaiban, összesen hat brigádgyűlést tartanak. Az előző években ezeken a gyűléseken szinte valamennyi dolgozó felszólalt, ez azt bizonyítja, hogy a gazdaság minden problémája érinti a dolgozókat. A felszólalások a gazdaság életével, munkájával kapcsolatosak, — az egyéni problémákat menet közben azonnal elintézik. Mözsön a közelmúltban brigád- átszervezések történtek. Sokan vonultak nyugdíjba, s így a brigádok létszáma alaposan csökkent. A fogatos, rakodó és a férfi gyalogmunkás brigádból általános növénytermeléísi brigádot alakítottak, s összevonták a többi alacsony létszámú brigádot is. Korábban az erőgépvezetők szükséglet szerint tankoltak, ma viszont naponta, menetlevél szerint kapják az üzemanyagot A brigádgyűléseken minden bizony- nyál sok szó esik majd a végrehajtott átszervezésekről. Jegyzet Nem mellékes a főút... A dunaföldváriaknak legalábbis. Az elmúlt évek során nagyarányú és jótékony változáson ment keresztül a Duna-parti nagyközség. A két országrész — Dunántúl és Alföld — összekötő pontján a keresztülutazókat egy városiasodó település fogadja. Ennek ellenére a község lakói panaszkodnak. Mondhatnánk, hogy ugyan hol nem lehet panaszt hallani. De, hogy mi a panasz oka, ez a nem mindegy. Egyszóval, miről is van szó? A főút állapotáról. A városiasodás velejárója a víz- és csatornahálózat kiépítése, az utak korszerűsítése. Ez természetesen kényelmetlenséget is szül az ottlakőknak, — de emiatt még senkit nem hallottam panaszkodni. Kérdés persze az, hogy meddig tart a — bizonyos kényelmetlenség. 1975. őszén készen volt a főút alatt lefektetett csatornahálózat, a KPM Közúti Igazgatóság gépei éppen csak elkezdték a jó hatszáz méteres útszakasz aszfaltozását — máris le kellett állni a munkával. Az útszakasz alja- zata itt-ott beszakadt, megrepedezett, nem bírta el „az aszfaltköpenyt”. Az aljzat tömítését, építését a Tolna megyei Építőipari Vállalat mélyépítői végezték. így. Ezért késik az aszfaltozás, ezért nem lehet átadni a fontos főközlekedési utat a forgalomnak. És — ezért bosszankodnak a dunaföldváriak, látva az elhagyatott, töredezett, gidres-gödrös utat Mert számukra nem mellékes a főút. A TOTÉV-nek viszont — úgy tűnik kevésbé volt fontos a tervszerű, minőségi munka. Újra kell kezdeni az egészet, és ez várhatóan megduplázza majd a munka költségeit. Nyilván ez a „kis plusz” nem ingatja meg a TOTÉV anyagi bázisát Legfeljebb a hitelének árt — gyvgy — Megkettőzték a termelékenységet ' Tervciklusok fordulója kitű- Ibő alkalom a „hogyan to. vább” fontolgatására. A múltat vizsgálták, a jövőt fürkészték a tolnai Aranykalász SPsz-ben is. Úgy vélem,’ a termelékenység növelése a mezőgaz. dóságban még fontosabb, mint az iparban — jegyezte meg beszélgetésünk kezdetén Mónus István, a tolnai Aranykalász Tsz. elnöke. — Arra alapítom ezt a véleményemet, hogy a mezőgazdaságban mind kevesebb ember dolgo- zik. Nálunk például 1973-hoz képest 1074-ben 4,8 százalékkal csökkent az aktív tagok száma. Termelési eredményeinken ez nem látszik «neg... Mivel a tavalyi eredményeket tükröző számítások még folynak, 1970—74-re vonatkozóan igyekszem érzékeltetni gazdaságunk fejlődését. À hozamérték 1970-ben 44 millió 172 ezer forint volt; ezt 123 ezer 290 tízórás. munkanap felhasználásával értük el. 1974-ben 123 ezer 565 tízórás munkanap felhaszná. iása 63 millió 607 ezer forintos hozamértéket eredményezett — Minek köszönhetik ezt; elnök elvtárs? — Részint annak, hogy a változatlan szorgalmú gazdák lelkiismeretesen elsajátították az új technológiák alkalmazásához szükséges ismereteket részint annak, hogy szövetkezetünk szert tett a modem berendezésekre. Amint eddig tettük, a jövőben is igyekszünk a piac követelményeihez igazodni. Az elmúlt évben 80 vagon siló- kukorica peletet. 120 vagon lucemalisztet és lucerna per letet állítottunk elő. E meny- oyiség 85 százaléka tőkés exportra —- Ausztriába, a2 NSZK-ba, Olaszországba — került. A vevők számára a lucerna fehérjetartalmánál fontosabb e növény karotin- tartalma. A lucerna késedelemmentes, virágzás előtti betakarítása hozzásegít a karó. tíntartalom növeléséhez. Persze, az sem közömbös, hogy az intenzív gépesítés évente öt-hat kaszálást tesz lehetővé a hajdani évi háromsaoti kaszálás helyett. Az E—280 típusú kaszáló- és járvaszecs- kázó-, valamint az E—301 típusú rendrekaszáló gép „bevetésével” hektáronként 35— 40 mázsa szénaértékkel többet tudunk betakarítani, mint a hagyományos módon. — Milyen tapasztalatokat szereztek a tavaly üzembe helyezett B—15-ös szárítóval? — Nagyon jókat. A 4 millió 200 ezer forintos berendezést kukorica és más szemes termény szárítására hasz. náljuk. mázsánként 2—3 liter gázolajfogyasztással. Az MGF szárító mázsánként körülbelül hét litert fogyaszt. Kevesebbel többet elérni: jó módszere ez a takarékosságnak; korszerűbb modem többet — ez szintén... A Szentlőrinci Solanum burgonyatermesztési és a Bábolnai IKK kukoricatermesztési rendszer nálunk is bevált. — Mondják, hogy mindenütt akadnak tartalékok, Itt, az Aranykalász Tsz-ben hol rejlenek ezek? — Tulajdonképpen nem rejlenek, hiszen már javában tárjuk fel őket... Elsőként a tízmilliókat érő géppark gondosabb karbantartását említem; műhelyvezetőnk tehetséges, fiatal gépészmérnök. Az idő, ismert módon, pénz; ehhez annyit fűznék, hogy egyre inkább pénz. Ezért törekszünk mind a mezei munkák, mind a szállítás meggyorsítására. A minap vettünk három IFA típusú billenőplatós pótkocsit. Egy teherautó egy pótkocsival 130—135 mázsa szállítóképességű, tehát any- nyit nyújt, mint három, traktor vontatta pótkocsi. Erőgépeink MTZ—50 és UTOS típusúak. Ezeket fokozatosan nagyobb teljesítményű erőgépekre cseréljük. Most. az év elején. K—700-as traktort szerettünk volna venni, de végül Rába-Steigert vásároltunk, noha az utóbbi 700 ezer forinttal került többe, mint az egymillió 100 ezer forintos K—700. A K—700 csak a harmadik negyedévben érkezett volna meg, a Rába-Steigert fél évvel korábban megkaptuk. B. Z. A kávéba rumot és csokoládét, a kólába konyakot, a to- mikba gint töltenek, s a pohárban kávé, kóla és tonik színű ital van. A fifikásabb italfogyasztók így akarják „átrázná” a többieket, elvégre hűsítőt és kávét fogyasztani nem bűn. A rendszeres alkohol- fogyasztók azonban már a formaságokra sem adnak: isznak, ahol megkínálják őket, isznak, ha éppen innivaló kedvük van, isznak bármikor, hisz „casus bibendi”, azaz ok az ivásra mindig van. A2 adatok önmagukért beszélnek : százszázalékos abszolút alkoholban mérve, tíz liter jut Magyarországon a csecsemőktől az idős emberekig egy főre, s évi átlagban kétezerkétszáz forintot költünk személyenként alkoholra. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a csecsemők, a gyerekek nem isznak és nem költekeznek, az idős emberek többségének nemigen telik a nyugdíjból, a nők általában mértékkel fogyasztanak szeszes italt, s vannak akik soha egy kortyot nem eresztenek le a torkukon; lehet számítgatni, hogy mennyit iszik és mennyit költ, mondjuk egy jó borivó ember... Miből telik minderre? Elsősorban a fizetésből. Még az sem biztos, hogy akinek magasabb a keresete, az többet áldoz a szenvedélyére, akinek kevesebb az pedig kevesebbet: a pénztárca vastagsága ebben az esetben nem mindig meghatározó. Nem egy esetben vettem észre azt is, hogy olyan emberek, akik a fél fizetésüket italra fordítják, irigykedve nézik a takarékos, józan életű embertársaik gyarapodását Az ital romboló hatásáról rengeteget írtunk és olvastunk már, 8 mj magunk is tapasztalhatjuk a rendszeres alkoholfogyasztók szétzilált személyiségének következményeit: azt hogy erkölcsi érzékük minden területen fellazul, hogy követ- kezetlenek, kiszámíthatatlanok, kötekedők, s józan . óráikban, napjaikon milyen elviselhetetlen módszerekkel igyekszenek helyreállítani a tekintélyüket. Arról nem is szólva, hogy egy részeg ember milyen visszataszító látványt nyújt. De mit szól ehhçz a család, a gyerek, aki nap mint nap látja a szülőjét mámorosán hazavánszo- rogni. És mit szól a munkahely? Tucatjával vannak emberek, akik a napot féldecivel kezdik — és folytatják. S közöttük olyan is akad, aki csak állandóan fönntartott „alkohol- szinten" tud létezni, ha ez nincs meg — „utántölt”. Az efféle emberek isznak, ahol lehet, „a mások zsebére és a saját zsebükre: palackból, pohárból, kocsmában, étteremben, magánkimérésen, mindenütt. (A találékonyabbak Szek- szárdon már amolyan családias nevet is adtak egyik- másik kiskocsmának. így született meg a „Zokogó majom”, a „Patkányfogó”, a „Kripta”, a „Fáradt kapa”.) A több műszakban dolgozó iszákosok szabad idejükben isznak, a napközben dolgozók pedig úgy intézik a dolgukat — ha lehet —, hogy a nap második fele szabad legyen, s aztán csapatokba verődve, vagy magányosan iszogatnak munkahelyen, vagy azon kívül. Azt hiszem, a megrögzött iszákosokon az sem segít, ha felemelik az alkoholtartalmú italok árát. Aki inni akar, az meg is fizeti, s legfeljebb nem Metaxától, hanem törköly- pálinkától került bódult állapotba. A felelősség — többek között — a munkahelyi vezetőké, a munkatársaké, hisz lehetetlen nem észrevenni valakinek a viselkedésén, az időbeosztásán, s főleg a munkáján, hogy dolgozik benne a szesz. S milyen munkát, milyen magatartást várhatunk attól, aki előző nap négykézláb- ra itta magát, s folyton macskajajjal küszködik, másnapos. A Persze, ha valaki a munkahelyén hivalkodó reprezentá- lásnak a tanúja, ha az italos poharak örökös körforgását látja, maga is úgy véli, hogy egy-egy kisfröcosöt igazán megengedhet magának. Először egyet, utána kettőt, majd a többit. Éppen ezt kellene idejében megakadályozni. Méghozzá úgy, hogy ha a munkatársak a rendszeres italozást észreveszik, idejében egymásra szólnak, a munkahelyi vezető figyelmét felhívják, vagy értesítik az erre illetékes szervet. Nem könnyű dolog. Sér» tődékenységet, haragot, nem egyszer „betartást” vonhat maga után. Főleg addig, míg az italozók be nem látják, hogy éppen az ő érdekükben ütjük ki a poharat a kezükből. Valamikor egyszer már megálljt kellene parancsolni a ivászat- nak. Mert a borivásbán a harmadikak vagyunk, a sörivásban pedig az ötödik helyre tornásztuk fel magunkat. Egyelőre még csak az üres palackok gyűlnek... (dvm) 1976. január 16,
