Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-12 / 240. szám
Pedagógusok — katedra nélkül Napközik, napközis nevelők Nemrégiben egy kilencéves kisfiúval beszélgettem. A kisfiú fáradt volt és félreismerhetetlenül ideges. Később kiderült, hogy a kisfiú joggal volt fáradt és idegességét is meg lehet érteni, hiszen naponta reggel fél nyolc tájban megy el otthonról és este negyed hétre ér haza. Napközis, aki még túl fiatal ahhoz, hogy méltányolni tudja szerencséjét — egész nap felügyelet alatt van és nem kell az utcán lófrálnia, vagy a lakásban egyedül lennie, amíg a szülei dolgoznak. Életünk jelentős részét valamennyien többé-ke- vésbé szervezett keretek között. töltjük,. minden munkahelynek megvan a maga rendje. Kinek egy, kinek kettő,' esetleg három műszakban. Csakhogy a kisfiú és még sok társa rendszeresen két műszakot „húz le”, ami legalább is elgondolkoztató. Eredetileg úgy képzeltem, hogy ' a napközisek helyzetéről riportot írok és ha pályám kezdetén lennék, valószínűleg meg is teszem. Hiszen „hálás” téma lenne iskoláról iskolára járni, „leleplezni” a szorult helyzetet. Maradjunk inkább a tényéknél. melyeket Báli János, a szekszárdi Városi Tanács művelődésügyi osztályának vezetője közölt. Szekszárdon ebben a pillanatban 45 pedagógus tanít katedra nélkül, akiknek cseppet sem könnyű, a dolguk. Ök 1 a napközis tanítók, akik 1733 általános iskolás felkészüléséről, szabad idejének eltöltéséről gondoskodnak. Nehéz feladat és legyünk őszinték, közepesen van megfizetve. A 45. pedagógus, javarészt tanító, átlagkeresete 2350 forint. Ez a törzsbér, amihez 140 forint napko- zispótlék járul. Legtöbb napközis (531) a 4. sz. iskolában van, legkevesebb az 1. számúban (305). A városban működő 45 napköziscsoport átlagos létszáma 39 gyerek, aminek költségvetési (és elhelyezési) oka van, de ami mindenhogyan sok. Külön napközi'sterem sehol sincs, sőt akkor se Igsz, ha az 5. sz. általános iskola 1977. szeptemberében mégnyitjaka- puit. (Ha valamilyen építőipari csúszás miatt esetleg nem nyitná meg, arra jobb rá se gondolni!) A gyerekek tehát, a tízperces szüneteket és a rövid szabadbani játszási lehetőségeket leszámítva egész nap tanteremben vannak. Ahhoz, hogy az idén „csak” 110 napközis kérelmet kellett Szekszárdpn'j elutasítani, áz is hozzájárult, hogy van iskola, ahol az ebédlőben is tanítanak, máshol.kénytelen-kelletlen felszámolták az úttörőszobát, csakhogy minél több gyeteket lehessen elhelyezni. A napköziknek így tagadhatatlanul van valárrielyes „gyermekmegőrző” jellegük, de ez is fontos, sőt nagyon fontos. A pedagógusok munkája, már mondottuk, nehéz. A vá- rosban 8 olyan napköziscsoport van, ahová különböző osztályú gyerekek járnak. ;Más lecke, más felkészülési mód, egyénenként is más tanulási kapacitás, ami persze a többi csoportra is vonatkozik. Az egyik esetleg már készen van és legszívesebben játszana, vagy barkácsolna, de tekintettel kell lennie a többiekre. A sok gyerek sokirányú felkészítése magától értetődővé tenné, hogy ide a legjobban felkészült tanerőket kellene összpontosítani. Ami Énem mindig sikerül, nagy a fluktuáció, az idén is tucatnyian vannak olyanok, akik most kezdik ezt a nehéz, felelősség- teljes, de szép munkát. A napközis nevélők tevékenységének vitathatatlan elismerése egy felmérés; a napközisek átlagosan -jobb eredménnyel" végeztek, mint azok, akik hazajárhattak ugyan, de (ugyancsak átlagosan) a szülői segítség esetükben nem pótolhatta a pedagógusok munkáját. Mit hoz a, jövő? 1973-ban > 373 volt a szekszárdi születések száma. Tavaly 587, jövőre — előrebecsléssel— várhatólag 600 fölött lesz — vitathatatlan bi- zonyí tékául a népesedéspolitikai intézkedések hatékonyságának. Az , idén 434-en kerültek a megyeszékhelyen az I. osztályba. Jövőre — csak a jelenlegi; óvodai számok alap. ján — 445-en lesznek, 1977- ben 505-en. 1980-ra a művelődésügyi szakemberek 32 délutáni csoporttal számolnak a város . általános iskoláiban.. Hí lenne az eszményi? Tanulószoba, mellette egy másik, a barkácsoló