Tolna Megyei Népújság, 1975. november (25. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-02 / 258. szám
A fejlett szocialista társadalom építésének útján Kádár János beszédei és nyilatkozatai E z a könyv azok közé tartozik, amelyeknek a tartalmát — pontosabban annak legfőbb részleteit — ismerik az olvasók. Ez természetes. hiszen Kádár elvtárs beszédeinek tekintélyes részét közvetíti' a rádió, a televízió, ismerteti a sajtó. Nyilvánvaló, hogy az ország figyel rájuk. De így sorrendbe rendezve az elmúlt tíz hónapban (1974. szeptember 2. és 1975. június 12. között) elhangzottak, mindenekelőtt azt bizonyítják, hogy milyen nagyarányú elemző tevékenység eredménye egy-egy beszéd. Ugyanakkor az egész ország tudja, hogy Kádár János elvtárs igen gyakran „megenyhíti” a nehéz politikai tárgyat a hallgatóság szívéhez közvetlenebbül szóló megjegyzéssel, fordulattal. Azt hiszem, nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy beszédei éopen az egyéni ízektől, sajátságoktól válnak kiváltképpen népszerűvé, s jelentenek élményt, — még azok körében is, akiktől a politika távolabb áll. Az emberi közvetlenség és melegség természetesen csak járuléka egv- egy beszédnek, tartalmuk, lényegük, tanulságuk a szocialista építés legutóbbi időszaka, nak eredményei és gondjai. Az első beszéd, amellyel a kötet kezdődik, az MSZMP Politikai Főiskolája fennállásának 25 éves évfordulóján Iiangzott el. az utolsó pedig már a nártkongress'”s után, az emlékezetes dunaújvárosi választási nagygyűlésen. A politikai hatalomról, a párt helyzetéről, a szövetségi politikáról, az ideológiai munkáról, a szocialista tulajdonviszonyokról szóló megállapí. tások a főiskolán már a kongresszusra készülődés szellemében születtek. A felkészülés időszakában Kádár János tehát már jelezte azokat az alapkérdéseket, amelyek a párt munkájának előterében állottak. Hogy hol tartunk, s merre megyünk tovább a szocialista társadalom építésében A további beszédekben pedig már a felvetett kérdések megválaszold, sának folyamatát is nyomon kísérhetjük, amelyeket részint a tudományos vizsgálódás és elméleti kutatás műhelyeiben fogalmaztak meg, részint pedig a tömegek igényei, óhajtásai, törekvései és céljai határoltak körül. Kádár elvtárs valamennyi beszédében vezérfonal, hogy a párt csak a tömegekkel való termékeny és eleven kapcsolatokra építve érhet el sikereket, oldhatja meg feladatait. A KISZ Központi Bizottságának 1975. január 21-én tartott ülésén így beszélt errőL „Az élcsapatnak fontos kötelessége az, hogy utat mutasson és vezessen. A pártnak, amikor előre, a jövőbe mutat, messzebbre kell látnia, mint általában az állampolgárok ősz- szességének. Mert ha az állampolgárok összessége külön-kü- lön és együttesen képes volna ugyanolyan messze előre látni, mint a párt, akkor nem kellene párt. És amikor a párt mész- szebbre előre tekint, olyan célokat is meg kell határozni, amiket — saját tapasztalataik alapján — sokan nem tudnak megfogalmazni. A szocialista forradalom előbbre vitele, a „hogyan tovább" megválaszo- lása mindig probléma. Előre lehet jutni akkor is, ha az élcsapat nem törődik a sereggel, csak később vissza kell vonulnia. Együtt kell tehát az élcsapatnak vonulnia a sereggel.” Nem véletlen ez a fogalmazás. Nehéz harcokban, bonyolult politikai küzdelmekben, sok szenvedés árán megszerzett forradalmi tapasztalat van mögötte. Az emberekkel — az állampolgárokkal — való ál. landó kapcsolat eredménye az a közvetlenség, közérthetőség, amellyel a bonyolult társadalmi és politikai kérdésekről, összefüggésekről is