Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-17 / 295. szám

Jubileumi hangverseny és ünnepség a zeneiskolában Jogszabályokról — röviden _ 'Megalakulásának huszadik évfordulóját ünnepli a szek­szárdi Liszt Ferenc Zeneisko. la, s ebből az alkalomból ün­nepi hangversenyt, baráti ősz- szejövetelt rendeztek, melyen részt vett a testvérváros, Be- zons muzsikusküldöttsége is, Émile Delhaye, a Bezons-i ze­neiskola igazgatója, Henri Mo. rel és Jean-Jacques Bricourt tanárok, valamint két ifjú nö­vendék, David Meunier és Edouard Kierlik, A hangverseny gazdag mű­sora és magas színvonala egy­aránt példázta a húsz eszten­dős fejlődést és a tanári kar felkészültségét, bizonyságát ad­va annak, hogy ma a szekszár. di zeneiskolához tartozni min­denképp művészi rangot jelent. Sárközi Miklós Bach h-moll partitúrájának két tételét adta elő, Körtés József és Kékes 'Mária Händel fuvola-zongora szonátáját játszotta. Kovács József Gounod- és Bizet-áriát adott elő, a nálunk ismeretlen svéd zeneszerző Crussel klari­nétnégyesének két tételét Fa. lussy Mária, Papp Ildikó, M. Pálma Ilona és N. Horváth Györgyi mutatta be, Husek Re­zső Liszt Rigoletto parafrázi­sát, Papp Ildikó és Thész László Beethoven c-moll szo­nátájának nyitó tételét adta elő, s az est — stílusosan — Lisztnek azzal a négykezes Rákóczi-indulójával zárult, ami Szekszárdon, a mai zene­iskola épületében keletkezett, s amit két Liszt-díjas művész­tanár, Lányi Péter és Thész László játszott. Kedves színfoltja volt az est­nek a Bezons-i muzsikusven­dégek fellépte: Henri Morei párizsi dalokat, Jean-Jacques Bricourt pedig egy Ponce- művet adott elő. A nagy sikerű hangverseny Után baráti összejövetel volt, melyen Báli József, a városi tanács művelődési osztályá­nak vezetője méltatta a zene­iskola eredményeit, kimagasló munkáját, megemlítve, hogy hírneve már régen túljutott nemcsak a megye, hanem az ország határain is. Husek Re­zső igazgató az elmúlt húsz esztendő történetéről beszélt, hangsúlyozva, hogy a fejlődést, az elért eredményeket a me­gyei és a városi tanács példa­mutató áldozatkészsége és a jó ügy iránt érzett lelkesedés tette lehetővé, hisz az ország egyik legszebb és legjobban felszerelt zenei intézményévé vált a szekszárdi zeneiskola. Véghelyi Miklós igazgatóhe­lyettes számadatokkal bizonyí­totta az elmúlt húsz év ered­ményeit, Péter Miklós, a Kul­turális Minisztérium főelőadó­ja pedig elsősorban arról a gazdag zenei hagyományról emlékezett meg, amelynek méltó folytatója a szekszárdi iskola. A városi tanács az évforduló alkalmából Farkas Pál szek­szárdi szobrászművész „Fuvo­lás fiú” című bronzszobrát ajándékozta a zeneiskolának. cs. A munkások és középfokú végzettségű szakemberek to. vábbképzéséről szól a közle­kedés- és postaügyi miniszter 15/1975. (XII. 5.) KPM. számú rendelete, amelynek hatálya a közlekedési, posta- és távköz­lési ágazatba tartozó trösztök­re, állami vállalatokra, egyéb állami gazdálkodó szervekre, intézményekre, szövetkezetek­re, szövetkezeti vállalatokra, ezek társulásaira, intézetekre, a dolgozókat e körben foglal­koztató, de más ágazatokba tartozó vállalatokra, stb. ter­jed ki. A rendelet előírja, hogy a vállalat — a szakszervezettel egyetértésben — a munkások és középfokú végzettséggel rendelkező szakemberek to­vábbképzésére 5 éves, és ezen belül éves továbbképzési ter­vet köteles készíteni, ezt a jogszabályban megjelölt határ­időre a felügyeleti szervéhez kell felterjesztenie. A továbbképzésben való részvétel önkéntes, a vállalat igazgatója (szövetkezet vezető­sége) azonban meghatározott munkakörök ellátását tovább­képzésben való részvételhez kötheti. A továbbképzés befe­jezésekor az abban részt vevők kötelesek beszámolni, képesí­tést adó továbbképzés esetén vizsgát tenni. A részt vevők a sikeres beszámolóról igazolást, az eredményes vizsgáról bizo­nyítványt kapnak. A dohányperonoszpőra fer­tőzése miatt kárt szenvedett dohánytermelők