Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-10 / 289. szám
Szép este Tevelen A tereli koncert köiöntége. „Hőgyész felől érkeztem. Jól ismerem az utat. Hányszor tettem meg gyerekként, diákként a szünidőben, a környéken barangolva a cimborákkal... ! Robogott velem az autó, éreztem, gyorsul a szívverésem. Az idő múlik, de az a különös jó érzés, ami elfog, amikor megpillantom a falut, változatlan. Azt hiszem, másnak is kedves Tevel látványa, mert igen szép fekvésű, de számomra elsősorban az emlékek sokasága szépíti meg.. ” Forrai Miklós professzor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, karmester, a teveli tanács főutcára néző ablaka előtt áll, a szomszéd szobából az őt ünneplők hangos beszéde hallatszik. Szombaton volt a teveli művelődési ház vegyes kara ötéves, a születésnap „díszvendége” Forrai Miklós. Álig érkezett meg, máris Forrai Miklós emlékezik. körülfogták, körbeülték, faggatták. Jobbján régi barátok, balján énekesek — a helyi vezetők. Bírja szóval, kedvvel, emlékkel, de az idő szalad, már csak egy óra a születésnapi ünnep kezdetéig... A falura hamar ráborul a sötétség, a vendégek — Forrai Miklós és egykori barátai — barangolás helyett faggatóznak: a malompatak megvan még? (Forrai Miklós „úrfi korában” hányszor akasztotta meg a kis víz folyását, feldühítve a jó molnárt...) Hát az artérzi kút? És a kuglipálya? Aztán repkednek a nevek, valamikori játszótársaké, eltanulóké, nagy kópéké. A szo- oa egyre zsúfolódik a megidézett emlékekkel, s közben halvány kontúrokkal kirajzolódik a húszas évek csendes- snozgalmas falujának képe. „Nagyapám éppen száz éve lett Tevel községi tanítója. Édesapám is tanított itt, később állatorvos lett, itt dolgozott a környéken. Én Magyar, széken születtem, Tevelen két esztendeig jártam iskolába. A nyarakat a sok unoka mindig a teveli nagypapánál töltötte, én is, tizenhat éven át! Amit egész évben tanultam, itt érlelődött meg. Itt tanultam először hangszeren játszani, itt olvastam legkedvesebb könyveimet, sok kedves, jó barátot szereztem.. A véletlen úgy hozta, hogy Tevelnek éppel Magyarszéken van testvérkórusa, a Forrai Miklós édesapjáról, Forrai Istvánról elnevezett vegyes kar. (Forrai István alapította valamikor a magyarszéki kórust.) A magyarszékiek műsorára érkezett egyszer Forrai Miklós, amikor először találkozott a teveli dalosokkal. Kölcsönösen megörvendtek a váratlannak : már akkor eldöntötték, egyszer ellátogat a kórushoz, a kedves faluba a professzor. A születésnap nagy ünnen- léssé kerekedett: színes műsor, megyei és járási vendégek, zászlóavatás, büszke teve- liekkel zsúfolt nézőtér. Forrai Miklóst úgy tapsolják, mint valami sikeres hangverseny után. Emlékeznek rá? Munká. ját tisztelik? Vagy érzik, szereti községüket? 1913-ban született, már nem fiatal ember. Ahogy a közönség elé áll, a meghatottság és az öröm — megfiatalítja. Megidézi élete első — teveli — „koncertjét”, aztán a muzsikáról beszél, és az énekesekről. „Hozzám járnak panaszko- dók: mi lesz a kórusmozgalommal, az emberek a pénzt hajszolják, nem érnek rá énekelni — hallom. Szerencsére találkozom ilyen énekesekkel, ilyen kórussal is, mint az it- tfttji! Most nem is a szép eredményekre I gondolok, amit az eltelt öt év alatt elértek, hanem arra a nagyszerű dologra, hogy Tevelen a zene ösz- szehozta a község vezetőit és a többieket; a tanácselnököt, tsz- elnököt, párttitkárt a munkásokkal. Így könnyebb együtt élni, együtt dolgozni, megérteni egymás gondját-baját...” Ismét nagy taps. A műsor folytatódik, a mű velődési házat még este kilen' felé is a zené tölti be. Forr Miklós előtt a hazautazás: vis sza kellett mennie még az éj szaka, várta a munka. Kanyarog az autó a sötét táj ban: a fiatalkor emlékei, a zc ne teveli ünnepe a professz; éberen tartják, — vfé. — Fotó: k Az üa...ep eltek. Az újságíró jegyzetfüzetéből Evés, ivás, ünnepek ünnepi ászra ira szán* ....