Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-03 / 232. szám

A jövedelmek fedezete

A szokvány kérdést, melyet oly szívesen leltesznek egymásnak az ismerősök — „mennyit keresel?” — mielőbb ki kellene bővítenünk. Azzal, hogy mit, s mennyit dolgozol? Mert sajnos a kettő, munka és jövedelem nincs mindig arányban egymással, márpedig megbomló összhangjukat, eltorzult viszonyukat az egész társadalom kényszerűen nyögi. #A tényleges munkával meg nem szolgált pénzek valahol, valakik zsebéből hiányoznak. Vagy úgy, hogy társadalmilag hasznos tevékenységükért nem kapták kézhez a kellő javadalmazást, vagy úgy, hogy jövedelmük értékét mérsékli a mások besöpörte forint.

Tíz év alatt havi kilenc- száz forinttal nőtt a lakosság egy főre számított névleges jövedelme, s ezen belül például a társadalmi juttatások megkétszereződtek. Semmi gond, ha a gyarapodás tervszerűen megy végbe. Ebben az esetben a megteremtett fedezet *— áruban vagy szolgáltatásokban — biztosítja a forint vásárlóerejének megőrzését. Az azonban nem járható út, hogy gyorsan emelkednek a jövedelmek, de a kivitelben visz- szaesés tapasztalható, a vállalatok fenntartják a gazdaságtalan termelést, a beruházások elhúzódása szinte természetesnek számít. S persze, nemcsak a közvetlen termelők lazaságai, fegyelemsértései értendők ide.

I

dén január és július között — a tavalyi hasonló időszakhoz mérten — a lakosság pénzbevételei 11,3 százalékkal, a tervezettnél — 8,5 százalék — Jóval gyorsabban növekedtek. Különösen szembetűnően bővültek — 19,2 százalékkal —■ a pénzben! társadalmi juttatások. Az említett hét hónapban 140,6 milliárd forint került kifizetésre a lakosság kezéhez, s ez az összeg akkora, mint 1969-ben az egész évi pénzbevétel. Azt vallja a hétköznapi bölcsesség, hogy senkitől nem szabad sajnálni a pénzt, ha megdolgozott érte. Am azon nagyon is lehet és kell töprengeni, hogy a jövedelmek ilyen gyors iramú gyarapodása közepette miért nem hasonló léptékű a hatékonyság javulása, az árukibocsátás és a szükségletek jobb összhangjának megteremtése?

Hosszú távra érvényes útmutatásként állapította meg a párt XI. kongresz- szusának határozata: „A jövőben a* életszínvonal emelőiének azon tényezőit kell előtérbe helyezni. Amelyek egyidejűleg szolgálják az anyägi jólétet és a gazdasági hatékonyságot”. Azaz mindenütt és mindenkinek, ha bérről. Jövedelemnövekedésről dönt, azt kell alapul vennie, hogy a munka társadalmi hasznossága arányban álljon a jövedelemmel.

A házi szociális gondozás új lehetőségei

Megyénk lakosságának 18 százaléka 60 éven felüli, sok egyedülálló idős emberrel kell törődnünk. Ezért Szekszárdon már évekkel ezelőtt megvalósult a házi szociális gondozás. Az elmúlt évben a hivatásos és tiszteletdíjas gondozónők, a társadalmi aktívák — szocialista brigádtagok és úttörők — 277 gondozásra szoruló idős embert 14 472-szer látogattak meg a megyében, tudtuk meg dr. Simon Ferenctől, a megyei tanács szociálpolitikai csoportvezetőjétől.

1975. január 1. óta a hivatásos gondozók mellett lehetőség van a tiszteletdíjas házi szociális gondozók foglalkoztatására is. A főfoglalkozású gondozónők munkájukért 1500 —1800 forintot kapnak. A tiszteletdíjasok pedig havi 500 forint anyagi juttatásban részesülnek és a nagyközségi és községi tanácsok kötnek velük szerződést.

A megVel tanács egészség- ügyi osztályának házi szociális gondozás céljára 1975-ben 280 ezer forint áll rendelkezésére. Ezt az összeget a jövő évben további 200 ezer forinttal kívánják növelni. Eddig 140 ezer forintot kaptak a helyi tanácsok. A fennmaradó összegből az év Végéig Szükség szerint egészítik ki a járások és vároO

t esztendeje, 19'70- ben a munkások havi átlagbére a szocialista Iparban 2015, 1974- ben 2572 forintot tett ki. Idén júliusban 2738 forint

n névleges bér növelése *— ha nincs megfelelő árufedezete, ide értve a megvásárolható szolgáltatásokat is ■— nem jár tényleges életszínvonal-emelkedéssel. A

sok csak házi szociális gondozásra fordítható pénzalapját.

A bonyhádi járásban az első félévben a házi szociális gondozásra 25 ezer forintot fizettek ki, ez az összeg a mávolt. Nincs bajunk az átlaggal. Azzal annál inkább, hogy a Vállalatok — tisztelet a kivételnek — lezserül eltekintenek a bérek és teljesítmények szoros összekötésétől. Növelik a jövedelmeket akkor is, amikor pusztán arról van szó, hogy megtartsák a munkaerőt — bér hatékonyan foglalkoztatni nem tudják! —, amikof a szervezetlenség szülte állásidőket mérhetetlen túlóráztatással „egyenlítik ki”, s így tovább. Aligha állíthatja bárki, hogy mindez CSak a fizikái dolgozók esetében érvényes. _______

t

öbb pénzért ilyen esetben ugyanannyi árut, áru jellegű szolgáltatást vásárolhatunk meg, mint korábban. Tehát „többet” kérésünk, de változatlan értéket képvisel a „több” pénzünk. Ez nyilvánvalóan értelmetlen önámítás. Szerény, de minden oldalról megalapozott — munkával és áruval egyaránt fedezett — jövedelem- és életszínvonal-emelkedésre sokkal inkább igent mondhatunk, mint a névleges bérek egyéni és vállalati teljesítménytől független növelé- áérg.

MÉSZÁROS' OTTÓ

sodik félévben 33 ezer forinttal emelkedik. Pakson a 38 ezer forintot az év végéig 53 ezer forinttal emelik.

A házi szociális gondozás a gondozási formák között a legújabb, egyúttal jól bevált módszer. Átmenet a saját otthon és a szociális otthonba kerülés között. A jövőben éppen ezért szélesebb körre kívánják kiterjeszteni. A szervezés azokban, a járásokban könnyebb, ahol az asszonyok munkába állítása részben ol- f dódott csak meg, bár a házi szociális gondozás feladatát zömmel azok látják el, akik eddig anyagi elismerés nélkül Is gondozták Idős szomszédaikat,

Gazdasági jegyzet

Mostohagyerek az adminisztráció?

EGY JÖ ISMERŐSÖM — fizikai dolgozó — szájából hallottam a következő kifakadást:

— Ha fel kell mennem az üzemből az irodákba, mert valami elintéznivalóm van, mindig dühbe gurulok. Egymást érik fönn az asztalok, az ember szinte eltéved közöttük. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy szükség lenne arra a sok fehérköpenyesre.

Az ehhez hasonló kifakadás talán nem mindig jogos, de a felmerülő kérdés — szükség van-e rájuk — úgy érzem indokolt. Bár talán nem is így kellene e kérdést — az adminisztratív alkalmazottak számának növekedésével kapcsolatosan —• megfogalmazni, hogy szükség van-e rájuk.

Hisz tagadhatatlan, hogy az okosan végzett adminisztratív munka kihat a gyár vagy egyéb gazdasági egység egész munkájára, csak ez persze nem mérhető olyan közvetlen módon, mint a termelés egyéb arányainak változása. De mindenesetre érdemes foglalkozni vele, mert a termelők és nem termelők aránya komoly mértékben befolyásolja a gazdálkodás hatékonyságát.

Tolnán, a PATEX-ben az elmúlt két év alatt 30 százalékkal nőtt az adminisztratív alkalmazottak száma. A fizikai dolgozóké nem változott.

ARRA A KÉRDÉSRE. hogy ez a helyzet vajon optimális-e a munkaügyi osztályon azt a felvilágosítást kap'tam, hogy még létszámbővítés te megengedhető volna az adminisztráció területén!

Ugyancsak Tolnán, a Gép- és Műszeripari Szövetkezetben — két év óta nem változott az adminisztratív létszám, de a termelő munkások száma — fokozatosan csökken! E2 pedig, ha az arányokat tekintjük, szintén emelkedésnek számít

Egyik helyen sem történt a2 elmúlt időszakban olyan Jellegű munkaszervezés az üzemi ügyvitel területén, amely hasonlítható lenne ahhoz az átalakuláshoz, amely a termelésben végbement. Elgondolkoztató az a tény, hogy ha belső tartalékok feltárásáról, a munkaerő hatékony felhasználásáról esik szó, a gazdasági vezetők zöme a termelés területére szűkíti le e fontos gazdasági intézkedést. Holott ezenkívül is van bőven tennivaló, így például az adminisztrációs munka hatékonyabbá tétele érdekében.

Mégis melyek ennek a legfontosabb akadályai?

A TAPASZTALATOK SZERINT nem éppen kielégítő az e területen dolgozók jelentős részének szakmai felkészültsége. Persze az igazsághoz tartozik, hogy a gyakorlati tapasztalatokon kívül nem sok fejlődési lehetőség kínálkozik számukra, a meglévő továbbképzések pedig ritkán veszik figyelembe a már itt iá jelentkező nagyfokú specializálódást.

