Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-23 / 275. szám

Az ára egész vagyon

■ ■

Ot¥en hektár szántás naponta

n „mozgó üzem” csak három műszakban gazdaságos

Nem volt szerencsénk: az eső kimosta a barázdából a Rába- Steigert. Právics Lajos, miután lekászálódott a vezetőfülkéből, tehetetlenül tárta szét karjait.

— Hiába, nem megy. Illetve, inkább csúszkál, mint megy. A dupla kerekek közé tomődik a sár, méternyi széles sima hengerré válik. Ilyenkor a legrosz- szabb a talaj, amikor csak a felszín ázik át. Jobb lenne ilyenkor a szimpla kerék.

Üj traktomézöbe mentünk Szakcsra, hiszen újdonság még

a mezőgazdaságban a győri Rába gyár kétszázötven lóerős óriás traktora. A megyében talán a szakcs;ak vásárolták az elsőt. Kétszázötven lóerő, 100 mázsa, s az ára egész vagyon. Az utána akasztott eke is szinte gőzeke-méretű, egy fogásban három méternél szélesebben forgatja a talajt.

— Furcsa tán, hogy bírálattal kell kezdenem a „minősítést”, de tény az, hogy' ez á mostani eső nem kedvez ennek

a traktornak. A szimpla kerekek előnyösebbek lennének, de azokhoz — még új gyártmányról lévén szó — még nagyon nehezen lehet hozzájutni. A négv kerék egyébként is belekerülne úgy négyszázezer forintba — mondja Páli Lajos, a szövetkezet termelési főimérnöke.

— Attól függetlenül, hogy nem szereti a nyálkásra ázott talajt, nagyon jó traktor a Rába. Kéthónapos üzemelési tapasztalat után mondhatjuk:

hozza a várt teljesítményt. Három műszakban ötven hektár területet szánt fel naponta, így gazdaságos az üzeme.

— Mi a véleményük az éké-' ről? A drága traktor keveset ér, ha nincsenek hozzá megfelelő munkagépek.

— A mosonmagyaróvári KLC-eke konstrukciójában jó, anyagában viszont gyenge.

— Megfelelő munkagép még az XT—7,6-os tárcsa. Ilyent veszünk még egyet, akkor összekapcsolva tizenöt méteres fogásszélességgel dolgozhat a Rába. Egyelőre csak a talajmunkákban üzemeltetjük,

Az új magyar traktor már valóságos mozgó üzem, sokba is került, ezért csak nagyon megbízható kezekbe szabad adni. És ilyen kezek Szakoson is vannak.

— Három műszakban megy a Rába. Právics Lajos, Kígyós Lajos és Bozsonyi Károly hajtja. Mindhárman gépállomáson kezdték a szakmát, mindhárman hajtottak szinte minden traktort, ami eddig a mezőgazdaságban megfordult. Mindhárman nagvon jó értelemben vett, haitós típusúak és roppant lelkiismeretesek.

— Minden szemoontból őket találta a szövetk~*t vezetősége a legmegfelelőbbeknek. Ráadásul, mielőtt a traktort megkaptuk. elküldtük őket — és a gépészmérnököt is — három- naoos képzés tje Bonvhádra, a garanciális iavftás+ és a szervizt végző MEZÖGÉP-gyáregv- séghez. Azt mondanom se kell, hogv amikor a traktort megkaptuk, minden traktoros, szerelő napokig a csodájára járt. Ha megvesszük a másodikat, arra ,is tudunk megfelelő hármast ültetni.

Bognár —Gottvald

Száz éve született

Landler

Jenő

1

875. november 23-ón született a magyar munkás- mozgalom egyik legjelentősebb alakja, Landler Jenő, az „öreg". Eredeti foglalkozása ügyvéd volt. Mint a századforduló haladó szemléletű radikális értelmiségének legjava, ő is megtalálta az utat a társadalmi progresz- szió aktuális kérdéseihez, sőt tovább is. Ezt bizonyítja, hogy 1904-- ben elvállalta a vasutasok áprilisi sztrájkja miatt, perbe fogott vezetőség, az úgynevezett 13-as bizottság egyik tagjának védelmét a törvényszéki tárgyaláson. A per folyamán végleg felismerte hovatartozását.