hajlan- dóságúaknak, sőt esetleg egy harmadik a szabadabb játékokra. Ezen a vágyálmán azonban maga a városi tanács művelődésügyi osztály, vezetője is mosolyog. Hiszen egyelőre csak az 1. sz. és 4. sz. iskolában tudnak mind a nyolc osztálynak (részleges) napközit biztosítani, a lehetőség a 3. sz. iskolában az 5. osztállyal, a 2. számúban a hatodikkal zárul Utóbbiban a konyha kapacitása nem is teszi lehetővé a napközi fejlesztését. Megoldásul a legkülönbözőbb, egyelőre még csak gomolygó ötletek merültek fel. (Esetleg a kiköltöző Bőrdíszmű egy részének átmeneti ilyen hasznosítása, vagy más lehetőségek.) A városi napközik- helyzetével, az elkerülhetetlenül szükséges megoldás lehetőségével csütörtöki ülésén a városi párt- vb. is foglalkozott. A közérdekű témára később még visszatérünk. O. L Számoljunk egy kicsit! Sereges névadó? S zekszárd egyik tekintélyes ipari nagyüzeméből kapom a1 hírt, hogy húszadikán öt, ' huszonhetedikén hét gyermek tiszteletére rendeztek , csoportos névadót. A csoportosból — úgy tűnik — apránként sereges lesz, ami elég kevés ok az örömre.Számoljunk egy kicsit! Ötös névadónál ott az öt ünnepelt, a tíz szülő, a tíz névadó szülő; képviselteti magát a párt, a KISZ, a szakszervezet, a vállalat —• tehát körülbelül harminc ember. Úgy tűnik, néhol mintha „összegyűjtenék” az apróságokat, s ha együtt van négy-öt, megrendezik a névadó ünnepséget Arról, hogy az efféle — csaknem sereges — névadó mennyire családias, menynyire bensőséges, tudna beszélni az, akinek volt része benne. Semennyire. Ezért a megállapításért e sorok írója nem tart igényt arra, hogy a puskapor — netán a spanyolviasz — feltalálójaként tiszteljék. A névadó vidám családi ünnep, az esküvő is az; a temetés szomorú alkalom arra, hogy a család és a munkahelyi kollektíva néhány tagja találkozzék. Igaz, volt idő, amikor tíznél több pár részére rendeztek közös esküvőt — de pontosan azért hagytak fel ezzel a kétségtelenül jó szándékú próbálkozással, mivel nyilvánvaló volt, hogy éppen a lényeg: a családiasság sikkad eL T isztelet a kivételnek: nem egy üzemben „gyűjtögetik” a névadóra váró gyermekeket; majd ha együtt az elegendőnek vélt négy-öt — isten neki, fakereszt —, megrendezik az ünnepséget (Bocsánat a morbid ötletért! Hogyan festene, ha valamely sok ezres létszámú nagyüzemben addig várnának a temetéssel, amíg alkalom nyílik arra, hogy egy napon helyezzenek el négy-öt urnát a kolumbá- riumban?) Komolyabbra fordítva a szót: a névadó családi ünnep. Ne fabrikáljunk belőle népünnepélyt — b. * *— Az oldalt összeállította Lás dó Ibolya, a belpolitikai rovat vezetője. Á koldulás tandíja Az idősebbek tudják, a fiatalabbak már neiry az ő kedvükért írom le, hogy ki a koldus. Koldus az a teljesen vagyontalan, rendszeres kereset nélkül való személy (férfi vagy nő), aki munkaképtelensége miatt könyöradományokból, koldulásból, kéregetésből él. A koldus a felszabadulás előtti Magyarországon a kizsákmányoláson alapuló társadalom jellemző típusaként volt ismeretes, de koldusnak neveztetett áz a 3 millió magyar is, akinek az „édes haza” napszámostarisz. nya helyett is csak olyan koldustarisznyát juttatott, amivel itthon megélni nem. csak világgá- menni lehetett. A mai Magyarországon nincsenek koldusok, mi. vei kizsákmányolás és munkanélküliség sincs, a segítségre szoruló munkaképteleneket pedig ellátja a társadalom és a család. Ezért minősíthető szabálysértésnek a koldulás, és büntethető 500-tól 1000 forintig terjedő bírságolással. Tolna megyében utoljára ezelőtt 3 évvel kellett szabálysértési bírságot kiróni kéregetésért. Ez az év megszakítja az ilyen ügyek pozitív hiányát. Madocsán a közeljövőben lesz kénytelen összeülni a helyi tanács tagjaiból álló szabálysértési bizottság, hogy a járási rendőrkapitányság feljelentésére eljárjon idős Schank Konráddal szemben — koldulásért. e Az idős Schank — eredeti mestersége szerint ács — az Igazság Tsz állattenyésztési telepének dolgozója, és havi átlagkeresete 3500—4000 forint. Hogy ezenkívül a háztáji mit hoz a konyhára, becslések szerint sem kevés. Az ifjú Schank is az állattenyésztési telepen dolgozik, a papáéhoz hasonló átlagkeresettel. Száz szónak is egy a vége; a családfőnek — kinek már eddig 500-nál több munkaegysége van — nem kellett volna kiülnie szeptember 27-én az Ady Endre utcai lakóház közelében lévő kishegyi buszmegálló árokpartjára, fezzal a nem-tudom-honnan előteremtett fekete kalappal, amilyet egy jobb kiadású madárijesztő fejére sem biggyesztenek manapság. Konrád bácsi azonban kiült, és ad hoc számításaiban — ha volt ilyen — nem csalatkozott, mert a madocsaiak szüreti mulatságára érkezett osztrák vendégek kb. 280 forintot potyogtattak; a nagy ágrólszakadtságot demonstráló tökfödőbe. Mindezenközben nem tűnt föl az adakozóknak, hogy a koldus java- korabeli ugyan, de tarkakockás inge erőteljes férfi- vállon feszül. A vendégek azt sem gyaníthatták, hpgy a vélt éhségen kívül más is jbillegtetheti ültében és álltában „az isten fizesse meg”-eket az adakozók anyanyelvén mormogó „koldust”. o Az ifjabb Konrád orcája csaknem lángol. A papa hecces napja óta ugyanis nincs megállása. Túl van már a véle együtt dolgozók haragos vélemény- nyilvánításán, most már a pedagógiai célzatú ugratás megy, de az nagyon töményen. (Sok idő kell, mire a madocsaiak elfelejtik'a kpldus-műsort.) — Jókedve .volt mindenkinek, de hát úgy szokott lenni szüretkor, hogy tréfálkozik, bolondozik az ember, megy a szüreti felvonulókkal, vagy csak nézi a menetet,’-amiben ott' vannak a maskarák, a csőszök, szőlőtolvajok,- mindenféle mókára kész népek. Én csak néztem a felvonulókat, aztán el- indultám, hogy -.hazaugrom.,még .egy kicsit. Akkor láttam meg aput azzal -a kalappal. Konrádot úgy meghökkentette a látvány, hogy nagy kerülőt téve meg sem'állt a művelődési házig — Nem kellett volna'szólni a--,papának? t— Kelleni-éppen kellett-volná — -véli a fiú, aki azóta azt is tudja,-hogy szóltak helyette többen, de nem ért semmit.' ? A „koldus” akkorra' már igen belejött a kéregetésbe, és a körötte • viSorigó, ugrándozó gyerekeknek ez szerfölött’ tetszett. :Nem úgy a felnőtteknek. —- Nézzétek; .már," nem t Sül -ki ennek a szeme? Miféle hírünket kelti a bohóckodásával ?1 — Menj haza; Konrád és aludd k{ magadat kapacitálták a mérsékeltebbek. A „koldus” azóta jó néhányszor kialhatta mát magát. Nem rakta viszont az ablakba, amit ott, hon a feleségétől és a gyerekektől kapott, de az az igazság, hogy nem gondolt ő semmire. Nem tudott. — Aznap kint voltam a Kishegyen, mert megforrt az otellós noha. Kóstoltam is belőle, így elég vadvirágos volt a kedvem, amikor megjöttem a hegyről és odavitt a kíváncsiság a buszmegállóhoz, hogy én is lássam a vendégeket, meg a felvonulást. Ha lehet hinni az újbor csinálta kéregetőnek, a gyerekek ekkor vitték a bűnbe. Ilyenformán azok a kölykök is ludasok, akik nekividámodva, fagyira- valóért vették ostromgyűrűbe. — Nem volt énnálam pénz, de csak nem hagyó tak békén. — Kolduljon, ha nincsen pénze! — bíztatták, S úgy lón. — Azt sem tudom, kié lehetett az a kalap, ami* a kezembe nyomtak. i— Hát a pénz hova lett? — A fene tudja. Széthordták a gyerekek. f Csupa szégyenkezés a középtermetű, tagbaó szakadt férfi. — Mit gondol, megbüntetnek? összenézünk a fiatal tanácselnökkel, hogy kié legyen a szó. Ö mondja aztán, hogy rövidesen összejön a tanácstagokból álló szabálysértési bizottság, akkorra őt is behívják, hogy kikérdezzék. — Kérdezés nélkül is kifizetném a büntetést! — Hova gondol, Konrád bácsi?! — Pedig jobb lenne elhagyni a kikérdezést, mert úgyis engem macerái boldog-boldogtalan. — Azt hiszi, hogy nem szolgált rá? Erre a kérdésre nem lehet tagadóan válaszolni; Kínosan feszeng az exkoldus a kicsire méretezett műbőr huzatú széken. Azt hiszem, egy dupla öblű fotelban sem találná most a helyét, mert forintban is, erkölcsiekben is borsos lesz a tandíj, de megtanulja, hogy koldus az volt anno dacumal, aki vagyontalan volt, nem volt keresete és ráadásul munkaképtelen is volt, s ezért kellett é'rie könyöradományokból... , LÁSZLÖ IBOLYA
