Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-01 / 230. szám
Előbb a gép, aztán az üzem 0 késést még lehet cshkkenteni Gazdasági jegyzet iiztos, ami biztos... „Gondoskodni kell az erőforrások koncentrálásáról, a beruházások megalapozott előkészítéséről, gyors megvalósításáról.” Az MSZMP kongresszusi határozatából. Egy éve és néhány hónapja került a volt Szekszárdi Vasipari Vállalat kapuja fölé a BHG emblémája. Egy éve, hogy a volt tanácsi vállalat üzemrészeiben megkezdték a telefonközpontok kapcsológépeinek készítését. S még csak a speciális szerelést tanulták a dolgozók, amikor a BHG vezetői elkészítették a szekszárdi gyár fejlesztésének tervét. Ezek között szerepelt több átalakítás, bővítés, s 1975-ben egy új üzemcsarnok építése. Üzemcsarnok annak a gépsornak, amit Svájcból vásárolnak, s aminek segítségével gazdaságosan, s kiváló minőségben lehet elvégezni a bonyolult alkatrészek festését, felületkezelését. A beruházás megkezdése előtt a BHG vezetői ígéretet kaptak a TOTÉV-től, ha a tervet az építők július elsején megkapják, 1975-ben 17 millió forint értékű építési munkát elvégeznek. Ez akkor azt sejtette, hogy év végére áll a csarnok, s csupán a belső munkák maradnak hátra, így megkezdhetik a gépek szerelését is. Ezzel egy időben a külkereskedelmi szerveken keresztül a BHG megrendelte a svájci Cégtől a korszerű gépsort. Az első akadály A gépezet megindult. A feladatot mindenki megkapta. A svájci cég megkezdte a gép elkészítését. A városi tanács vizsgálni kezdte, hogy tud az építési területen lakó két cigánycsaládnak lakást biztosítani. A Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat szakemberei mértek, számoltak, rajzoltak, csinálták az 1720 négyzetméter alapterületű csarnok terveit. A BHG megvásárolta a csarnok vázszerkezetét képező dunaújvárosi elemeket. Az előre kialakított programoknak megfelelően elsőként a tervezők végeztek a munkával. Elkészült a terv. Néhány nappal ugyan a határidő után — de ebből senki nem csinált problémát — megkapta a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat. A szakemberek felülvizsgálták, s nyilatkoztak: elkészül 1976. novemberére, ára mintegy 38 millió forint. A BHG jóval alacsonyabb összeget kalkulált, s ebből adódóan azt is. hogy a 17 millió, aminek beépítését ígérte a TOTÉV, az egész csarnok tető alá hozatalát jelenti. Csakhogy a kijelölt területen néhány évtizede még nyáron horgásztak, télen korcsolyáztak, s ma még a talaj labilis. Hogy szilárdan álljon a csarnok, mély alapra kell helyezni, s ez sokba kerül. Szerződés, gépek, egyiiilmöködés Megkezdődtek a tárgyalások. Mondhatjuk nyugodtan: viták. Engedett a BHG is, a TOTÉV is. Végezetül szeptember elején aláírták a szerződést. melyben az átadási határidő változatlanul 1976. novembere. Közbén a BKG kapcsológép gyára udvarán sokasodnak a dunaújvárosi szerkezeti elemek, megérkezett három vagonban a gépsor első része, s a töbhit is még az idén küldik. Az építési területre ez alatt az idő alatt a Talajerőgazdálkodási Vállalat dolgozói két tartálykocsi galvániszapot hordtak, ami mérgező lehet, így el kell onnan sürgősen távolítani. S a két család, mely ott lakik, miután megtudta, hogy lakást kap, hirtelen rengeteg családtaggal, rokonnal bővült. Ilyen körülmények között ült le a BHG vezérigazgatója a megyei tanács és a TOTÉV vezetőivel. A cél mindenki részéről azonos volt. Minél hamarabb megkezdeni, s természetesen be is fejezni az építkezést. A jövő év novembere ugyanis nem szentírás. Az új üzem elkészülhet annál hamarabb. Az elvi megbeszélés hamarosan gyakorlati konzultációvá alakult. A BHG vezérigazgatója ígéretet tett, hogy a vas- szerkezeti | elemeket felülvizsgálják, s