Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-23 / 249. szám
Tambouban fartak Hét elején érkezett vissza Tambov megyéből huszonnyolc Tolna megyei ifjúkommunista. Vezetőjükkel, Péti Imrével, a KISZ Tolna megyei Bizottsága titkárával beszélgettünk a kilencnapos út tapasztalatairól, eseményeiről. tak közöttük olyanok, akik részt vettek a magyar—szovjet barátságfesztivál Tolna megyei programjaiban. — Hány napig tartózkodtatok Tambovban, mit láttatok? — Három napot töltöttünk testvérmegyénkben.- Az első A harmadik napon Tambov- tól nyolc kilométerre egy mezőgazdasági szakmunkásképző iskolát néztünk meg. Az intézet egy erdő közepén, á mi lengyel! szakmunkásképzőnkhöz hasonló környezetben van. Tambovban az 50 éves úttörő— A csoport tagjait úgy állítottuk össze, hogy egyrészt tükrözze a már meglévő politikai, kulturális és gazdasági kapcsolatainkat, olyan fiatalokat vittünk el, akik vagy jártak már ott, vagy levelező partnereik vannak Tambovban, másrészt olyan területekről, ahol még szükség lenne új kapcsolatok kialakítására. Azt szerettük volna elérni — és el is értük —, hogy a Tolna megyei fiatalokban élővé tegyük a már hallomásból, lehelekből ismert dolgokat. — Moszkváig repülővel mentünk, ott három napot töltöttünk. Megnéztük a Szovjetunió népgazdasági eredményeit bemutató állandó kiállítást, a Trétyakov-képtárat, a Kremlt, a Vörös teret és városnéző sétákat tettünk a fővárosban. — Moszkvától Tambovig vonattal utaztunk. A tambovi vasútállomáson fiatalokból élló küldöttség várt. Öten volnapon megkoszorúztuk. a Le- nin-emlékművet és a Dicsőség emlékművet. Délután ellátogattunk a tambovi vegyigépgyárba. Ott gyártják szinte valamennyi szovjet gépkocsihoz az autógumikat. A gyár 4500 dolgozójának fele fiatal. Külön gyári lakótelep, óvoda, bölcsőde és 2000 személyes munkásotthon van a gyár mel- « lett. A pártbizottságon Vaszi- lij Baranov, a Komszomol Tambov megyei Bizottságának i másodtitkára fogadott bennünket. Beszélt a két megye ifjúságának együttműködéséről, munkájáról. Micsurínszk igazi ifjúsági város. Mintegy harmincezer fiatal tanul itt. Ti- zenkilencezer Komszomol-tag él a városban, s ez több mint Tolna megye KISZ-tagságának létszáma. Délután a gyümölcsű- termesztési főiskolán ifjúsági nagygyűlésen vettünk részt, ahol mi is felszólaltunk, ismertettük megyénk ifjúsági mozgalmának helyzetét. palotába is ellátogattunk. A házban kétezer úttörő 121 szakkörben, művészeti csoportban tevékenykedhet. Az úttörőpalotában külön a Tolna megyei úttörők ajándékaiból rendezett kiállítást is láttunk. — Milyen eredményei voltak a látogatásnak? — A tambovi cipőgyár fiataljaival folytatott beszélgetésünkből kiderült, hogy örömmel létesítenének a Bonyhádi Cipőgyárral kapcsolatot. Szeretnénk, ha sikerülne a lengye- li szakmunkásképző intézet és a most meglátogatott tambovi szakmunkásképző között kapcsolatot kiépíteni. Megszerveztünk egy levelező sakkbajnokságot, aminek jövő év november 7-én lesz az eredmény- hirdetése. Az 1976-os évben három ifjúsági csoport érkezik megyénkbe és mi is tervezzük baráti látogatások szervezéA letűnt kitűnő, avagy: kigolyózva r Nagyon régóta ismerem Dolgozz Ábelt Rendkívül kemény gyerekkora volt — persze ahogy mondják, ezt ő magának köszönhette. Már az óvodában elkezdődtek vele a bajok. Elsőként készítette el mindig a papírcsíkokból a karácsonyfadíszt, az utolsó cseppig kikanalazta a másnaponta ismétlődő zellerkrémlevest, sőt még csak kiscsoportos volt, de már egyedül járt ki az illemhelyre. Egész addig, amíg a törtető gyereket — ott tanulságként a nagyobbak bele nem nyomták a kicsire méretezett porcelán- csészébe. Az iskolában sem javult a helyzet egy szikrányit sem. Nem is csoda, hisz a többiek még csak ott tartottak, hogy: „ló... lő... stb.”, mikor ő már a helyi amatőr felolvasószínpad tagjaként oklevelet nyert. Csak derék figyelmes osztályfőnökének köszönhető, hogy az utolsó pillanatban közbelépett, amikor osztálytársai le akarták lökni egy szakadékba, a kiránduláson. Gimnazista szerelme az érettségi banketten lelépett előle a büfés fiúval, mondván: unalmas alak vagy ÁbeL Keserves öt esztendő után — kitüntetéssel — summa cum laude — végezte el az építészmérnöki kart. Bekerült egy tervezőintézetbe. Fél év alatt — teljesen kicsinálta magát. Beadott ugyanis egy tervet, egy huszonkét emeletes lakóházról, amelyben a lakások bekerülési költsége 14 fo_ rint 70 fillér, az általa alkalmazott technológia alapján. A főnöke kirúgta a tervekkel együtt Üj munkahelyén sem csüggedt el és hamarosan éjt nappallá téve egy másik elképzeléssel utál- tatta itt is meg magát: egy lakás 7 forint 80 fillér. Remélte, hogy most elégedettek lesznek vele Belátta, hogy tényleg sok az a 14 forint 70 fillér. Válaszul leheíyezték a kőművesbrigád vezetőjének. Itt két hét alatt csinálták meg vezetésével a Fafej- szegecselő Intézet négyemeletes irodaházát. De addigra már a szakszervezet is közbelépett, jelezvén, hogy Ábel alkalmatlan vezetőnek, mert összeférhetetlen Fizikai állományba tették — segédmunkás lett. Az új lakótelep építkezésén találkoztam vele. Nem ismertem rá, mert életében először panaszkodott. Pedig senki sém szereti az elégedetlenkedő embereket. Menet közben mondta, meg sem állt a malteros talicskával: — Látod, már sörözni sem hívnak meg a kollégák műszak után. Köszönt és szinte futva tolta, a színültig teli talicskát az állványok tövéhez. Utánanéztem. Fura egy alak! Mit panaszkodik az ilyen? Magának köszönheti, nem igaz? —• gyvgy — Ifjúsági klub alakult Harcon Szinte peremkerületnek is lehetne nevezni Harc kisközséget, annyira Szekszárd vonzáskörzetébe tartozik. Autóbusszal nem is távolság, éppen ezért első hallásra talán merészségnek is tűnt, ami ma már valóság, az ifjúsági klub megalakítása. Aggályként jelentkezett, hogy a vonzáskörzet túl sok művelődési lehetőséget hord magában, és majd nem sikerül hetente még egy alkalommal sem összetartani a fiatalokat. Bebizonyosodott, hogy az a 24 fiatal, aki Szekszárd város valamely üzemében, intézményében dolgozik, munkaidő után szívesebben megy haza, s keresi mep: magának falujában a művelődési lehetőséget. A harci „Barátság” ifjúsági klub megalakításához bátorítást adott a község vezetőinek biztató szava, s a fiatalok már előbb említett tenniakarása. Mester Katalin Az oldalt összeállította Komáromi Zoltán. Elutaztak a Tolna megyei küldőnek Ma kezdődik az Attőrővezelők VI. országos konferenciája . Eredményes esztendőkről készíthet mérleget az úttörővezetők VI. országos konferenciája, amely ma ül össze Dunaújvárosban. Az úttörőszövetség legfelsőbb fórumán — azon kívül, hogy megvonják az elmúlt két év munkájának mérlegét — várhatóan meghatározzák a társadalom követelményeit, s a gyermekek igényeit megfelelően ötvöző időszerű tennivalókat is. Megyénket tizennégyen képviselik a dunaújvárosi tanácskozáson: nyolc küldött, három meghívott vendég, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának két Tolna megyei tagja és a szegedi országos úttörőparlamenten, megválasztoíí munkacsoport egyik tagja. A Tolna megyeiek azt tervezik, hogy mind a plenáris ülésen, mind a szekcióüléseken felszólalnak, elmondják a megyei tapasztalatokat, gondokat, örömöket. Többek között szólni kívánnak arról, hogy milyenek az úttörőmozgalom társadalmi kapcsolatai a megyében, beszélnek a táborfejlesztésben megmutatkozott összefogás szép eredményéről és a nyári vezetőképzés kedvező tapasztalatairól. Az úttörővezetők VI. országos konferenciájának Tolna megyei résztvevői tegnap délben utaztak el Dunaújvárosba. i Tartalom, vagy forma? Az öltözködés a legszemélyesebb közügyünk. Vannak, akik nagy gonddal állítják össze ruhakollekcióikat, de olyanokkal is találkozunk, akik egyáltalán nem törik fejüket azon, mit is vegyenek magukra. Tehát az emberiség népes tábora e téren is különböző. _ Nemrégiben egy fiatal pár jött ki a városi tanács épületé« bői. Akkor kötöttek házasságot. Öltözetük nem a megszokott — hosszú fehér ruha, fátyol, vagy sötét öltöny csokornyakkendővel — volt. A látványt megjegyzés követte? — Szép kis esküvő!? Még annyira sem becsülik a szüleiket,’ hogy az esküvőjükre meghívják őket. De legalább rendesen felöltöztek volna! A végén majd munkaköpenyben kötnek házasságot ! Hangverseny lesz. Állunk a művelődési ház előtt. Társaságom tagjait kérdezem, miért nem öltöztek ünnepélyesebben? A farmernadrágos fiú csak ennyit mond: — Nem volt ínár időm átöltözni, a hangversenyt viszont nem akartam kihagyni. De ennek semmi jelentősége. A lányok szerint (rajtuk fehér blúz és tarka szoknya van) nem a ruha a fontos. — Ez nem azt jelenti, hogy valaki a legtoprongyosabban üljön be a színházba. Viszont aki azért megy el, hogy megmutassa legújabb toalettjét, az sem jobb, mint a farmernadrág. A far- meros esetleg szereti a zenét, s azért megy el. De aki egyórai szépítkezés után magát mutogatva besétál, műsor alatt is arra ügyelve, hogy ne gyúródjék össze a szép kisestélyi,' mert ugye hazafelé is biztosan lesznek csodálói, azt többnyire a műsor n«n is érdekli, — mondja kicsit indulatosan az egyik lány. És a felnőttek? Az arány megfordítható. Nagyon kevés középkorú 'és idős ember híve a kötetlen formának. Szerintük mindennek megvan a maga rendje. Különböző dolgokat sorolnak fel ellenérvként, s legalább annyira elfogadhatónak tűnnek ezek, mint a fiatalok által elmondottak. Hát igen. Azt hiszem ez mindig így fesz. Bármennyi embert megkérdeznénk erről a témáról, a válasz mindig kétféle lenné, esetleg más-más színezéssel. Mindig lesznek „farmernadrágos” és „kisestélyis” színház, és hangversenylátogatók. De végső soron azt hiszem, mégsem a forma a döntő, hanem a tartalom. — kertai — Kalandozásaink A szekszárdi Fiatal Utazók Klubja az idén, rendhagyó módon nem szervezett külföldi utazást. Ez nem azt jelenti, hogy nem utazott egyetlen FUK- tag sem az országhatárokon túlra. Egyéni úticéllal voltak a Tátrában, az NDK több nagyvárosában, s a tavalyi sikeres nyár megismétléseként a bolgár tengerparton. Hárman Spanyolországba is eljutottak. Az idei nyár ^lágere” Lengyelország volt A különböző útvonalon, más-más járművel indult turisták a múlt héten kedden tartották élménybeszámolóikat — „Kalandozásaink” címmel. _A három fiatal közül az első, csoportos utazáson vett részt az Express és a KISZ KB szervezésében. Ez lényegében jutalomút volt. A klub negyedik aranykoszorúja mellé egy lengyelországi utazást is kapott jutalmul. Az utazás gazdag programjában klublátogatás is szerepelt, melynek keretében összehasonlították a lengyel és a magyaf klubokat. A másodikként beszámoló fiatal motorral vágott neki az útnak, barátaival. Keresztülszelték Lengyelországot, a Lengyel Tátrától egészen fel a tengerig mentek. Ök nem a lengyel építészettel, a múlttal ismerkedtek, hanem elsősorban a mai Lengyelországgal. A harmadik tette meg a legnagyobb utat, Krakkótól a Mazuri-tavakig, utána fel a tengerhez megnézni a Wes- terplattét, majd Kopernikusz szülővárosát kereste fel. Utjának befejező állomása Auswitz volt. Krakkóig vonattal ment, onnan stoppal folytatta útját. A három előadó lényegében ugyanott járt, mégis mindegyik mást látott meg. Más szemszögből nézték a tájat, az embereket Ez is, az is Lengyelország. Egyik sem több, egyik sem kevesebb a másiknál. De! A három ígv együtt lett egész! „Kalandozóink” utazásáról sok szép dia tanúskodik. Nagy Vendel ; /
