Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-29 / 254. szám

Az Arab-tenger partján JEMENI NÉPI DEMOK­RATIKUS KÖZTÁRSASÁG | Délnyugat-Ázsiában elhe­lyezkedő mintegy három- százezer négyzetkilométer területű ország. 1,63 milliós lakosságának 90 százaléka arab, a többi pakisztáni, Szomáliái, néger és európai. Az állam 1967. november 30-án nyerte el független­ségét. A volt brit gyarmat a Délarab-Szövetség és Kelet-Aden védnökség te­rületén alakult meg. A Jemeni NDK — Aden szabadkí kötőjétől és üze­meitől eltekintve — fejlet­len, a legutóbbi időkig feudális, öntözéses földmű­velésen és nomád állat- tenyésztésen alapuló gazda­sággal rendelkezett. Az ország a függetlenség elnyerése óta, a nem kapitalista fej­lődési úton halad, ami 36 vállalat államosításában is meg­nyilvánult. Az állami szektor a gazdasági életben 17 száza­lékkal részesedik. A modern ipart képviselő olajfinomító évente 8 millió tonna külföldi olajat dolgoz fel. Ez az iparág ' és a kereskedelem 20—20 százalékkal járul hozzá a nemzeti össztermékekhez, s évente 200 millió dollárt tesz ki. A mező- gazdaság a lakosság 80 százalékát foglalkoztatja. Jelentős a halászat és a halfeldolgozás. Az 1971—74-es 3 éves tervben a legnagyobb összeget az infrastruktúra feljesztésére fordí­tották, de a feldolgozóiparban is jelentős fejlesztést hajtot­tak végre! A szocialista országok tetemes segítséget nyújta­nak a fiatal állam gazdaságának megerősítéséhez. A Szov­jetunió a légiközlekedést, a kút-, gát- és öntözőmű-építést, kőolajkutatást, a tengeri halászatot és a halfeldolgozást tá­mogatja. Az NDK hiteleivel a közigazgatás megszervezését és a mezőgazdaságot segíti, hazánk a kórházi berendezések szál­lításával az egészségügyi ellátás javítását szolgálja. SZOMÁLIA Kelet-Afrikában, az Indiai-óceán part­vidékén elterülő 637 657 négyzetkilométer területű, 3 millió lakosú ország. A népesség 95 százalékát a déli kusita nép­családhoz tartozó szomáli nép alkotja, de arabok és olaszok is élnek az országban. A lakosság 70 százaléka nomád állat- tenyésztő, 10 százaléka mezőgazdasági települések lakója. Az ország — az 1960. június 26-án megszűnt Brit-Szomália és az 1960. július 1-én függetlenné vált Olasz-Szomália Unió­jából — Szomáli Köztársaság néven jött létre. Az 1969. október 21-én, a vértelen demokratikus forradalom útján hatalomra jutott forradalmi tanács a haladó külpolitika, az antikapitalista fejlődés mellett kötelezte el magát. Az állam a függetlenné váláskor a kontinens legszegé­nyebb mezőgazdasági országa volt. Szomália területének 14» százaléka alkalmas mezőgazdasági termelésre. Jelenleg csak 5 százalékát művelik meg, ahol banánt, cukornádat, gabona­féléket termesztenek. — TERRA —■ Hozzászólás Lesz-e rend a szeszpiacon?... Város­szürkítés Figyelemmel hallgatom a különféle értekezéseket, amelyek az ember környe­zetével foglalkoznak. Így hát tudomásom van arról, hogy milyen következmé­nyekkel jár az egyhangú környezet, a lakótelepi mo­noton ritmika. De hát egye­lőre még mindez álig több, mint elmélet, hiszen a la­kóházak tervezésénél első­sorban azt kell figyelembe venni, hogy minél olcsóbb lakásokat építhessenek. Ezért aztán meg kell bé­kéim a panelszürke épüle­tekkel. ha a szemnek nem is kedvesek, ha ritmusuk unalmas is. Szekszárd egyik régi vá­rosrésze helyén most ala- kul-épül a Tambov lakó­telep. Már áll három lakó­ház, egy újabb készül, és hamarosan átadnak két irodaházat is, A három la­kóház» közül kettő a szo­kásos panelszürke tömb, és ilyen lesz ‘a készülő har­madik is. A környékbeliek bizodalma a két téglából készülő irodaépületben volt: azokat majd színesre vakolják — gondolták. El. kelne itt az a színes folt. Aztán jöttek a kőműve­sek és nekiláttak a mun­kának. Nesze neked vára­kozó! Az egyik már el­készült, szép sötétszürke lett. A másikat talán ga­lambszürkére tervezik? Mert ugye, környezetünk­ben is fontos a harmonikus változatosság! (vfé) Szeptember 28-án megjelent cikk és a városi tanács vb. intézkedése