Tolna Megyei Népújság, 1976. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-03 / 2. szám
Igazítsuk óráinkat! Pniiifinnlf időtlen pályáján isUUiyyUiiH mét leírt egy kört a Nap körül. A Gergely-naptár korrigálja előző késéseit és szökőévet jelez 1976-ban. Egy nappal hosszabb lesz a február. A halandók véges emberi léptékével araszoljuk a végtelen időt. Igaz, hogy ilyenkor a fordulóknál, legalább is gondolatban, lekörözzük a csillagokat — előre tekintünk és vissza. Ezúttal méghozzá a szocialista világ egyeztetett népgazdasági naptárához igazodva nem is egy, hanem öt esztendőt fordítunk az idők kerekén. Hazánk még nem zárt ilyen eredményes öt évet, mint most. Teljesítményeinket, a megtett utat akár a tervelőirányzatokhoz, az előző időszakhoz, vagy a világ fejlődéséhez hasonlítjuk, az eredmények egyaránt kedvezőek. Közösségünk és magánéletünk eredményeinek, sikereinek értékét csak növeli, hogy ugyanakkor a fejlett és gazdag tőkés világ az utóbbi évtizedek legnagyobb krízisét éli át. Az infláció magasba csapó hullámai, a tömeges munkanélküliség, a termelés stagnálása és visszaesése a válság kísérő jegyei. A tőkés világ belső ellentmondásait rendkívüli módon kiélezte a gyarmati rendszer felszámolásának kései gazdasági következménye: az energiahordozók és nyersanyagok árrobbanása. Eredményeink, töretlen gazdasági fejlődésünk azt a látszatot keltik, mintha függetleníthetnénk magunkat a világban végbemenő objektív fo' \- matoktól. Valójában pedig szó sincs erről. Szocialista tervgazdálkodásunk a KGST- országok fejlődő együttműködésére támaszkodva elhárította ugyan, hogy a tőkés gazdaság világméretű rengése fájdalmas megrázkódtatást okozzon hazánknak; Azért így is jelentős gazdasági veszteségeink keletkeztek. Az import energiahor- dozók és nyersanyagok ugrásszerű drágulásának ugyanis csupán töredékét ellensúlyozhattuk exportált termékeink árának kisebb emelkedésével, a hatékonyság fokozásával. Végeredményben romlott népgazdaságunk nemzetközi mércével mért gazdaságossága, világpiaci versenyképessége. Mindez a költségvetés növekvő import-ártámogatásában, a külkereskedelmi mérleg fokozódó egyensúlyhiányában lecsapódott milliárd forintokban és dollármilliókban is érzékelhetővé válik. Az V. ötéves terv fő feladata tehát a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása. A nemzeti jövedelem hasonló üte. mű, 30—32 százalékos, növekedését irányozzuk elő, mint az előző ötéves időszakban. A nemzeti jövedelem felhasználása (a fogyasztás és a felhalmozás együtt) azonban ennél kisebb mértékben, legfeljebb 23 —25 százalékkal növekedhet, így évről évre mind kisebb összeggel gyarapodik hazánk külföldi adóssága, s terveink 1076. január 3. teljesítésével 1980-ban az adott esztendő már egyensúllyal zárulhat. A népgazdaság helyzetének megteremtése tehát hosszú távú feladat. Mert a kiváltó okokat, a világpiaci veszteségeket, nem szüntethetjük meg máról holnapra, hanem csak kitartó, következetes munkával, a hatékonyság fokozásával. A törvényerőre emelt V. ötéves terv átlagosan évi 5,5—6 százalékos nemzeti jövedelem- és 6 százalékos ipari termelésnövekedést irányoz elő. Ez látszólag egyszerű feladat lenne, ha a többlettermeléshez lenne több energiahordozó és nyersanyag, munkaerő és beruházási eszköz. De a fejlesztés pótlólagos erőforrásainak bővülésére nem számíthatunk. A munkaerő-tartalékok kimerültek, az iparban dolgozók száma 1980-ban valószínűleg kisebb lesz a Jelenleginél. Nyersanyag- és energia-szükségletünk zömét a baráti országok öt évre előre egyeztetett szállításai fedezik. De ezek a számunkra nagy biztonságot nyújtó források nem bővíthetők korlátlanul. A tőkés beszerzések növelését pedig a népgazdaság egyensúlyi gondjai nem teszik lehetővé. A meglévő munkaerő-, nyers, anyag- és energiaforrások észszerűbb, takarékosabb, hatékonyabb felhasználása tehát létszükséglet. Mindenekelőtt a korszerűbb, az értékesebb, a legigényesebb piacokon is versenyképes termékek arányának növelése, a feladat. Nem- csak a termékegységre jutó fajlagos élő- és holtmunka- felhasználás csökkentése, a hatékonyság fokozása feltételezi a határozott szerkezeti változásokat, hanem aZ ország egyensúlyi helyzetének javítása is. A belföldi értékesítés 23—25, a szocialista export 40, a tőkés kivitel pedig 60 százalékkal kell hogy növekedjék öt esztendő alatt. A feladatok növekvő