tud szólni. Azon a nyelven, amelyen az MSZMP, okulva a korábbi hibákból, súlyos mulasztásokból is, immár csaknem két évtizede beszél. n Kossuth Kiadó dicséretes gyorsasággal, méltó kiállításban és azzal a céllal bocsátotta útjára Kádár János beszédeinek és nyilatko. zatainak ezt a gyűjteményét, hogy segítse vele a XI. kongresszus határozatainak helyes értelmezését és következetes végrehajtását. TAMÁS ISTVÁN Antifasiszta plakátok Az elmúlt öt évtized antifasiszta piaka lm u vészeiének legjobb, legkií ejezőbb darabjaival ismerkedhetnek a fővárosba utaz ó tárlatlátogatók a budavári palota Munkásmozgalmi Múzeumában. A kiállítás 22 ország művészeinek mintegy 350 alkotását tárja az érdeklődők elé. Képünkön a kiállítás egyik szép plakátja, a „Vietnammal a győzelemig”. (Ismeretlen szerző műve). „Egy elmaradt vita helyett” A Jelenkor novemberi száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának élén Takáts Gyula költeményeit olvashatjuk. A lírai rovatban emellett többek között Arató Károly, Gutái Magda, Kalász Márton, Páskándi Géza és Vidor Miklós versei kaptak helyet. A prózai írások sorában Gáli István Április bolondja című kisregényének második részletét, Thiery Árvád elbeszélését és Tüskés Tibor Besencéről szóló riportjának befejező részét közli a folyóirat. Az irodalmi tanulmányok, jegyzetek közül figyelmet érdemel Nemes István és Pomogáts Béla Radnóti Miklós költészetét elemző írása. Radnóti emlékét idézi a szám illusztrációs anvaffa is, Soltra Elemér grafikai sorozatának számos lapjával. Negyedszer jelentkezik az. új S7,ámban Csuka Zoltán jugoszláviai kör- kénsorozata, amely e-úttal a rtvári sztrueaí költői fesztiválról, a műfordítók nemzetközi tanácskozásáról és új jugoszláviai könyvekről számol be. Ehhez kapcsolódik Benkő Ákos írása Szirmai Károly kritikusi tevékenységéről, valamint Szakolczay Lajos összefoglaló elemzése a szabadkai „Életjel” könyvsorozatról. AZ ELMÚLT HETEKBEN kis kötet jelent meg Párizsban, az Editions Sociales- nak, a Francia Kommunista Párt kiadójának egy sorozatában- A könyv eredeti címét körülbelül így lehetne magyarra fordítani; Szemtől szemben egy magyar vezetővel: Aczél Györggyel. Szerzője: Jacques de Bonis, a francia párt elméleti folyóiratának, a France Nouvelle-nek főszerkesztője. A könyv a Kossuth Könyvkiadó gondozásában jelent meg magyarul „Egy elmaradt vita helyett” címmel. A szerzőség ugyan itt pontatlan meghatározás, hiszen egy húszórás, magnetofonon rögzített beszélgetés legérdekesebb részeinek rendbe szerkesztett summáját kapja kézhez az olvasó. A húszórás beszélgetés egy másik, elmaradt, mindössze egy-két órára tervezett beszélgetést pótol. Mint a kötet bevezetőjében Jacques de Bonis megírja: 1972 egyik estéjén született annak az — elmaradt — beszélgetésnek a terve. Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára Alain Peyrefitte-el, az UDR, a gaulleista párt akkori főtitkárával ült szemben a televízió kamerái előtt. Mikor a vita közben Peyrefitte a szocialista Magyarországot rágalmazta, Georges Marchais váratlan javaslatot tett: találkozzanak a tévé nyilvánossága előtt Aczél György és Alain Peyrefitte, a téma a két ország lakosainak helyzete. A párbeszéd így folytatódott: Georges Marchais: Elfogadja ezt a javaslatot Peyrefitte úr? Alain Peyrefitte: Egyenes adás lenne? G. M.: Egyenes. A. P.: Szimultán tolmácsolással? G. M.: Igen. A. P.: Függetlenül attól, hogy mit mond a vitapartner? G. M.: Természetesen. A. P.: Mindent azonnal tolmácsolnak? ö. M.: Az önök dolga tisztázni a feltételeket. Elfogadja? A. P.: Elfogadón a kihívást. Azután a francia jobboldali politikus mégsem fogadta el a kihívást. KÉTSZERI HALASZTÁS után, 1973. áprilisában, végleg lemondta a vitát. Akkor a L’Humanité Peyrefitte úr megfutamodott címmel vonta le az eset tanulságait. Egy évvel később, újabb viták után, amelyekben ismét a szocialista országok jelenlegi helyzetét érintették, felmerült az elvetélt párbeszéd emléke és a gondolat, hogy most, a világ- gazdasági válság tünetei még aktuálisabbá tehetnének egy beszélgetést. A francia kommunisták javasolták Aczél Györgynek: „Járják körbe és forgassák meg a témát; az emberek és a társadalom Magyar, országon”. így került sor a húszórás magnetofon-beszélgetésre 1975. februárjának végén, márciusának elején Budapesten, s így jelent meg a kis könyv Párizsban, és most idehaza. • A FRANCIA közvélemény egyik legllletékesebb megfp- galmazója, Roland Leroy, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a L’Humanité főszerkesztője a könyvhöz írt rövid előszavában a többi között ezt mondja: „Aczél György személyisége és kifejezésmódja, melyben olyan jellegzetesen, mondhatnám magyar módra vegyül a klasszikus és a népi kultúra, 8 a politikai valóságérzék, bizonyára nagyban hozzájárul ahhoz, hogy az eszmecsere széles körű érdeklődést keltsen. Annak is köszönhető ez, hogy a könyv a szocializmus mindennapjainak jól sikerült bemutatása és magyarázata.Jobban megérti majd (a francia olvasó), mit jelent az, amikor a kommunisták azt állítják, hogy a szocializmusnak vannak egyetemes törvényei és szokásai és emellett olyan sajátos formái, amelyek közül egyik sem tekinthető modellnek. Magyarország nem Franciaország, mégis azok a problémák, melyeket egy magyar kommunista felvet, jellegzetesen a mi korunk problémái." • Nem kisebb érdeklődéssel veheti kézbe a most megjelent kötetet a magyar olvasó is. A 6zámok, adatok, tények, a gyakran segítségül hívott példák természetesen ismerősek a politika dolgaiban tájékozottak számára. A kérdések megközelítési módja azonban szokatlan. Már csak azért is, mert Jacques' de Bonis-nak — ahogy maga írja — egyszerre kellett vállalnia az ördög ügyvédje szerepét, tehát úgy fogalmazni, mintha a szocializmus egy ellenfele lenne —, de fel kellett tennie a maga, a Franciaországban élő kommunista kérdéseit is, s lehetőséget kellett teremtenie, hogy beszélgető partnere vázolhassa fel a magyar szocialista társadalom gondjait, a fejlődésből és az ellentmondásokból kiindulva. A szokatlan kérdések, s a váratlan közbeszólások jóvoltából a magyar olvasó abban a ritka helyzetben érezheti magát, amikor önmagunkat mintegy kívülről is szemügyre vehetjük. Eredményeink, harminc évünk, mai gondjaink ebben. a megközelítésben mintha öbjektívebbek, pontosabban mérhetők, jobban ösz- szehasonlíthatók lennének. S a válaszokat várva, olvasva, szinte bennünk is fölébred az izgalom feszültsége, hogy kerek és frappáns érvek igazolják a francia olvasó előtt nemzeti — és nemzetközi — erőfeszítéseink eredményeit, amelyek meggyőzőek mindenki számára, aki csak nem viseli a rosszindulatú elfogultság feke. te szemüvegét. S mert Aczél György válaszai nemcsak adatokban és példákban gazdagok, haném lefegyverzőek nyíltságukkal, megnyerőek színes képzettársításaikkal, szellemesek a költői idézetekkel és árnyaltak filozófiai és politikai értelemben egyaránt, így minden választ nem csupán az ország, hanem szinte a magunk személyes sikerének érezhetjük. EZÉRT tarthat joggal számot e könyv a francia olvasók mellett a hazai közvélemény fokozott érdeklődésére is. BERNÄTH GASZLÖ
