Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-09 / 288. szám

Szekszárd Ángeio képei A SZOKOTT FORMÁSA* QOK NÉLKÜL nyílt meg va­sárnap Szekszárdon Fűnk Pál — művésznevén Angelo — fotókiállítása a Balogh Ádám múzeumban. Angelo itthon is, külföldön Is ismert fotóművész. A Ma­gyar Fotóművészek Szövetsé­gének alapító tagja volt, év­tizedeken át tagja az angol és francia fényképészeti társasá­goknak, a FIAP-mak, tulajdo­nosa a Daugeire-Niépce és Petz- vel éneimnek, kitüntették a francia szépművészeti minisz­ter díjával is. Emellett ismer­ték Angelót úgy is mint Buda­pest belvárosának legdivato­sabb portréfényképészét. Ez év elején, 80 éves korában hunyt eL A szekszárdiak 68 képből álló gyűjteményes kiállításéit láthatják, mely keresztmetsze­tét mutatja munkásságának. Ez a 68 kép is arról tanúsko­dik, hogy Angelo egész életé­ben kész volt a megújulásra, nem elégedett meg 5—6 év­tized fényképészeti eredmé­nyeivel. Nagyszerű technikai tudásának állandó tökéletesí­tése mellett képes volt az egy­re bonyolultabbá váló világ tükrözésére, Fiatalon — mint annyian mások, a kor fényképészei kö­zül — ő is festőnek készült, Münchenben tanult. Itt figyelt fel a születőben lévő új mű­vészetre, a fotóra. Korai imp­resszionista p igmentn yomatad — pl. a szekszárdi kiállításon is látható Június, Forró égöv alatt — még őrzik a festői látásmódot AMIKOR a palettát felcserél­te a fényképezőgépre, Buda­pestre hazatérve hamarosan fényképészműtermet nyitott. Nem érte be azonban a mű­termi munkával: képekben örökítette meg az akkori ma­gyar valóságot. A belvárosi portréfényképész azzal tűnt fel, hogy a kor divatjával szemben nem ellenfényes, édeskés képekkel ábrázolta a falusi embereket (pL Magyar falu című képe.) Sajátos szimbólumrendszere az ihletője a Karambol című képnek: ahol sérvkötő, műkéz, mankó és kerékpárrancs man- tírozása alkotja a képet. Utolsó alkotói korszakában a montázstechnika alkalmazá­sa, a nonfiguratív ábrázolás érdekelte. (Tudatalatti szféra, Ipari bázis sziluettje. Madár című képei.) A hosszú alkotói munkás­ságára jellemző állandó meg­újulás mellett a különös ke­resése jellemezte, aminek szolgálatába állította nagy mesterségbeli tudását. A SZEKSZÁRDI KIÁLLÍ­TÁS hibája, hogy nincs feltün­tetve a képek születésének ideje — ami retrospektív ki­állításon igen fontos lenne. A képek sorrendje sem segíti a tájékozódást. Ennek ellenére a múzeum dicséretes törekvése, hogy a fotóművészet klasszi­kusaival is megismerteti láto­gatóit ks Komáromi Zoltán fotókiállítása Népes érdeklődő közönség előtt nyitotta meg vasárnap délelőtt Csányi László író, a megyei művelődési központ márványtermében. Komáromi Zoltán válogatott fényképei­nek kiállítását. Néző egy nappal korábban is szép szám. mai akadt, hiszen a kiállítás már szombaton a helyén volt és így azt az esti balettműsorra érkezők is élvezhették. „Válogatott” kifejezést használtunk az imént, mert mi. akik a művészben fotóriporter kollégánkat is tisztelhetjük, jól tudjuk, hogy fél évtized munkáiból kellett a világ­látására valló gyűjteménnyé válogatnia azokat a képeket, melyeket itt bemutat. Életünk eléggé mozgalmas. Komáro­minak különös érzéke van ahhoz, hogy állóképek sorával is érzékeltetni tudja a mozdulatok folyamatosságát (Próbán 1.—IV.), a fiatalság nem mindig vidámnak tűnő tánc. igényét (Rock), vagy akár az ősi témát is. az élet forga- tagos vásárát és benne az önleleplező arcokat (Heti piac I-—VJ. A fotóriporter természetesen nem tagadhatja meg, és nem is akarja megtagadni önmagát. Észrevesz olyan apróságokat, mint a tornaórára készülő kis lábak között azt, amelyiken nincs cipő. (Tornaórán í.—VJ. _ A technikai okok miatt kissé zsúfoltan elhelyezett ki- állítás uralkodó képsora a kilenc részből álló Vándor- cirkusz. A szegényes „nagy attrakció” mögül előtűnő em­beri fáradtság, az unalmon is túlhajló közöny — az óriás, kígyót nyakbavető hírverők — épp úgy belefér ebbe, mint a majmát (és talán csak a majmát) dédelgető öreg cirku. szos szeretete, és az örök maszk, a bohócé. A portrék közül kiemelkedik egy decs! öregasszony lírai szépsége és végtelen szelídsége. Az „Egyedül” beállí­tottsága nem tetszett, ha csak arra nem gondolunk, hogy a gondosan összehalmozott zűrzavarban azt akarta meg­örökíteni az alkotó, hogy a modem életnek még az egyedül­léte is lehet fárasztó. Annál inkább tetszett a budapesti aluljárói egyikének magányosa (Sziget), akit sikerült úgy kiragadni a körülötte nyüzsgő forgatagból, hogv legalább annyira az egyedüllét képzetét kelti, mint az előbbi fény­kép. A kiállítás képeiből vasárnap? számunk irodalmi olda­lán még ízelítőt adunk az olvasóknak. Számunkra, újság, írók számára, külön öröm, hogy egy művésszé izmoso­dott fotóriporter munkáihoz ilyen összeállításban az el­múlt sajtónap megbecsülése jegyében is hozzájuthatott a közönség. ORDAS IVÁN „Ki minek mestere0” Országos I. díj A Láng Gépgyár dombóvári gyáregységié KISZ-szervezete — mint minden évben — 1975-ben is megrendezte a a Szakma ifjú mestere vetél­kedőt. Ezen a versenyen he­gesztő szakmában arany foko­zatot ért el Bugyi Ferenc he­gesztő. Az élért eredmény alapján a KISZ javasolta őt a KGM- vállalatok szintjén megrende­zésre kerülő ágazati „Ki mi­nek mestere” vetélkedőre. Az ország legjobb ifjú he­gesztőivel kellett felvenni á versenyt gyáregységünk fiatal szakemberének. Bugyi Ferenc megáEta he*' lyét a Magyar Hajó- és Daru* gyárban november 11. és 12-én lebonyolított vetélkedőn is: I. helyezést ért eL A kimagasló eredménye alapján megkapta „A KGM Kiváló Dolgozója" cimeí, a SZOT különdíját és az MHD KISZ-bizottsága éltei felajánlott díjait Oszlánczl János BefeJezMttk a nemzetiségi is barátsági estek readezvényei Vasárnap este befejeződtek a nemzetiségi és barátsági es­tek rendezvényed megyénk há­rom községében. A hét utolsó három napján Cikón, Mucsá- ban és Mórágyon lépett fel nagy sikerű műsorával a 40 tagú szigetsaentmártoni nem­zetiségi együttes. Műsorukon német dalok, táncok és tréfás jelenetek mellett székely bal­ladák is szerepeltek, A három községben a nem­zetiségi és barátsági esteken részt vett Réger Antal, a Ma­gyarországi Németek Demok­ratikus Szövetségének ffitttiré* ra is. Nefflzetkiiri téli egyetem hfHiykai Európai hírű fürdőhelyün­kön, Harkányban vasárnap ünnepélyesen megnyílt a Tu­dományos Ismeretterjesztő Társulat VII. nemzetközi téli egyeteme. Magyarországon ez az egyetlen téli umiversátas, amelynek hallgatói hagyomá­nyosan szocialista országokból érkezett vendégek. A rendező szerv nevében Právicz Lajos, a TIT Baranya megyei titká­ra köszöntötte a mintegy száz bolgár, jugoszláv, lengyel, ma­gyar és NDK-beli érdeklődőt, majd Márk Bertalan nyugal­mazott főiskolai tanár, a TIT Baranya megyei ügyvezető el­nöke megnyitotta a kéthetes nemzetközi találkozót. A téli egyetem programja szorosan kapcsolódik hazánk felszabadulásának 30. évfordu­lójához. Kerekes Imre: Egy vakáció története Kisregény Kicsit ugyan eltájolódott a relativitás fele, egy­szerűbben szólva az Einsteinnel haverkodik, de fizikailag nagy fej. Hol a pofa sör? mondom neki, hogy józanul tudjak belépni a mészárszék, be. Rövid távra ugyanis a hülyeség fizet, ez a matek ügy most megér egy nyírást. A Weisz még azt is vállalja, hogy befizet ér­tem, de nincs nála egy garas. Csak felugróm, mondja, itt várj, innen ne mozdulj. Megőrzésre a Lakingerre bíz. Ügy érzem, hogy magamat illetően most már kulcshelyzetben vagyok. Világos előttem a hely­zet. a matekot nem szeretem, a történelmet sem díjazom. Mert mi a történelem? Utólag megír­ják, hogy így volt, vagy úgy volt. Csakhogy utó­lag könnyű okosnak lenni. Csak a műveltebbek­nek mondom, a Hannibált néha összekeverem a Hasdrubállal, de azonnal javítok. Ha olvasok egy könyvet, rögtön szeretném átírni. Nem egy hát. rány. De ha matekból meghúznák, a titkárt, az rossz fényt vetne az egész társadalomra, nem szólva a nénémről. Az öreg olyan büszke lesz, már előre hallom, ahogy dicsekszik, megmond­tam, itthon maradsz a nyáron. Aztán hergeli magát, itt állsz nyakig a technikai forradalom, ban és még az alapműveleteket sem ismered. Jól van már, mondja majd az anyám, a nyáron majd megtanulja, azért marad itt, mi is volt veled az érettségin... Erre nagy csend. Ez így lesz. Közben megjött a Kun Vili is. Magyarázza — 22 — a tételt, amit az öreglány délelőtt levezetett a táblán. Érti Várai, mondta, maga is érti? Lehet olyan negyvenes, a legszebb férfikor. Hallottam a karóra ketyegését, de abból amit magyarázott, egy szót sem. Ki nem hívott. Megvadít a csend. Ezt megúsztam. A Kun Vili viszont úgy született, hogy egy-két napig maga előtt látja a táblát, ha nem is érti, olvassa. A tanárnő szövegét nem értem, ahogy ő mondja, értem. Begurultam, most, hogy valamit értettem, elhatároztam, nem adom magam olcsón. Másnap jön a tanárnő, beírja az osztályköny­vet, lapoz a noteszben, már a névsor végén van. Az asztalra dobja, elhúz a padok előtt, ringatja magát, rám néz, de nem ismer. Rövid a hajam. Azon gondolkozom. iUene bemutatkozni. Jöjjön ki a táblához, Várai, vezesse le nekem azt a tételt, amit a múlt órán felírtam. A Kelemenre nézek, a Kun Vili behúzza a nyakát, a Lakinger a homlokát törli. Elindulok, de semmit nem lá­tok. A magam részéről egyelőre nem nyilatko. zom. Nézze kérem, ott kezdtük el, hogy adva van magának. És felírja. Eddig stimmel, gondo­lom. Na. innen már egyenesen az következik .,. Nézem az indulást, pont ezt a részt vacakolta tegnap a Kun Vili. Ha tegnap értettem, ma is értem. Világos, mondom, ha ez a7 indulás, ebből következik, hogy... Mint a villámcsapás, ott a táblán az utolsó betűig az egész levezetés. Meg. törli a szemüvegét, a fejemre néz. aztán a táblá­ra, megigazítja a-háriját, hátradobia a kontyát, kinéz az ablakon. Menjen a helyére, mondja, e7 így van, ahogv felírta. A noteszt felveszi az asz­talról. valamit belejegyez. Hallom ketyeg a kar­óra. Nem az életnek, az iskolának tanulunk. Állatian szép az idő. Délután, a Lakingerrel és a Weisz-szel elvonulunk egy kiállításra. Oda va­gyok valahányszor meglátom ezeket a festménye­ket. Otthon magam is hozzákezdek, folyik a fes­ték, a néném bezsong. Kiteleoítenek a konyhába. Egy ablaka van, meg egy 30-as égő. Akármilyen tehetség vagyok, de ilyen világításnál frankón nem lehet művészi színvonalon festeni. — 23 — Mit húzzam, ahogy előre láttam, eljött • nyár. A Vida és a Kelemen már kézhez kapták az út­levelüket. A Lakinger, a Táltos, a Kun Vili, • Balatonhoz veszi az irányt A Bánicki és a Gáb­riel elugramak Jugóba. Ezek is jól összeálltak, egyikre se lehet ráfogni, hogy na ez egy szalon- galeri, amelyik zsivenzsivel locsolja magsát A Bániickinek Újvidéktől az Adriáig mindenhol van rokonsága. Az öregjét még Berkovicsnak hívták, jó név ez akárhol a nagyvilágban, nem is értem, minek kell ezt zamatos!tani. A magán­ügyektől egyébként távol tartóm magam, inkább adom tovább a nyári programot A Mazura és a Lehel lecsurognak a Dunán. A Mezei pedig Afrikába készül a bátyja egy törzsfőnök sofőrje, méghozzá Chevroleten. A Mandel mellékfoglal­kozását tekintve mázlista, sorsjegyen egy moszk­vai utat nyert, TU—134-en utazik és egy teljes hétig rontja majd ott a levegőt. Mostanában már annyi bagót szív, hogy szerintem nikotinmérge­zéssel fog összeesni a GUM áruház előtt Most is ontja a szivarfüstöt, olyan köd 6záll fel, mint­ha nem is mi ülnénk itt, hanem egy minigyárat telepítettek volna a nagy fa alá. Magam prog­ramját illetően már szóltam, nem harapok abba a kézbe, amelyik etet. nem vitatkozom az öreg­gel. Ha őt megnyugtatja, hogy én vigyázok egész nyáron a város rendjére, legyen néki. Felelős­séget semmiért nem vállalok. A Livi a kedve­mért bármikor velem marad. Több buli nincs, szóval a társaság úton lesz. Még csak annyit] hogy a Vidát ás a Kelement illetően, hivatalból kötelességem felhívni Itália hatáságainak figyel- mót, vigyázzanak a bejáratokra, ezek nagy me­nők az osonásban. Strandon és múzeumban eszükbe sincs fizetni, a sör árát, ha egy mód van rá, leszállítják, a villamosít saját járműnek tekintik. Egyszóval be van fűtve mindenki, (Folytatjuk) — 24 —

Next

/
Thumbnails
Contents