-----.. h áziasszonyok serényen vásárolnak, gyűjtögetnie, pe 9 évek óta lázadoznak, hogy sokba kerül minden ünnep es szinte biztos osztályrészük lesz megint az az epeomlessei fenyegető méreg, ami a maradékok láttán önti el a szemlélőt. Rossz hagyományaink egyike, hogy az ünnepek múltán a már több napos sültek, sütemények keletje nuliara csökken és elkezdenek „jól élni” a kukák, konténerek. Nem túlzás azt állítani, hogy a karácsonyi, húsvéti asztalok maradékaiból még egyszer annyian is jól tudnánk^ lakni, mint ahányon jóllakunk. Felismerték ezt mások ^ is, ^felismertük majd mindannyion, és lám,^ a lázas készülődés heteiben mégis fittyet hányunk a mérsékletre, a takarékosságra, mert megszoktuk, hogy „ilyenkor semmi _ sem drága", ilyenkor mindenből több és jobb keH, mint máskor, bár az a régi mondás, hogy „hadd legyen neki is karácsonya" régen elveszítette gazdasági, társadalmi alapját A dolgozó embernek közei három évtizede nem kell ünnepeket várnia ahhoz, hogy asztalára a jónál sokkal jobb ételek kerüljenek elégséges mennyiségben, 02 evés örömeit megtetéző fiaskók mellé. I tt von a karácsony o nyakunkon, megkezdódteka disznóvágások, a háziasszonyok degeszre <mtvrmbói nooonta kerül elő valami, ami mar az E z év elején sokadszor« jártaim Fefsőróeegresen, oho! mihelyt kicsit is felmelegszenek az emberek, mindjárt előkerítik a múltat, art, hogy nevetségesen kicsike készletekből kellett gazdálkodniok a cselédasszonyoknak, ha az ünnepek alkalmából többet akartak tenni sz asztalra, mint egyébkor. ^sí. — Az én kamrámban soha nem volt egyszerre egy küá cukor, — mondta az egyikük és kontráztak rá a többiek, hogy nagy „dorbézolás" volt már a fél kitó is, nem beszél* ve egyéb dolgokról. ______ .ri, • M i már régóta nem esszük még' a másnapos kenyerei. A kenyér is elveszítette azt o rangját, omit egykori asztalainkon birtokok. Ritka látvány, hogy o leejtett karaj kenyeret valaki a földről fölemelve lefújja és megcsókolja. A bőség betegségei közül számos fészkeit« magát belénk. De azért haragszunk a gyerekekre, ha tologatják ide-oda az olyan ételeket, amelyek a mi gyerekkorunkban ünnepinek számítottak. Nem, egyáltalán nem ismerjük oz okos mértékletességet, ho a hasról van szó, o takarékosságot, pedig régen idején múlta már a tessz ízű mondás is, hogy „az a mienk, omit megeszünk!” Egyébként, hogy elkerüljük a félreértéseket, nem azért kár, amit jóízűen, egészségünkre elfogyasztunk, családi, baráti körben. Azért kár, ami veszendőbe megy, amire egykét evés utón már „rá sem tudunk nézni”, s aminek a sorsa o szeméttárolókban, jobbik esetben a tűzben pecsételődik meg. M ég két hét van hátra a család ünnepéig karácsonyig, és három az óév vidám temetéséig, a szilveszterig. Van tehát idő meggondolni, omit a jegyzetiró itt csők meglendített, $ abban a reményben, hogy lesznek, akik tovább gondolják a változtatás szándékával. s? 4« — 1 családi, aminek vissza, 'jen reménykedem, sör, lanában. évtizedeken ke- -tül másfél Uteres barna, yy néha zöld üvegben áru- ották, és bizonyára éppen ■•írt kapta a „családiH nest, mert szemben négy és } decis társával, egy cső. Inak ebédheg elegendő .'Olt. Kiszorította a lel literes, lőbb golyvás nyakú, majd a ia is ismert palack. Amiből itkán visznek haza a boltból egyet-egyet, hanem inkább ötöt-hatot. vagy akár egy ládával is. A családi, egy évtizeddel ezelőtt, vagy talán még korábban, szép csendesen kimúlt. Akkori, méltatlan halálát azzal indokolták. hogy mindenütt bevezették a gépi palackozást, a berendezések félliteres palackok töltésére alkalmasak, és bizonyára nemzetközi egyesség, szabványosítás .,eiIménye az új. Közben megjelentek a kiL lön féle üdítő italok, a kólától a Márkáig, negyedliteres palackokban. De mit látunk? Két éve még újdonság volt itthon, amikor külföldről hoztam haza egyliteres Coca- Colát, ma pedig már csaknem mindenütt kaphatók literes üvegben a különféle üdítő italok. Bizonyára így gazdaságosabb, így kifizetődőbb. Mert a palackoknak megvan a körforgásuk. Töltőüzem — ■bolt — vevő — újra a bolt, de már üres palackkal — majd ismét a töltőüzem. Az üdítő italos palackokkal " negyed annyi “ munka, a két- és fél decisek helyett litereseket használnak. Bizonyára « sört ** gazdaságosabban lehetne forgalmazni, ha egy részét — amit nem a talponállóban, büfébódék előtt hajt le egy-egy megszomjazó — a régi jó másfél literes „családi” palackba töltenék. m Visszajön-e a családi?