nehézségi foka tehát nem a szokásos mennyiségi, hanem a szokatlan minőségi követelményekben rejlik. A Gazdálkodás ségi fokát tovább növeli, hogy a termelés mélyreható szerkezeti átalakításához a beruházások igen szűkre szabottak. Nem a tervező szervek szubjektív döntése, hanem az objektív lehetőségek miatt. A beruházások korábbiaknál szerényebb mérvű növekményét jórészt felemészti a távolabbi jövő megalapozása: az 1980-as évtized hazai energia. és nyersanyagbázisának bővítése. Százhalombatta és Tisza- palkonya után nem építhetünk további olajfűtésű erőműveket. A szén- és atomerőművek beruházási költsége pedig 3—4- szer nagyobb az olajtüzelésű- eknél. Az érc. és ásványbányászat, a vaskohászat fejlesztése szintén sok időt és eszközt igényel, mégsem mondhatunk le róla. Végül is a szerkezeti átalakításokban érdekelt feldolgozóipar fejlesztésére alig jut több beruházás, mint a IV. ötéves terv időszakában. Az igények rangsorolása, a beruházások hatékonyságának fokozása soka^ segíthet: növelheti az egységnyi hozamot, csökkentheti a megtérülési időt. De mindenképpen szükség lesz a meglévő korszerű állóeszközök jobb kihasználására is. Ilyen helyzetben különösen nagyra értékelhetjük, hogy a lakásépítésre fordítható központi eszközök és támogatások nem csökkennek, sőt növekednek 1976—1930-ban. S a lakosság életszínvonala is tovább emelkedik. Igaz, 1976—77-ben viszonylag szolid mértékben, de a következő években, ha jobb és hatékonyabb, szervezettebb és fegyelmezettebb munkával megalapozzuk a már elért szintet, gyorsulhat a tempó. A jobb élet alapja a 5°bb munka. Sokszor elmondtuk ezt már. Most mégis némileg előreszaladtunk, persze nem a mun. kában, hanem az életvitelben. Nem annyira az eredeti tervekhez, hanem inkább a világgazdasági változások által felfokozott követelményekhez, a korlátozottabb lehetőségekhez képest. A következő öt esztendő a felzárkózás időszaka. S nem számíthatunk a világgazdasági változások számunkra az eddigieknél lényegesen kedvezőbb irányzataira, csak saját munkánkra. Igaz, a tőkés világpiacon a cserearányok néhány százalékos javulására számítunk. De a KGST-országok nyersanyag- és energiaárai évről évre emelkednek majd, fokozatosan közelítve a reális világpiaci szinthez. A világgazdasági változások anyagi következményeit szocialista államunk egyre kevésbé vállalhatja magára. A közteherviselés jegyében 1976 tói a bérterhek emelése, a j devizaszorzők módosítása révén > átlagosan 30—35 százalékkal csökken a vállalatok nyerésé ge. De okkal remélhető, hogy a szigorú feltételrendszer na gyobb erőfeszítésre, több kezdeményezésre, hatékony mun , kára készteti a vállalatokat, s belső tartalékaik mozgósításával viszonylag gyorsan felzárkóznak az új követelmények hez és a nyereségben is utolérik a korábbi színvonalat. A Gergely-naptár 1976-ban korrigálja az előző három esztendő késéseit. A népgazdaság naptárában nem órák, vagy napok, hanem sok milliárdos túlköltekezés jelzi az utóbbi évek „késéseit”. a legnagyobb érték, ami ha elmúlik, nem lehet pótolni. Igazítsák hát most össze az órákat a népgazdaságéval minden vállalatnál, szövetkezetnél, gazdálkodó egységnél: 1976-ot írunk! Uj ötéves tervidőszak kezdődött, s a nagy feladatok egységes értelmezéséhez van törvényben foglalt ötéves tervünk és módosított szabályozó- rendszer. Legyen a cselekvésnek mindenütt helyileg is világos vezérfonala, távlata, olyan ötéves terve, amely képes a napi munka, a gazdálkodás, a fejlesztés, a vezetés eddigi menetirányát, ha kell, érdemben módosítani. Olyan terve, amely összegezi az egész kollektíva tapasztalatait, kezdeményezéseit, tenniakarását. Hogy milliók együttes, összehangolt cselekvésével, közelebb kerüljünk népünk nagy és lelkesítő céljához, a fejlett szocialista társadalom felépítéséhez. KOVÁCS JÓZSEF Évkezdés a bétaszéli üzemekben A Szekszárdi Szabó Szövetkezet bótaszéki részleg éoen az és első napján kezdték el a farmeröltönyök gyártását szovjet exportra. A bótaszéki Építő- és Szerelőipari Szövetkezet aszta!os:és:fegében hatvanon dolgoznak. Tavaly 160 ezer fotbaüjáiék-kerelet, zsámolyokat, függönytartókat készítettek. Képünkön: Lukács Gyula egyengető gyalulást végez. A bótaszéki Cserép- és Vázkerámia Gyárban tavaly 64 millió k>s méretű téglának megfelelő falazóanyagot és födémelemet gyártottak. Ezenkívül készítettek méa 14 millió tetőcserepe!.
