Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-29 / 254. szám
Az ifjúságvédelem Jogi eszközei A gyermekek érdekeit fokozottan óvja az állam Mit tudok Peruról? M it tudsz Peruról? — szegezte nekem a kérdést egyik kollegifiám, de még a számot se nyithattam ki, máris folytatta. — Nem az ősi indián kultúrára vagyok kíváncsi és nem Is az aranykincsekre. Arra, hogy mit tudsz a mai Peruról? Némi kínos mellébeszélés után töredelmesen elismertem, hogy annyit, mint egy régi iskolás és egy mai újságolvasó. Földrajzi helyzetét, fővárosának nevét, némi — fél Latin-Amerikára ráhúzható — közhelyet lakóinak anyagi módjáról és azt, hogy néhány éve a gyér számú rokonszenves tábornoki puccsok egyikének színhelye volt. Művészeti, zenei vagy tudományos életéről éppúgy sejtelmem sincs, mint gasztronómiai kultúrájáról vagy a népnyelv káromkodás! készségéről. Ugyanezt sajnos egy serég más országról is el tudom mondom. Éppen erről volt szó. Pontosabban arról, hogy az Élet és Irodalom hasábjain nemrégiben ismét szóba került, hogy a nekünk oly fontos kis hazánkról milyen keveset tudnak külföldön. Igaz. Ezen a nyáron majdnem 7000 kilométert csatangoltam három nyugat-európai országban, tanúsíthatom. De igaz a fordítottja is. Európa esetében vigasztalásul esetleg még emlegethetjük mások oktatási rendszereinek hibáit, a saját önismertető propagandánk fogyatékosságait azonban épp ennyire. Való igaz, hogy Peru kultúrája ugyanolyan kevéssé hatott a miénkre, mint a koreai vagy az indonéz és viszont. A valamikor végtelennek tűnt és kockázatos felfedező utakra szoruló világ azonban napjainkra akkorává zsugorodott, mint egy teniszlabda — így az előbbi hovatovább fogyatékos mentség lesz. Az emberi agy befogadóképességének korlátáira hivatkozni épp annyira az. A kört szűkíteni is lehet. Sajnálattal közölnöm kell ugyanis, hogy a mesterségemtől nem túl távoli irodalomból akkor is meg lehetne szorítani, ha valaki nem perui, vagy Fülöp-szigeteki ismereteket kérne számon rajtam. Elég, ha minden közhelyszerű általánosításra és néhány név felületes tudására fütyülve, cseh, szlovák, román, szlovén vagy török vonatkozású kérdésekkel kínozna. Fontos mindez? Az emberek egymást megismerése nagyon is fontos. Nem kevés acsarkodást, agyarkodást és kiontott vért megtakaríthattunk volna, ha néhány száz évvel korábban kezdünk hozzá. M egijedek a gondolattól és tovább szűkítem a fentebb már említett kört. Mit tudok én tulajdonképpen a kérdést feltevő kolleginámról és még két tucat más, többé-kevés- bé közeli munkatársamról? (Mit tud a Kedves Olvasó azokról, akikkel együtt dolgozik?) Körül- bolül annyit, mint Peruról. Ismereteim felületesek, hézagosak, meglehet, hogy olykor elfogultak is. A kulturális hatásokba — értsd: emberi vonatkozásokba — már bele se merek merülni, hiszen nemcsak a más kritikája, a tulajdon önkritikánk is lehet kellemetlen. Jó lenne többet tudni Peruról. De egymásról se ártana. (ordas) AZ ÁLLAM — a sokrétű és széles körű szociális gondoskodás körében — különös gondot fordít arra, hogy a szülő és a gyermek közötti kapcsolat a társadalom érdekeinek is megfeleljen. Alapvetően a szülők kötelessége, hogy a kiskorú testi és értelmi fejlődéséről gondoskodjanak. Ha azonban a gyermek gondozása, nevelése ezt megkívánja, a gyámhatóság — a családjogi jogszabályok előírásai értelmében — a családban élő kiskorúak nevelését folyamatosan figyelemmel kíséri és szükség esetén a családot rendszeresen segíti, hogy a szülő elláthassa a gyermek nevelésével kapcsolatos feladatait. Hogyan gondoskodik az állam a gyermekekről, érdekeikről, milyen jogi eszközei vannak az ifjúságvédelemnek? — erről tájékoztatjuk az alábbiakban olvasóinkat. Amennyiben a gyámhatóság úgy találja, hogy a kiskorú erkölcsi fejlődésének, nevelésének, gondozásának feltételei a szülő környezetében nem ki- elégítőek, védő- és óvóintézkedéseket tehet. Ilyen intézkedés lehet, hogy figyelmezteti a szülőt helytelen magatartásának következményeire és felszólítja: változtasson magatartásán. Kötelezheti például, hogy a kiskorút bölcsődében, óvodában, napközi otthonban helyezze el, keresse fel a nevelési tanácsadót. Megkeresheti a gyámhatóság a szülő munkáltatóját vagy