Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-10 / 263. szám
11 I ünnep a magyar—szovjet barátság jegyében Koszorúzások, nagygyűlések, ünnepi megemlékezések a megyében A Nagy Októberi Szocialista Fori\a dalom győzelmének 58. évfordulójára emlékezett megyénk lakossága. A helyi ünnepségeket megyénk két városának ünnepi eseményei indították. Szekszárdon a díszünnepségen, az MSZMP városi bizottsága, a városi tanács, a Hazafias Népfront városi 'elnöksége közös rendezésében november 5-én este került sor a Babits Mihály megyei művelődési központban. Ünnepi beszédet Scherer Sándor, a városi pártbizottság végrehajtó bizottságának tagja mondott. Ezt követően mutatta be műsorát a szovjet kultúra napjai alkalmából hazánkban tartózkodó ZSÖK együttes, a Moldovai Szovjet Szocialista Köztársaság 75 tagú együttese. Dombóváron november 6-án, délelőtt 10 órakor volt a ko- ezorúzási ünnepség a Felszabadulási emlékműnél, valamint a temetőben lévő szovjet hősök emlékműjénél. Este 6 órakor a Vasutas művelődési házban rendeztek ünnepi nagygyűlést, melynek szónoka Brunner Vince, a városi tanács elnökhelyettese volt. A nagygyűlésen részt vettek a szovjet alakulat vezetői, valamint Tambov testvérmegye küldöttei is és köszöntötték a nagygyűlés résztvevőit. Ugyancsak hatodikén este fél hét. órakor Daímandon, az Állami Gazdaság kultúrtermében tartottak ünnepélyes nagygyűlést az évforduló tiszteletére. Az ünnepségen mintegy másfél száz dolgozónak adtak át törzsgárdajelvényt. s többen kiváló dolgozó kitüntetést kaptak. Ezen az ünnepségen is részt vett egy harmincfős tambovi küldöttség, melynek vezetője meleg szavakkal köszöntötte a gazdaság dolgozóit és Dalmand község lakosságát. A dombóvári városkörnyéki községekben is mindenütt tartottak ünnepélyes megemlékezést az évfordulóról a helyi KISZ-szervezetek és úttörő- csapatok közreműködésével. A paksi járásban és Pakson november 6-án tartottak ünnepi megemlékezést. A községi művelődési házban a nagyközségi pártalapszervezet titkára; Basai Ferenc köszöntötte * közel félezer résztvevőt, ünnepi műsort a 3. számú általános iskola tanulói adtak. A megemlékezés után koszorút helyeztek el a 6-os út melletti szovjet emlékmű talapzatánál. Ünnepelt a tamási járás is. Tamási nagyközségben a november 6-i koszorúzáson 1500- an vettek részt. A délutáni nagygyűlésen a párt-, az állami és társadalmi szervek vezetőin kívül a szovjet hadsereg képviselői is megjelentek. Ünnepi beszédet mondott Pelcz Mihály, a családi és társadalmi ünnepeket szervező iroda vezetője, műsort a • gimnázium irodalmi színpada és az úttötrőzenekar adott. Meghitt ünnepségre került sor Pincehelyen, ahol 17 órakor fáklyás felvonulás kezdődött. A koszorúzás során örökégőt helyeztek el a szovjet emlékműnél, majd a Vörösmarty Termelőszövetkezetben ünnepi vacsorát rendeztek, amit reggelig tartó bál követett. Bonyhádon hatodikán délután 15 órakor koszorúztak. Az ünnepi nagygyűlésre ezután került sor. Megemlékezést dr. Kutas Sándor, a Tolna megyei Tanács bonyhádi Járási Tanácshivatalának elnöke tartott. Az 1. és 3. számú általános iskola úttörői léptek fel rtlűsörukkal; A Hőgyészi Állami Gazdaságban november hatodikán emlékeztek a Nagy Októberi Szociálista Forradalom 58. évfordulójára. Gazdasági jegyzet Anyagmozgatás * és termelékenység (Folytatás az 1. oldalról.) kultúra, tisztaság. Magas fokú szervezettség. Magas termelési színvonal. Látszik a gazda keze a termelőszövetkezet egészén. Úgy ítélik meg, a fejlődés iránya Faddon is az lesz, hogy a szövetkezet saját mezőgazdasági termékeit dolgozza fel ipari jellegű melléküzemágaiban. Tambovi vendégeink kellemes és hasznos munkanapot töltöttek Faddon. Szibériai erőt és kaukázusi egészséget I Szombaton a Paksi Á. G.