kártalanításá­ról szóló korábbi jogszabályt módosítja a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 26/1975. (XII. 5.) MÉM számú rendelete. amelv hektáronként és fajtánként jelöli meg a kárt szenvedett dohányterme­lők kártérítésének mértékét. A fenti két jogszabály a Ma­gyar Közlöny f. évi 79. számá­ban jelent meg, az előbbi ki­hirdetése napján, a* utóbbi 1976. év január hó 1. napjait lép hatályba. Indokoltnak' tartjuk fel» hívni a figyelmet a Kereske­delmi Értesítő f. évi 36. számá­ban megjelent közleményre, amely a biztonsági övék for- galombahozataláról szól. 1976. január 1-től kötelező lesz bizo­nyos gépjárműkategóriákra a biztonsági övék beszerelése. A már forgalomban levő gépjár­művekre a biztonsági öveket 1977. június 30-íg kell felsze­relni. A biztonsági övék csak minőségi vizsgálat és megfele­lő jóváhagyás esetén, a KPM engedélyével lesznek gyártha­tók, illetve kereskedelmi for­galomba hozhatók. A közle­mény a továbbiakban tartal­mazza a biztonsági övekre vo­natkozó 1976. január 1-től ér­vényes követelményeket is. Ugyancsak a Kereskedelmi Értesítő f. évi 36. számában jelent meg az a közlemény, amely a bútoriparban és a bú­torkereskedelemben a minősé­gi osztályozás bevezetéséről szól, s amely kimondja, hogy „amennyiben a kereskedelmi vállalat észleli, hogy a termék minősége nem felel meg a ta­núsításban megjelölt osztályo­zásnak, köteles a terméket a szabva -> yoknak megfelelően átosztályozni, erről a termelő, illetve az importáló vállalatot értesíteni.” Felhívjuk a figyelmet a SZŐ VOSZ Tájékoztató f. évi 46. számában „Az üzemi de­mokrácia fejlesztésével kap­csolatos feladatok” tárgyában megjelent közleményre, amely­ből ugyancsak röviden idé-' zünk: „A közép- és a munka­helyi vezetők minősítésénél fi­gyelembe kell venni az üzemi demokrácia fejlesztését célzó intézkedéseket és azok eredt ményét is.” , DR. DEÁK KONRAD osztályvezető ügyész Kerekes Imre: Egy vakáció története Kisregény Az id5j' '-5 ma világszínvonalon term-’ '.'a a tavaszt, ilyenkor általam mindenkinek jó in­formációi vannak a képességeiről. Az Edina is megkerült. Most már aztán nincs mese, irány a Hűvösvölgy, az a háztáji dzsungel, amit időn­ként meglátogatnak a férfiexpedíció tagjai, mert az a véleményük, lehet egy nővel több. Ismerem én ezt a világot. Ahogy megérkezünk a zöldbe, egy tiszteletkört rohanunk a fák között, hem­pergőnk a fűben. A Lakinger úgy ül egy fa tö­vében, mintha azt a kérdést tanulmányozná, tömegsport lesz-e a róka vadászat? Ennél sokkal izgatóbb, hogy a réten már megy a foci. Ediná­nak szavamat adtam, hogy nem mozdulok mellő­le, pedig izgat. Forró lesz a talpam, ha körülöt­tem pattog a bőr. Szentségbelein az adott szó, az ember a törvényt is felrúgja, azért csinálják, a lasztit még inkább. Az Edina csúnyán rámnéz. Hisztis, mert látja rajtam, hogy szeretnék be­szállni. Akad még néhány feszültség ebben a társadalomban. Úgy állók ott, minit aki mentő­autón érkezik a feketepiacra. Aztán hirtelen min­den rendbejön, nevetünk, még a fejfájása is elpárolog. Heverünk a félhomályban, a kezem rajta. Vannak már ötleteim is, hogy miképpen lehetne még kellemesebbé tenni ezt az évszakot. De ez csak annyit ér, mint dramaturgiai elmél­kedés egy vezércikkben. Persze azért nincs nag baj, mert egyre jobban jön az este, és régi igaz ság, hogy estére minden rendbejön. Mert az est­kérem, szerény vél imémyem szerint, az élet sójr Este nélkül a házasság már régen megbukó’, intézmény. Minden hiába, a sötétség az életbe* m XI lrf il i ■ t öreg este lett, mire hazaiakjuik a lányokat. A tagdíjakból volt annyi pénz nálam, hogy min­denki ivott egy pohár sört a klubtagok egészsé­gére. Úgy általában tűrhető volt ez a kirucca­nás, csak hát ugye megszomjaztunk, elfogyott a cigarettánk, gyufánk, miegymás. Szóval eléggé csapzott az egész társaság. Hiába mondom, hogy most aztán már tünés haza, fáradt emberekkel nehéz szót érteni. Ha pontosan fogalmazhatnék, amit