Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-05 / 285. szám
Felkészítés sz egitaciór« Napirenden az üzemi demokrácia Vitakör és hatása Előre kell lépni a donsiiévári költségvetési Özemben Á PÁRTSZERVEZETEK jelentékeny részében hónapról hónapra összeül tizenöt-húsz ember, hogy időszerű politikai kérdésekről tájékozódjék, vitatkozzék, kicserélje gondolatait. A politikai vitakör — így nevezik ezeket az eszmecseréket — a résztvevők tájékozottságának bővítését, az összefüggések mélyebb megvilágítását, egységes álláspont kialakítását célozzák. Nem pártoktatási forma ez. a résztvevők célja és feladata itt nem a tanulás, az ismeretek valamilyen rendszerezett formájának elsajátítása. A vitakör az érvelésre, meggyőzésre, felvilágosításra — vagyis a politikai agitációra — készít fel. Pártunknak sarkalatos álláspontja, hogy minden párttagnak alapvető kötelezettsége a párt politikájának képviselete, terjesztése, magyarázata. Tisztségviselőiktől elvárják ezt a különböző társadalmi szervezetek, mozgalmak is, s az állami élet különféle vezető posztjait betöltőkkel szemben ugyancsak ez az igény. A mj pártéletünkben, politikai életünkben tehát nemcsak egyes meghatározott személyektől elvárt tevékenység a felvilágosító munka, a meggyőzés. hanem minden kommunistától, minden társadalmi vagy állami funkcionáriustól igényeljük és várjuk. Ám mindemellett számolni kell azzal is, hogy az egyes emberek ilyen irányú képessége eltérő, szókincse, érvelőkészsége, szavainak meggyőző ereje éppúgy nem egyforma, mint ahoev táíékozott- sága és áttekintőkészsége sem az. Éppen ezért vannak, akikre környezetük különösen hallgat, akik munkatársaik véleményének alakításában — adottságaiknál fogva — az átlagosnál jelentékenyebb szerepet töltenek be. Társaik elsősorban őket keresik fel politikai problé. máikkal, nekik szegezik kérdéseiket, az ő véleményükre kíváncsiak. Ezek az emberek kulcsszerepet játszanak a politikai hangulat formálásában, más szóval, kulcsemberei az agitációnak. Ezért az ö felkészítésükre — legyenek akár munkahelyi vagy mozealmi vezetők, akár funkció nélküli, beosztott dolgozók — megkülönböztetett figyelmet kell fordítaniuk a pártszervezeteknek. S ennek a felkészítésnek az egyik legfőbb, legfontosabb fóruma a politikai vitakör. AKKOR JÓK a vitakör ösz- szejövetelei, ha vezetőik — a központilag vagy helyileg elkészített segédanyagokra támaszkodva — gazdag tény. és érvanyagot tudnak nyújtani. Ha eleven és pezsgő az eszmecsere, ha mód van az ellentétes vagy eltérő értelmezések összevetésére, vagyis a vitatkozásra, s ha ennek eredménveként tisztázódnak a vitatott kérdések, az összejövetel végére kialakul az egységes álláspont. A vitaköri eszmecserék végső értelme. meghatározója pedig áz, hogy mindé?: továbbgyűrűzzék, hogy az információk és érvek elhangozzanak a további beszélgetésekben, hasznosítsák azokat a mindennapi agitációs munkában. Ha a résztvevők a vitakörben hallottakat magukba zárják, nem adiák tovább, ha a vitakör a politikai munka egészéből kiszakított. önállósult fórummá válik, akkor a legfontosabb célt nem értük el. Azok a pártszervezetek fogják fel ezt a feladatot helyesen, amelyek mindenekelőtt azt teszik mérlegre, miként segíti a vitakör a mindennapi politikai munkát. Ezt természetesen nem könnyű megmérni, hiszen ehhez nincs egzakt mérce, mutató. De minden alapszervezet, pártcsoport közössége saját tapasztalataiból tudja — vagy megtudhatja —, hogy milyen szerepet játszanak a vitakör résztvevői a felvilágosító munkában, hallatják-e szavukat, meggyőzően érvelnek-e, érezhető-e tevékenységük hatása a politikai közhangulat és közvélemény alakulásában. A pártvezetőségek többféle módon segíthetik, hogy a vitakör minél jobban betöltse rendeltetését. Mindenekelőtt azzal, ha az alapszervezet működési területén dolgozók véleménvét, nézeteit ismerve meghatározzák, hogy miiven témákat dolgozzon fel a vitakör. mely kérdések kerüljenek ott napirendre. A politikai hangulatról szerzett tapasztalataikat a körvezető rendelkezésére bocsátva elérhetik, hogv a vitakör résztvevői céliránvosan készüljenek- fel az aeitációra. számításba véve, mit kell erősíteniük és mivel szükséges vitába szállniuk. Ahol tehát a vezetőség tudatosan munkálkodik azon. hogy az agitáció tervszerű, rendszeres és hatásos legyen, s ebben mindig meghatározza a vitakör konkrét helyét és teendőit, ott a felkészítésnek ezek a fontos fórumai maradéktalanul be tudják tölteni rendeltetésüket. VAGYIS, ott nemcsak a vitaköri összejövetel eleven, pezsgő, a kérdéseket érdemben tisztázó, hanem ilyen maga az agitáció is. GYENES LÁSZLÓ Q HVDSZ megyei bizottsága legutóbbi ülését Dombóvárait tartotta, a költség- vetési üzemnél. Az üzemi demokrácia helyzetét vizsgálták, dr. Szende! Imrének, a megyei bizottság titkárának vezetésével. A dombóvári költségvetési üzem a megye legnagyobb ilyen jellegű vállalata. Közel ötszáz főt foglalkoztat. Az üzem ötéves, azóta működik pártszervezete és szakszervezeti bizottsága is. Éppen a fiatal kor miatt tartotta itt ülését a megyei bizottság, számítva airra, hogy az eredmények mellett a tipikus „gyermekbetegségek" is tapasztalhatók lesznek. Mielőtt rátérnénk a dombóvári üzemben szerzett ta paszta latok részletesebb bemutatására, hangsúlyozni keli, feltehetőleg nem egyedi jelenségekről van szó, hanem sok hasonlóan fiatal üzem küszködik ugyanezekkel a gondokkal. A kép általában jő, ezt a megyei bizottsági üiés is megállapította. Legalábbis, ami a szándékokat illeti — jó a helyzet. Azonban kénytelenek voltak azt is megállapítani, hogy — minden jó szándéka ellenére — az üzemvezetés meglehetősen tájékozatlan volt az üzemi demokratizmust érvényesítő rendeletek ismeretében. A vezetés, hogy ezzel a csúnya kifejezéssel éljünk, „nem figyelt kellően oda" az üzemi demokratizmus gyakorlására. A termelési tanácskozásokat nem rendszeresen tartották, de azok tartalma is kifogásolható volt. Számadatok tömegének ismertetésével lehengerelni lehet, tájékoztatni viszont aligha. (Ez egyébként nemcsak dombóvári jelenség.) A kérdések emberi oldalával nem foglalkoztak eléggé, így a tájékoztatás is hiányos maradt. Ki hiszi el, hogy a dombóvári költségvetési üzemben nincsenek kiváló dolgozók? Ennek ellenére az üzem fennállása — tehát öt év — óta Kiváló dolgozó kitüntetést senki sem kapott. Nem tudták, hogy ez adható! A brigádmozgalom is mindössze kétéves, éppen ezért gyerekcipőben jár még, amin nem is keli cso- dálkozn unk. Nem csekély kifogásolni valót találtaik a szociális ellátottság területén. Egyébként ez a megye szolgáltató üzemeire általánosítható. Ezek voltak a megye! bizottsági ülés megállapításai közül a kirívóbbak. Nem foglalkoztunk volna velük ilyen terjedelemben, ha nem lennének hasonló tapasztalataink o megye más vidékeiről is. És még egy — nemhogy elhanyagolható, de alapvető kérdés: miért tűrte mindezt a pártszervezet és a szakszervezeti bizottság? A z előbbi kemény kérdést enyhíteni kívánjuk ózzál, hogy az üzemvezetés munkájához az értekezlet hasznos segítséget jelentett. Segítő szándék mindkét részről és segítő hangvétel. Ez jellemezte a tanácskozást. Várjuk o fejleményeket. De csak az együttdolgozás hozhat eredményeket L ©y. Brigádalbum Kandó Kálmánék a bőrgyárból „Fontos feladat a népünk, elsősorban munkásosztályunk gondolkodásában és magatartásában kibontakozó szocialista vonások általánosítása és terjesztése. Arra kell törekedni, hogy társadalmi méretekben teret nyerjen a szocialista brigádok hármas követelménye; szocialista módon dolgozni, élni, művelődni." (Az MSZMP XI. kongresszusának határozatából.) Dudás István vagyok, a Si- montornyai Bőrgyár Kandó Kálmán szocialista brigádjának vezetője. Pontosabban: én vagyok a brigádvezető, de tulajdonképpen egy öttagú vezetőség — rajtam kívül tehát négyen — irányítja a brigádot. Munkaköröm: a gyár energia- szolgáltató osztályának helyettes vezetője. Tíz évvel ezelőtt, 1965-ben alakult a brigád, akkor határoztuk el, hogy versenyzőnk a „Szocialista brigád” címért. Akkor minden műszaknak külön brigádja volt, majd egyesültünk és így jött létre egy közel 60 tagú brigád. Közben elnyertük néhányszor a „Szocialista üzemrész” címet is, de rájöttünk arra is, hogy egy ilyen mammut-brgáddal nemigen tudunk továbblépni, a hármas követelményt teljesíteni, Hiszen itt nem, pontosabban nemcsak ä nyolc áráról van szó, amit becsületesen le kell dolgoznia az embernek és amiért fizetést kap, hanem jóval többet kell vállalni és tenni. Most úgy tűnik, mintha mást mondanék, mint ami a kongresszus határozata. Mi ugyanis 1974. január elsejével átalakultunk. Átszerveztük a Kigádot, csak az legyen brigádtag, aki vállalja és képes teljesíteni a nagyobb követelményeket. így maradtunk 25- en. Pedig nincs ellentmondás, az, hogy általánossá váljanak a szocialista brigádok jellemzői, nem valósítható meg adminisztratív módszerrel. Járjanak elöl jó példával azok, akik vállalják a pluszt és majd követőkre találnak. A kongresszusi versenyben elért eredményeinkért kaptuk meg a tavasszal a megyei párt-végrehajtó bizottság kongresszusi oklevelét, de mi úgy érezzük, a tíz év munkája van abban, hogy ez sikerült. Sok múlik rajtunk, mi látjuk el energiával, vízzel, gőzzel, sűrített levegővel a gyárat. a mi feladatunk a szennyvízelvezetés, d- •• V Kíü-önö sen ezeken az időkben, amikor megdrágult az energia, fontos a mi munkánk. És itt jön az a többlet, amit minden egyes brigádtag munkaköri kötelességén felül vállalt. Sok példát mondhatnék, de hadd említsem a legfrissebbet: olajjal fűtjük a kazánokat. A begyújtáshoz — mindaddig, amíg a termeit gőzzel nem tudjuk felmelegíteni a