-ba látogatott a szovjet művészet. Nem hivatásosak képviselték, hanem amatőrök és éppen ez tette minden eddiginél bensőségesebbé az állami gazdaság ünnepségét, ahol a tambovi vendégek jelenlétében adott át kitüntetéseket, jutalmakat Nagy János igazgató. A munkásművészetről lehet köteteket írni, de megvalósítani valahogy úgy kell, ahogvan azt az Ar- zsenko baromfiüzem és a tambovi yegyi kombinát dolgozói tették. Megjelent a színpadon egy hatalmas termetű férfi, Borisz Szergejevics Bomasov, a Szovjet—Magvar Baráti Társaság .tambovi titkára és olyasfajta kedvességgel látta el a konferanszié szerepét, mint aki az övéi közt van és nagyjából ilyesvalamdt akar mondani: „Szakikáim, figyeljetek ide! Ezt nektek hoztuk ajándékba!” Amit pedig hoztak, az tökéletes volt. A férfikórus szereplése Leonyid Mitrijenko vezetésével (Dal Moszkváról. Szent Iván-éj), a tánccsoport fergeteges temperamentuma, különösen a balalajkástánc és a befejező — háromszor kitapsolt — hucul tánc vidám humora azt érzékeltette a nézőkkel, hogy itt munkásnők, -férfiak találtak meg a maguk kifejezésének kedvük szerinti módját-formáját. Nagy sikert aratott Pjotr Zárj ecsuk egy téli erdő egész madárvilágát felelevenítő füttyművészete és a szép hangú szólőénekesnő, Sogoljeva is. A vendégsereg — köztük Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára — szinte állandó tapssal fogadta a tam- boviak szereplését, akiknek búcsúzóul ugyanazt kívánták, mint üdvözlő szavaiban vezetőjük, Rajsza Szergejevna Makarova: „Szibériai erőt és kaukázusi egészséget!” Ünnepség Mözsön A házigazda: a mözsi Uj Élet Termelőszövetkezet 412 tagja. A vendégek: 40 tagú Tambov megyei amatőr művészegyüttes. A táncosok és a férfi vokálegyüttes tagjai a Lenin-renddel kitüntetett Ar- zsenka üzem dolgozói. A Spek- tor együttes (névadójuk már nálunk történt) a tambovi kémiai és vegyi üzem munkásai. Két hónapig készültek erre az útra, a november 7-i szereplésre. Először járnak Magyarországon, első alkalommal szerepelnek együtt. A művészeti csoporttal érkezett Iván Szergejevics Kuesin költő. Szívesen mesél életéről. 1924-ben született és 16 éves korában 18-nak hazudta magát, hogy a frontra mehessen. A háborús években írta első versét. Többször megsebesült, harcolt a Sztálingrádi csatában is. A háború után 11 válogatott verseskötete jelent meg. 1972-ben Zója-emlékérmet kapott, ver- több nyelvre lefordították. — Nem nagyon ismerem a magyar irodalmat. A tambovi színházban láttam már magyar színdarabokat. Ha hazamegyek, igyekszem pótolni hiányaimat. Otthon írni fogok itt-tartózko- dásomról és remélem egyszer verseimet is megismerheti a magyar közönség. Regureckij Viktor Ivanovies, a tambovi Lunacsarszkij Színház rendezője kis ideig szótlanul figyeli a beszélgetést, aztán bekapcsolódik. Természetesen a színházról .beszélgetünk. — Benedek Katalin és Heitat Jenő darabjait rendeztem eddig. Az elmúlt évben a nálunk járt magyar delegációnak bemutattuk Dobozi Ház a sziklák fölött című drámáját. Azért jöttem most Magyarországra, hogy találkozzam a magyarokkal és megismerjem a magyar embereket. Hogy mi a véleményem róluk? Kedvesek, barátságosak. Ironikusak is. Kezdetben zárkózottak, mihelyt feloldódnak, megnyílnak, közlékenyek lesznek.« A színpad függönye lassan fölmegy. A beszélgetést be kell fejezni. Iván Kuesin az ünnepi beszéd után mikrofonba mondja a már nálunk írt versét. Utána színes ruhába öltözött táncosok jelennek meg. A közönség hálás. Sok tapssal Jutalmazza vendégeit. Szovjet testvérmegyénk Tambov képviselőinek utolsó napi programja igen gazdag volt. A különvonat utasai üzemeket, iskolákat, egészségügyi intézményeket látogattak meg a délelőtti órákban. Felkeresték — többek között — a Paksi Konzervgyárat, Tolnán a PATEX-et és a selyemgyárat, Bonyhádon a ZIM-et, Bátaszé- ken a cserépgyárat, Szekszárdon pedig a MEZÖGÉP-et, a BHG-t, az MMG-t, továbbá a műszaki szakközépiskolát. K. Popp József fogadfa a tambovi küldöttség politikai vezetőit Tegnap délelőtt a csütörtökön érkezett tambovi küldöttség politikai vezetői — pártmunkások, szakszervezeti és SZMBT- (Szovjet-^Magyar Baráti Társaság) -vezetők — a megyei pártbizottságra látogattak. Itt K. Papp József, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte őket, majd tájékoztatást adott a megye politikai, gazdasági és kulturális fejlődéséről, méltatta azt a barátságot, állandóan fejlődő kapcsolatot a szovjet és a magyar nép között, amihez az ilyert® kölcsönös látogatások is hozzájárultak. Beszélt többek között a XI. pártkongresszus határozatai végrehajtásának bnegkez- désáről, eredményeinkről és gondjainkról. Ezután a küldöttség vezetője, Vlagyimir Jakovlevics Ol- sevszkij, testvérmegyénk megyei szakszervezeti tanácsának elnöke köszönte meg a meleg, baráti fogadtatást, amiben a háromszázhúsz tagú küldöttség részesült. — Legnagyobb ünnepünk, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója — mondotta —, amit nemcsak „hivatalosan” a városokban, üzemekben ünnepelünk meg, hanem családi körben is. Most távol vagyunk hazánktól, de itt is ugyanúgy ünnepeltünk, ugyanazt éreztük, mintha otthon lennénk. Nem lehetett könnyű háromszázhúsz vendég fogadása, elhelyezése, ennek ellenére kitűnően szervezték meg fogadásunkat, programunkat. (Erre jegyezte meg K. Papp József, hogy most legalább nem érhette a megyei pártbizottság vezetőit szemrehányás a járásoktól, hogy egyi- küknek-másikuknak nem jutott a tambovi vendégekből egy-egy csoport). V. J. Olsevsz- kij ezután megyéjük életéről, fejlődéséről, az SZKP XXV. kongresszusának előkészítéséről tájékoztatta a megyei párt- bizottság .első titkárát, valamint a fogadáson részt vevőket. A fogadás baráti beszélgetéssel folytatódott. A tambovi vendégek kérésére — akiknek a zsúfolt program miatt nem volt idejük rádiót hallgatni, még a róluk készült televízió- adást sem nézhették meg — K. Papp József „dióhéjban” elmondta, hogyan alakult a helyzet a nagyvilágban — Banglades, Portugália, Spanyolország, a Szadat-látogatás —, majd a megyei pártbizottság épületének bemutatásával ért véget a testvérmegye politikai vezetőinek látogatása. Látogatás a IV. számú iskolában — Faültetés a Barátság parkban Tambovi barátaink egy csoportja ellátogatott a szekszárdi IV. számú általános iskolába Ml A Kurguzin Vlagyimir Niko- lajevics, az SZMBT tambovi elnöke vezetésével érkező vendégeket elkísérte látogatásukra Rúzsa János, a városi párt- bizottság első titkára és Császár József, a városi tanács elnöke. Az iskola úttörői orosz nyelvű dalokat adtak elő, ezután Faludi János, az általános iskola igazgatója köszöntötte Tambov megye képviselőit, majd Krülova Valentyina Mihajlovna, a tambovi 34. számú általános iskola igazgatónője köszönte meg a szívélyes, baráti fogadtatást. A vendégek ezután a tambovi városrészben létesítendő Barátság parkba mentek. Ott találkoztak a többi, megyénkben tartózkodó tambovi csoporttal, hogy elültessék a Barátság park első fáit. Itt Rúzsa János, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte a vendégeket. „Ez a harminc fa, amit ma elültettünk, szimbolizálja hazánk felszabadulásának harminca, dik évfordulóját és a magyar és szovjet nép megbonthatatlan barátságát” — mondotta. A megyénkben tartózkodó 320 tagú csoport nevében Ol- sevszklj Vlagyimir Jakovlevics, a szakszervezetek Tambov megyei elnöke szólalt fel. A faültetés után a IV. számú általános iskola úttörői ünnepélyes fogadalmat tettek, hogy a park fáit gondozni, ápolni fogják. Elutaztak tambovi vendége’nk Délután két órakor Király Ernő, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára búcsúztatta a 320 tagú Tambov megyei küldöttséget. A szovjet barátságvonat tagjainak nevében a vendéglátásért a csoport vezetője, Olsevszkij Vlagyimir Jakovlevics mondott köszönetét. Ezt követően a tambovi delegáció tagjainak átadták a Volán Tourist ajándékait, majd a tamboviak Keszthely- ! re utaztak. Talán nem illő a téma komolyságához, mégis egy személyes élménnyel kell kezdenem. Diákként dolgoztam szünidőben egv ipari nagyüzemben. Vadonatúj gépekhez kellett talicskán tolnom különböző méretű acélgyűrűket. A félautomata gépsor Valósággal falta az anyagot, és negyed- magammal sem érkeztünk mindig időben. Ha kifogyott a gépből a megmunkálandó anyag, akkor furcsán, fülbán- tóan elkezdett zakatolni, valósággal zihált. Mintha fájna neki a tétlen üresjárat... A művezető mivelünk kiabált, hogy ez így pazarlás, stb. Most már tudom, hogy igaza volt. Legalábbis abban, hogy ez így, és az ehhez hasonló üzemeltetés Valóban pazarlás. Abban persze nem volt igaza, hogy velünk kiabált— Szerencsére az elmúlt néhány év alatt alapos változáson ment át egy helytelen, rossz termelésirányítói szemlélet. Ez a jelenlegi műszaki fejlesztésekben már arányaiban is helyesen jelentkezik — az anyagmozgatás korszerűsítése. Indokolt-e ezzel a kérdéssel foglalkozni. Azt hiszem nyilvánvaló, főként akkor, mikor állandóan napirenden vannak azok a kérdések, amelyek a -r-dós mzdnságosabbá, ha- t" leiével foglal- \z anyagmozgatás helyzetének vizsgálatát — éppen e kérdésekkel kapcsolatban — nem lehet megkerülni. Meghatározó szerepük van a termelésben. A szén számmal felsorolható rossz példák helyett — mert sajnos ilyen is akad — bizonyítsuk a fentiek igazát' inkább egy követésre méltó jó példával. Három adat a Paksi Konzervgyárból: 1973: egymillió-hatvanezer forint, 1974: egymillió-egyszáze2er forint, 1975: (ez ideig) egymilllóegyszázezer forint. Ennyit fordítottak a konzervgyárban a-í anyrrm rzga- tás korszerűsítésére, az elmúlt esztendőkben. Jelentős ez az összeg így önmagában is, de ha a műszaki fejlesztés egyéb adataival hasonlítjuk össze, úgy is megállják a helyüket. S mit mondanak mir d órról a gyárban? A fokozódó létszámcsökkenés mellett e beruházások nélkül képtelenek lennének tovább emelni a termelékenységet Ennyit jelent hát az a bizonyos szállítószalag, villás- targonca, konvejor, vagyis tulajdonképpen a korszerű anyagmozgatás eszközei, amelyek nélkül nem várható a termelékenység emelése. — gyvgy «=
