Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-31 / 305. szám
Vigyázat, a ni zsebünkbe nyúlkálnak! A csalás fortély ai — Nem érdem kérdése! — Mire való a szabadság? Ä LjUlA mely szerint 1975- RUZI&, ben másfélszer több V'lt a táppénzes napok száma országosan, mint 1974- ben, rdgy port vert föl. Hitetlenkedünk, álmélkodtunk és méltítlankodva vitatkoztunk, aztái abbamaradt az egész. Hog'an, a feledés fátylát bo- rítük erre a nem pusztán egiSzségügyi, hanem legalább amyira népgazdasági kérdésrí? Szó sincs róla. Az országos statisztika után kézbe 'ették már az illetékesek a nelyi adatokat is, hogy a tanulságok kötelező levonásával elkészüljenek azok az intézkedési tervek, melyeknek fő célja, hogy helyreálljon az a táppénzes fegyelem, ami meglazulván (elnézést a goromba kifejezésért!) fejőstehenet csinált a társadalom- biztosításból. Hogy senki szememre ne vesse az érdes megfogalmazást, csupán két számadatra hivatkozom. Az ország második legkisebb megyéjében, Tolna megyében, a társadalombiztosítás a tsz. baleseti és kisiparos baleseti táppénzeket nem számítva, 24 millió 391 ezer forintot fize- tett ki, 1967-ben. Ez év november 30-ig csak Tolna megyében 73 millió 875 ezer forintot kellett már kifizetni. A pénzösszeg emelkedésében természetesen benne foglaltatnak azok a jogkiterjesztések is, melyek miatt elégedettek lehetünk a társadalombiztosítás fejlesztésével. De az emelkedést a fejlődés ténye csak tört részben magyarázhatja. Egészen más a magyarázat: számos megtanulnivalóink között fölöttébb nagy szorgalommal sajátítottuk el a táppénzbe vonulás fortélyait. Orvos legyen a talpán, ki ennyi célratörő „tudásnak” ellent tud állni, amikor a nagyon táppénzbe igyekvő lassan már azt is játszva tudta bebizonyítani, hogy a görbe is egyenes. Azaz. hiába találta munkaképesnek az orvos, a hozzá két-három nap táppénzes állomány reményében beállító „beteget”, ha annak nagyon nagy szüksége volt a megkívánt két-három napra. A „beteg” beutalót kért. és addig járta a szak- rendeléseket, amíg hozzá nem jutott ahhoz, amit tőle körzeti orvosa jogosan megtaga. dott. Vannak úgynevezett nyíltkártyások is, akik szemrebbenés nélkül vallják be. hogy szüretelésre, kukoricatörésre, disznóvágásra kellene egy-két napocska, mert a szabadság régen elfogyott Előfordul az is, hogy a vizsgálat után egészségesnek talált atyafi kikel magából és veri az asz. talt, hogy „egy kis táppénz neki is jár”, micsoda dolog, hogy épp ő nem kaphatja meg?! Valamikor júval többet beszéltünk a táppénzcsalókról, mint amennyi még hasznos lehetett volna. Ezt valakik kimondták. Azután átestünk hát a ló másik oldalára. Újabban nem szokásunk a csalókról beszélni, s ez a kényelmes hallgatás majdnem szentesítése annak a gyakorlatnak, ami ellen most az ésszerű takarékosság nevében, nép- gazdasági érdekből keli fellépnünk. Néhány nagyvárosunk kivételével, szinte megszűnt a táppénzesek ellenőrzése. Valamikor a társadalombiztosítás ellenőrei rendszeresen felkeresték a betegeket. Mostanában. ha az üzem, a vállalat, az intézmény szak- szervezeti megbízottai felkeresik beteg munkatársaikat, jobbulást kívánva hagyják ott a betegállomány ellenére házon kívül tartózkodó „betegnek” hozott ajándékaikat. Egyik gazdasági vezetőnk mondta — gondolom nagyon nagy dobra azért nem veri ezt a véleményét —, hogy „a munkáltatók azért nem csinálnak nagy ügyet a betegállományban lévő dolgozók ellenőrzéséből. mert jól jön nekik, ha helyettük a társadalombiztosítás fizet.” \ — A betegállományban lévők pénze megmarad a béralapon. Tudja mi mindent lehet megoldani ebből a megtakarításból az év végén? Sejtem is, tudom is. Most, hogy nyilvánosságra került a táppénzes napok növekedésének közös zsebünket érintő problémája, egyesek úgy vélik, hogy a növekedés a terhes és a gyermekápolási táppénzesek tekintélyes számával, meg a nyugdíjaztatás után is munkát vállalók számának . gyarapodásával magyarázható. TplflrtiilfPt oszlatIUIII iURGI nunk. Megyei viszonylatban ugyanis az ösz- szes táppénzes napoknak 19,1 százalékát alkotják a terhesek, illetve gyermekápolási táppénzen lévő anyák. A nyugdíjasok újbóli munkába állása ugyan rontja a helyzetképet, hiszen megbetegedésük gyakoribb, mint a fiatal munkavállalóké, de ők is csak kis számot képviselnek. Gazdasági, társadalmi vezetőkkel, orvosokkal beszélgettem a táppénzes napok alakú, lásáról és arról a társadalminak joggal nevezhető tennivalóról, mely a táppénzes fegyelem megjavításában vadamennyiünkre vár. Félrevezetném az olvasókat, ha azt állítanám, hogy mindenki lelkesedik ezekért a feladatokért Sokan nem is jutottak még túl a tűnődésen, vannak olyanok is, akik úgy vélik, ők tehetnek a legkevesebbet. Továbblépésük valószínű megtörténik az új esztendő első hónapjaiban és erre már csak azért is nagy szükség van, men a feladatok élvonalában lévő egészségügyet nem hagyhatjuk magára. Mini arról a megyei rendelőintézet főorvosa tájékoztatott bennünket, máris történt intézkedés a táppénzes napok egészségtelen növekedésének visszaszorítására. Ha így szimpatikusabb: a táppénzes fegyelem helyreállítására. Néhány példát.: 3 Orvosainknak fokozott figyelmet kell fordítaniok arra, hogy a szombat- vasárnap gyógyulok száma megmaradjon a realitások keretei között a jövőben. Az elmúlt évek adataiban búvárkodva fedezhettük föl. hogy hazánkban egy újfajta, csak szombat-vasárnapra gyógyul« ! betegség ütötte fel a fejét. Az új kór okozója nem egyéb, mint a körzeti orvosok jószívűsége. Páciensük gyógyult már tulajdonképpen a csütörtöki vizsgálatra, de „hadd pihenjen még egy kicsit” alapon marad betegállományban a gyógyult. Nem azért* Pihenni lehet De legális pihenésre ott van kinek-kinek a szabadsága és ott vannak a vasár- és ünnepnapok Sok kicsi, mint tudjuk nagyon sokra megy. Gondol- , janak csak a majdnem 74 millió forintra! Aztán pedig arra, hogy a táppénzre kifizetett összegek mennyit tesznek ki az ország 19 megyéjében! A jövőben csökkenni fog a veszélyeztetett terhesség címén táppénzbe vettek száma is. Egyrészt úgy, hogy a megye terhespatológiai ellátása javul, másrészt szakítani kell azzal a nagyvonalúsággal, amely eddig úgy vélte, hogy a kismamáknak legjobb otthon maradniok. Ismétlés, de: a terhesség nem betegség. Feltehetően szigorúságra is szükség lesz. mire ezt mindenki megérti. Hogy nem mindenki fogja megérteni? Előfordulhat. De bizonnyal kevesebb olyan eset is adódhat, mint amiivet a táppénzes nanok alakulása kapcsán folytatott beszélgetés során hallottunk Egyik felülvizsgáló főorvosunk utána ment egy, a felülvizsgálaton-rpsszul- léte miatt meg nem jelent veszélyeztetett terhesnek. A felülvizsgáló betoDpant a leendő kismamához, akit a kertben talált meg. ásóval a kezében. Kutya baja sem volt, de „valakinek fel kell ásnia a kertet is!” Egyébként sokkal több az ilyen példa, mint amennyit le lehet írni. A jövőben alaposabb vizsgálatban kell részesíteni a keresőképtelenséget hétvégeken kérőket és el kell oszlatni azokat a tévhiteket is. melyek ugyancsak sok pénzünkbe kerülnek. Ezek közül egyet A vakbéllel operáltak körében az járja. hogy „műtét után mindenkit megillet további egy hónap”. Nos, hogy kit illet, kit nem, esetenként kell elbírálni. A kubikost aki nehéz fizikai munkát végez, nyilvánvalóan kímélni kell még. Más azonban a helyzet az adminisztratív munkakörben dolgozók esetében. Cfib tehát a változás. A wIM IvOÍ kitanult lógósok ellen még így is nehéz lesz sikerrel felvenni a harcot A lógósok számát az ellenőrzés szí- gorításával lehet csökkenteni és nemcsak lehet, kell is. Továbbá az kell még, hogy az egészségügy dolgozóinak megadjunk minden segítséget A táppénzes napok növekedésének megállítására honolt belső intézkedések végrehajtása bizonnyal megtörténik. Az egészséges közgondolkodás kialakítása viszont rajtunk is múlik, akik a társadalmat alkotjuk, LÁSZLÓ IBOLYA ins. Ünnepelgetünk AZ £V EGY BIZONYOS NAPJÁN F. Jáaosné így búcsúzik munkába. induló férjétől: — Ha csak lehet, az idén ne rúgj be úgy, mint tavaly! Ezekben a szavakban nincs semmi rosszindulat, inkább egy kis lemondás, hiszen úgysem lesz foganatjuk. János ilyenkor homlokom csókolja a feleségét és rezignálton legyint: » — Hadd dl, Kati! Az öröm legkisebb látható jele nélkül elindul berúgni. Alaposabban, mint tavaly. János nem idült alkoholista. Semmivel sem kedvelj jobban a bort. mint sokan ebben a hazában, melynek még a himnuszába is bekerült, hogy az Isten nektárt csepegtete Tokaj szőlővesszein. Az a balszerencséje, hogy helybeli, népszerű, több mint két évtizede áll egy közepes jelentőségű, de kiterjedt kapcsolatokkal rendelkező vállalat élén, és ez együttesen bősé. gesen elég ok az ivásra. Születésnapját sikerült álcáznia (a születésnapok különben is, annyira-amennyire, megmaradtak családi ünnepnek), de a névnapját nem lehet. Azt megünneplik, irgalmatlanul. — Hogy miért nem kereszteltek néhai jó szüleim va. lamilyen cifra, arisztokrata névre! — bánatoskodott egyszer, névnap után,karikás szemmel, másnaposán. — Olyanra, amilyet meg se lehet találni a naptárban! De ebből a nyomorult Jánosból annyi van, hogy még válogatni is lehet közülük! SENKI NEM VÁLOGAT. Mindenki azon az egy, bizonyos János-napon jön, de akkor hosszú, tömött sorban. A nagy demizsonnyi bort egy nappal korábban F. igazgató saját kezűleg tölti palackokba. Van ezenkívül szilvapálinka, cseresznyepálinka, konyak, sör és a gyengébb lelkű nők kedvéért valamelyes likőr is. Kávé napközben annyi fogy, mint egy kisebb presszóban. Ne tévedjünk! F. János igazgató rendes ember. Mindezt a (megnyirbált) vállalati reprezentációs költségkeretnek egy fillérje se bánja. A névnapi ivászat ára a saját zsebéből megy. ugyanis — adalék a társadalmi szokások változásához! — nem annak ajándékoznak, akár italt is, akit ünnepelnek, hanem megfordítva. Az ünnepelt, az ünneplőknek. János először házigazda! tiszte szerint, úgy is mondhatnánk, hogy protokollból iszik, koccintgat. Később kortyol, aztán már csak Ízlelgetni szeretne, de vedelni kényszerül. Végül persze berúg, mint a mondásbeli szomorú szamár, de a János napot legalább megünnepelték, ahogyan illik. * ÜNNEPELGETÜNK. Ünmepelgetünk karácsonyikor, János napján, Ferenc névünnepén, a Katalinokén egész bállal is. Gondolunk a Máriákra. Mártákra,. Ibolyákra, Ilonkákra, módjával a Mónikákra, még véletlenül se a Laurákra. Neveink ellen nem védekezhetünk. A névadás tényét jelen, létünkben ugyan, de megkérdezésünk nélkül döntötték el szüléink, keresztszüleink. Persze, nemcsak névnapokat, születésnapokat. házassági évfordulókat, maholnap jelentőségüket vesztett szentek búcsúját, történelmünk közeli és távoli emléknapjait ünnepelgetjük. Mindent ünnepelgetünk. János igazgató barátom borba fúló névnapját, az óvodások ballagását, a vállalat fennállásának 29. hónapos évfordulóját és azt. hogy a 2 millió 316 ezredik tejeszacskó lekerült a szalagról és nem lyukadt ki. Nagyon szeretném, ha az olvasó nem érezné azt. hogy nem óhajtom ünnepelni az új év közeli fordulóját, amikor többnyire Himnuszt énekelünk és új életet kezdünk. Ugyanennyire nem szeretném, ha az olvasó azt érezné, hogy egy ország, egy társadalom, egy-egy család életében nem tulajdonítok nagy-nagy fontosságot az őszinte, szép, szívből fakadó ünnepeinknek. De akkor baj van, ha az ünneplés öncéllá válik, rutinszerű kötelességgé, valamiféle torz, magunkra kényszerített, és végeredményben senkinek nem kellemes protokollá. Ünnepeljük egymást a saját emberségünkért, ha van bennünk ilyen. Ünnepeljük, mert csakugyan osztozunk a másik örömében, de ne ünnepeljünk üres formaságból, tartalmatlanul, vagy csak azért, mert valaminek az ürügyén ingyen akarunk inni. Ha nem is jó a bolti bor, de egyáltalán nem olyan drága, hogy ha valakinek kedve támad, ne vehetne saját ünneplésére egy flaskával. Üljün szembe egy tükörrel, emeljen poharat önmagára, és mondja azt, hogy: — Egészségedre! EZ A JÓKÍVÁNSÁG bizonyára őszinte lesz. Ellentétben az ünnepelgetések során elhangzók jelentős hányadával ORDAS IVÁN Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége Ülést tartott a MÉSZÖV elnöksége, amelyen értékelte az 1975. évi feladatok teljesítését. Örömmel nyugtázta, hogy a Tolna megyei fogyasztási és takarékszövetkezetek többsége már december közepéig teljesítette, illetve túlteljesítette az idei és a IV. ötéves terv feladatait. Az elnökség elismerését és köszönetét fe. jezte ki a fogyasztási és takarékszövetkezetek tagjainak, választott tisztségviselőinek, dolgozóinak, továbbá a megyei szövetség vezetőinek és dolgozóinak eredményes munkájukért. , Ezután áz elnökség a revizori irodavezető előterjesztése alapján megvitatta a szövetkezeti belső ellenőrzés helyzetét. Az előterjesztéshez a nagvdoropi és az jregszemcsei ÁFÉSV igazgatóága adott kiegészítést. A széles körű vita egyértelműen igazolta a téma napirendre tűzésének aktualitását. Számos javaslatot „ tett az elnökség a fogyasztási szövetkezeteknek a belső ellenőrzés hatékonyságának növelése, az ellenőrző szervezetek kialakítása, a mánkafolyamatokba épített, a vezetői és belső ellenőrzés megszilárdítása érdekében. Á szövetség; titkár e’őter- jesztése alapján az elnökség elfogadta az 1975. évi mérlegbeszámoló közgyűlések megszervezésére irányuló intézkedéseket. Felhívta a fogyasztási, takarék, és lakás- szövetkezetek figyelmét, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően a törvényesség szigorú betartásával szervezzék meg a mérlegismertető közgyűléseiket. Utolsó napirendként/ az elnökség elfogadta a szövetség választott szervei 1976, I. félévi üléstervét.