tartályban a fűtőolajat, a kétszerié drágább tüzelőolajat használjuk fel. Tavaly ebből 210 tonna fogyott, az idén 140-et engedélyeztek, majd újabb 24 tonnás keretet kaptunk. Mindenekelőtt tehát a tüzelőolaj-megtakarítás volt a feladat. Ez egyébként ugyanaz, mint amit a lakosság használ az olajkályhákhoz. Megszigorítottuk az ellenőrzést, a múltban előfordult, hogy a Diesel-targoncás a tüzelőolajcsaphoz ment tankolni, mert lusta volt a raktárba menni. Pedig ez az olaj csak fűtésre jó, a téem- kások ilyenkor mérgelődtek, ha idő előtt nagyjavításra szorult a targonca motorja. Ma már ilyen nincs. Vállalkoztunk egy újítás kidolgozására, hogy a fűtőolaj felmelegedéséhez ne kelljen két-három óráig tüzelőolajjal fűteni. A berendezés átalakításával ez . sikerült, szeptemberben kísérleti jelleggel, október elseje óta pedig már üzemszerűen működik az újítás. Ma már csak fél frót ' ő ä írága tűz >15oÍaj< t felhasználni -begyújtáskor. Január 1-től december 1-ig 144 tonnát használtunk csak fel, de jövőre, amikor már egész évben az új módszerrel dolgozunk, jóval több lesz a megtakarítás, mint az idén. Őrködünk az egész gyárban azon, hogy takarékosan gazdálkodjanak az üzemrészek a vízzel, a villanyárammal, a gőzzel. Közben a mi feladatunk annak biztosítása is, hogy sehol se legyen — energiaszolgáltatási kimaradás miatt — üzemzavar. Sokat beszélhetnék a brigád életéről, mi az, amit a nyolcórai munkán túl adunk, menynyi, társadalmi munkát végzünk. Többek között patronáljuk a helybeli általános iskolát és a gimnáziumot, rendszeresen felülvizsgáljuk elektromos berendezéseiket és amit kell, megjavítunk, de talán a művelődés az, amiben nagyot léptünk előre, amióta szocialista brigádban dolgozunk. Többen — köztük jómagam is — az elmúlt években tettük le a technikusvizsgát, Halbach János tavaly szerezte meg a kazán- és gőzgépkezelői képesítést, Szabó János és Csatári Dániel is itt lett technikus. Valamennyien részt veszünk a politikai oktatásban. És valamennyien rendszeresen olvasunk. Nem is tudom, el merjem-e mondani, hogyan, hiszen sokak szemében szentségtörést jelent. Mint az én egykori főnökömnek is, aki irgalmatlanul letolt, amikor bejött a munkahelyemre, én hirtelen belöktem az asztalfiókot és ő kihúzta, meglátta benne az újságot. Nem volt in.it tagadni, olvastam. Hozzá kell telnem, hogy íarr'ú'-m szeretett ,f m zz idős : -az Dehát mint mondta — olvasni a munkahelyen nem szabad. Inkább járkáljak, törölgessek, vagy csináljak akármit. Márpedig a mi munkánk — vagy legalábbis a legtöbb brigádtagé olyan, hogy jelen kell lennie, időnként megnézni a műszereket és ha baj van, beavatkozni. Egyszóval, akkor dolgozunk jól, ha a szennyvíztelepen, a kazánházban, a gőzgépeknél, vagy a kapcsolóteremben, az ügyeletesnek nem akad semmi dolga. Hát miért ne olvashatna? Legalább nem alszik el. Hát mi rendszeressé tettük az olvasást, részt vettünk a különféle olvasómozgalmakban, egy időben becsületkönyvtárat tartottunk fenn, megbeszéltük egy-egy jó könyv tartalmát, ajánlottuk egymásnak. Ma már nem kell mozgalom, minden brigádtag rendszeresen olvas. Hogy hozzátegyem, nem-sak azok. akiknek a munkájuk lehetővé teszi és azok sem elsősorban a mun- k?h ^ Vjl-Ör) J.