munkahelyének szakszervezeti bizottságát, hogy bírja rá a szülőt helytelen magatartásának megváltoztatására. A szülőt a gyámhatóság pénzbírság kilátásba helyezésével vagy kiszabásával kötes- lezheti arra, hogy kötelezettségeit teljesítse. A gyámhatóság segítheti a 14. életévét betöltött kiskorú elhelyezkedését, szükség esetén segítséget nyújthat a szülő munkafeltételeinek megjavításához. PÁRTFOGÓT is rendelhet a veszélyeztetett kiskorú mellé fejlődésének folyamatos segítése és ellenőrzése végett. Ha a kiskorú nevelését a szülők rossz anyagi körülményei akadályozzák, a gyámhatóság — az iskola javaslatára vagy a szülő kérelmére — rendkívüli segélyt folyósíthat. Ha a szülők tartósan rossz anyagi körülmények között élnek, a kiskorú gondozására, tartására a gyámhatóság rendszeres nevelési segélyt folyósíthat. Erre akkor kerülhet sor, ha a szülők szociális körülményeik miatt, önhibájukon kívül olyan alacsony keresettel, jövedelemmel rendelkeznek, hogy emiatt a kiskorú intézeti elhelyezéséről kellene gondoskodói. Segély azonban csak akkor adható, ha a szülő és környezete alkalmas a kiskorú megfelelő nevelésére, gondozására. Nem lehet nevelési segélyt folyósítani, ha a szülő magatartása kifogásolható, vagy a vele együtt élő valamely más személy a kiskorú nevelését veszélyezteti, ha a szülő a gyermek gyógykezelését elhanyagolta, vagy a család kedvezőtlen anyagi helyzetét felelőtlen magatartásával — például indokolatlan munkahely-változtatással — a szülő maga idézi elő. Lehetnek olyan kedvezőtlen körülmények is a családban, amit nevelési segély folyósításával — anyagi juttatással — nem lehet megszüntetni. így például, ha a kiskorú fejlődését, nevelését a család egészségügyi körülményei, kedvezőtlen lakáshelyzete, a szülők elfoglaltsága akadályozza — feltéve, ha e körülmények nem a szülők hibájából alakultak így ki —, vagy ha a szülők munkaképtelenek: a gyámhatóság a kiskorút intézetben helyezheti el. Az intézeti elhelyezés ez esetben nem azonos az áliami gondozással, a szülő ugyanis felügyeleti jogát tovább gyakorolja —, és az intézeti elhelyezés alatt a kiskorút a szülő hozzájárulása nélkül nem lehet örökbe adni. A SZÜLÖK nevelői alkalmatlanságának legsúlyosabb eseteiben a gyámhatóság kezdeményezheti a szülői felügyelet megszüntetését vagy a szülők büntetőjogi felelősségre vonását, szükség esetén a szülők alkoholelvonó gondozásra kötelezését, vagy gyógykezelését munkaterápiás intézetben. j A szovjet kultúra hete a Magyar Rádióban A hagyományokhoz híven, november 3-fól ismét megrendezi a Magyar Rádió a szovjet kultúra hetét A megnyitó napját, november 3-át o Szovjet Rádió napjának nyilvánították. A Kossuth adón reggel Majakovszkij verseiből hallhatunk összeállítást, majd a délutáni órákban szovjet népek zekéjéből nyújtanak át egy csokrot a szerkesztők. A modern világ egészségügyéről beszélget a riporter Borisz Petravszkij akadémikussal, a Szovjetunió egészségügyi miniszterével. A Szovjet Rádió napjának jegyében jelentkezik a Petőfi adón Ipper Pál „Polpresszó" című műsora. November 4-én a Kossuthon „Az élet lehetőségéről az űrben“ címmel Mati Unt kisregényének rádióváltozata kerül Fehérvári Győző adaptációjában a hallgatók elé. November 5-én az Erkel Szhv- házat kapcsolják este a Kossuth adón, ahonnan a Lentngrádi Filharmonikus Zenekar hangversenyét hallhatjuk. Vezényel Jurij Tyeminkanov. A Petőfin Muszlint Magomajevet, a népszerű köny- nyűzenei énekest mutatja be összeállítás. Az esti órákban ugyancsak könnyűzenei felvételeket sugároznak Moszkvából. Az urh-cdón hangversenyt közvetítenek a 6-os stúdióból, amelynek műsorán kortárs szovjet zeneszerzők alkotásai csendülnek fel. November 6-ón Jevtusenko; Jesztalov, Csiladze, Voznyeszensz- kij és mások verseiből szaval Béres Hona, Bálint András, Bitskey Tibor és Keres Emil a Kossuth adón, a reggeli órákban. Délelőtt Mihail Bulgakov „Tur- binék végnapjai“ című színművének Lékay Ottó által készített adaptációja szerepel a műsorban. Délután a Alekszandrov- együttes lemezeiből forgatnak le néhányat, majd Alekszandr Mi-, sarin „A feladatot vállalom" című hangjátékát mutatják be 0 hallgatóknak. November 7-én Katajev „Tó-' volban egy fehér vitorla“ . című regényéből készült adaptáció első része kerül a sokmilliós közönség elé. Majakovszkij „Teli torokból“ verse délelőtt hangzik el. A kora délutáni órákban „A hitünk virágo” címmel Kiss János irodalmi összeáljításót sugározzák magyar írók vallomásaiból a Nagy Októberről. A „Ml a titka?" sorozatbon Emil Gilelsz művészetét elemzik. Este „Önap, sugaras nap" címmel Jeszenyin és Sesztalov műveiből készült összeállítás hallható. November 8-án a Kossuth; adón, „Daloló nap“ címmel a ta Hinni dal ünnepéről készült hangfelvételeket forgatják le. Tvardovszkij „Vaszilij Tyorkin’* című poémájának rádióváltozatát László Endre rendezte. Este jelentkezik a jereváni könnyűzenei magazin, majd Illyés Gyula és Rab Zsuzsa fordításában szovjet költők versei hangzanak el. November 9-én pedig Számúi! Satrov „A pópám meg a csillagok" című humoreszkje kel élei> re. 1975. október 3!), A kevesebb több lett volna... Négy megye népművészetét, táncait két este bemutatni nagy vállalkozás. Az elmúlt hét végén a VI. dél-dunántúli népművészeti hét szervezői mégis erre vállalkoztak: pénteken Zala és Somogy megye, szombaton Baranya és Tolna megye mutatkozott be. Elöljáróban annyit, hogy a kevesebb több lehetett volna. A Zala megyei csoportok egyszerre léptek színpadra, műsorukat a balatonmagyaródi lányok énekes, táncos játéka, „lilázás” nyitotta meg. A színpadon maradt többi együttes jelenléte igencsak zavarta a látványt. A gél. lénházi pávakör és a baki citerazenekar játékát zavarta a teljesen felesleges hangerősítő. Hallottunk még egy pásztorénekest Mikosdpusztáról és egy hosszúra nyújtott életképszerű előadásban a letenyei pávakör „Virágos kenderem” című műsorát. Ismeretes, hogy Zala megye sohasem rendelkezett gazdag folklórral. Nem volt, nincs színes népviselete, nincsenek szép táncaik, játékaik. Tény, hogy Zalában a népi építészet az, ami a leghíresebb. Véleményünk szerint a szegényes folklórt meg szegényesebb műsorral bemutatni szerencsétlen dolog volt. Péntek este láthattuk Somogy megye műsorát is. Először a szenyéri népi együttes lakodalmasát mutatták be. Ami ebben új volt, az a hívogató, a „kuszori” alkalmazása és a gazdaasszonytánc. A karádi népi együttes kanásztánca és „Rözgőse” után kellemetlen epizód zavarta meg az előadást. Kiss József 74 éves pásztorénekes lépett színpadra, műsorát megkezdeni azonban a nézők komolytalankodása miatt nem tudta, majd közben is előfordultak zavaró momentumok. így nem érvényesültek teljes szépségükben az előadott balladák. Ér- I dekes volt a délszláv Dráva együttes műso- 1 rában fellépő dudás, Gadányi Pál műsora. Szombaton Baranya és Tolna megye együtteseinek műsoros bemutatójának estjén a közönség nem töltötte meg a színház nézőterét, feltehetően az előző napi előadás közepes színvonala miatt. Akik viszont mégis eljöttek, abban reménykedtek, hogy ezen az estén igazi élménnyel térnek haza, hiszen mindkét megye gazdag népdalokban, táncokban és népviseletben. A Baranya megyeiek műsorát nehéz volt követni, ugyanis elfelejtették bemutatni az előadás szereplőit, a műsor konferálása sem történt meg. A pécsi KISZÖV-együttes kidolgozott előadásában dunafalvi leánytáncot és délkeletdunántúli táncokat láttunk, összeszokott, jól felkészült együttest ismerhettünk meg tetszetős műsorukból. Említésre méltó volt az átai délszláv együttes műsora is. Szomszédunk bemutatkozását színesítette volna a sombereki német népdalkórus kidolgozottabb, jobb műsora. A hosszúhetényiek hamisítatlan falusi lakodalmi hangulatot teremtettek játékukkal, de előadott dalaik, táncaik a látott formában nem színpadra valók. Szűkebb hazánk bemutatkozásában örülni lehet annak, hogy fiatalodnak az együtteseink. Egyébként au hazaiak közül is sokan beleestek a baranyaiak hibájába: túlzott kur- jongatásokkal akarták a feldolgozott témák atmoszféráját megteremteni, s egyben ellensúlyozni a technikai felkészületlenséget. A közönség mindettől függetlenül nagy tapssal ünnepelte a szekszárdiak műsorát. A két megye bemutatója, akárcsak a másik kettőé — fontos tanulságot kínál a jövőre. Legközelebb a műsor rendezői markoljanak kevesebbet, mert úgy többet foghatnak, és többet adhatnak szereplőknek, közönségnek egyaránt... — TAMÁSI—VERESS —:
