Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-12 / 265. szám
Állok elébe ? A közművelődés hétköznapjai Tamásiban Ä hatalmas, — korábban sivár — előcsarnokban Buray Zsuzsanna debreceni fotóművész kiállítása fogadja a belépőket. A művész résztvevője volt nyáron a Kapos menti néprajzi fotós alkotótábornak. Akkor egyeztek meg a művelődési ház vezetői a tábor résztvevői közül öt fotóssal, hogy műveiket kiállítják. Buray Zsuzsanna vállalta az első kiállítást. Beljebb a folyosón „Tokaji emlékek” címmel a tamási Lippai Tamás amatőr képzőművész kiállítása látható. Irodájában az igazgató, Mayer János leveleket, meghívókat, naplókat mutat. A közművelési szakemberek láthatatlan munkájának bizonyítékait. Naponta olvashatjuk, hogy új szakkör kezdte meg munkáját valahol. De hogy egy-egy szakkör, művészeti csoport, baráti kör elindítását milyen munka előzi meg, kevesen tudják. Most szervezik Tamásiban a szocialista brigádvezetők klubját. A község valamennyi üzemének levelet írtak, azt kérve, hogy szocialista brigádjaik szamát, azok taglétszámát, a brigádvezető nevét, címét adják meg. Eddig hét vállalat válaszolt levelükre. Szervezés alatt áll egy agrárldub létrehozása is. Távolabbi terv, hogy a már régóta működő műszaki klub és a most szervezendő agrárklub tagjaiból és a további érdeklődőkből megalakítják Tamásiban is a TIT- szervezetet. A község lakói közül mintegy 600—800 emberről, azok érdeklődési köréről vannak adataik, s így egy-egy előadás előtt névre 6zóló meghívókait tudnak kiküldeni azoknak, akiket várhatóan érdekel a téma. j Ä művelődés! központban; vagy annak fennhatósága alatt tizenhét klub, szakkör műkő; dik Tamásiban; Ä munkás- művelődés segítésére az általános iskolával közösen osztályozó vizsgára előkészítő tanfolyamot szerveznek, a szocialista brigádtagoknak pedig irodalmi bérletsorozatot szerveztek. Szintén a munkásművelődés segítését célozza az „Irodalom a filmművészetben” című filmsorozatuk. Fornádon húsz résztvevővel szakmunkásképző tanfolyamot szerveztek. Az „Útközben” és „Közös úton” mozgalom szervezését, segítését is részben ők végzik. A közeljövőben beinduló titkárnőképző tanfolyamra még várják a jelentkezőket. A' mindennapos munka mellett meg kell birkózniok a művelődési ház vezetőinek olyan feladatokkal is, amelyekre más, jobb adottságokkal rendelkező helyen nincs szükség. Az előcsarnok lett a ház szive, szinte minden jelentős rendezvényt ott tartanak. Jelenleg kiállítás van, a szombati bál idejére a tablókat le kell bontani, majd utána újból felállítani. A ház dolgozói jól képzett zongoraszállítókként szinte naponta szállítják az egyetlen zongorát egyik helyről a másikra. A teljesen felesleges világítóudvart szeretnék átalakítani úgy, hogy ezzel a mellette lévő előcsarnokot megnagyobbítanák. Pénz lenne, tervek vannak, kivitelezőt nem találnak a munka elvégzésére. A nagyterem a művelődési ház elkészülte óta többet volt zárva, mint nyitva, most már évek óta viseli a z életveszélyes jelzőt. Lehetne sorolni, mi minden nehezíti a művelődési intézmény működését, de nem ez a cél. Tamásiban a népművelők, ha nem is látványosan, ha nem is kiugró nagy rendezvényekkel a „kirakatban”, de dolgoznak és ez a fontos. . -uDambóváron, a városi művelődési központ által szervezett „irodalmi bérlet” második előadására került sor nemrég. A cím (Teljes ének — dél-amerikai est) és a szereplőgárda jó előadást ígért. A Budapesti Irodalmi Színpad megjelent színészeiben azonban nagyot csalódtunk. A Teljes ének a teljes botrány határát súrolta. A művészek a legkomolyabb mondanivaló közben is nevetgéltek a színpadon, gyakran „bakiztak”, ami újabb nevetésre ösztönözte őkel A chilei nép drámáját, Che Guevara, Pablo Neruda halálát is mosoly és nevetgélés „festette alá”. Még a hátsó sorokban ülők is felkapták fejüket, amikor az egyik művésznő kénytelen volt a fudokló nevetés miatt a szövegmondásban szünetet tartani; elnézést rebegett a közönségnek, befejezte a mondandót, aztán — lesétált a színpadról, majd egy-két perc elteltével ismét visszalopta magát a színpadra. A szünetben többen felálltak és eltávoztak. A színfalak mögül pedig nevetés és vita hallatszott Az egyik színésznő hangja a teremben is érthetően csengett: „No és? Állok elébe!...” Ez a kijelentő mondat föltehetően annak a kollégának szólt, aki megpróbálta fékezni azt a „jókedvet”, ami nem volt méltó az Irodalmi Színpadot képviselőkhöz. Az illető nem érte el a célját. Az előadói est végén keserű szájízzel széledt szét a közönség, s az előadóművészekkel ellentétben nem talált okot a vidu- lásra. Bálint András, Császár Angéla, Győry Franciska, Juhász Jácint, Somhegyi György és Vogt Károly neve egyhamar nem fog Dombóváron annyi versbarátot vonzani, mint ez alkalommal vonzott! Kurucz Géza Dombóvár Mélyszántás, Európában Egy óriás! méretű fesíményí láttam. Hatalmasabb volt, mint Csontváry legnagyobb vásznai. A képeket nézni kell, nem beszélni róluk, mégis megpróbálom az utóbbit is, mert ez az emlék olyan számomra, mint egy nyomasztó vízió, i ( ■ ^ A kép alaptónusa barnás-vörös volt Legnagyobb részén olyan szín uralkodott, mint amilyet a harmattól csillogó őszi szántás barázdáin lát a korakelő, amikor még párás ködfüggöny mögül dereng csak a hajnali napfény. Barázdák voltak itt is, a háttérben pedig szürkés égbolt, gonosz kézre emlékeztető, messzire nyúló felhő-uj jakkal. A kép bal felső sarkában acélszörnyeteg szántott. Lánctalpas óriás, de nem traktor, hanem egy golyóvert harckocsi, melyet valami furcsa módon eke vontatására alakítottak át. A harckocsi-traktor erőlködött, kipufogója kékes gázt lövelt a barázdák fölé. Ez a szemlélőben azt az érzést keltette, hogy ennek a gépnek tudata, egyénisége, talán lelke is van és kedve ellenére végzi a talajmunkát, hiszen jól tudja, hogy egészen más célra készítették gyártói. Régi rendeltetésének azonban alighanem már eleget tett, ezt igazolták páncéljainak sebei, azok a semmivel össze nem téveszthető horzsolások, amelyeket a gránátok repeszdarabjai ejtenek az acélon. A traktor a múltat szántotta, valahol Európában. Az öt hatalmas ekefej hasította első barázdákból egy emberi mellkas csontkosara meredt ki, mellette egy kőbalta. Hátrább egy római légionárius sisakját vetette ki a föld és a letűnt birodalom büszke szenátusának betűit egy fémtáblán „SPQR”. Amott egy ki tudja milyen törzshöz tartozó nomád csontkeze pihent lova koponyáján. A közelebbi barázdákban meghatározhatatlan korú csontok, koponyák hevertek, nem lehetett tudni, hogy póré, vagy nemesé, de mert nagyon sokan voltak, inkább pórokat lehetett gyanítani. Egy buzogány épp oly