Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-30 / 281. szám

járás nélkül Járási jog A közigazgatási változások olykor vihart kavarnak, máskor nem. A vihar persze előbb-utóbb elül, talán azért is, mert a józan ész hamar belátja, hogy a változások­nak oka van. Oka volt annak is, hogy néhány határos községet a közelmúltban megyénkhez csatoltak, egy má­siktól pedig megváltunk. Az, hogy a kis dombóvári járás megszűnt, nem tartozott a vihart keltő események közé. A környező falvak természetes központja mindig Dombó­vár volt, most is az maradt, csak más néven. A városnak most járási joggal felérő szerepe van, anélkül, hogy egy neve szerint is járás székhelye lenne. Az elmúlt héten Kurdon, Gyulajon és Jágónakon jártunk, három község­ben, melyet Dombóvár központi irányítása alá vontak. Élményeket gyűjtöttünk, eseményeket kerestünk, gondok, problémák nyomában jártunk, melyek aznap — 1975. no­vember 25-én — foglalkoztatták a községek lakóit. Kurdi képek Itt-ott hőnyomok tarkítják a Kapós-parti új ház udvarát. A kapun belépő idegenre dühö­sen vicsorgó kutya ront rá, hogy a gazda első szavára le­csendesedve simuljon a lábak­hoz. Az emeletes ház homlokfa­lán tábla: Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Csator- naőrháza. A valamikori aprócs­ka gátőrház helyén álló impo­záns épület gazdája Gruber Ferenc. Reggelenként hallgat­va a rádió vízállásjelentését többször elgondolkodtam, va­jon ki mérheti Kurdnál na­ponta a Kapos vízállásszintjét? Most itt áll előttem, sőt műsze­reit, mérőeszközeit is megmu­tatja. A vízszintrajzolóról a laikus is leolvashatja a jelenle­gi vízszintmagasságot. A víz- szint 46 centiméter, a víz hő­mérséklete 0,7 C fok. A ház mögött, a teraszosan kiképzett partoldalban hat sor szőlő. Az idén termett először. Igaz néhány fürtöt összesen, de jövőre már komolyabb ter­mésre lehet számítani. A ház előtt udvaí, virágoskert, balra a gazdasági udvarban tyúkok, kacsák, nvulak, — mint a többi vidéki portán. A gátőr­nek nincs munkaideje. Követ­kezésképp egész nap dolgozik. A tizenkét és fél kilométeres szakasz, javítási, m° 4^fenn­tartási munkáit irányítja. o A fel vásárinál sem le*t ke­vesebb, csak más iel'e°ű a munka az ősz beköszöntésével. A dombóvári ÁFÉSZ kurdi boltjában Sajgó Csaháné a „több-mint-fele-rohadt” alma közül próbál tíz kilót kiválo­gatni az egyik vevőnek. Az igazi nagy hajtás a csigasze­zonban van. Ilyenkor ősszel felvásárolják a babot — az a sláger és árulják a még árul­ható almát — Hozok zöldséget, kicseré­li sárgarépára? — kérdezi az egyik vevő. Gyulajon természetesen min­denkinek megvan a betévő fa­latja, a kenyérgondok mégis jellemzőek a szép fekvésű fa­lura. Ez az, amit a legkevésbé gondolna az ember, amikor megáll az ABC-áruház előtt és csendesen örülni kezd, hogy lám, egy ezerhatszáz lelkes fa­luban emeletes áruház is szol. gálja a közellátást — Kicserélni nem lehet. Nem egy az áruk. De a zöldséget át­veszem, sárgarépát pedig el­adok — mondja Sajgó Csabá- né. Megállás nincs. A vevők jönnek-mennek folyamatosan, egész nap. • A tanácsházán Tóth József tanácselnök és Eöri Szabó De­zső a népfront községi elnöke beszél az idei ősz hozta ered­ményekről. Két hete fejeződött be a község belterületi főútjá- nak korszerűsítése. A szilárd burkolatú, pormentes útnak autós és nem autós egyaránt örül. A tanácsház melletti tel­ken építőanyagot raknak le egy teherautóról. Az elnök elmond­ja: egymillió forintos beruhá­zással kibővítik az iskola nap­közi otthonát A felújítási bő. vítési munkákat a napokban kezdték meg. Az idén ősszel adtak át két új pedagógusla­kást. Az ikerház hatszázezer forintos beruházással épült. A tanácsiak nem titkolt szándéka ezzel a fiatal pedagógusok le­telepítése, a községben. Régi problémája a kurdiak­nak, hogy rossz az ivóvíz. A kútfúrás megkezdődött, jelen­leg 150 méter mélységnél tar­tanak. Az ősszel fafaragó és kézimunka szakkör alakult a művelődési házban. Az új KRESZ-vizsgára 84-en jelent­keztek. Elkészült Kurd, Csibrák és Gyulaj összevont rendezési terve. A tervegyeztető tárgya­lás megvolt, a zsűrizés megtör­tént, már csak falugyűlés elé kell vinni a tervet és ott eldől véglegesen, hogy elfogadják-e. Másfél óra alatt egy község életét, gondjait, örömeit csak képeslapszerű en lehet felvil­lantani. 1975. őszén, november 25-én délelőtt fél 11-től a déli harangszóig ezt láttuk, hallot­tuk ebben a Kapós-parti falu­ban. Aztán bemegy az épületbe és megcsapja az orrát a tö­mény széngázszag, meglátja a kintinél alig valamivel maga­sabb hőmérsékletű helyiségek­ben fagyoskodó eladókat és sejteni kezdi, hogy a dombó­vári ÁFÉSZ itteni áruházában nincs minden rendben. — Milyen az áruellátás? Juhász István vezetőhelyet­tes szemlátomást fanyalog, de azért igyekszik tapintatosan fogalmazni: — Döcögős! Később, odakinn a faluban és a tanácsházán megkérde­zettek már kevésbé udvaria. sak. így mondják:' — Rossz! A falu másik boltjának, a 91. számúnak vezetője bokáját törte. Ott olykor átveszik a kenyeret, máskor nem, de hogy mikor igen és rriikor nem, azt senki nem tudja. A gyulajiak azonban jó magyar szokás szerint szeretik a ke­nyeret, így aligha vigasztalja őket, hogy ezt az óriásj szer­vezési feladatot — mikor, mennyi kenyeret kell rendelni — hetek óta, és máig sem sikerült megoldani a faluban. A kenyér tehát esetenként hiánycikk és ezt aligha lehet egészséges helyzetnek minősí­teni. Kivétel a maszek bolt, amely két éve működik és melynek a jelek szerint az ÁFÉSZ „ru­ganyos” áruellátása még so­káig nem jelent konkurrenciát Ugyanis, ha valami hiányzik, a tulajdonos beül a gépkocsi­jába, elmegy és beszerzi. — Sok minden hiánycikk, — mondja a vezetőhelyettes. — így például a hentesáru is. Az ÁFÉSZ állítólag kimerítet­te a neki biztosított keretet, illetve ami még megmaradt Jágónak, megyénk egyik leg­ifjabb községe. Oda eljutni, csak Baranya megyén keresz­tül lehet Az utas Dombóvár után Kaposszekcsőnél elhagy­ja a megyét és a Baranya me­gyei Meződön keresztül jut vissza Tolnába, azaz Jágónak- ra. ötszáz méternyi út hiányzik ahhoz, hogy Dombóvárra lé­nyegesen hamarabb el lehessen jutni. A bekötő út építését ígér­ték, ígérik... remélhetőleg el is készül és ezzel megvalósul a jágónakiak legnagyobb óhaja. Az iskolába belépő rögtön tudja, hogy valamikor egyházi iskola volt. A kaputoronyból lelógó harangkötél mellett el­haladva jobbra-balra egy-egy ajtó. A bal oldali az iskola, a jobb oldali az imaterem. Iskola — azaz osztályterem A tanteremben huszonkét gye­rek, egytől negyedik osztályos korú tanulja a betűvetést. A felső tagozatosok Kaposszek- csőre járnak iskolába. Az isko­laépület hátsó részén lévő pe­dagóguslakás konyhájában be­szélgetünk Berecz Sándomé Jágónakon a községi kutak túlnyomó többségének vize ár­talmas az egészségre. Ami Szekszárdon néhány napig hiánycikk volt, itt nem az. A kis boltban, melyet ja­nuárban vesz át a sásdi ÁFÉSZ-től a dombóvári, any- nyi szifonpatront lehet kanni, amennyit csak óhajt a kedves vevő. belőle, azt nem Gyulaira kül. dik. Döcög a szeszesital-ellátás jS, asztali tűzhelyet pedig, amit sokan keresnek, időtlen idők óta nem kapnak. Pedig leg­alább egy elkelne belőle, akár az áruházba is, hogy valamj meleget adjon, mert a szép épület központi fűtőberende­zése csak minimális hatásfo­kon funkcionál. Más szóval: az ABC-áruház dolgozóinak szociális körülményei — anti- szociálisak, a Ezek tények, a tényekkel számolni kell. Pletvkávaj csak módjával kell számolni, de olyan szóbeszéddel, ami egy egész községet foglalkoztat — beleértve Balogh Gyula ta­nácselnököt is —, már taná. esős. Kié az ABC-áruház szép, emeletes épülete? Szentgyörgyi Ferenc volt termelőszövetkeze­ti elnöké, aki Dombóvárra költözött a faluból és az ÁFÉSZ alkalmazásába lépett. Dombóvárott lakást kapott, erre a gyulaji házra azonban még jóakarattal se lehetne rá­fogni, hogy a „hétvégi” kate­góriába tartozik. Egyes hírek szerint az ÁFÉSZ bérli az épületet tulajdonosától. Más hírek arról szólnak, hogy rész- letre (?) veszi meg. Pontos in­formációval azonban se a ta­nácselnök, se az ABC-áruház dolgozói nem rendelkeznek. A kérdés Gyulajon — talán nem is indokolatlanul — mindenkit érdekel. Jó lenne feleletet kapni rá... tanítónővel. Megtudjuk, hogy került ugyan már ki az iskola falai közül a későbbiekben fő­iskolát végzett tanuló is, de ő a megmondhatója, hogy mennyi hátránnyal kellett megküzde­nie, amíg a diplomát megsze­rezte. Az iskola rossz felsze­reltsége, az összevont oktatás, az elzárt környezet később a felső tagozatokba kerülve hát­rányt jelentett. Jágónaknak ötszázhatvan la­kója vagy a tsz-ben dolgozik, vagy naponta utazik Kapos- szekcsőre, Sásdra, Dombóvár­ra, esetleg más környező köz­ségbe. A felső tagozatos gye­rekek is Kaposszekcsőre járnak iskolába Nem is okoz ez prob­lémát, mert reggel fél nyolckor elmennek és napközi után fél ötkor az autóbusz visszahozza őket. Talán ezért kérte több szülő, — nagyrészt olyanok, akiknek felsős gyerekeik is vannak — hogy kisiskolás gye­rekük is hadd járjon Kapos­szekcsőre iskolába. Az efféle kérések egyre gyakoribbak. Pár év és elnéptelenedik az is­kola Kiürül a tanterem. — Tetszik tudni, rossz a vi­zünk, — magyarázza a boltve­zető. — A jágónakiak meg­szokták, megszerették a szó­dát — És mibe nyomják a szén­savat? — Hogyhogy mibe? Termé­szetesen a jágónaki vízbe... Hol a szamár? Felnőtt, egyébként komoly emberek, ha gyerekek közeli be kerülnek, rögtön megprő. bálnak gyerekké válni. Azok kialakulatlan beszédét utánoz­ni, kicsiny világukhoz, önma­gukat kicsinyítve alkalmaz­kodni. Megyünk a dombóvári ut­cán. Előttünk az apa folyton csacsogó csemetéjével. A mel­lékutcából szamárfogat kanya­rodik ki. A gyerek megszólal; — Nézd apu, szamár. — Nem szamár —- csacsi — mondja az apja. — De Laci múltkor azt mondta, hogy ez szamár — próbál vitatkozni a gyerek, — Ez csacsi! — zárja le a Vitát az apja. A gyerek eltűnődve, hallga­tagon megy tovább. „Ha ez csacsi, akkor melyik a sza­már?" — gondolhatja magá­ban. Végleg megbukott... Lapunkban annak idején szóvá tettük ait a szoborba ön­tött munkás-karikatúrát, mely- lyel avatatlan kezek a dombó­vári Láng-gépgyár előtti terü­letet éktelenítették el. Ameny- nyíre fontos a közterületek szép szobrokkal való díszítése, ugyanannyira fontos az is, hogy torz kertitöroék (ha eeyál. talán kaphatnak, úgy) csali magánházak kertjében kap­hassanak helyet. Közmegelé. gedésre közölhetjük: — a szo­bor végérvényesen megbukott az illetékes zsűri előtt. A ta­nulság önként kívánkozik: — előbb zsüriztetni, azután szob­rot állítani. Fenyőfák — egy évvel később Lassan esztendeje lesz. hogy hírt adtunk egy sajátos véde­kezési módszerről, melyet Gu* narasnái a fenyőfatolvajok el­len vezettek be. Hogy senki­nek ne támadjon kedve a nemrég ültetett csemetékből karácsonyfát lopni, oltott mésszel pingálták be a leg. érzékenyebb csúcsrügyeket. Amit akkor jósoltunk, valóra vált. A kezelés beváltotta a hozzá fűzött reményeket — napjainkra az érzékeny cseme* ték jelentős százaléka kipusz­tult. A szépen gyarapodó üdü­lőtelep környékén azonban még vannak fenyőfák. Köze­ledik a karácsony, lehet me­szelni ... A cikkeket írta: ORDAS IVÁN és TAMÁSI JÁNOS 1975. november 30. Kenyérgondok Gyulajon Szódavíz Jágónakon Harang az iskola fe!eft

Next

/
Thumbnails
Contents