Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-25 / 276. szám
fi LEMP VI!. kongresszusa küszöbén A Lengyel Egyesült Munkáspárt VII. kongresz- szusa, a lengyel nép vezető erejének nagy jelentőségű tanácskozása 1975. december 8-án kezdődik. A kongresszust megelőző nagyszabású össznépi vita alapja és tárgya a LEMP KB által közzétett kongresszusi irányelvek összessége volt. A kongresszusi tézisek a lengyel nép életének és munkájának legfontosabb termelési és eszmei-politikai kérdéseire összpontosítják figyelmüket. Egész Lengyelország nagyüzemeiben, városban és falvakban a dolgozók, az egész nép gyűléseken és találkozókon beszéli meg a további dinamikus gazdasági és ipari fejlődésnek, a lengyel társadalom további életszínvonal-emelésének lehetőségeit. A nagyobb üzemekben ezeket a vitákat összekapcsolják a kongressízusi küldöttek megválasztásával. A dolgozók minden gyűlésen eleven vitákat folytatnak azokról a nagyszabású feladatokról, amelyeket a párttagok és az egész nép elé állítanak a következő, 1976—1980- as időszakra vonatkozó, Lengyelország további dinamikus fejlesztését célzó tervek. Szczecinben, az „Adolf Wars- ki” Hajógyárban az üzemi dolgozók konferenciáján a termelési potenciál és áz emberi képességek legjobb felhasználásáról volt szó. A hajógyári konferencia résztvevői leszögezték, hogy csupán a műszaki termelési felszereltség nem elegendő, szükség van az összes dolgozó legteljesebb elkötelezettségére és az egyre jobb munkaszervezésire. Jaslóban, a „Gamrat-Erg" Műanyaggyárban tartott konferencián sok figyelmet szenteltek a pártmunka kérdéseinek. A résztvevők megállapították, hogy a pártcsoportok és a dolgozók szoros kapcsolatai jóvoltából a LEMP-tagok kezdeményezései mindig teljes támogatásra találtak. E kapcsolatok gyümölcse a munkafegyelem javulása, a fokozott nyers- anvagtakarékosság a jobb gazdálkodás révén, valamint azoknak az új műanyagoknak gyorsabb ütemű bevezetése a termelésbe, amelyeket széles körben használnak fel a kommunális és lakásépítkezésben. A LEMP VII. kongresszusi téziseinek vitájában — éppúgy, mint az egész társadalom — aktívan részt vesz a falusi fiatalok szervezeté, a Falusi Ifjúság Szocialista Szövetsége. A szövetség most folyó gyűlésein elsősorban a téziseknek azokat a részleteit beszélik meg, amelyek a mezőgazdaság, az élelmiszergazdálkodás fejlesztésére, valamint a fiatalokra e téren váró feladatokra vonatkoznak. A vita alanián a külön- göt» falusi ifiúsági körök számára konkrét javaslatok és tevékenységi programok jönnek létre. E z“l ná-huzamosan a Fa- l’isi Ifjúság Szocialista Szövetségének sok ezer tagia végez társadalmi munkát és haítia végre a termelési felajánlásokat. Ebhen az esztendőben legjelentősebb volt a fiatalok segítsége az őszi munkákban, „Begyújtjuk az ősz termését” jelszóval. Számos termelési kollektíva alakul, amelyek elsősorban az állat- tenyésztésben, a kertgazdaságban és a baromfitenyésztésben szakosodnak. Tv-napló Egy kis drámatörténet Sheridan neve aligha ismerős a magyar ol. vasó és színházlátogató előtt: nálunk valójában soha nem volt sikere. A múlt században a Nemzetiben ugyan játszották, de nem keltett érdeklődést, s utána már meg sem próbálták feltámasztani. Pedig a tv bemutatója azt bizonyította. hogy Sheridan ma is eleven, s ha nem is mérhető a legnagyobbakkal, mindenképpen azok közé tartozik, akiket kár lenne elfelejteni. A kor — a XVIII. század második fele — elsősorban a regénynek kedvezett. Richardson két érzelgős könyve, a Pamela és a Clarissa európai siker, éppúgy, mint Goldschmidt wackefieldi lelkésze, amit Goethe is megbecsüléssel emlegetett. A legjelentősebb a nálunk is ismert Fielding, akinek több regényét a közelmúltban újra fordították és Sterne, akinek Érzelmes utazása ma is élvezetes olvasmány. Richard Brinsley Butler Sheridan már a következő nemzedékhez tartozik (1751 —1816), ő a nagy Johnson kortársa, aki az angolok ma is nagy tisztelettel emlegetnek, a nem angol számára viszont csak James Boswell neve mond valamit, aki megírta Johnson életrajzát, mégpedig kitűnően. Sheridan színészcsaládból származott, de szolidabb foglalkozást választott magának, mint amit a korabeli színház jelentett: főadó. szedő lett, de nem valami sikerrel űzhette ezt a mesterséget, mert följegyezték róla. hogy halálos ágya mellett is ott állt a végrehajtó.. Közben tagja volt a parlamentnek is, sőt a helyettes államtitkárságig is eljutott, s politikai pályája koronáját jelentette a főadószedői tisztség. Mindennél fontosabb, hogy kitűnő vígjátékokat írt, köztük a The Critic, or a Tragedy Rehearsed címűt, amit A tragédia próbája címen mutatott most be a Magyar Televízió. Nem öncélú vígjátékról van szó. a ma már teljesen elfeledett Cumberland nevű drámaíró ellen írta. annak csapnivaló tragédiáját figurázva ki. De ez is csak irodalomtörténeti adalék, minek ismerete nélkül js tökéletes szórakozást jelent a tehetségeién Puff drámaíró darabjának próbája. Kettős játék: a színpadon folyik a próba, Puff, az író pedig, barát, jának és a meghívott kritikusnak manyarázza a képtelen cselekményt, miközben természetesen nem győzi dicsérni önmagát. Nagy színészgárdát mozgat meg a darab s a rendező Szirtes Tamás hűen idézte fel a XV111. század végének patetikus, hangoskodó színjátszását. Viszont Sztankay István, minden erénye ellenére sem alkalmas erre a szerepre, túlságosan jómodorú, visszafogott, $ ennek volt következménye, hogy a pergő szatíra lelassult. helyenként majdnem vontatott lett. S a minden hangszeren játszó hárfásnő még tréfából se fogja jobb kezébe a hegedűt. így ugyanis nem lehet hegedülni. Drámatörténeti érdekességet láttunk, s ennek igazán örülhetünk Éppen ezért ezúttal nem ártott volna rövid bevezető, hogy a néző közelebb kerüljön a poraiból megelevenedett Sheridanhoz, aki meg is érdemli a leitámasz- tást. Tisztelgés Sopronnak Európa-díjat kapott a közelmúltban Sopron, de úgy érezzük, ez a megtiszteltetés nemcsak a városnak szól, hanem az egész magyar műemlékvédelemnek, amely valóban követés, re méltóan tárja fel és menti meg múltunk emlékeit és kincseit, példát mutatva egyben aTra is, hogy az igen jelentős állami segítséggel és a társadalmi összefogással milyen eredményeket lehet elérni Nem rezervátumokról van szó — ismeteljük Dercsényi Dezső szavait, hanem emberi környezetről, s a tv Sopron előtt tisztelgő nagyon szép filmje ezt az emberi környezetet mutatta be minden oldalról Mert azt is láthattuk, hogy mi még a tennivaló, s az idegenforgalmi nevezetességek és művészeti emlékek mögött nemegyszer keserves körülmények között élnek a lakók. Viszont azt is láttuk —- $ ma már ez jellemző Sopronra —, hogy a korszerű műem- lekvedelem az épületek megmentésével egy. idejűleg hogyan tud korszerű otthonokat teremteni az öreg falak között. oopron előtt tisztelegtünk. de ugyanakkor őszinte tiszteletet éreztünk az egész magyar műemlékvédelem iránt is, amely megérdemelten vívta ki a nemzetközi elismerést. Nem tudom, szándékosság volt-e vagy véletlen, végeredményben mindegy is, de nagyon is elgondolkoztatóan kapcsolódott az esti híradó egyik sikerült riportja a soproni filmhez. A belföldi turizmus enyhén szólva siralmas állapotát mutatta be nagyon meggyőzően. Hát bizony van még mit tennünk. De ezt elsősorban azoknak kellene megszívlelniük, akik felelősek a szabad idő oly sokat emlege. tett hasznos eltöltéséért. _____ CSÁNY1 L. A Z ELNÖKI TANÁCS ELNÖKÉVEL SZOMÁLIÁBAN ÉS DÉl-JEMENBEN A tenger és sivatag vonzásában (6.) Helikopterrel a sivatagban. Le szállás Szejunban. A lakosság 95 százaléka arab. Kevés hindu, európai él még itt. A férfiak vagy köny- nyű európai ruhában, vagy fehér ingben és kockás skótszoknyára emlékeztető kis ruhadarabban járnak, ez a szok- nyácska: a futa. A nők. ha nem európai öltözékben vannak, akkor tetőtől talpig beburkolják magukat egy fekete selyemköpenybe, amelyből csak a szemük villan ki. vagy sokszor még az sem, mert arcukat eltakarják fátyollal. Ez a fekete selyemgöngyöleg: a sóder, vagy ahogy vidéken hallottul!- a szeider. nemcsak a homoktól véd. de mindentől, hiszen viselőjét teljesen személytelenné, felismerhetetlen* né teszi, még saját férje számára is. Fő táplálék a rizs és a hal, a birkahús, a sokféle zöldség és egy furcsa lepény: a hobsz. amit szinte minden utcasarkon sütnek. Aden komor fekete sziklahegyek völgyeiben épült város, egy-egy sziklahasadék egy-egy kerület. A hegyek tetején erődök, erődmaradvá. nyok, a brit kolonializmus emlékei. A kerületek között a két leghíresebb: a Kráter (ösz- szezsúfolt sűrű háztömbsorai között mindig öt-hat fokkal melegebb van, mint a város más pontjain, innen a neve) és a kikötői negyed A város szíve, életét szabályozó része volt a kikötő, fele úton az Európából Távol-Keletre vezető hajóúton Itt tankoltak üzemanyagot, rakodtak ki- és be, javítottak hajót, s ez a forgalom meghatározta a város életét. A Szuezi-csatoma használhatatlanná válásával az egykor oly forgalmas kikötő szinte megbénult. Most kezd újra élénkülni, de a csatorna jelenlegi forgalma még csak 4 százaléka az egykorinak. Sok időnek kell eltelnie, míg azadeni kikötő újra a nemzetközi víziforgalom egyik központja lesz. „Kereskedő nép voltunk, most majd földművelők leszünk, fejlett iparral” — mondja magyarul arab kísérőnk, egyike a hazánkban végzett jemeni diákoknak. Ennek jegyében vitték el vendéglátóink az Elnöki Tanács elnökét és kíséretét az Aden- tői ötven kilométerre északra fekvő másik kormányzóságba, a régi Lahedzsi Szultanátusba. Ez az ország egyik legfontosabb mezőgazdasági területe, fő termékei a gyapot, a zöldség- és gyümölcsfélék. Itt, Al- Hautában hozták létre 1970- ben az állam legfontosabb mezőgazdasági főiskoláját: ag- ronómusokat és mezőgazdasági szakmunkásokat képez. Ellátogattunk Mogahedbe, egy olyan állami gazdaságba, amelyik 50 hektár területen 8 ezer méter csatorna felhasználásával termel takarmányt, paradicsomot, hagymát, paprikát, dinnyét, babot, burgonyát, gabonaféléket, datolyát,, citrusféléket. S amely rendszeresen képez „zakmunkásokat más gazdaságok, szövetkezetek részére A Mogahedbe vezető út a sivatagon át visz. Vagyis: nincs út, csak a kőbe. homokba vágott csapás, az autók nyomvonala, kétoldalt homok, néha egy-egy épület, jellegzetes település, a házaknak csak oldala van, teteje nincs (nincs rá szükség, mert sohasem esik az eső!), egy-egy kupolás mecset, pálmafák, tevék Éppen elkapunk egy pillanatot, frissen született, még nedves szürke kis tevefióka, egy öreg fellah nyakában. A víz. Hatalmas, a legnagyobb probléma. Az élet feltétele itt is, de nincs folyó, nincs Nílus, csak a roppant kiterjedésű sivatagi fennsíkok óriási törésvonulatai, homokos vádik vannak. Repülőgépről, helikopterről holdbéli táj. Kihalt, kietlen, komor. Élet csak a vádikban, a szakadékokban, másutt sehol. Pedig valaha itt volt boldog Arábia. De hol? 600 kilométeres repülőút után a három nagy vádi egyikéből helikopterrel megyünk tovább a klasszikus ókor Arábiájának egyik legfontosabb városába, Szejunba, a Hadramaut-völgy volt fővárosába, a régi szultáni székhelyre, a legfantasztikusabb városba, ahol valaha jártunk. Következik: Homok felhőkarcolók. SZALONTAY MIHÁLY 1975. november 25« Az adeni sziklák, a vá.vs és a »iHotu tuti ászai«
