Tolna Megyei Népújság, 1975. december (25. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

líméietleniil szép élei

O

Jakab Albertnak ötvenöt évesen hófehér a haja, de napbarnított nyílt arca, derűt sugárzó szeme húsz-valahány évesnél is fiatalabbnak mutatja.

Lerakja a hosszú nyelű fejszéd f'S ; in e'' ’ tíben kutatva, aztán ahogy összetalálkozunk az udvar közepén, eszébe jut, hova tegyen.

— Hát mégis eljött? — tessékel széles mosolygással befelé, ahol minden a disznóvágásra való készülődésről tanúskodik.

Miért ne jöttem volna? Én ajánlkoztam, amikor november hatodikén átvette Szekszárdon a megyei tanács elnökének kezéből a Munka Érdemrend arany fokozatát. Akkor ígértem, hogy megkeresem. Titkot sem csináltam buzgóságom indítékából. Azon, az ünnepet megelőző napon zömmel vele egykorú kommunisták, pártmunkások között, ha időm engedi, elüldögéltem volna akár estig is, mert olyan jóízűen, fölszabadultan, jókedvvel ele- venítgették /közös emlékeiket, s olyan szívből jövő kacagással nyugtázták, ki, milyen feladat szorítójából hogyan, milyen leleménnyel vágta ki magát. Szóval, életemben már sokszor fájt a szívem azért, mert a szó elszáll, — az emlékezet is megfakul idők múltával — de any. nyira, mint ekkor, még soha. Ekkor határoztam el, hogy fölkeresek néhány, már veteránnak számító „ifit”, a fényes szelek nemzedékének ma már őszülő hajú harcosai közül el- is azokat akik ° oa-> 04 órájából húszat a történelem- csinálás első vonalában töltöttek harminc éven át, és nem akárhogyan. Nyoma van az életüknek az életünkben, és ez azzal magyarázható, hogy kommunistákként mindig tudták a dolgukat, nagyon szerették az embereket, az életet.

e

Aki ma az ' ’kot számláló Kisdorognak bármely utcáján végigmegy, nem győz visszaköszönni a barátságos jónapotokra, jóestékre. Nem mindig volt ez így. A szélrózsának négy ága van, de azok, akik a fölszabadulás után itt elkezdték újra az életet, a szélrózsának legalább ötfelé mutató ága mentén találtak ide. Na, már ennyi is elég ahhoz, hogy egyik ember sandán nézze a másikat, szívében a gyanakvásnak azzal a kígyófészkével, ami a bizalmat még születése előtt megöli. Aztán .... tudta azt mindenki, hogy a háborús sérülésekből lassan fölépülő Magyarország nem lesz többé urak országa, de a hitetlen-tétovák csak nézték, mit csinálnak a többiek érdekében a munka elejébe állók. Hitték, nem hitték az akkor még csak szemlélődök, kritizálok, lett népi demokratikus államrend. Lett aztán az agrárproletárok maroknyi csoportjából termelőszövetkezeti csoport kettő is. „összekapaszkodva, közösen többre megyünk” — mondták. A kívülállók meg vicceltek az „egy csajkából” kanalazókon. Jött azután 1956. Akinek a fejében és a szívében ekkorra sem volt rend, nekieresztette magát, és már tíz évvel ezután nem győzött röstellkedni akkori en"' 'rmo lásáb'1 fakadó !. iatt.

Soroljam, mi mindent élt át ennek a falunak a népe kezdetben egymástól különváltan, azután meg együtt? Fölösleges. Kicsiben mindaz megesett Kis- dorogon is, ami az országban. S akárcsak a nagyobb hazában, itt is voltak mindig erejüket, ideiük^t nem sajná’ó embérek, akik elöljártak a helytállásban, a töretlen utak kitaposásaoan, ki pártmunkásként, ki gazdasági vezetőként, ki a közélet kínálta posztok valamelyikén. Ez a hadikfalvi születésű Jakab Albert is úgy építette bele mai jólétünkbe a saját életének javát, mintha nem kellett vo'na fél ví’űt-ú befutnia addig, amíg hazatalált.