Az adminisztratív munka gyakran Indokolatlan mértékű felduzzadásában számtalan esetben ludasok a különböző felügyeleti szervek, amelyek Sokszor valóságos jelentéstenger gyártására kényszerítik az amúgy is túlterhelt hivatali ügyvitelt. Ezen azonban csak gyökeres szemléleti változással lehet segíteni. Éppúgy, mint azon az indokolatlan mellőzésen, amely a különböző fejlesztések során, egyszerűen érthetetlen módon kihagyja a számításból az adminisztrációt.

Sem a GÉM-ben, sem a PATEX-nél — éá ide lehetne sorolni még bátran a többi üzemek, gazdaságok zömét is, hisz ez az előbbi kettő csak találomra, „önkényesen” választott hely volt — nem fordítanak számottevő anyagi erőt az ügyviteli munka korszerűsítésére. Holott modern munkaeszközök állnak rendelkezésre: diktafon, gépíró-automata, kézi ^lyukkártya, elektronikus berendezések — tehát a lehetőségek adottak lennének.

TÉNY, HOGY EZEK BESZERZÉSÉRE még nem

futja mindenhol az anyagi erőből. Ma még olcsóbb az „élő munkaerő”. És persze ezeknek a berendezéseknek a haszna sem mérhető le egykettőre olyan nyilvánvalóan, mint a termelésbe állított gépeké. De a jövő útja az adminisztráció területén is — csak a gépesítés, az állandó korszerűsítés lehet. Mert a hatékony gazdálkodásnak és a további fejlődésnek csak így biztosíthatunk Zöld jelzést.

—gyvgy—

*

Érdekvédelem, béke, egység

30 éves a Szakszervezeti Világszövetség

Amikor harminc évvel ezelőtt, 1045, október 3-én, Párizsban a II. szakszervezeti világkonferencián megalakult a Szakszervezeti Világszövetség (SZVSZ), első ízben jött létre a dolgozóknak olyan nemzetközi szervezete, amely nemzetiségre, fajra, politikai és vallási különbségre való tekintet nélkül egységbe fogta öt kontinens szakszervezeti mozgalmait. A haladó szakszervezeti világmozgalomnak ez a szövetsége kezdettől a legtágabban értelmezte érdekvédelmi feladatait, a dolgozók mindennapi legkisebb gondjaitól a világbéke minden népet, nemzetet egyformán érintő kérdésbe.

A háborúellenesség kezdettől fogva hozzá tartozik az SZVSZ munkájának jellegéhez, mint ahogy része igen széles körű érdekvédelmi tevékenység Is: mindig, minden helyzetben a haladó nemzeti és nemzetközi törekvések mellé állni, segíteni a szabadságukért küzdő népek harcát, támogatni a gyarmatosítás elleni törekvéseket. Vietnam, Ciprus, Görögország és Chile csak néhány ország azok közül, amelyekért az SZVSZ felhívására cselekvőén bontakozott ki százmilliók szolidaritási mozgalma.

A harmiftc évvel ezelőtt megvalósított szakszervezeti egységet a hidegháború megbontotta, a szakadár nyugati Szakszervezetek 1949-ben kiváltak az SZVSZ-böl és megalakították a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségét. Az SZVSZ mégis a legnagyobb taglétszámú és legbefolyásosabb szakszervezeti szövetség maradt, s különösen megerősödött a harmadik világ számos szakszervezeti központjának csatlakozásával. A fejlődő országok időben felismerték, hogy a multinacionális vállalatokkal, a nemzetközi monopóliumokkal szemben valóságos érdekeiket a Szakszervezeti Világszövetség képviseli.

Amikor harminc évvel ezelőtt az első szakszervezeti világkongresszuson a magyar delegáció vezetője. Kossá István felszólalt, elsősorban bizalmat kért a magyar szak- szervezeti mozgalom számára, amely akkor tette meg az első szabad lépéseket. Harminc év múltán tapasztalható, hogy a magyar szakszervezeti mozgalomnak nagy nemzetközi tekintélye van, amelyet nem utolsósorban azzal vívott ki, hogy egyik kezdeményezője volt az egység megteremtését szolgáló párbeszédnek, s kétoldalú kapcsolataiban keresi és kiaknázza a kölcsönösen hasznos együttműködés lehetőségeit.

DIÓSDl LÁSZLÓ

Fapapucs a lacipő hazájába

A Bonyhádi Ruházati Szövetkezet a közelmúltban kötött szerződés alapján fa talpú papucsokat készít a holland kereskedelem számára. A tulipán és facipő hazájába 30 ezer fatalpú lábbelit küldenek. A szövetkezet a külkereskedelmi szerveink közreműködésével tárgyalásokat folytat francia és NDK-beli kereskedelmi szakemberekkel is. Amennyiben a szerződés létrejön, a franciáknak táskákat, az NDK-ba pedig Iten- fekciós ruhákat gyártanak.

1975. október 3.

<