felesleges kacatként félredobva feküdt a barázdák tetején, mint egy ágyútalp, puskacső és a nézőhöz — a jelenhez — közeledve, néhány rozsdás szurony. Az egyik közeli koponya tarkóján lőtt seb tátongott. Aztán minden nemzethez tartozó horpadt rohamsisakok következtek és már nemcsak csontok, hanem tetemek sora, az elmúlás olyan undort keltő, döbbenetes jeleivel, amelyek akkor is elkövetkeznek, ha nem gondolunk azokra. Az ismeretlen festő nem lehetett irgalmas lelkű művész, realizmusa itt-ott a naturalizmus határait súrolta. Például azzal is, hogy a kép jobb alsó sarkának barázdái már nemcsak hajnali harmattól csillogtak, hanem vértől is iszamlósak voltak. A kép azt a címet viselte, hogy „Mélyszántás, Európában”. A festményt természetesen álmomban láttam. Valaki egyszer talán a valóságban is megfesti majd. ORDAS IVAN Fantomok Minden szakmának vannak problémái, műhelytitkai, melyek elsősorban a szaklapok hasábjaira tartoznak. De nem mindig. Az újságírás alapszabályai közé tartozik, hogy a szerző ragaszkodjon a kőnk- rétumokhoz, neveket, időpontokat, helyszínt pontosan idézzen. De nem mindig. Ugyanis vannak tényekkel bizonyíthatatlan folyamatok, melyek a bizonyíthatóság hiánya ellenére is hatnak. Megjelenik történetesen a Népújságban az egyik vállalat valamelyik egységéről egy cikk. A cikk a fenti szabályok értelmében téle- van tényekkel, változásokat — örvendetes változásokat — regisztrál, de ugyanakkor nem hallgat el visszásságokat sem. A visszásságok a dolgozók bér- színvonalával kapcsolatosak. Mi történik? A dolgozók közül néhányan figyelmeztetik az újságírót tájékoztató vezetőt, hogy „öregem, ezzel a nyilatkozattal kicsináltad magad!" (Ki is mondta, hogy a sajtót tájékoztatni nem szívesség, hanem kötelesség? Kádár János.) Cseng a telefon, jelentkezik a nyilatkozó hivatali főnöke: „Tudja, hogy maga elvágta saját maga alatt a fát?” A nyilatkozó még mindig nem tudja, de később kénytelen észrevenni. Igaz, hogy viszonylag rövid idő alatt kulturált szintre emelte üzemegységét, melyet korábban tömören „lepratelepnek’’ neveztek. Igaz, hogy a forgalom százezer forintos nagyságrenddel növekedett. Igaz, hogy leltárhiánynak nyoma sincs. De az is igaz, hogy egyelőre — bármely fél által felbontható — szerződéses viszonyban van cégéveL A szerződést tornádói sebességgel felbontják. Alaki hiba nem történt. Tartalmi bizonyosan, a tartalom alatt ember és ember, dolgozó és munkaadó közti erkölcsi kapcsolatot értve. Ha már az előbb ilyen szépszámú igaz- ságot soroltunk, akkor tetézzük meg egy továbbival. Nem. tőlünk származik, hanem a rómaiaktól, akik bölcsen rájöttek, hogy „Verba volant, scripta manent” —, ami magyarul nagyjából annyit jelent, hogy a szó elrepül, az írás megmarad. A szó elrepült, írás nem maradt, így mindaz amiről az előbbiekben szó esett, nem bizonyítható. De azért van. Vannak rej-' télyes összefonódások, kideríthetetlen kapcsolatok, fantomok is, melyek ellen a közhit szerint nem lehet hadakozni. Csakugyan nem? *— sn — Javulnak a kendergyárí nők munka- és életkörülményei Megyénkben három helyen foglalkoznak kenderfeldolgozással. A három üzemben 400 lány és asszony dolgozik. Hogyan élnek, milyenek a munkakörülményeik, szociális ellátottságuk? Erire a kérdésre keresett választ a szakszervezetek; megyei tanácsának