Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-11 / 239. szám
H PKP a belpolitikai válságról Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Szociáldemokrata többségé- nek nézeteit tükrözi a portugál kormánynak az az állás- foglalása, amelyben felmenti a demokratikus néppártot (PPD) az alól a felelőssége alól, amely a szerda esti portói incidensek kirobbantása miatt terheli — vélik lissza, boni haladó körökben. (Mint ismeretes, a PPD tüntetői egy haladó katonák által elfoglalt ezred elé vonultak, és fegyvert használva, súlyosan megsebesítettek több személyt.) A kormány „a demokratikus rend” ellefl irányuló akciónak minősítette a hadirokkantaknak helyzetük megjavításáért vívott harcát, és „kétes”-nek a vasasok általános sztrájkját. Elhatározta, hogy a legfelsőbb forradalmi tanáccsal együtt „intézkedéseket hoznak a kabinet szükséges stabilitása, tevékenységének folytatása érdekében”. A Diario.de Noticias péntek reggeli számában értesülést közölt arról, hogy az új katonai rohamosztagot, az „intervenciós katonai csoportot” (AMI) kommandókból, vala. mint a hadseregből korábban eltávolított jobboldali hivatásos tisztekből, katonákból toborozzák. Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt KB főtitkára csütörtökön este Lisszabon Moscavide munkáskerületében mondott beszédében leszögezte: pártja nem tud együttműködni a jobboldali demokratikus néppárttal. „A válság leküzdésének egyik feltétele az, hogy a PPD távozzon a kormányból.” A Portugál Szocialista Pártról szólva kijelentette: „Meg kell próbálni demokratikus irányba terelni a PSZP politikáját, annak ellenére, hogy antikommunista kampányt folytat”. Nagy felelősség terheli a PSZP vezetőségét a jobboldal előretörése miatt — mondotta Cunhal, hozzáfűzve, hogy ha kell, mozgósítani fogják a népi tömegeket érdekeik védelmében. Portóban a szerda éjszakai súlyos incidensek után csütörtök délutánra csökkent a feszültség — jelentette az AFR. Közben a Portugál Szocialista Párt tüntetést hirdetett meg Portóban, a hatodik ideiglenes kormány, va. lamint Pires Veloso dandárA forradalmi egységfrontba (FÜR) tömörülő pártokról szólva közölte: „Készek vagyunk együttműködni a FÜR valamennyi csoportjával”. — Előnyös volna, ha az MFA három áramlata, továbbá a PSZP, a FÜR és a PKP képviselői asztalhoz ülnének és megvitatnák a politikai helyzetet — fejezte be beszédét Cunhal. A menet élén vonuló katonák és a dolgozók megbélyegezték a forradalmi vívmá. nyok ellen törő fasiszta, jobb. oldali, szociáldemokrata és az őket támogató nemzetközi imperialista erőket. A Diaiio de Noticias tömegméreteiben az 1974. május elsejei felvonuláshoz hasonlítja a csütörtök esti combrai tüntetést. tábornok, az északi katonai körzet parancsnoka támogatására. Előzetes jelentések szerint e tüntetésen felszólal Mario Soares, a párt főtitkára is. A kikötőváros nehéztüzérségi laktanyáját változatlanul katonák tartják megszállva. Portóban csökkent a feszültség Ford sajtókonferencioja Gerald Ford amerikai elnök Washingtonban tartott sajtó- konferenciáján túlnyomórészt belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Az elnök cáfolta azt az állítást, hogy újjáválasztási esélyeit növelendő közeledne saját pártja a köztársaságiak jobbszárnyához. „27 éves közéleti pályafutásom alatt, mind képviselőként, különösen pedig elnökként, mint a bel- mind a külpolitikában a középutat követtem, mert ezzel ért egyet az amerikaiak nagy többsége” —, mondotta Ford. Megerősítette, hogy lemondta Louisville városába tervezett látogatását. A Kentucky államban fekvő városban a közelmúltban súlyos zavargások robbantak ki, amikor a fehér lakosság ellenezte gyermekeinek a néger gyermekekkel való közös iskoláztatását. A Ford ellen megkísérelt két merénylet óta a legszigorúbb biztonsági intézkedést léptették életbe. A látogatás lemondása nyilvánvaló elővigyázatossági intézkedés, jóllehet Ford — ahogy ezúttal is hangsúlyozta — mindig ellenezte a két faj gyermekeinek kötelező közös oktatását. Az elnök kitért az elől a kérdés elől, hogy a Sinai- sivatagban hamarosan működni kezdő amerikai ellenőrök a hírszerző szervek vagy a hadsereg tagjai közül kerülnek-e ki? Azt mondta, nem adhat pontos választ, majd hozzátette: annyi bizonyos, hogy az ellenőrző berendezéseket polgári személyek kezelik. Az amerikai szenátus döntése Röviddel