biztosítják, hogy november közepén az építők megkezdhessék a szerelést. A TOTÉV igazgatója pedig vállalta, hogy napokon belül a vállalat százhúsz dolgozója megkezdi az építkezést. S megegyeztek, hogy minden hónapban kooperációs megbeszélést tartanak. Ma itt tart az építkezés, összetett, bonyolult feladatot kell több vállalatnak, intézménynek együttesen megoldani. Azért, hogy a késés, amit a kezdeti szervezetlenség okozott, minél kisebb legyen. Minél rövidebb ideig álljanak a drága gépek az udvaron, s minél kevesebbszer kelljen fordulni a nyers, majd felületkezelt alkatrészekkel a szekszárdi gyár, s az ország más részeiben lévő festő-, galvanizálóműhelyek között.— sz 1 — Vannak szólások, amelyek tagadhatatlanul mélyről fakadó ősi bölcsességet zárnak magukba. Az persze más kérdés, hogy néha eme bölcsességek helytelen alkalmazása gyakran bizonyos dolgok torzójaként jelentkezik... Például: Múltkoriban a megyei szállítási bizottság ülésén hangzott el, hogy jó néhány tsz és gazdaság nem a reális igényeknek megfelelően rendelt, illetve kért gépkocsit őszi betakarítási munkáihoz. Mert, ugye „kérünk tíz kocsit, adnak nyolcat, hat biztos elég lesz". Tehát biztos, ami biztos. Vállalati anyagbeszerző ismerősöm mesélte: — Néhány vaslemezféleséghez nem lehet hozzájutni. A múltkoriban sikerült szereznem, úgyhogy most van csaknem egy évre szóló készletünk. Persze a főkönyvelő húzza egy kicsit az orrát, de hát így legalább biztosítva vagyunk. Csak a raktározást kell még megoldani ekkora készlethez. Mert tudod mi van... Biztos, ami biztos. Sorolni lehetne az ehhez hasonló eseteket a végtelenségig, de úgy^ érzem nem érdemes, hisz ezekkel a dolgokkal sajnos lépten-nyomon találkozhatunk, mind a termelésben, mind az értékesítés során. Azon, hogy hol okoz nagyobb kárt ez a szemlélet a kettő közül, lehet vitatkozni, de azon, hogy kárt okoz, úgy hiszem nem. Ennek ellenére szót fogadva egy latin szólásnak: „Audiatur et altera pars" — azaz hallgattassák meg a másik fél is: Mivel indokolják a termelésben és a kereskedelemben ezt a gyakran előforduló — nevezzük így — túlbiztosítást? íme néhány válasz. — Rendszertelen az anyagellátás, örül az ember, ha hozzájut. .. — Nem állhat le a termelés, ha hiányzik valami, így legalább biztosítjuk előre magunkat. ..-— Néha bizonytalanok a várható igények és a kereskedelem dolga, hogy ennek ellenére biztosítsa magát a vevő érdekében... így hangzanak legtöbbször az érvek, a helytelen anyag- és áruellátás „szájából”. Első hallásra még helytállóaknak is tűnnek, de. .'1 De vajon kinek használ egy üzem vagy gyár raktárában hó- naookig feldolaozatlanul elfekvő anyagkészlet? Esetleg nem így válik-e hiánycikké? Ráadásul az elfekvő anyag szalmazsákba dugott pénz... És sajnos éppen a helytelen szemlélet miatt, komoly milliókra rúghat. A kihasználatlanul lekötött állóeszközökkel képletesen szólva — egymás zsebéből húzzuk ki a pénzt. Kárt okozva — persze ■— végső soron magu nknak is. Az anyag és áru helytelen felhalmozódása — a feldolgozásig, illetve az értékesítésig eltelő hosszú Idő miatt — gyakran komoly minőségi romláshoz vezet. És ugye ezt a kárt is mi fizetjük meg valamennyien. Helytelen lenne — hogy a srólásokná! maradjunk — átesni d ló másik oldalára. De a józan, okos, meggondolt tervezés itt is szükséges, jogos követelmény, hisz valamennyiünk pénzéről van szó. És hát ugye, biztos, ami biztos... — gyvgy — A gemenci Sió-zsilip elkészülte után egyre többet hallunk a csatorna hasznosításának lehetőségeiről. Miután a vízállást a csatorna bizonyos szakaszán állandósítani tudják, így szóba jöhet a korábban tervezett létesítmények terveinek elkészítése, ili letőleg a kivitelezési munkák megkezdése. Az elmúlt héten nagyszabású munka kezdődött a Sió Szekszárd alatti szakaszán. A régi és az új hatos úti hidak közötti részen markolók és dózerlapos traktorok kezdték a munkát: bővítik, szabályozzák a Siót, hogy ebben a térségben bővebben legyen. hely a Balaton felé igyekvő, az onnan jövő hajók számára. A partoldal rendezése, valamint a meder szélesítése egyben azt is lehetővé teszi, hogy nagyobb kikötői forgalom legyen a csatorna e térségében. A két híd közötti munkával egy időben a Szászi-puszta környékén, a vasúti híd alatti csatornaszakaszon is megkezdték a földmunkát. Itt is több géppel bővítik a medret, rendezik a partot, a későbbi felhasználásnak megfelelően. Mint ismeretes olvasóink előtt, — körülbelül tíz éve írtunk róla —, ezen a vízszakaszon lehetőség nyílik ipartelepítésre, elsősorban viziedények gyártására alkalmas iparág letelepítésére. E munkák elvégzése minden bizonnyal közelebb hozza a korai tervek megvalósításának lehetőségét. A munkálatokat mindkét helyen a székesfehérvári igazgatóság vállalatainak munkásai végzik. 1975. október 1. Ülést tartott a dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága A pénzügyi revíziók tapasztalatairól tárgyalt a dombóvári városi tanács végrehajtó bizottsága kedden délelőtt. A v. b. ülésén részt vett Ribling Ferenc, a Tolna megyei Tanács V. B. pénzügyi osztály- vezetője is. Gondi Lajos, a városi tanács v. b. pénzügyi és munkaügyi osztályának vezetője előterjesztésében elmondta, hogy Dombóváron a költségvetési gazdálkodásra tervezett pénzeszközök évről évre növekednek. A növekedés, a feladatok növekedésével jár együtt. A pénzügyi revíziókat a pénzügyi szakigazgatási szerv látja el. A revízió tapasztalatairól szólva elmondta, hogy az osztálynak komoly és évenként megismétlődő problémát jelent a két legnagyobb egység. a kórház és a költségvetési üzem ellenőrzése. A végrehajtó bizottság felhívta mindkét egység vezetőjét, tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a számviteli hiányosságok mielőbb megszűnjenek. A v. b. tegnapi ülésén vitatta meg és fogadta el az MHSZ városi titkárának tájékoztatóját a városban folyó honvédelmi nevelőmunka, a sorkötelesek képzése és az utóképzés helyzetéről. MAGYARSZÉKI ENDRE HíitőBaslci A láda arra való, hogy akár egy egész sertést belerakjanak, és a fogyasztás szerint vegyenek el belőle. A hűtőláda Bátaszék környékén igen divatos. Másfél évvel ezelőtt hallottunk először erről a nyugati eredetű hasznos szerkezetről, azóta egyre több üzembe állítását tudjuk meg. Nem holmi titok feltárása révén, hanem a javítási igények növekedése miatt. Ezeket a hűtőládákat nem a hazai kereskedelem hozza forgalomba, hanem NSZK-beli rokonoktól származik. Ha kiutazik rokonaihoz a bátaszéki, vagy környékbeli ember, azonnal hűtőláda' ügyében^futkos, mivelhogy ez nálunk divat — azon kívül, hogy a hűtőláda ténylegesen hasznos szerkezet. _ Azonban ezeknek a hűtőládáknak is megvan az a^ jo tulajdonsága, hogy használat közben elromlanák. Javításukra azonban a hazai ipar nincs felkészülve. Érthető okok miatt nem tárolnak ezekhez a gépekhez kapcsolót, hűtőközeget, vezetéket, stb. alkatrészt, mert húsz-huszonöt hűtőládára nem készülhet fel az ipar. így a panaszok egyre szaporodnak — sajnos most már olyan kicsengéssel is, mintha a Tolna megyei és a magyarországi javítóipar nem lenne képes e hűtőládák megjavítására. Mondani sem kell, nem erről van szó. Inkább arról, hogy aki vállalkozik rá, hogy háztartásában hűtőládát tart, gondoskodjék is annak javításáról — úgy ahogy tud. Különben is ne varrjuk a hazai javítóipar nyakába ezeket a javíthatatlan gépeket, amikor a hazai gyártásúakkal is elég sok a baj. ^ / Bővítik a Siót