munkavédelmi és nőbizottsága, amikor felmérést készített a kendergyári nők életéről öt évvel ezelőtt ezt az iparágat nyugodtan nevezethettük a „könnyűipar nehéz iparának” az üzemekben a nők nehéz fizikai munkát végeztek: az áztatás kézi erővel történt. Az egészségre káros hatással volt a nagy por, a régi elavult gépek sok balesetet okoztak, több esetben halálos kimenetelűt. Sajnos nem volt megfelelő a szociális ellátottság sem. A hiányosságok felszámolására, a fejlesztésre saját erőből csak szerény lehetőség volt. Mi a helyzet most? Bebizonyosodott, hogy a kenderipar fejlődőképes üzemág: termékei a hazai és az exportpiacon egyaránt keresettek. Ezért az utóbbi években nagyobb súlyt fektettek a gyárak fejlesztésére. Az eddig fizikai erőt igénylő munkának egy részét már gépek végzik. A külső anyagszállítást is gépesítették. A baleseti forrást jelentő eszközöket védőberendezésekkel látták el. A szekszárdi telepen megszűnt a kézi tilolás. A dunaföldvári egység rekonstrukciója is folyik. A pozdorjaüzem rekonstrukciója 1976-ban kezdődik el. A rekonstrukció során új elszívóberendezést állítanak be, ami a pozdorjalapok préselésénél keletkezett formaldehidgőzt az eddiginél jobb hatással szívja el. Ezzel egyidejűleg megoldódik a női öltöző és fürdő kérdése is. A nőpolitikái határozat megjelenése után, annak végrehajtására intézkedési tervet dolgoztak ki az üzemek. A nődolgozók 10 százaléka gyermekgondozási segélyen van, mindhárom helyen. Okét vállalatuk évente egy alkalommal vendégül látja a nőnapi rendezvényen, de otthonukban is meglátogatják a kismamákat. A többgyermekeseknek rendkívüli segélyt adnak, tanév elején pedig beiskolázási segéllyel enyhítenek gondjaikon. Az asszonyok: egészségvédelme érdekében bevezették az időszakos, kötelező orvosi vizsgálatot. Sokat tesznek a nőkért Du- naföldváron. A dunaföldvári kendergyárban az idén nőparlamentet tartottak. A telepvezető tájékoztatta a résztvevőket a nőpolitikái határozat végrehajtásáról. Ezen a telepen 6+2 műszak helyett áttértek a három műszakra. Minden szombat délután szabad. És egy műszakot biztosítanak azoknak az anyukáknak, akik gyermekelhelyezési gondokkal küszködnek. A nők átlagkeresete 2000—2200 forint, az áz* tatásnál megkeresik a 3000— 3500 forintot havonként. Du- naföldváron napközije, Szek- szárdon bölcsődéje van a ken- dergyámak. Sajnos a gyermekintézmények kapacitása kihasználatlan. Az SZMT megvizsgálta a dolgozó nők lakásviszonyait, is. Dunaföldváron annak idején a lakások egy részét melléképületekből alakították ki. Akad köztük egy helyiségből álló betonpadlós lakás. A kedvezőtlen körülmények között 3—5 gyerekes családok is élnek. A helyzet másutt sem jobb. Kevés lakáshoz tartozik fürdőszoba. Mindhárom helyen komoly erőfeszítést jelent a közművelődés feltételeinek megteremtése, a nyolc általános iskolát nem végzettek beiskolázása. A felmérésből egészében mégis az állapítható meg, hogy könnyűiparunknak ezen a területén fejlődés tapasztalható. A rekonstrukciók befejezésével pedig lényegesen javulnak a kendergyári nők életág munkakörülményei. Az üzemekben a munkavédelmi tevékenység ellenőrzése megszilárdult. Hogy a javulás még eredményesebb legyen, a vállalatok további feladataik meghatározásához a szakorvosoktól kérnek segítséget. 1975, november 1% * \ \ *