A világháborúig terjedő időszakban szervez, véd, előadásokat tart, energiáját és tehetségét a munkásmozgalom szolgálatába állítja. A Szociáldemokrata Párt baloldali vezetői között egyre nagyobb lesz a szerepe. Ahogy közeledett a háború, úgy erősödött harcos antimilltarizmusa, amely az imDerialista világégés időszakában sem lankadt. Elsők között, és meleoen üdvözölte az orosz forradalmat.

B

z 1918-as általános politikai tömegsztrájknak is egyik szervezője volt. Aktív sze-eoet játszott az őszirózsás forradalomban. A Tanácsköztársaság idején a forradalmi kormányzótanács taaja, a diktatúra következetes védelmezője. Ugvan nem volt katona, bátorsága, határozottsága révén hamar népszerű lett a Vörös Hadseregben, méa a réai tisztikar is respektálta. Stromfeld Aurél lemondása után íqv nem volt mealegő, hogy őt nevezték ki c forradalmi proletársereg főparancsnokává.

A Tanácsköztársaság leverése utón Becsbe emigrált, és a többi vezetővel, volt néobiztosokkal szinte azonnal hozzálátott a párt újjászervezéséhez, az ellenforradalmi rendszer konszolidációjának megakadályozásához. Alpári Gyulával közösen készítette elő a legális forradalmi munkáspártnak, az MSZMP-nek megalakulását, és a későbbiek folyamán is szervezte inhoni tevékenységét. Egy egész kommunista nemzedék számára Becsben lett „az öreg", ahol tanított, publikált, nevelt, annak ellenére, hogy súlyos szervi szívbaja egyre inkább kínozta, aláásta egészségét.

1927 végén a KMP Központi Bizottsága a súlyosan beteg Landler Jenőt az orvosok tanácsára Caiines-ba küldte, a francia Riviérára, azonban már ez sem segíthetett. 1928. február 25- én meghalt. Hamvait a Kreml falába helyezték örök nyugalomra.

n KMP Központi Bizottságának gyászjelentése joggal állapította meg: „Nemcsak a magyarországi munkásságnak, a KMP-nek felbecsülhetetlen vesztesége ez a halál, hanem az egész nemzetközi munkás- és kommunista mozgalomnak, amelynek Landler Jenő mindjárt a Kommunista Interna- cionálé alakítása után elöljáró harcosa lett. Ilyen harcosokat, ilyen vezéreket, mint amilyen Landler volt, csak a proletárforradalmak hőskora termelt ki. Áldozatot nem ismert a harcban, a harc neki gyönyörűség volt. A vezető munka, amelyet a proletariátus élén fejtett ki, a munkás- osztálynak, az elnyomott és fel- szabadulásra törő harcos tömegeknek alázatos és tisztelettel teljes szolgálata volt...”

Minőségkerüiőben — fintorra!

GYANÍTHATJUK, a tévénézők többségét egyáltalán nem hozta ki a sodrából a Hét múlt vasárnapi műsorának minőségkerülője, kevesen kapták fel a fejüket, pedig a kamerák szemléletesen mutatták a hiányosságokat. Láttuk a levált talpú cipőket, hallottuk, hogy a cementet túlbiztosítás címén pocsékolják. Mindezt esetleg fejcsóválva néztük, de igazából nem gerjedtünk haragra, nyugodtan eszegettünk, iszogattunk, cigarettáztunk.

Esetleg élveztük a rendező trükkjeit, azt például, hogy miként hozta kellemetlen helyzetbe ügyes vágással a minisztériumi osztályvezetőt. Rendre-sorra nyilatkoztak az illetékesek, gondosan betartva a játék- szabályokat, ügyelve arra, hogy más asztalán kotorásszanak, s beleüssék az orrukat abba, ami nem rájuk tartozik. A televízió is megengedi magának az ok- vetetlenkedést, bajok vannak a minőséggel — állítja.

Az edzett, a tapasztalt néző nem először találko- ' zik ilyen témával, éppen ezért nyugodtan ül a székén, elvégre a minőséggel voltak is, lesznek is bajok. Lehetetlen, kinek-kinek eltalálni a kedvét, az óhaját. Latabár Kálmán idejében a kérdéssel már a magyar filmgyártás is foglalkozott, s azóta hány meg hány vezércikk, nyilatkozat leleplezőriport ostorozza az idetartozó hibákat. Végeredmény: a minőséggel bajok vannak. Történetesen a bútorszállítás minőségével. Évenként, félévenként hol az egyik, hol a másik újság megírja, mennyi kár származik abból, hogy a vadonatúj bútor egy része szállítás közben „meghibásodik.”

MIT LEHET TENNI?

Emberek vagyunk, csinálják azok a bútorszállítást, akik annyira értik a kriti- zálást. Könnyű bírálni, de tessék normában berakni a szekrényeket a vagonokba. Főleg akkor, amikor kétségkívül bajok vannak a futball minőségével. Hát ne legyen zabos a bútort szállító dolgozó egy olyan hétfői napon, amikor nem győzi megemészteni csapata potyagóljait? Ezzel összefüggésben igazán belátók lehetünk abban a tekintetben is, hogy a szerelő reggel sörözni indul, s a borbély idegességében elrontja a frizurát.

Egyébként elég unalmas, hogy örökké csak a cipővel, a kenyérrel, a töltelékáruval meg a tejtermékkel kapcsolatban emlegetik, hogy a minőséggel bajok vannak. Na és a munka- fegyelemmel, a közlekedéssel, a gabonatárolással, meg még annyi mindennel, például Mancika lábával nincsenek bajok?

Különben az adott minőség megítélése jórészt nézőpont dolga. Attól függ, mit veszünk figyelembe, s mit hagyunk számításon kívül. Egyrészt lehetnek ugyan a minőséggel bajok, de más részről... Vegyük a cipőgyárak termékeit, a cipőt. A hárommillió koldus országában aligha lehetett panasz a lábbelire hiszen a nép tavasztól-őszig mezítláb járt, ez viszont azzal járt, hogy ami nincs, az új korában is éppen olyan, mint használt korában: kifogástalan minőségű. Az ilyen cipőnek nem válhat le a talpa, nem ázhat át a bőre, és nem eshet le a sarka. Ha egyszer nincs, hogyan? Ez igazán világos. Ezzel szemben nézzük napjaink helyzetét. A nép lábbelit hord télen, nyáron, esőben, sárban, tűző napsütésben és a cipő használódik. Főleg a járdásítás következtében, ami ugyebár olyképpen is felfogható, hogy megvan a beton járdának is a maga hátulütője: koptatja a cipőt. Főleg lányaink és asszonyaink egy évben négy-öt párat is kénytelenek megvásárolni.

NINCS PARDON, a mennyiségi igényeket is ki kell elégíteni. Nos, elítélhető-e a gyár, ha százezer pár cipőből ezernek már használat előtt leválik . a talpa? Erre feleljenek az okosok? Bizony, nem ítélhető el, s a mezítlábas világra gondolva ne azt nézzük, hogy egyik-másik lábbeli már újkorában rossz, annak örüljünk, hogy hazánkban ennek ellenére cipőt hord az egész lakosság.

Egyáltalán mi az, hogy

bajok vannak a minőséggel? Kovács kartárs tízévi albérlet után összkomfortos lakást kapott, s ahelyett, hogy örülné szerencséjének, állandóan becs- mérli az építőipart. Nincs megelégedve a nyílászárószerkezetekkel, háborog, mert csöpög a radiátor, s duzzog mert a postáskézbesítő csupán a földszintig viszi az újságot. Kinyilat- kozza, bajok vannak a lakások minőségével. Az eszébe sem jut, hogy micsoda hatalmas, méreteiben soha nem látott lakásépítési program valósul meg hazánkban, százezrek költöztek az elmúlt években új otthonba és ehhez mérten igazán semmiség, hogy Kovács kartárs ablakai kissé megvetemedtek.

Az újság, a tévé, a rádió örökké a minőséggel bajos- kodik. Idegesítik, bosszantják, dühítik a dolgozót. Megtehetik, módjukban áll. De hol, s hogyan hozza nyilvánosságra Nagy Sándor pék és Fekete János cipőfelsőrész-készítő, hogy bajok vannak a tévé-, a rádióműsorok, az újságcikkek minőségével. Ha a , tévének nem tetszik, hogy rossz a cipő, Fekete János cipőfelsőrész-készítőnek sem tetszik .a tévé műsora.

KVITTEK VAGYUNK. Söpörjön mindenki a maga háza előtt. Micsoda eljárás, hogy nálunk az emberek többsége mindig a más munkájában minőségi ellenőr. Rend ez? Sz. P.