Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-09 / 288. szám
Msjkezdiiött a magyar szakszervezetek XXIIL kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) A munkásosztály 1945 óta ismét és ismét — ahányszor csak szükség volt rá, mindig — bebizonyította tenniakarását. Számunkra ez nemcsak azért értékes, mert gyorsítja gazdasági fejlődésünket és a közösség számára anyagi előnyökkel jár. Ennél sokkal többről van szó. Az alkotó kezdeményezésekben, az új munkasikerekben kifejezésre jut, hogy munkásosztályunk, dolgozó népünk magáénak érzi szocialista céljainkat és kész azok megvalósítására. . A mi társadalmunk egyik leglényegesebb vonása, hogy szabadon kibontakozhat a dolgozók politikai, termelési és társadalmi aktivitása. ,.Zöld utat” adunk minden alkotó kezdeményezésnek. Egyre inkább támaszkodunk a tömegek tapasztalataira, véleményére a döntések kialakításakor, az üzemi . demokrácia fórumain és a társadalmi élet valameny- nyi színterén. De még többre van lehetőségünk. Legutóbbi kongresszusunk óta megnövekedett a szocialista munkaveFseny hatékonysága, társadalomformáló ereje. Különösen érezhető volt ez a kongresszusi és a felszabadulási múnkavenseny során, amely napjainkban is folytatódik a IV. ötéves terv eredményes befejezéséért. Elismerésünket és köszönetünket fejezzük ki a versenyben részt vevő minden dolgozónak, munkahelyi kollektívának, szocialista brigádnak., Áldozatkész, hatékony munkájuk, újító-, alkotótevékenységük szocialista fejlődésünk semmi mással nem pótolható forrása. Meggyőződésünk azonban, hogy a szocialista munkaversenyben, a szocialista brigád- mozgalomban és minden munkamozgalomban még számottevő tartalékok rejlenek. Ezek közül talán a legfontosabb az emberben rejlő képességek, lehetőségek kiteljesedése. Ennek érdekében még jobban ki kell bontakoztatni a szocialista munkaverseny emberformáló, nevelő erejét. Váljék esz- ménykéopé a jól dolgozó, a szakmailag, politikailag jól képzett, művelt ember. Arra kell ösztönöznünk a brigádokat és a brigádtagokat, hogy önmaguk tegnapi és mai eredményeivel is keljenek versenyre. A dolgozók aktivitásának feltételei közé tartozik általában a munka, különösen a fizikai munka fokozottabb megbecsülése. Rendet kell tehát teremteni, Helyre kell állítani a munka becsületét mindenütt, ahol erre szükség van. Érvényt kell szerezni annak az elvnek, hogy a mi társadalmunkban csak az boldogulhat, aki tisztességesen és becsületesen dolgozik. A mi társadalmunk a munka társadalma, és mindenütt gondoskodni kell arról, hogy ez ne csak jelszó legyen. A szocialista demokrácia fejlesztésében az üzemi, a munkahelyi demokrácia tartalmára kell a fő figyelmet fordítani. Ez fejezi ki ezerszínűen a dolgozók aktivitását, mindennapos részvételüket a hatalomban. Ez segíti hozzá a dolgozó embert ahhoz, hogy magáénak érezze a szocialista tulajdont. A munkahelyi demokrácia tartalmának megértésében azonban még nem sikerült elérni a döntő fordulatot. Most érkezett el az ideje annak, hogy a munkahelyeken az irányítást tovább erősítsük, gazdagítsuk a közvetlen demokrácia széles körű alkalmazásával. 1919. decmbtc 9, Támogatni kell az új formai kezdeményezéseket is. De meg kell akadályozni, hogy csak á formákkal kísérletezzenek. Az üzemi demokrácia elmélyítése elsősorban nem a fórumok számának a növelését, hanem a hatékonyság, a tartalom javítását igényli. Csakis azoknak az új formáknak a meghonosítását támogatjuk, amelyek valóban a munkások közvetlenebb bevonását szolgálják a munkahelyek ügyeinek intézésébe. Ilyen kezdeményezések az utóbbi időben a munkásgyűlések, a munkásküldöttek, illetve a szakszervezeti bizalmiak vállalati tanácsit ozásai. Á demokrácia és a fegyelem nem egymást kizáró, hanem agymást kölcsönösen