nyomán a Panorá­ma moziban működő büfében megszüntettük a szesz árusí­tását. Tettük ezt abban a re­ményben, hogy ezzel is hozzá­járulunk az alkoholizmus el­leni küzdelem megyei ered­ményeihez. Ahogy apropóként szolgált a mozibüfé szeszárusítása az új­ságírónak, úgy engedjék meg nekem is, hogy éppen a címre hivatkozva elmondjam tapasz­talatomat, véleményemet. Gon­dolom, ahhoz kétség nem fér, hogy az alkoholizmus fogalma, tartalma neip egyértelmű. Kü­lönbséget kell tenni az egy-két pohárral ivó és órák hosszat a kocsmában ülő, utcán dülön­gélő részeg között. Az embe­rek többsége — szerencsére — az előbbi „kategóriádhoz tartozik. Az, aki egész nap dolgozik, és este a mozi vagy a színházi előadás előtt iszik egy üveg sort vagy egy fél konyakot, nem alkoholista és nem is biztos, hogy azzá válik. A Panoráma-büfé elsősorban a moziba járó közönség igé­nyét hivatott kielégíteni. A mozibüfé nyitva tartási ideje napi 3 óra, így a „szesz- kínálat” elenyészően kevés idő a reggeltől éjfélig nyitva tar­tó vendéglőkhöz képest. Ennek ellenére mégis előfordult, hogy néhányan italozási útjukat megszakítva, a mozibüfét is felkeresték. Tény, hogy ilye­nek távoltartása nem min­den esetben sikerült és azt hi­szem a probléma sarkkövét ebben kellene keresni. Tisztában vagyok azzal, hogy az alkoholizmus elleni küzde­lemben talán legfontosabb a megelőzés. Ha ebből az alap­helyzetből indulok ki, akkor el kell fogadjam azt, hogy a njiozibüfé szeszes szolgáltatása ma még nálunk nem időszerű, azért is nem, mert illetékesek között jó ideje e témában pro és kontra vita folyik. Ennek ellenére érdemes szerintem el­gondolkodni azon, hogy ott, ahol viszonylag rövid idő alatt 800—1200 ember fordul meg naponta, egyértelműen el kell-e marasztalni az adott kulturális intézmény alkalmi, vagy rendszeres szeszárusítá­sát?... Ézzel kapcsolatban külföldi, de belföldi (színházak büféi) példákat említek: Néhány he­te testvérmegyénkben Karl- Marx-Stadt-ban jártunk és magunk is tapasztaltuk, hogy a megyei moziüzemi vállalat kezelésében több tucat ún. Caffe-Bar működik a mozik­ban, ahol kávét, sört és több­féle égetett szeszt árulnak.. Csak megjegyzem, hogy Cseh­szlovákiában, Romániában ugyanezt tapasztaltam. Legvégül a vállalatunkhoz bejáró dolgozók véleményét szeretném tolmácsolni: Kár, hogy a cikk írójának figyelme csak a közeli műve­lődési központig terjedt és nem jut el a vasút- és autó­busz-pályaudvarig, ahol 150 nr körzetben 4—5 helyen mér­nek szeszt és a bejárók közül sokan minden este a háromne­gyed, egyórás vagy még hosz- szabb várakozási idő alatt jobb híján italoznak. Sietve hozzá­teszem, nehogy véletlenül so­raim nyomán valaki a vendég­látóegységek bezárását java­solja, mert hogy vannak, az magában nem baj. A baj csak: az, hogy a bejárók munkaide­je általában fél ötig tart, vi­szont a vonatok és autóbuszok jóval később indulnak. A dol­gozók kénytelenek hosszú ideig várakozni és ez a holt idő több embernek nyújt alkalmat az italozásra, jóllehet három­negyed ötkor szesz nélkül szí­vesen hazautaztak volna csa­lódj ükhöz. Czank József igazgató Ordas Iván: Damjanich tel is a srnok Móra Ferenc Könyvkiadó, 1971. — Ezt a trükköt láttam már! Fogadjunk, hogy én is bármikor megcsinálom! Paroláztak. és most a tábornok ült a bakra. — Szálljon le, öreg! — szólt a kocsisra — Nekem több hely kell! Az öreg honvéd leszállt, és Damjanich szét­vetett lábbal, állva indította el a lovakat. Ismét kiszáguldottak a kapu alatt, és viharos gyorsa, sággal értek a bástyához A kanyarodás semmi, vei sem volt kevésbé vakmerő, mint Kneziché. aztán a kocsi váratlanul megbillent, és mire a tisztek akár csak kiálthattak volna, felborult. Damjanich súlyos teste átrepült az út felett, és lezuhant az árokba. A lovak balra elporzottak a glácisz felé. A balesetet sokan látták, mire Knézich a tisz­tekkel yégigrohant az úton, már kisebb csődü­let állt Damjanich körül. A tábornok sápadt volt, és a bokájából ömlött a vér; — Mindenem mag van, fiúk? — kérdezte