most magamról gondok, mindössze ennyi: itt most kiderült, hogyan lesz az ember alkal­matlan. Milyen könnyen megy és számos eset­ben olyan világos ez, mint egy gyertyagyár neon­reklámja. Magam is annyira elfáradtam, hogy saját meglepetésemre kézcsókkal búcsúzom az Edinától. Szóhoz sem jut. ^ 14. w Eljött a nap, a Mandel is utazik. A reptérre kijött a Weisz, a Táltos, a Kelemen, a Kun Vili. Előkelő társaság. Valamiféle halandzsanyelven társalognak. Aki nem ismeri a nyelvet; már­pedig ki nem tud itt arabul, azt hinné róluk, hogy most érkeztek Mekkából. Hagyjuk ezeket a keleti meséket. Az ember ezzel születik és még felnőtt karában is ezt hallgassa? A Mandel ter­mészetesen szivarozik, duzzad egy fotelben, és olyan sűrű füstöt fúj, mintha két gyárkémény- nyei kooperálna. Valami Ki mit nem tudón nyerte ezt az utat, három hosszal verve a me­zőnyt. Nem csodálom, hogy egyre veszélyesebb a légiút, ha ilyen pofákat is elvisznek. Címnek adhatnám, gondolatok a kifutópálya fölötti tera­szon. Közben mi természetesen jó tanácsokkal látjuk el a légiúton szerezhető tengeri betegség esetére. Éppen jókor, mert már hívják az út­levélvizsgálathoz, s míg várunk a beszállásra, megtárgyalunk néhány közeli témát, az esti programot, az eltévedt filozófiai nézeteket, és egy afrikai földrengés tanulságait. Szerintem mélyponton a történelem, a zseniális látomás tőlem, innen már csak egy ugrás a nagy klasz- szikus éjszakába, ahol már semmire nem tudunk válaszolni. Legalább is a Mandel erre gondolhat, amikor nézik a csomagját, érdeklődnek nála, ki- -ek szállítja azt a tíz doboz szivart. A meny- aszonyomnak, aki foglalkozására nézve madár- ítáltató az állatkei tben, Drága beruházás* de 44 ­hát ez van, ha az ember egyszer elutazik a madárszakmában dolgozó menyasszonyához. A vámosok rögtön látják, kivel van dolguk, tiszte­legnek, az utasokat a géphez szállítják. A Man­del sápadt, több alkalommal repült már, éjszakai bulikon, verekedésben, de repülőn még soha. Intelligencia kérdése az egész. Integetünk, mint­hogy így szokás, a Livi is előveszi a zsebkendő­jét A szemét törli, mint egy hivatásos gyászoló az állami temetésen. így akarja tudomásomra hozni, hogy az Edina miatt balhéja van velem. Bizony néha előfordul, hogy feszültség támad az időjárás és a meteorológia között. A gép fél- emelkedett, s utána nézve az a látszat, hogy nincs egy felhő a hazai gyártmányú égbolton. Egyre szolidabban élünk. Én megértem a Livit nem is zavarom köreit, ezzel is szoktatom állás­pontomhoz, nem is olyan rossz néha az a mes­terséges magány. Persze, egy nőnél annyit ér ez a szöveg, mint a szivacsárak emelkedése a vas­ércbörzén. Nem azért, mert komplikálni akarom az ügye­ket csak a rend kedvéért mondom el, milyen marha nagy szerencsém volt egyik nap. Ülök a parkban a pádon, hát ki jön? A matekos tanárnő lánya. Frankón kikupálódott a baba. Ahogy az ember ránéz, másra nem gondolhat, ez aztán tudja, mitől döglik a légy. Csak ülök ott és még az is nehezen jut eszembe, hogy Angélának hív­ják. Angéla. Az biztos, hogy romantikus név, de újra itt állok a problémával, mit kezdjek a matektanánnöm lányával. Ezt még megszólítani se lehet Hova megy Angélácská? Jön át a par­kon, torony iránt nekem, szatyor a kezében, ki­lóg a piros fürdőruhája. Épp csakhogy elszáll tő­le a szia, halk és finom, mint a mamája, nem díjaznám, ha egyszer majd az én srácomat ez venné kezelésbe matekból. Csak húz el mellet­tem. Olyan kényesen libeg, mint egy vendégszív. Vannak még becsületes életösztönök, akasszanak fel, ha ez a lány most megússza. Már csak azért se! Nem állnál meg, mondom. Megyek a strand­ra. fin is éppen oda tartok, így én. Az aznapi csőkatalógusra gondolok, ott lehet egy fejezet, amelyik elárulja, hogyan lehet ebből a kanális­ból kimászni. (Folytatjuk) I — 45 — \ Bezons-i zenetanárok a hangverseny szünetében. Foto: Szepesi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents