Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-07 / 262. szám

sárd 71ol li Kör*' ' toxg proietärtä?, fGvemjETm TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG R MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1,20 Ft m A világfelszabadító Október Gyenes András, az MSZMP KB titkára, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 58. év­fordulóján, köszöntőbeszédet mondott a rádióban és a tele­vízióban. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomra, 1917. november 7-re emlé­kezünk — mondotta. — Nem­zeti ünnepte ez a nap a Szovjet­uniónak, a hatalmas ország minden népének és nemzeti­ségének. De november 7-e egyben nemzetközi ünnep is. 1917 őszéig vezetheti vissza szabadságának gyökereit vala­mennyi szocialista ország, köztük a Magyar Népköztársa­ság is. Felbecsülhetetlen je­lentőségű e nap a kommunis­ták immár több mint 50 mil­liós nemzetközi seregének, akik tudják, hogy a forrada­lomért vívott küzdelem leg­első sorában Október vörös­katonái harcoltak. Az 1917-es Pétervárra tisztelettel gondol­nak a világ minden sarkában azok, akik harcosai a társa­dalmi haladásnak, akik a nemzeti függetlenség és fel- szabadulás ügyének szolgála­tát elválaszthatatlannak tud­ják az imperializmus elleni küzdelemtől. S Október jelen­tőségét mindinkább felisme­rik azok is, akik világszerte nagyra becsülik a forradalom szülötte, a Szovjetunió követ­kezetes békepolitikáját. — Néhány hónappal az ok­tóberi forradalom után Lenin látnoki erővel állapította meg, bogy „az emberiség története napjainkban egyik legna­gyobb, legnehezebb fordula­tát teszi meg, amelynek mér­hetetlenül nagy — a legki­sebb túlzás nélkül modhat- juk: világfelszabadító — a je­lentősége”. Október vezére olyan nagy fordulatról be­szélt, amely „a töméntelen szenvedéstől, kíntól éhezéstől és elvadulástól a kommunista társadalom, az általános jólét és tartós béke ragyogó jövőjé- hez” vezet. Az 1917 óta eltelt csaknem hat évtized teljes egészében igazolta az októberi forradalom világtörténelmi je­lentőségét. — Nagyszerű az ay út, amit a szovjet nép 1917 óta végig­járt. A pétervári munkások és katonák, az orosz parasztok, Oroszország rabságban tartott népei és nemzetiségei Európa egyik legelmaradottabb részén vállalták a sokak szemében reménytelennek ítélt forra­dalmat. O '-tóber fiai és leányai hallatlan erőfeszítések­kel leküzdötték a cári rendszer örökségét, az első vi­lágháború, az intervenció, a polgárháború pusztításait, a nemzetközi imperializmus el­szigetelési kísérleteit. A Szov­jetunió példátlan véráldoza­tokkal szétzúzta a második vi­lágháborúban a hitleri fasiz­must. A szovjetek országa vi­selte az imperializmus által kikényszerített hidegháború fő terheit. Megpróbáltatások, ál­dozatok közepette és hatalmas tettekkel született meg, fejlő­dött a világ első szocialista ál­lama, s halad előre a kom­munista társadalom felépíté­sének útján. A szovjet kom­munisták elvhűségének, a szovjet nép áldozatkészségé­nek, hazaszeretettel párosult internacionalizmusának, a szovjethatalom szilárdságá­nak nemcsak a megtett út nagysága, hanem annak hősi­essége is hiteles mércéje. Ezért töltheti el jogos büszkeség a Szovjetunió minden polgárát és igaz barátját, hogy a szov­jet állam ma politikai, gazda­sági és katonai értelemben egyaránt a világ élenjáró or­szága. E dinamikusan fejlődő szocialista nagyhatalom telje­sítményei mind több területen és mind nagyobb mértékben