feltételező fogalmak. Ahol a szocialista demokrácia erősödik, ott a fegyelem is javuk Támogatjuk a kormány életszínvonal-politikáját Gáspár Sándor életszínvonal-politikánkról szólva többek között elmondotta: A szakszervezetek mindig nagy figyelemmel foglalkoztak az életszínvonal alakulásával. Ez hivatásuk és rendeltetésük. Az életszínvonal fejlődése az elmúlt évtizedekben rendsze- / rés volt. De a fejlődés módjai, útjai és főleg az ütem időről időre változott. Hiszen az életszínvonal alakulása mindenkor a gazdasági helyzetnek, gazdasági feladataink sikeres végrehajtásának a függvénye. A mostani időszak jellemzője a rendszeres bérfejlesztés, a rövidebb munkaidő, á társadalmi juttatások növekvő színvonala, s a termelői és a fogyasztói árak egy részének bizonyos, összességében előre meghatározott arányban történő emelkedése. Ez az áremelés a mostani helyzetben szükség- szerű. De beleilleszkedik az életszínvonal-politikába, hiszen ennek megfelelően alakulnak a reálbérek. Ez megnyugtató dolgozó népünk és a szakszervezetek számára. Nálunk nincs és nem is lesz gazdasági válság. Gondjaink vannak, de rendszerünk életerejét az is bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére is biztosítani tudjuk az életszínvonal dinamikus fejlődését és erősítését. A szakszervezetek támogatják a kormány életszínvonalpolitikáját, egyetértenek azzal. Arra törekszenek, hogy az életszínvonal emelését szolgáló eszközök jobb felhasználásával szocialista elosztási elveink a korábbinál is árnyaltabban, hatékonyabban érvényesüljenek. Ebben látjuk az életszínvonal emelésének belső tartalékait és igazságos vonásának erősítését. Tökéletesítenünk kell a jövedelemelosztás módszereit, Minél jobban meg kell valósítanunk a szocialista elosztás elvét. Tömegméretekben az alapigényeket kielégítettük. De még jórészt előttünk áll, hogy megfelelően differenciáljuk a jövedelmeket. Az kapjon többet a társadalomtól, aki valóban többet is ad a társadalomnak. Ehhez a feltételek ma már megérettek. A munka szerinti elosztás társadalmunk gyarapodásának fontos feltétele. Véget kell vetnünk annak, hogy ugyanazt a munkát másmás szakmában vagy iparágban másként díjazzák. Ez a munkaerő-csábítás egyik fő lel hetőségét teremti meg. A végzett munka mennyisége és minősége legyen az egyetlen értékmérő. Ennek az elvnek a nők és a fiatalok bérezésében is érvényesülnie kell. Továbbra is mindent meg kell tennünk az előítéletekből származó béregyenlőtlenségek megszüntetéséért Ma az indokoltnál nagyobb eltérések vannak az üzemek, ágazatok között. Az üzemek között van különbség a vállalati munka hatékonysága, még inkább népgazdasági fontosság szempontjából. Ez-a keresetekben és jövedelmekben is visszatükröződik. Ma azonban ezek az eltérések még nem ott jelentkeznek, ahol a nép- gazdr-íg számára a legnagyobb szükség vobtg rájuk. Ezért helyeseljük és támogatjuk, hogy a népgazdaságilag jelentősebb létesítményeknél, vállalatoknál a keresetek és a személyi jövedelmek az átlagosnál jobban emelkedjenek, ugyanazt a teljesítményt jobban fizessék meg. Az egyes dolgozók bérének emelésére vonatkozó döntést 1968 • óta kizárólag a gazdasági, vezetőkre bíztuk. A szakszervezeti bizalmiak jogait e területen csökkentettük. A tapasztalat azt mutatja, hogy a végrehajtásnál sok a szubjektivitás. A gazdasági vezetők nem eléggé támaszkodnak a kollektíva véleményére és a szak- szervezetek tapasztalataira. Ezért vissza kell állítanunk a szakszervezetek jogait az egyéni bérek alakításával kapcsolatban. Állandó figyelmet keU fordítani a nagyüzemekben dolgozók bérének és jövedelmének alakulására. Az egész társadalomnak alapvető érdeke, hogy az ipari, különösen a nagyipari munkásság életszínvonala kielégítően alakuljon. Lehetőségünk van arra is, hogy a következő ötéves tervben az ipart és más ágazatokat érintő néhány béraránytalanságot megszüntessünk vagy legalább mérsékeljünk. Most oda koncentráljuk erőforrásainkat, ahol a leginkább megkívánja a népgazdaság érdeke. Más ágazatokban, szakmákban csak később tudunk majd sort keríteni a helyesebb arányok kialakítására. Az életszínvonal alakulásának fontos tényezői a fogyasztói árak. A szakszervezetek ezért szükségesnek tartják, hogy az áremelkedések ne haladják meg a tervekben számba vett mértéket, mert ez nehezítené a reálbér-növekedési előirányzataink elérését. Szükséges tehát, hogy az állami és a szakszervezeti szervek az eddiginél szigorúbban ellenőrizzék az árszínvonalat, egyes cikkek árának változását. a törvények megsértői ellen szigorúan lépjenek fel •—, ez össztársadalmi érdek is. Az életszínvonal tényezőinek rangsorában már hosszú idő óta fontos helyen áll a lakáskérdés. A lakásgondok megoldása vagy jelentős enyhítése elsősorban nem szándék dolga, hanem az erőforrásoké. Idő kell ahhoz, hogy kielégítő lakásviszonyokat teremtsünk. Az viszont már tőlünk, a szakszervezetektől is függ, hogy a lakások azoknak jussanak, akik munkájuk, családi helyzetük alapján erre a leginkább rászorulnak. A család szempontjából a lakás mellett a gyermekintézmények a legfontosabbak, az óvoda, az iskola, a napköziotthon. Meg . kell gyorsítani ezeknek az intézményeknek a fejlesztését. 'AZ állami költség- vetés, a tanácsok és a vállalatok erőforrásai természetesen korlátozottak. De ha koncentrálnánk ezeket az eszközöket, lényegesen többet érhetnénk el. Ez a fontos társadalompolitikai kérdés közvetlenül összefügg a nők foglalkoztatottságával és a jövő generáció szocialista nevelésével is, * A nyugdíjasok helyzetének Javítására ebben az évben ismét hoztunk intézkedést Arra törekszünk, hogy a nyugdíja® reálértékét megóvjuk, az ár» emelkedéseket ellensúlyozzwlfc Célunk: a fejlett szocialista társadalom felépítése A szánok beszélt a szocialista emberről, a szocialista embertípussal szemben támasztott követelményekről, majd így folytatta: Társadalmi viszonyaink fejlődésében jelentős állomáshoz érkeztünk. Hazánkban célul tűztük ki a fejlett szocialista társadalom felépítését Nem misztifikáljuk és nem idealizáljuk e fogalmait Jói tudjuk, hogy a fejtett szocialista társadalom a má ból, a mai valóságból nő ki, és céljaink megvalósítása népünk, munkás- osztályunk még boldogabb holnapját hozza. ‘ A dolgozók számára e cél azt jelenti, hogy tovább erősödik a munkás hatalom minden jellemzője. .Tovább erősödik hazánk gazdasági ereje, magas fokot ér el a termelőerők fejlettsége. A 'szocialista elosztási rendszer tökéletesebb lesz és közelebb kerülünk a szükségleteknek a mainál lényegesen színvonalasabb kielégítéséhez. ’ Nagymértékben megerősödik és elterjed a szocialista tudat. Mindez csupán a szocialista építőmunkának ilyen magas fokán tud létrejönni. Meggyőződésünk, hogy a fejlett szocialista társadalom ilyen felfogása reális. A munkásmozgalom, a munkásosztály sohasem tűzött maga elé öncélúan semmit. Nem tűzött maga elé olyan feladatokat, amelyeknek nem értek meg a feltételei és teljesítésük lehetőségei. A fejtett szocialista társadalom is a mi elveink, a szocialista elvek szerint kiteljesedett emberi élet megvalósulását szolgálja. Hazánkban már sok minden történt az ilyen élet kialakításáért. Amit' elértünk, az lehetővé tette, hogy még többet, a fejlett szocialista társadalom építését tűzzük ki célként. Minden, amit a máért teszünk, közelebb, visz a holnaphoz is. A távolság a céltól gyorsan csökken, főleg anyagi helyzetünk javulása terén. Az eredményeknek örülünk. Büszkék vagyunk iájuk. De mindez még nem a szociaüzi onus. A szocializmus több aa anyagiaknál. Az anyagi igényeket a kapitalizmus is ki tudja elégíteni, ha nem is mindenkinek, nem is teljesein ó* sohasem végleges módon. Népünk műveltebb, szebben, jobban és kulturáltabban él« mint valaha. Ma tízezrek járnak a munka mellett iskolába. Százezrek olvasnak és milliók ügye lett a „szocialista módon tanulni” cél elérése. Fiatalságunkat és az idősebbeket is egyre inkább áthatja a „többet akarás” óhaja. De áthatja az a tudat is, hogy ezért többet is kell tenni mindenkinek. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a közművelődés fejlesztésének ügye egyre inkább a társadalmi érdeklődés középpontjába került. Ez így helyest ez így igazságos. Ezért joggal sürgetjük, történjék még több ennek érdekében. A fejlett szocialista társadat lom építése elsősorban gazdasági lehetőségeinktől függ. D# nem kis mértékben attól is, hogyan erősödik a munkahelyi demokrácia, a szocialista tudat, milyen mértékben válik általánossá a szocialista értékrend, s mindez társadalmunk szocialista arculatában hogyan kristályosodik ki. A inná rendszerünkben nemcsak az írott törvények erejével, haniera sokkal inkább a társadalom íratlan szabályaival alkarjuk: mindennapi gyakorlattá fejleszteni azt, hogy a dolgozókról nélkülük nem lehet dönteni. Alapelvünk, hogy a munkásokkal, a dolgozókkal egy üti döntsünk, mindannyiunk sorsáról. Mindez azt jétemö, hogy mai feladataink magas színvonalú megoldásával javítani kell a fejlett szocialista társadalom megvalósításának feltételeit. De hogy ide jussunk, az a mainál fejlettebb, jobb módszereket, jobb munkát követel mindannyi unktóL Társadalmunk szocialista jellege a mindennapok küzdelmeiben, apró és nagyobb cselekedeteiben bontakozik ki. Szakszervezeti mozgalmunk a politikai hatalom aktív részese A fejlett szocialista társadalom építése a szakszervezetektől is többet követel. Ennek kapcsán szeretnék néhány szót szólni a szocialista társadalmi viszonyok között tevékenykedő szakszervezetek munkájának jellegéről. Amióta létezik szocialista társadalom, gyakran vitatott kérdés, hogy a szocialista társadalomban, ahol elveink az állami politika hivatalos rangjára emelkednek, mi a szakszervezetek feladata? Mire vállalkoznak, mire vállalkozhatnak? Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom a felszabadulás előtt — tehát a tőkés viszonyok között — minden nagyszerűsége és történelmi értéke mellett .mégis csak korlátok között végezte a maga tevékenységét. Akkor lényegében csak azért harcolhatott, hogy a munkásember, a dolgozó minél kedvezőbb körülmények között adhassa el munkaerejét és megpróbálhassa védeni a dolgozóikat az önkénnyel szemben. Erre koncentráltak a szakszervezetek. Emellett lényegesen kisebb mértékben jelentkezhetett a szociális és kulturális érdekvédelem, a nevelés feladata. A magyar szakszervezeték sajátjuknak is vallják a munkásmozgalom évszázados nagy álmának, a szocializmusnak a felépítésiét. Részt vettek a munkáshatalom kivívásában, megszilárdításában, állandó erősítésében. Támogatták és ma is támogjatják a munkáshatalmat, amelynek részesei. Ezzel kiléptek abból a szűk keretből, amelyben a felszabadulás előtt folytatták tevékenységüket A nagy történelmi változás a szakszervezetek tevékenységében abban jelentkezik, hogy szocialista viszonyok között nemcsak a tagság, hanem a társadalom, a munkáshatalom, a bérből és f izetésből élő minden dolgozó, az egész dolgozó nép érdekeit szem előtt tartják. És ez más felelősséggel, történelmi felelősséggel jár. Az eddig megtett út azt bizonyítja, hogy a magyar szak- szervezetek választása helves 'volt. Toválbbra is oz~n az ■' ‘ -i beli haladnunk. Ma már a magyar szakszervezeti mozgalom nem szűk korlátok körött működő mozgalom, hanem fel(Folytatás a 3. oldalon.)