Haza akart érkezni és meg is történt a haaaérkezés, aminek öröme attól volt teljes, ho;y nyomban dologhoz is kellett látnia. Nem a hét hold juttatott föld adott neki több munkát, hanem az, hogy hazatért a hadifogságból 1948 novemberé, hen, és mo"választották DÉFOSZ-titkámak. Mo’d, a’ig lépett be a kommunista pártba, megválasztották titkárnak. 1950-ben, amikor 27

■J-o rrrrnj p-jp-fol o

Nép Termelőszövetkezet, őt tették meg e’nőknek. PártiskolAra küldték többször is, azután a járási tanácshoz került termelőszövetkezeti szervezőnek, majd közgazdasági csoportvezetőnek. 1959 április 1-ig volt hivatalnok. Akkor azzal hívták haza, hogy „Albert, edd meg amit főztél”. Azaz: gyere haza, vezesd a termelőszövetkezetet, ha már az egész falu népét rávetted a szövetkezésre. Jakab A'bert ment, de mert ismét pártiskolára küldték, igencsak megfájdulhatott a feje, mert a „rokonok” — így nevelte az akkori járási első titkár a falujabelmket — erősen föladták a leckét azzal,

J'jt'yry • ;i7 . .1 ^

megalakult Március 15. Tsz őszi indulást határozott el. Szeptember ,1-tql február 20-ig volt iskolán. Haza citálták a fenti biztatással, és 22-én megválasztották elnöknek. „Enni, amit főzött”*

o

•• ,i . ■ -"♦-'£k';Oí'»7'

— Nem nagyon vglt mibe kapaszkodni. * olt a írom ti*: lenünk, négy vemhes -üszőnk, 6.3 lovunk, egy pár .lószerszámunk, egy kocsink és ßQ^darfib kocasüldö, amit már a lengyelt gazdaságtól vettünk. Ennyi volt a közös vagyon, össze kellett hát elsőként szedni a gazdálkodáshoz szükséges eszközöket, — emlékezettt Jakab Albert.

Szegény volt hát a közös gazdaság, és tartott is még a tartalék. Nagy volt a hangjuk azoknak is, akik bukást jósoltak a szövetkezésnek,,, és . ezt úgy jgyekeztek, ^me^ljip'ozni”,. hogy' nem. törték • magúkét'..kicsit se a munkáért. .Ez' a -hőskor. Sok', ma már'mulatságosnak ható dolog eshetett meg akkof. Így például' az; hogy a fiatalok megtartása végett az elnök a saját megtakarított pénzéhez nyúlt, így fizethették 500 forintos - előleget a fiataloknak. Vásárolt, persze i a$ elnök saját zsebre' kötőféket’ is az elnyűtt helyébe,- és-mcgájimd. másf, mert ä Kpzps kassza üres volt. Jó két évbe' tellett, .iriire úgy összerázódott -a tagság, mintha eleve a közös gazdálkodásra születtek' Vdloa; 1156? ben a termelőszövetkezet már a járás legjobbjai-között foglalt helyet. Ami pedig' a jáz- dálkodást illeti, ennek eredmé.

nyei fölfelé íveltek a tavaly elhatározott egyesülésig. Most Kisdorf. Bonvhádvamsd termelőszövetkezete a teveli vei Te. ve’i Knss'i*’' • pere.

tes. Tizenötmilliós közös vagyonnal látott munkához a három tsz az egyesülés után. Jó évet zárnak, bár néhány terményükből alacsonyabb a termésátlag, mint várták.

Íme, ez is magyarázza hogy Kisdorogon barátságosak, nyugodtak, szívélyesek az emberek. Nagyon nagy dolgot tanultak meg: együtt boldogulni és

pontján is olyan alkotókedvvel élni. ami csak olyan emberek sajátja lehet, akik tudiák, hogy a meguk he’yét me"á”va azért a sokaságért állnak helyt, amit nemzetnek nevezünk.

— Nem fáradt el?

Jakab Albert megmosolyogja a kérdést, tagadban inti. hogv nem, soha. Beteg is csak háromszor volt életében. E' "szőr akkor, amikor a kemizáció betört rhegesiná’oi a maga forradalmát a mezőgazdaságban. Vigyázatlanul használtak valami vegyszert és persze, hogy ott vo’t ő is. M^gmérgoződtok. Má. sodjára egy rosszu'lét okozta karambol következtében kellett őriznie az á~v*t tav^’v. És hát, kijutott az idén is. Mond*a az orvos, tudta ő, hogy a visz'-ms lábbal nem ió határjárásokat csinálni, tn-'mrU^-őbe menni gya’oeszerr?!. Tudta, de nem kímélte magát. Az id-m nyáron trombózis szögezte hat hétig az ágyhoz. Nagyon kell vigyázni a«,de hogyan vigyázzon? Níócs gyakorlata a magaféltés, ben: ?

El van keseredve? Nem mondhatnám. Jakab Albert nem bölcselkedő fajta, sokbe- szédűnek sem tarthatja senki. De azért annyit csak elárul, hogy ha most kezdhetné újra az életét, nem akarna egyéb lenni, mint ami eddig volt.

A látszatra szerénytelen kívánság nemcsak megbocsátható, dicsérhető is. Tucatnyi kitüntetés tanúsítja, hogy a fiatalos arcú és tesuariasu, de galambősz fejű ember mindig másokért dolgozott többet, mint magáért,, pedig két házasságában hat gyereket nevelt.. ... ,

—Milyenféle ember az a Jakab Albert? — kérdezett visz- sza eltűnődve a falu, egyik vezetője,, anúkor az , egyesült; tsz elnökhelyetteséről faggattam.

—Olyan’, ‘aki mindig nagy fába vágja d fejszéjét, és nem ijed meg, ha'egyből nem sikerül elhasitania azt. a nagy fát.

■ 1 ; ; i: ji„ • r, >;

Kell ennél szebb jellemzés és igazabb? "Megjegyzem," értelmes vallomástételre sincs szűk. ség. Míg eljutottam a kisdorogi utcák kacskaringóin Jakab Al- berték- Dózsa György utcai házáig; az "a ‘szeretettel átitatott tiszfélet k^ikuzölt,, ami akárkit nem Jllet meg .’.!.,

ö n ‘.or ;.t }/ :

' '' LAéSZhÖ IBOLYA

1 ? * ’ J.í* '

1975. december 14.

A GYES veszélyei

Noémi nagyszülei háztartási apróságokkal, meg egy kisméretű teknővel, nyolchónapos kisfiúval és kölcsön- szekéren indultak neki a nagyvilágnak Éukovinából.

A fa teknő volt a legfontosabb, mert kellett a második gyereknek, aki útközben jött a világra. Az út végén" már semmijük nem volt. Testükkel védték a szülők a kis csomagot, a vigasztalanul zuhogó esőtől.

Gáspár, a legkisebb fiú már itthon született, és sehogy sem értj szülei „felelőtlenségét”. Hogy mertek három gyereket vállalni azokoan a bizonytalan időkben? Édesanyja egyetlen megfogalmazott érve — „folytatódni kell fiam, akárhogy is van odakint a világban” — számára csak szentimentális szöveg.

ök, a feleségével forintra kiszámolták, hogy két gyerek még megéri. Ha legaláob egy évig két segélyt " kapnak, az még több ;s, mint a fiatalasszony fizetése.

Megszületett Norbert, a nagymama szeme fénye, és ezzel oe^eralt nemcsak a családba, a fiatalok ház- tariasaoa is —, a bevétel rovatba.

Noémit a nagymama viszi minden reggel az óvó. dáoa. nem á-iu.om meg, hogy össze ne adjam, men.iyioe is i-er ülhettek a kisiany ruhái. A fehér bunda ezerkétszáz forint, a csizma százhúsz, a kötött overall kétszázötven, a pulóver kétszáz, a sapka száz.,, öt ven, mert Noéminek mindenből a legjobbat, a leg-, szepoet veszik gondos szülei.

