Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
I Babits Mihály karácsonyi verse 1924-ből Ti gazdagoki Karácsony s újév közt jól aludjatok! a karácsonyfa éjjel magától kigyullad és ragyog. Különös sápadt gyermekek játszanak a halk gyertyák alatt. A csengő cseng, a gyertyák lobognak, az ágak ingának, mintha szél volna a szobában Reggelre az asztal zöld fűvel teU s a gőgös gazdag gyermek játékját felnyitva s rendetlen leli. De kinek nincsen gyermeke s nincs játék bús karácsonyfája alatt; az felébredhet éjjel, 1 nem lát mást csak az ismerős ágakat. Szekrény és ajtó és fogas a sötét fán | minden dísz aludt fényű kincs. | önmaga ül a fa alatt bús gyermek s keresi a játékot ami nincs. B abits Mihálynak az Országos Széchényi Könyvtár Kézirat, tárába került hagyatékában évek óta tartó kutatásaim során mintegy kétszáz kiadatlan versét és verstöredékét találtam meg. tízek között számos kiérlelt, befejezett alkotás is van. A kutatás föladata kideríteni, miért nem adta ki, vagy miért nem jelenhettek meg életében legalább teljesen kész versei. Két vezető könyvkiadónk megbízott azzal, hogy a kötetekben eddig meg nem jelent Babits- írások közül több könyvre valót állítsak össze. Ezek közül a „Babits Adyról- című tanulmánykötet hama- irosan kikerül a nyomdából, két további, kh. 400 oldalas esszé-, arckép- és kritika tar- talmú kötet pedig a követ- feusfi egy-másfél évre van {^eltervezve. Azután vagy háborús naplója, vagy kiadat, lan versei következnek. Kiadatlan költeményei közül a legszebbek egyike, valóságos gyöngyszeme lírájának, a fent közölt szomorú hangú karácsonyi vers. A karácsony neki gyermekkora óta nagy élménye volt Fönn is maradt úgy hatéves korából egy képe, ahol a betlehemesek között ő a három királyok egyike. De élete végéig többször tért visz- sza a karácsony témájára, a harmincas években ijesztő helyzetképét adva az akkori főváros nagy társadalmi ellentéteinek, a karácsonyt ünnepelni képes tehetősek és az utcán rongyokban didergő, éhező szegényeknek. E zt a verset első súlyos és tartós betegsége idején írta. Az úgynevezett Bálint-klinikán volt, aa első számú egyetemi belklinikán, S93& tm° vember 18-tól 1925. január 24-ig. Ahogy Babits-ha- gyaték Fond III (1830) 1. szám alatt fennmaradt kórházi zárójelentésből megtudtuk, polytharitis chronica volt a „kórisme”. Az ide vonatkozó és későbbi betegségei leírását tartalmazó orvosi iratokat az Orvostörténeti Archívum évkönyvében óhajtják közölni. Az akkor 41 éves költő 1919 óta keresztülment súlyos lelki és fizikai megrázkódtatásainak csúcspontja volt ez a betegsége, amely szívét erősen megviselte. Természetesen itt sem tagadta meg született költő mivoltát. Itt írt verseiből a Sziget és tenger című könyvébe csak egyet vett be, címe: Csövek, erek, terek. Felesége, Török Sophie az általa sajtó alá rendezett háború utáni első gyűjteményes verseskötetben, a bibliapapíron megjelent Babits Mihály összes Művei első (és utolsó) kötetébe négy további verset vett be az itteni termésből. Ezek a következők: A legfőbb szemérem. Ügy mentem a harcba..„ Utálom a szememet, Tudom, hogy csúszom. Egyik pesszimistább, mint a másik, tele halál- félelemmel és végső leszá«- molássaL „En nem fogok már harcolni többé, Kimerültén s elfeledve heverek” — írja. „Ki restelli á halált?... Van-e szemérmetlenebb, mezítlenebb, létünk- nek piszkos mélyét jobban felfedő szó, mint ezek: halál, sir, hulla, temető?” M int fenti versében kifejezi, rendkívül fáj neki, hogy nincsen gyermeke. Akkoriban még nem volt meg későbbi fogadott kislánya, Ildikó. rtfa. GÁL ISTVÁM JÓZSEF ATTILA: BETLEHEM A gyolcs ködökbe puha varjak ülnek, csüggedt borókán fészkel a homály. Tömpe szobácska vert földjére dűlnek két botos pásztor és három király. Az asszony leszáll a kamrai létrán, — Mennyből az angyal! — zeng öt atyafi Az öreg kapás az ólban ganét hány, hántolva sírnak lompos tyúkjai. Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt, borostás állal komorul a zsupp s fodor leveske szaga áraszt vigaszt, mely a danával mennyezetre fut. Jézus, kinek szállása sárga írka, heverő papírbarmok közt örül s a tűz fényénél a jámborok mintha ugrándoznának a jászol körül, De ez nem igaz. Zsellér-szalmát hajszol az úri szél és gőzlik a magyar § a két pásztor fonott kalácsot majszol s a három király pálinkát nyakai. Új könyvek Ittmifc idefigyel généik emberek. Bámkutt: A tarro- <sdk -w; taad járata. Biológia «Mnflte problémái 1975/4, A desalaavári tóV Silyfi. OeUnsAni hrt ■Berek. Kcotoy'- Báatoatvpa-ziicfa <4Maee&~ f&k Lsíffeos Kitette m (Boeófia. SaépbisSőriSfc í Győri: Tűzviráé Merle: A SBáfiBÉ, S-U. VB. A Bükk-hegjrség í&sristatérképe. Füle: Nevdőmunka es általános iskolai napközi otthonokban, Fülöp: Vállalati értékelési és árpolitikai áSatéeek elcfeészStés©, 8*C jjf IMI Móricz Zsigmondi Karácsonyi ének KAGVOGÖ HÓBA boruk a tís falu. Gyönyörű karácsony este Mk. Az égen rettentő csktag, mint amikor a tavaszi hajnalon a réten a fűszálaik hegyén csillog a harmat. A kis falu megbújt és <a parányi házakban boldogtalan, szegény nép tanyázott. De két legénynek ez az este volt a szüretje. Páva Sajó volt az egyik, a másik a Balog. Sok, sok éven át, kisiskolás koruk óta ők vakok a karácson yesti (bántátok. Olyan hangjuk volt. mint az érc- sif>, s náluk néfcül nem is vak karácsonyeste a kis kcéwnisto faluban. Még aratáskor is emlegették, hogy az a karácsony, amikor Páva Sajó, meg a Balog rázendítik, hogy: Mennyből az angyal. Az idén is nehezen várták, mert ez az év nemcsak a gazdaqokra rossz hanem a szegényekre is. Csizmát akartak fejeztetni a kántó- lási pénzből, mert most csak úgy szortyogott a hóié a lábukon. Meg egy üveg bort is vinhének haza az édesnek, hogy legalább hadd érezzék hogy itt járt az Isten angyala. De ahogy elindullak az énekes útra, már néhány házzal előttük «fős hangok fújták a karácsonyi zsolozsmát — Ki lehet az — döbbent a két legény. Mikor az első ház eresze oiá beállítottak, s rázendítették, hogy Mennyből az angyal.-., kijött a gazda ingujjban a tornácra, s azt mondta: — Nohát, fi is itt vagytok? Itt jártak már a cigányok, megvolt a karácsony. Elvitték a kenyeret —• Milyen kenyeret? — Nem kértek pénzt, csak egy kis kenyeret A két fiatal legény eivörösödötta sötétben, s úgy kullogtok M az udvarból, mint a megvert kutyák. A cigányok már megint egy házzal tovább énekeltek. Hallgattak sötéten, szédülve — Mék lehet az? — A Buga... — Jól van. A nyáron is elvállalt tőlem egy kis fairtást egy kis kenyérért. Csak voníts. Azért még bementek a következő házba. Ott is rákezdték. Kijött a gazdasszony. — Ki az? ... Tik vagytok, Pávo Sajó... ej, ej... jól van na. Nem híjta be, mint tavaly őket, hogy megkínálja mézes borral e Ss fonott kaláccsal, és nem adott pengőt, csak egy-egy tízfittéresí nyomott a markukba. — Jaj fiaim, szegények vagyunk az idén. Szegény a világ. Nagyon le voltak törve, nagyon szégyellettek magukat Hogy ezek a cigányok.... Már látszott, hogy itt az idén nincs aratás. Nincs most karácsony, Meghalt a Krisztus. Lassan kullogva mentek előre a hóban. A cigányok meg csak vonítottak valahol, hogy: mennyből az angyal. Bementek a kocsmára, egy-egy pohár pálinkát ittak a harminc i fillérjükön, amit ma kerestek. Ez egy kicsit felfrissítette a vérüket s megokosította a fejüket. — Na, próbáljuk meg mégeccer. Nagy portára mentek. Nagy tölgyfa kaput nyitottak be. S d kutyáik majd lehúzták őket... Mennyből az angyal... eljjött hozzátok ... — Már megint itt vannak azok a cigányok? —- nyitott ki O [.! gazda. — Vagy ti vagytok. Páva Sajó? — Mink vagyunk gazduram. A gazdasszony azonban kiszólt — Hogy nem szégyellik ilyen nagy legények. Nem való a mán csak a cigányoknak. A két legény meg volt hajva. Birtokháborítás történt A vérük kigyúlt Utána a cigányoknak. Éppen jöttek ki sustorogva egy udvarból, mikor elérték őket íj Marakodva számolták a kapott alamizsnát ■— Hé — kilátotta Sajó Pista. A vezető cigánylegény, a Buga, hetvenkedve mondta: — Nekünk is el'ött az angyal! ■— Nohát, ha eljött, el is visz! — ragadta torkon Páva Sajó. j — Én is ember vagyok, értem is meghalt a Krisztus. — Hát akkor te is meghalsz érte, büdös cigány. Te eszed el | a faluban a mi kenyerünket! Volt ott egy sövénykerítés, abból egy karó törött a Páva Sajó kezébe. — Én is tudok énekelni karácsony éccakáján — rikácsolt a cigány. — Meg is fogsz dögleni karácsony éccakáján. S A KÉT LEGÉNY agyonverte a két cigányt, s azok ottmaradtak, a szép, fehér hóban, a csillagok ragyogó koronája alatt, ikará- á--3|{áján(1931). I Broczky Károly festménye.