Ford sajtóértekezlete után az amerikai szenátus 70 szavazattal 18 ellené, benn jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, amely felhatalmazza Ford elnököt, hogy 200 főnyi amerikai műszaki személyzetet állomásoztasson a Sinai félszigeten. Mint ismeretes a műszaki személyzet feladata a második izraeli— egyiptomi csapatszétválasztásí egyezmény betartásának ellenőrzése lesz. Péntek délelőtt a Közel- Keleten állomásozó ENSZ- haderők jeruzsálemi főhadiszállásán aláírták izraeli részről az izraeli—egyiptomi csapatszétválasztási egyezményt. Az okmányt Avraham Kidom, az izraeli külügyminisztérium vezérigazgatója, Herzl Safir vezérőrnagy, hadműveleti csoportfőnök és Siilasvovi tábornok, az ENSZ összes közel-keleti haderőinek főkoordinátora látta el kézjegyével. Helsinki gyümölcse: Trieszt A római szenátusban csak Giorgio Almiran,te, az újfasiszta vezér és pártjának többi képviselője hangoskodott, elégedetlenkedett. A többiek józanul fogadták a tényeket: Itália törvényhozása jj£gy.... többséggel (mindössze' 11 ellenszavazat volt) jóváhagyta az olasz—jugoszláv határkér- ■<? désekre vonatkozó' egyezményt. Október elsején, ugyanabban az órában, Minies külügyminiszter Belgrád- ban a jugoszláv, Rumor külügyminiszter Rómában az olasz parlament színe előtt jelentette be, hogy a két ország között egy esztendeje folyó tárgyalások megállapodáshoz vezettek. És most, íme, megérkezett az alkotmányos jóváhagyás. Tekintsük át röviden az előzményeket! Kereken hatvan éve neuralgikus pontja Európának Trieszt kikötőváros. 1915-ben, amikor Itália az antant oldalán belépett a háborúba, bejelentette területi igényét Triesztre és az Isztriai- félszigetre — tehát az akkori osztrák—magyar monarchia részére. Az első világháború után meg is kapta, jóllehet a területre — minthogy lakóinak nagy többsége horvát és szlovén nemzetiségű — Jugoszlávia is igényt tartött. A második világháborúban Tito seregei szabadították fel Triesztet, a nyugati szövetségesek azonban kierőszakolták, hogy a terület egy része — ■» _ ........... ». ú gynevezett A-zónája — angol—amerikai katonai ellenőrzés alatt maradjon (ezzel is a szocializmus terjedésének kívántak gátat vetni), s csak a B-zónának elnevezett másik .területrész kerüljön jugoszláv fennhatóság alá. Később aztán, a hidegháború éveiben, a NATO-szövetségessé Vált Olaszország felevelenítette területi igényeit Triesztre, a többi nyugati hatalom hol hallgatólagos, hol nyílt támogatása mellett. 1954-ben egyezmény született Londonban, amelynek nyomán megszűnt az angolszász katonai megszállás az A-zónában és az Olaszország része lett, míg a B-zóna természetesen változatlanul Jugoszláviához tartozott. Ez a megállapodás már születése pillanatában ideiglenes volt csupán —, mégis csaknem húsz évig húzódott a kérdés végleges rendezése. Most értek meg teljesen a feltételek az igazi megoldás megvalósítására. Az említett új egyezmény alapján véglegessé válik Jugoszlávia szuverenitása az egész B-zóna és az Isztriai-félsziget felett. Aligha tévedünk, ha megállapítjuk: azért értek meg véglegesen a helyes megoldás feltételei, mert nemrég zajlott le Helsinki, azaz aláírták az európai biztonsági konferencia záródokumentumát. A többi között Olaszország és Jugoszlávia is aláírta. SZÓFIA Szófiában befejeződtek a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Bolgár Népköztársaság küldöttei közötti tárgyalások. TOKIÓ Az Egyesült Államok Dél- Korea területén 720 db atomtöltetű rak^aíejjel rendelkezik, ezek együttes pusztító ereje hatszázszor felülmúlja a Hirosimára iedobott atombomba erejét —■ közölte a Jomiuri Símbun című japán napilap tudósítója. Értesülését az e kérdéssel foglalkozó amerikai szakemberek csoportja és jól értesült Pentagon-körök is alátámasztották. VARSÓ Pénteken Varsóban plenáris üléssel folytatódtak a lengyel —nyugatnémet külügyminiszteri tárgyalások. A két küldöttséget Stefan Olszowski és Hans-Dietrich Genscher kül. ügyminiszter vezeti. Párizsban nagy érdeklődéssel várják a szovjet—-francia csúcstalálkozót Ä Pravda, az SZKP Központi Bizottságának lapja kü- löntudósítókat küldött Párizsba a jövő héten esedékes francia államfői látogatást megelőző politikai hangulat felmérésére. A lap pénteki számában a tudósítók árról számoltak be, hogy a francia közvélemény nagy érdeklődéssel várja az október 14-én kezdődő moszkvai szovjet—francia csúcstalálkozót. A párizsi politikai körökben kiemelik, hogy a tárgyalások jelentőségét emeli az a körülmény, hogy nem sokkal az európai biztonsági konferencia sikeres lezárása után kerülnek sorra. A legutóbbi rambouletti csúcstalálkozó egyik tapasztalata — a Pravda szerint — az volt, hogy a két ország véleménye megegyezik az európai fejlődés egész sor kulcskérdésében és más nemzetközi kérdésekben. „Ez csak aláhúzza, a francia—szovjet politikai együttműködés továbbfejlesztésének jelentőségét a mai világban, amelyben még számos olyan megoldatlan probléma van, amelyek rendezésében mindkét ország szerepet játszhat”. Párizsban a szovjet tudósítók szerint nagy figyelemmel tekintenek a két ország közötti együttműködésre. A két ország diplomatái eredményesen működtek együtt például a helsinki záróokmány kidolgozásában. Most az a feladat, hogy az elfogadott elveket érvényesítsék az államközi kapcsolatokban. Az eltelt hónapokban Franciaország és a Szovjetunió között kormány- szinten is élénk volt a forgalom. Nemrégiben Moszkvában járt Chirac francia miniszter- elnök, s mindkét kormány miniszterei több látogatást tettek egymás országában. A Pravda biztatónak tartja a tudományos-műszaki és a kulturális kapcsolatok bővülését is. Egészében véve sikeresen fejlődnek a kereskedelmi gazdasági kapcsolatok, amelyek értéke az év első hét hónapjában negyven százalékkal nőtt. „Kinek jó ez?” fl TUSZSZ szemleírója a Nobel-békedijról Jurij Kornyilov, a TASZSZ politikai szemleírója „Kinek jó ez” című kommentárjában a következőket írja: A norvég Nobel-díj bizottság csütörtökön Andrej Szaharov akadémikusnak ítélte a Nobel- békedíjat. A burzsoá sajtó ezzel kapcsolatban nagy zajongásba kezdett, egyértelműen szovjetellenes célzattal. Szaharovnak az elmúlt években kifejtett tevékenysége jól ismert: miután saját elhatározásából felhagyott az aktív tudományos munkával, a Szovjetunió állami rendszerét, bélés külpolitikáját sértő „kiáltványok” szerkesztésének és terjesztésének szentelte magát. Szaharov nyilatkozataiban arra ösztönzi a burzsoá személyiségeket, hogy politikai engedményeket csikarjanak ki a Szovjetuniótól, ellenzi a nemzetközi gazdasági kapcsolatok kiszélesítését, az enyhülés po- ''kkáját. vagyis a kommunisellenes propaganda szólama- ’t is ismételgeti. Szaharov 1973-ban támogatta a szélsőséges reakciós nézeteiről ismert Jackson amerikai szenátort, és azzal a felhívással fordult az amerikai kongresszushoz, hogy alkosson törvényt, amely politikai feltételekhez köti a szovjet— amerikai kereskedelemben alkalmazott megkülönböztetések hatálytalanítását. Amikor Pinochet chilei diktátor nagyszabású megtorló hadjáratot indított Chilében, s ,annak tíz-, ezrek estek áldozatává, Szaharov védelmébe vette a diktátort. A volt tudós eljárásával már régóta hazafiatlan embernek, a békés egymás mellett élés ellenfelének mutatkozott. Mint a szovjet akadémikusok nagyobb csoportja annak idején helyesen mutatott rá a szovjet sajtóban nyilvánosságra hozott levelében, Szaharov kijelentéseivel „lényegében a legreakciósabb imperialista körökkel és azokkal szolidáris, akik aktívan ellenzik a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének irányvonalát, pártunk és államunk irányvonalát a tudományos és kulturális együttműködés fejlesztésére, a népek közötti béke megteremtésére”. Felvetődik a kérdés, hogy Szaharovot ugyan miféle érdemekért” tüntették ki Nobel- békedíjjal? Nem titok, hogy a békedíjak odaítélése az utóbbi években leplezetlen politikai spekulációk eszköze lett — erről egyébként maga a norvég sajtó is írt. Nehéz megszabadulni attól a benyomástól, hogy a jelen esetben is hasonló spekulációkról van Szó, amelyeket a béke érdekeivel homlok- egyenest ellentétes érdekek diktáltak. A L’Humanité, a norvég Nobel-díj bizottság döntését kommentálva a következőket írta pénteki számában: a Nobel-díj odaítélése Andrej Szaharovnak kétségtelenül arról a nyilvánvaló törekvésről tanúskodik. hogy felszítsák a szovjetellénes kampányt, es gátolják a nemzetközi enyhülés folyamatát. Az a tény, hogy a békedíjat annak az embernek ítélték oda, aki szemben áll a Szovjetunióval, annak békepolitikájával, csak azt mutatja, hogy azok a személyek, akik odaítélték Szaharovnak ezt a díjgt, nem a béke érdekeit, hanem teljesen más célokat tartottak szem előtt.