T-né cipőfelsőrész-készítő szakmunkás volt a Bony, hádi Cipőgyárban. Valóban csak volt, mert ha a gyermekgondozási letelik, nem akar visszamenni a gyárba. Kél-.iárcm gyerek mellett a bejárás meg- oiaiiatauan. Valahol a közelben elhelyezkedik majd, • de az is lehet, hogy itthon marad a gyerekekkel.

— Kérem, mondja el egy napját.

— Könnyű elmonaani mert mindig ugyanaz. Reg.

gél hatkor kelek, ha a kisebb gyerek ébren van, etoub megetetem, aztán jöhetnek a disznók. Eladásra hizlaljak hét malacot. A ]érjem halra megy,

nem ér rá ilyesmire. Aztán a nagyobb gyerek is felébred, reggelizünk mind a ketten. Utána ebédfőzés, pelenkamosás, e„éd, mosogatás, gyereketetés, vacsorafőzés, fürdetés, és végre lehet le;eküdni! Elfáradok, mire este lesz. Néha tévét nézünk, ha a gyerekek időben elalszanak. A könyv már kiesik a kezemből.

— Nem hiányzik a gyár?

— De, nagyon. Szerettem a KISZ-be járni, minden hét végén volt program, még színházban is voltunk' Üzék-Zurdon. u*e úgy íbiszig., kioregeutem ebből. Majd taian, ha a gyerekek nagyobbak lesznek...

Általános iskolában volt osztálytársam. Nyolc évig > ültr emuem a paauan. Keruem, mj újság, hogyan élnék ’! !

— Csak amolyan falusiasán.

— Az „iii jeiciit?

— x*et tietek, a háztartás, mert a férjem nem segít, Imola u „iá-én vasjoz, hioiiuvan, hogy én egcsz nap raerek. i&az, ó napi masiel órát utazik, j meg a munmin leim. A háztáji told is a nyakamoa Szaz.au i, meri az anyósom es az any am is uoigoznak

a leeazoen, en nice u&ye ráérek, otthon vagyok.

■ — IViieii nem mész vissza doigozm?

— isoioiiunak nezei? loop gy ei ciesondozásit kapok, mint a fizetésem voit, és meg dolgozni sem kell.

Hal nem ei tea !

— item en:

, Volt osztálytársaim közül legalább húsztól hallottam, hogy anyagi meygoiidoiasuol vállaltak a második 'gyeteket, es (izei., nuyy ne neujen Visszamenni (lenyúzni. A yyerekyunauzasi seyeiy vatooan a Kiesett kereset pouasa, ue Semmiképpen, nem kívánatos a pénzért szatu>. veszélyes sze.meiet ez éppúgy, mint anogy a jután etp k.stnamuK eteunoaja veszélyesen - nhsgni.l nagyanyáink élet módjai a, sorsára. Ivem eieg a kisgyerekeknek „minueiU megaunt” anyagiak- . ban, nevetésük a születés puianatauun kezdöuik! tial- lottam , i.utoineves gyereket ■ azzal dicsekedni', hogy „anya az en. pénzé inét csak ram költi”,

l. Falusi körzeti orvos és védőnő ismerőseim megfigyelése, hogy csaiuuiatogatasra csak aikonyaitájt ér. uéines nieuhi, mert a Kismarnak ugyts a fiatarban vafinak. A gyerek' peaig a szomszédra vagy a ded- mumara van uezoa.

Nem tudom, mit kellene tenni a falusi kismamák „felszabaaitusa" eraenzoen es uezartságiik ellen, de az biztos,’ hogy fiatalokról lg very szó, a Ki~Z-szerve. zetek is többet törődhetnének velük. Egyes községekben a művelődési házak mar szerveznek a Vörös, kereszttel közösen kismamáknak szóló ismeretterjesztő eiotiuaooKat, ae meg több kellene, és több helyen, és mert a jiatal anyuk világa sem all szükségképpen csak csecsemögonaozásből, más témák is szóba- jouetnenek. Senkit sem lehet és nem is kell erő- zakkal szórakoztatni, művelődésre kényszeríteni, de művelődés, szórakozás lehetőségét mindenki számá- meg kell teremteni.

IHÁROSI IBOLYA