gyenge hangon. — Szanitécot barmok! De gyorsan! — ordított Knézich. — Kötszert! Orvost! Csak ezután térdelt le Damjanichhoz. — Mindened megvan, öregem! De izé., a bo­kádra most jobb, ha nem nézel egy kis ideig. Eltört. Csúnya nyílt törés van rajta Damjanich nyomban odanézett. — Hát... — mondta tétova mosollyal ezze] aligha jutok el Prágáig. Elájult. MUKITS JÓZSEF ARADVÄRI HADBÍRÓ FŐHADNAGY VALLOMÁSA A CSÁSZÁRI HADITÖRVÉNYSZÉK ELŐTT. Jegyzőkönyv, mely felvétetett Aradvárban, 1849. szeptember 15-én. a császári II. számú had. — 118 — bíróság harmadik vizsgálati ülésén. Jelen van­nak: Ignaz Moser ezredes úr, a hadbíróság el­nöke. továbbá mint tagok: Franz von Öttenfeld kapitány úr, Wilhelm Brauberger hadnagy úr, Lorenz Raubitz őrmester, Jozef Kupka káplár, Kari Fratter őrvezető és Johann Kozlak köz­legény, továbbá a katonai ügyészség részéről Ernst Stabsauditor. A vizsgálati ülés tárgya a Mukits József volt lázadó főhadnagy tanúkénti kihallgatása Damjanich János volt császári szá­zados, a lázadóknál „tábornoki” rangot viselt tiszt felségsértési és fegyveres lázadási ügyében. A tanú bevezetése előtt, napirenden kívül Ernst Stabsauditor úr a hadbíróság elnökétől en­gedélyt kér, hogy Haynau tábornagy úr f. évi augusztus 31-én kelt levelének egy mondatára felhívja a hadbíróság tisztelt tagjainak figyel­mét. Moser ezredes úr: engedélyezem! Ernst (a levél egyidejű bemutatása mellett, idézi): „Külön kötelességévé teszem, hogy mindenne. mű haszontalan formaságot mellőzzön" Moser ezredes úr: A tábornagy úr parancsának teljesítéséről a hadbíróság működésének egé­szével fog bizonyságot nyújtani. (Az ezredes úr ezután elrendeli a fogoly tanú bevezetését. Mukits József huszonnégy éves, eredetileg pesti jurátus, a császári hadseregben nem szolgált, nőtlen, katolikus vallású A lázadó seregben Aradvár helyőrségének hadbírója. A bilincsek levétele és az igazmondási kötelesség­re való figyelmeztetés után): Kérdés: Mikor került ön az arad vári helyőr­ségbe ? Válasz: Az idei év július elsején, amikor gróf Vécsey tábornok a várat bevette Kérdés: Korábban ön a Vécsey-féle V. számú hadtestnél szolgált? Válasz: Igen! Kérdés: Személyesen mikor ismerte meg Dam. janich Jánost? Válasz: A pontos dátumra nem emlékszem. Jú­lius 15 körül lehetett. Kérdés: A hadbíróság birtokában van egy irat, mely szerint Damjanichot Kossuth július 11. én Aradvár főfelügyelőjévé nevezte ki. Mit jelent ez a rang? Válasz: Zűrzavart. A vár'parancsnoka Perczel Miklós ezredes volt. A tábornok úr azonban, magasabb rangban lévén, természetesnek érezte, hogy a legfelsőbb intézkedési jog őt illeti a várban. Moser ezredes úr: Figyelmeztetem a tanút, hogy Damjanich János a császári hadseregben szá. zados volt. A hadbíróság előtt így emlegesse! Mukits: Én századosként sosem láttam. Nekem tábornok marad. Moser "ezredes úr: A letartóztatott tanút ellen­szegülésért hatnapi szigorított zárkával súj­tom. Mukits: Tudomásul veszem! Damjanich ettől még tábornok marad. Kérdés: ön zűrzavart emlegetett. Ügy értelmez­ze ezt a hadbíróság, hogy Damjanich nem volt tisztában a várbeli viszonyokkal,? Válasz: A legnagyobb mértékig tisztába jött az első huszonnégy óra leforgása alatt. Személye­sen ellenőrizte p védműveket. a tüzérség ál­lásait, a legénység elhelyezését és ellátását. Kérdés: Hogyan történhetett ez? Hiszen Dam­janich, vádlott tört lába e pillanatban sem forrt össze még egészen. Válasz: A tábornok úr karszékére két hordozó, rudat szereltetett, és így vitette magát körül a várban. < Kérdés: Milyen erők voltak ekkor a várban? Válasz: Ennek számbavétele nem tartozott az én kötelességeim közé. Emlékezetem szerint há_ romezer-nyolcszáz ember, több rpint száz ágyúval. Kérdés: Élelem? Válasz: Ezer körüli vágómarháról tudok. Kérdés: Az ön megítélése szerint Arad várát ilyesformán a császári orosz haderőkkel szem­ben mennyi ideig lehetett volna eredményesen tartani ? (Folytatjuk) — 120 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents