Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-27 / 278. szám
iwv fiatalok fiotol ok fiotolok ■ ■ Ot emelet diákélet Korán esteledik. A modem épület ablakainak fénye csillanva toccsan a vizes aszfaltra. Bent a kivilágított hatalmas előcsarnok most néptelen. Az idetévedő idegen talán keresné a szállodai recepciót — lelkére, hogy megzavarja a szorgalmasan (?) tanuló diákokat. Ahány emelet, annyi komforttal berendezett élettér. Tanulószobák, háromágyas heverővei berendezett háló, csempézett fürdőszobák, kéezt diktálja az épület formája, légköre. Ellenben egy kékköpenyes néni igazít el bennünket. A szekszárdi 505-ös szakmunkásképző intézet diákotthonában vagyunk. Négyszázötven diáknak — a jövő szakmunkásainak — otthona. Titokzatos szó: a szilen- eium — azaz a kötelező tanulás — parancsol csendet. Végigsétálunk az épületben. A tanulószobákba éppencsak bekukkantunk, hisz ki venné a nyelmes klubszobák. Mégis helyes volt az első benyomásunk — ez az otthon valódi szálló. Kényelmes, modern — és igaz a szó — minden igényt kielégítő. Békésen sétálgatunk, ismerkedve a majdnem félszáz millió forintos létesítménnyel, amikor a hangosbemóndó a nyakunkba kiabál: „— A következő tanulók jutalomosztás céljából. fél hatra legyenek a leánytársalgóban.” Ugyanis a diákotthon koedukált, kilencven kislánynak is otthont ad. ök a birtokosai az első emeletnek. Fél hatkor mi is a társalgóban vagyunk. Néhány leány ér fiú fülig érő szájjal fogadja : köszönő szavakat és az ötver forintos zsebpénzt, egy jaff kíséretében —. a lelkiismere tesen végzett társadalmi mun káért. Tevékeny részesei vol tak annak a szerető vendéglátásnak, amiben a diákotthon részesítette megyénk tambovi vendégeit. Ök is azt hitték először, hogy szállodában vannak. Hat órakor hangos csengőszó visít bele a csendbe: Vége a tanulásnak — irány az étterem, vacsora! Ám. éhség ide, vagy oda. a lépcsőkön lesétáló lányokat jó néhány fiú kíséri — bizonyítva, hogy néha a kaja is ráér... Vacsora után megtelnek a társalgók, klubszobák. Van miről beszélni... Két fiúvá] és egy csinos kislánnyal ülünk le egy „csendesebb” sarokba. Kozma Zoli másodikos kőművestanuló. Má- za-Szászvár az igazi otthona, de — ez sem kutya! — A Tolna megvei ÁÉV-né1 vagyunk gyakorlaton. Ök voltak a kivitelezők, én is falaztam egy-két köbmétert. De alig hittem, hogy ilyen szép lesz itt mindert. — Mikor beköltöztünk, végigsimítottam a falakat, csöveket, — kapcsolódik a beszélgetésbe Földesi Laci festő, és mázoló — én is „maszatol- tam” eleget és hát most meózFöldesi László Baumholczer Magdi tam le. Szép itt minden — enynyi amit ő is mondani tud. Baumholczer Magdi is beleszól a társalgásba: — Hát azért... — összevillan a két fiú szeme’ „na, jönnek a kritizáló lányok ...” Tekintetükből olvashatom, hogy nem hagynak itt bántani semmit, hisz két kezük munkája is benne van. De Magdi kritikája saját maguknak szól: — Mindenünk megvan, ez igaz, most már csak okosan, jól kell élni vele, hogy igazi „köles” legyen az otthon. A fiúk megenyhülten hunyorítanak Magdi pajkosan fénylő szemébe: „ebben igazad van”. Elbúcsúzunk. Kint az estében még egyszer végignézünk az otthon imponáló, világító sziluetjén. ötemelet diákélet. — gyvgy — Fotó: kz Egy hét a Hotel Hiúságban A budapesti Hotel Ifjúságban üdült egy hétig megyénkből 50 fiatal. Valamennyien mezőgazdasági dolgozók. A fiatalok többek között megtekintették a Budapesti Húsipari Vállalatot és ellátogattak a Szovjet Kultúra Házába. Félnapos autóbusz-kiránduláson ismerkedtek fővárosunk történelmi nevezetességeivel, régi és új arcával. Végül vidám, játékos vetélkedőn búcsúztak egymástól. Az egyhetes üdülés lehetőséget biztosított Szabolcs-Szat- már, Nógrád, Komárom és Tolna megye fiataljainak arra hogy megismerkedjenek egymás gondjaival, örömeivel, de módot adott szakmai tapaszta latcserére is. Felajánlás a KISZ IX. kongresszusára A Csavaripari Vállalat 4. sz. dombóvári gyárának RlSZ-alap- szervezete csatlakozik a kongresz- szus sikeres előkészítésiére kiboiv- takozó mozgalomhoz. Felajánlásunkat a KISZ KB. november i2-i ülésén elhangzottak szellemében tesszük. Célkitűzéseinket a párt-, a szak- •»ervezeti és a gazdasági vezetés- ©el egyetértésben határoztuk meg. Védnökséget vállalunk új gyárunk m-ég á«- n^m adott .létesítményeinek átadása, a tervezett gépek, berendezések határidőre történő leszállítása és üzembe állítása felett. Vállaljuk, hogy az 1976-os gazdasági év első négy hónapjában 1.8 millió, év végére pedig összesen 5,6 millió facsavart és szegecse* gyártunk tervén felül. Feladatunknak tekintjük alapanyag-takarékosságot, és az 1976- os év negyedik hónapjának végéig 4,5 tonna év végéig pedig ösz- szesen 14 tonna alapanyagot takarítunk meg. A több éves előkészítő munka után, 1975. október 6-tól működő gyárunkban jelenleg a próbaüzemelés, a betanulás és a szervező munka folyik. Vállaljuk, hogy megemeljük a betanítási munka színvonalát. , javítjuk a' termelés szervezettségét. Létrehozzuk gyárunkban a „Radar” figyelő szolgálatot. n. 1975. november 27. K'"’!Ö,nÖc; f továbbiakban "«»•dí+unlt a i„ kollektíva szocialista munkaerkölcsének formálására Ennek érdekében min den belépő fiatallal külön is fog laikozunk... m. Részt veszünk a Dombóvár vá ros KISZ-szervezeteinek összefogásával készülő KISZ—Komszomo Park és az Ifjúsági Park építésében, és a védnökségünk alatt álló Kossuth téri játszóteret felújítjuk és továbbfejlesztjük. Kérésünk Tolna megye KISZ alapszervezeteihez, hogy úlabb felajánlásaikkal csatlakozzanak a mozgalomhoz. Javasoljuk, hogy a kongresszus vállalások teljesítésére alakul-- • verseny és így készüljön meg vő ifjúsága a kongresszusra, így iá*- junk hozzá a kongresszus eredm nyéhez, sikeréhez. A CSTV. 4. sz. Gyárának KISZ alapszervezete Pofon a mamának A beszélgetésnek véletlenül lettem fültanúja. A pattanásos arcú, nyurga kamasz és a — nyilvánvalóan hormonális okokból — túlontúl gömbölyű lány mellettem állt a. mozi előcsarnokában. Harsányan nevetgéltek és fesztelenül, hangosan társalogtak, sejtve, hogy ezúttal hallgatóságuk is akad. A fiú hódításairól mesélt a lánynak, a bizalmas, régi barátok stílusában. Ekkor került sor arra a történetre. omit felidézek. A fiú egy vasárnapi táncos klub alkalmával ismerkedett meg egy lánnyal, aki közép, iskolai tanuló és bomba jó lábai vannak. Együtt jártak, adlig-addig, amíg a leányzó „to- íl beleesett” a nyurga ifjoncba, aki történésük eme szakaszában már kezdte unni a kapcsolatot. Nehezen sikerült leráznia a lányt, akinek ragaszkodására csattanós példát szolgált a lovag. Tudniillik egyszer Bonyhádra mentek „buliba”, és a lány rávette kíiérőjét, hogy ugorjon be a nagyközség melletti szülői házba vele, ahová ő pénzért megy A fiú el is ugrott. Csak a mama volt otthon. örült a lányának, nyaggatta, hogy maradjon még egy kicsit, egyen, igyon. Egyen, igyon a pajtás is, „csak nyugodtan fiacskám, szívesen látlak téged is”, — így a mama. aki a fiú sze. Tint teljesen maradi és öreg A lány nem kért az ételből, ellenben rendre utasította a mamát, hogy ne tegezze a fiút, nem itt őrzött libákat. A mama még erre sem változtatott stílusán, sőt, a fiúhoz fordult: «Ugye, kisHam, nem haragszol. hiszen jó szívvel kínállak?”. A történet folytatása: a fiú rákiabál « lányra, hogy vagy jön, vagy nem. de ő már nem vár; a lány az anyjára, az visszaszól, majd pofon csattan. a mama arcán. Hű, és milyen nehéz volt lerázni végül — sóhajt elégedetten a fiú. A történet nem a várt hatást érte él: a kövér lány rósz- szallóan csak annyit mondott: „Nem lett volna szabad így viselkedned azzal a nénivel.”, a körben állók pedig megvető pillantásokat vetettek a megszeppent és visszakozó legényre. Mindenesetre úgy tűnt, most fordult elő először, hogy az épületes történetet nem lelkesedés fogadta. Igaz, meggyőződésem, és ta. pasztaltam is, hogy ez az eset egyedi: az elbeszélő egyetlen kortársa sem találta helyénvalónak. Viszont az. ami a hátterében húzódik meg, az bizony gyakoribb jelenség, mint elfogadható lenne. , Egy középiskolai osztályfő, nők mesélte, hogy tapasztalatai szerint a gyerekek jó része valamilyen formában megtagadja a szülőket, az otthoni környezetet Semmi sem tetszik. ami otthon van, a meg. értésnek nyomait sem tanúsítja szüleivel szemben. Manam is találkoztam hasonlóval (sajnos. azt hiszen, mindenki találkozott). Leginkább az felháborító, amikor tiszta, vanyon tisztes- sértés, becsületes egyszerű embereket néznek le kémeit tnfinoitsánfiie gg megváltozott életkörülményeik „csúcsáról” (az ahová jutást éppen a lenézetteknek köszönhetik) az otthonról elkerült fiúk, lányok — sokszor már jóval túl a tizenéves koron. VIRÁG F. & /