hatnak az emberiség előreha­ladására, a gazdaság, a tudo­mány, a technika, a kultúra ál­talános fejlődésére. A Szovjet­unió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusa előtt jog­gal állapíthatjuk meg: a szov­jet nép következetesen telje­síti Október forradalmi külde­tését. — Az 1917-es forradalom­tól, s a forradalom szülötté­től, a Szovjetunió létezésétől elválaszthatatlan mindaz, ami a társadalmi haladásért törté­nik a világban. Október forra­dalmának folytatásaként, a Szovjetunió második világhá­borús győzelmei nyomán bon­takozott ki, s lett az imperia­lizmus elleni harc döntő té­nyezője a szocializmus útján járó országok ereje. 1917 for­radalma adott ihletet, ösztön­zést és támogatást a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, a gyarmati rendszer felszámolá­sáért vívott küzdelemnek. A Szovjetunió, a szocialista vi­lágrendszer fejlődése példát mutat és szilárd támaszt nyújt a nemzetközi munkásosztály­nak a burzsoázia ellen vívott harcában. — A Szovjetunió fennállása óta mindig a legnagyobb fe­lelősséget és terhet vállalja az egyetemes társadalmi haladá­sért, s a szocialista világ fej­lődéséért. A Szovjetunió Kom­munista Pártja — mint a leg­gazdagabb és legátfogóbb ta­pasztalatokkal rendelkező párt — teszi a legtöbbet a vi­lágméretű osztályharc sikeré­ért, a lenini örökség megvédé­séért és gyarapításáért, a nem­zetközi kommunista mozgalom egységéért. Ez a megkülönböz­tetett szerep és felelősség mondatja velünk igaz meggyő­ződéssel, hogy — amint évti­zedek óta mindenkor, ügy ma és a jövőben is — a Szovjet­unióhoz, a Szovjetunió Kom­munista Pártjához fűződő vi­szony meghatározó eleme a kommunista magatartásnak, a nemzeti érdekek igaz szolgála­tától elválaszthatatlan inter­nacionalizmusnak. B magvar nép szemében Október felbecsülhetet­len érték. 1918—19 ma­gyar forradalmai 1917 példá­ján születtek; ugyanakkor a magyar internacionalisták tíz­ezrei a szovjetek forradalmá­nak győzelméért is harcoltak. A Szovjetunió áldozatos, fel­szabadító harcai nyomán ka­pott végre népünk lehetőséget arra, hogy győzelemmel fejez­ze be az uralkodó osztályok­kal folytatott évezredes perét az emberhez méltó életért. A felszabadulás óta eltelt 30 év többet lendített országunk gazdaságán, társadalmán, mint korábban évszázadok so­ra. A szocializmus teremtette meg hazánkban a biztonságos alkotómunka és a munkából való megélhetés, az élet és a művelődés szabadságát. Ab­ban pedig, hogy a Magyar Népköztársaság ma, a szocia­lista közösség országaként a világ élvonalában halad, ki­emelkedő szerepe van annak, hogy szoros szövetség fűz ben­nünket a Szovjetunióhoz. Pár­tunk XI. kongresszusán Ká­dár János és Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárs méltó sza­vakkal emlékezett meg e szö­vetség jelentőségéről, népe­ink, pártjaink testvéri barát­ságáról és megbonthatatlan egységéről. — A XI. kongresszus meg­erősítette pártunk jól bevált. elismert, töretlen politikájá­nak fő irányvonalát, és hatá­rozatában pontosan megfogal­mazta e politika még eredmé­nyesebb végrehajtásának s to­vábbfejlesztésének módját. A kongresszus kidolgozta és el­fogadta a fejlett szocialista társadalom építésének rövi- debb és hosszabb távú prog­ramját Magyarországon. A marxizmus—leninizmus eszméi következetesen érvényesülnek terveinkben, céljainkban. s adják egyben gondjaink, ne­hézségeink leküzdésének meg­bízható iránytűjét is. Az elkö­vetkező időszakban iá alapve­tő feladatunknak tekintjük a •munkásosztály, a párt vezető szerepének erősítését, a szocia­lista népi-nemzeti egység meg­szilárdítását és tartalmának gazdagítását. Ennek szellemé­ben munkálkodunk a szocia­lista demokrácia folyamatos fejlesztésén, törekszünk a szo­cialista gondolkodás, magatar­tás és felelősségvállalás erősí­tésére, a marxista—leninista ideológia hatósugarának mind szélesebb kiterjesztésére, első­sorban munkánk szervezettsé­gén, hatékonyságán és ered­ményességén múlik, hogy biz­tosítsuk a népgazdaság ki- egvensúlyozottságát és töretlen fejlődését. Rajtunk áll, hogy terveinket — a termelés, a beruházás, az életszínvonal és a kultúra vonatkozásában egy­aránt — az idén és a követke­ző években is úgy teljesítsük, ahogyan azt közösen elhatá­roztuk, ahogyan azt egész né­pünk érdeke megköveteli. — Külpolitikánkkal — a proletár internacionalizmus és a békés egymás mellett élés alapján — arra törekszünk, hogy mind kedvezőbb külső feltételeket biztosítsunk a szo­cialista épílőmunkához. M a már reális feladatunk­nak tarthatjuk a világ­béke tartós megőrzését, a nemzetközi enyhülés egyre szélesebben érvényesülő ten­denciájának elmélyítését és visszafordíthatatlanná tételét. 1917. novemberének békedek­rétuma és az SZKP XXIV. kongresszusának nagyszerű bé­keprogramja egyaránt kifeje­zője a marxizmus—leniniz­mus, a szocializmus mélységes humanizmusának. Az pedig, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett élése korunk valóságává válik, híven tük­rözi az erőviszonyok megvál­tozását a szocializmus javára. Ma már létezik az az erő, amely elrettenti az imperia­lizmust és rákényszeríti a rea­litások tudomásulvételére. A megváltozott nemzetközi erő­viszonyokat jól mutatják nap­jaink történelmi jelentőségű eseményei; a vietnami haza­fiak sok évtizedes hősi küz­delmének diadalmas befejezé­se, a többi.indokínai nép'har­cának sikerei, az eredményes európai biztonsági és együtt­működési értekezlet. — 1917-től 1975-ig nagy utat tett meg a világ, de amit el­értünk, azt mindig harcban és kemény munkával értük el. A jövőben sem juthatunk előre másként, s e harchoz elenged­hetetlen a szocialista országok összehangolt politikája, a ha­ladó erők összefogása. Tovább­ra is számítunk a tőkés orszá­gok reálisan gondolkodó -poli­tikusainak józan fellépésére; Azon munkálkodunk, hogy a politikai enyhülést mielőbb katonai enyhülés kövesse; sík- raszállunk a Helsinkiben alá­írt okmány tiszteletben tartá­sáért és következetes érvényei- sítéséért. Azt valljuk, hogy a portugál nép és minden más nép külső beavatkozásoktól mentesen, maga dönthessen saját sorsáról. Azok oldalán állunk, akik azért küzdenek, hogy Spanyolországban és Chilében felvirradjon a sza­badság napja. Azokkal va­gyunk szolidárisak, akik a tar­tós és igazságos rendezést akarják a Közel-Keleten. To­vábbra is állhatatosan küz­dünk a békéért, a biztonságért, az együttműködésért és a tár­sadalmi haladásért Európá­ban és Európán kívül. N ovember 7-e minden ha­ladó ember, a békesze­rető százmilliók győ­zelmének jelképe. 1917 ha­gyatéka a marxizmus—leniniz- mushoz való hűségre, állhata­tos forradalmiságra kötelez. Ennek jegyében köszöntjük a Nagy Október 58. évforduló­ját, közös ünnepünket; a Szov­jetuniót, a szovjet ország min­den népét, a Szovjetunió XXV. kongresszusára készülő kom­munista pártját — zárta be­szédét Gyenes András. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents