Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-22 / 248. szám
KAHYB Várorsgról Az országban minden harmadik meghízlalt sertés KAHYB fajta. Kaposvárott valamivel több mint tíz éve kezdték ki- tenyészteni ezt a mai korszerű technológiához, egyre növekvő fogyasztáshoz szükséges sertésfajtát. Tavaly az országban egymillió KAHYB sertést tar. tottak, idén háromszázezerrel többet. m A meghívás telefonon érkezett, Vancsik József, a szövetkezet elnoae szívesen invitál: „A beüzemelési bejárás lesz, szívesen fogadunk, nézd meg, miből lesz nálunk a pénz." Mastel órás kényelmes autózás a megyeszékhelytől V árongig. Már itt is a fogadás, s a különféle érdekeitek: állatorvosok, a kaposvári hibridsertés- tenyésztó közös vállalat vezérkara, a szomszédos termelő- szövetkezetek elnökei: Kener Adám, Bessenyei Zoltán, a vá. rosi tanács szakigazgatási szerveinek képviselői es a többiek. Vagyunk vagy húszán. Az üzemeltetési bejárás azzal kezdődik, hogy a vendég kap egy kupica pálinkát, barátságos szavakat Kiss Józseftől, a főkönyvelőtől, aki évente legalább kétszer összekapott a KAHYB-vezérkarral, meg a téeszvezetőséggel. amíg a telep felépült. Most már áll a telep, erről beszél az elnök: „Saját erőből építettük, saját brigádunkkal. Hitelt is felvettünk, de év végére mindig visszaadtuk. A KAHYB pedig több mint félmillió forint hitelt el is engedett. A telep kész, jó a technológia, a tenyészkanok ára — a minőségtől függően — tíezertől’tizen- hat ezerig elmegy." Nézzük meg a telepet. Autókba ülünk, és surranunk a kitűnő aszfaltúton a tenyészkanok telepéig. A telepet kerítés fogja közre, elöl fehérre meszelt falú ház. Fehér-fekete öltöző. Fertőtlenítőbe lépünk, kezünket is leöblítjük, felhúzzuk a fehér köpenyt, a gumi. csizmát, mehetünk a telepre. Előbb azonban nézzük meg ezt a fehér házat belülről. A várongi Petőfi Termelő- szövetkezetben az elmúlt évek folyamán igen sokat költöttek arra, hogy a dolgozók megfelelő körülmények között végezhessék munkájukat, azon túl pedig étkezési, mosdási lehetőségük is legyen. Van itt minden. Villanybojler szolgáltatja a meleg vizet, elkülönített ut- cairuha-tároló, öltöző, csizma, mosó, munkaruha-tároló, fürdő, olajkályha, lábrács, függöny, szőnyeg, villanyvilágítás... Minden van, amit úgy hívunk, hogy a dolgozók szociális ellátása. Ezen az épületen keresztül haladva beton, úton mehetünk a kanok szállásáig. Betonút, villanyvilágítás, virág minden kerítésdúcon, virágágyás az ólak között. Rend, tisztaság. Azonnal látni, hogy nem a műszaki átadás, üzemeltetési bejárás miatt van ez így. A munkások, akik a hozzájuk tartozó ólak előtt munkaköpenyben, csizmában várják a látogatókat, büszkén mutatják, néven ne. vezik a szebb állatokat, s név szerint említik a cseh, a szovjet állatkereskedőket, akik rendszeres vevők a várongi téeszben. ♦ Mert arról van szó. hogy a kaposvári hidridsertés-tenyésztéshez szükséges apaállatokat nevelik itt, s a kiváló tulajdonságokkal rendelkező állatot küldik nemcsak a hazai termelőüzemekbe, hanem már az előbb említett két országon kívül más szocialista országok, ba, sőt az NSZK-ba is. Arról van szó, hogy a KAHYB1 sertés a köztenyésztésbe vonult, és kiváló vágási értéke miatt megelőzött egész sor különféle lapályt, vöröset, fehéret, öveset, tarkát. A várongi téesz vezetőségét, amikor vállalkozott a tenyészanyag „termelésére”, sokan egyszerűen kinevették, mások lesték, mikor buknak bele. S amikor az eredmények felemelték e szövetkezetét, a zászló alá egyre többen jönnének. Sajnos azonban kevés a tenyészanyag. ezért is szükséges a most elkészült telep fejlesztése. bővítése. Erre is kész a szövetkezet, hajlandó támogatni a kaposvári vállalkozás — úgyhogy a szövetkezetnek további nyereség-haszon van kilátásban. Mert ma biztos pénz a tenyészállattal foglalkozni. Ezt összegezni az ólak között is lehet, meg is történik. Futtatunk egy-két kant a tisztáson, bíráljuk küllemét: a ka- hibosok dicsérik, statisztikai számokkal bizonvítlák a vágási értékét, s mutatják a meg. rendeléseket, hova hárfk tenyészállatot kellene küldeni. Várongról idén több mint félezer kant küldenek a gazdaságokba ... Ez tehát ötmillió forint. A telep négy és fél millió forintba került... A riport úgy teljes, ha a végén van valami csattanó. Az ötmillió forint az, csattanó is, eredmény is, KAHYB Várongról. PÁLKOVÁCS JENŐ Elbocsátás 1 a szolgálatból A Babits művelődési központ moziterme csupa ötvenévessel volt tele. Azokkal, akik maguk mögött hagyták a katonaköteles kort, és akiknek a moziba szóló meghívó — nem behívó — ünnepi alkalomra szólt, a szolgálatból való elbocsátásra. Az ünnepségen részt vett Kollár Ernő alezredes, a megyei hadkiegészítési és terület- védelmi parancsnokság parancsnoka, Csajbók Kálmán, a Hazafias Népfront megyei tit. kára, Takács László alezredes, megyei MHSZ-titkár, dr. Ne- dók Pál, a városi tanács elnök- helyettese, Vaszkó Lajos, a járási pártbizottság munkatársa. Keresztes János, a KISZ városi titkára. A Himnusz elhangzása utón György József, a járási hivatal elnöke köszöntötte a részvevőket, majd a honvédelmi miniszter parancsát olvasták fel, amely a tartalékállományból kiválókat köszöntötte. Ezután Kollár alezredes kitüntetéseket adott át a tartalékos hadkötelezettség példamutató teljesítéséért, a katonai igazgatásban és a közéletben végzett munka elismeréseként. A Honvédelmi Érdemérem húszéves fokozatát kapta Kristály Gyula, a nagymányoki termelőszövetkezet földrendezője, IS”!*, október S3. a 15 éves fokozatot Bercsényi László, a 10 éves fokozatot Imre János, a pincehelyi tanács társadalmi elnökhelyettese. Garai Gábor: Katonasorban című versével Molnár Teréz, a Szekszárdi Nyomda dolgozója köszöntötte az „obsitosokat”, utána Kollár Ernő alezredes ünnepi beszéde méltatta ennek a korosztálynak az érdemeit, hiszen a mai ötvenévesek képezték a felszabadulás óta eltelt 30 év országépítő seregének derékhadát. Vaszkó Lajos a járási, a városi pártbizottság nevében is a munkában való részvételt méltatta, amely kezdődött az újjáépítéssel, folytatódott az államosítással, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, s tart a jelenben a szocializmus építésével. Az elbocsátottak, a kitüntetettek nevében Kristály Gyula mondott — érthetődé meghatottsággal — néhány köszönő szót, majd a decsi általános iskola kisdobosai, Kovács Györgyné igazgatóhelyettes irányításával léptek fel, köszöntő versekkel, énekszámokkal. A kicsik műsorát nagyon sokszor szakította meg taps, az „unokák" köszöntője sok öreg hadfinak csalt könnyet a szemébe. Nagy tetszést aratott a Szülőföldünk, Tolna megye című színes film is, a megye megannyi ismert és ismeretlen arcát mutatva az obsitosoknak. Az ünnepség befejező aktusa volt a hadköteles szolgálatból való elbocsátást megörökítő emléklapok kiosztása. B. L Vb-fllés Dombóvárán Dombóvár város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága kedd délelőtti ülésén a szakmunkásképző intézet oktató- nevelő munkájáról, tárgyi és személyi feltételeiről tárgyalt. Bacsó Miklós, az intézet igazgatója elmondta, hogy a szocialista szakmunkásképzés beindításától eltelt 25 év alatt a dombóvári intézetben több mint kétezer szakmunkást képeztek. Ebben a tanévben újabb 162 tanuló kezdte meg tanulmányait, de ez a szám még mindig nem elegendő a városban jelentkező szakmunkásigény kielégítésére. Az üzemeknek is többet kellene tenni annak érdekében, hogy szakmunkásigényüket biztosítani tudják. Hátráltatja a korszerű képzést az is, hogy nincs elegendő tanterem, valamint a város vonzáskörzetéből bejáró tanulók elhelyezésére nem rendelkeznek kollégiummal. A végrehajtó bizottság határozatában megállapította, hogy a szakmunkásképző intézet munkája eredményes, s munkájuk elismeréseképpen „Dombóvárért" emlékplákettet adományozott az intézet vezetőinek, nevelőinek és tanulóinak. A végrehajtó bizottsági ülésen hoztak határozatot arra, hogy a városi tanács III. negyedévi ülését 1975. október 29-re hívják össze, ahol megemlékeznek a tanácsok megalakulásának 25. évfordulójá4 rol is. MAGYARSZÉKI ENDRE Á Népújság pótmama szolgálata Beteg a baba p iros a torka, csöpög az orra, enyhe hőemelkedése ■ van, bölcsődés, óvodás gyerekünknek, s már jön az üzenet: azonnal vigyük haza. Az anyukák a munkahelyükön otthagynak csapot, papot, és hanyatt-homlok rohannak a babáért, viszik az orvosi rendelőbe. A leg. enyhébb gyermekbetegség is eltart minimum 5—6 napig. A kisgyerekes anyák a gyerek életkorának megfelelően, a betegápolás idejére táppénzre mehetnek. Ez jó dolog. Az anya erre az időre nem kényszerül kivenni a szabadságát, nem kér fizetés nélküli szabadságot, s annak ellenére, hogy nem dolgozik, a bérének bizonyos százalékát megkapja. fe^égis: az anyák többsége húzódozva, restellkedve veszi igénybe azt a pár napot, ami törvény szerint jár neki. Még akkor is, hg megértő a főnöke és szájhúzás, vállvonogatás, kényszerű beleegyezés nélkül veszi tudomásul: az egyik munkatársát kénytelen nélkülözni. Félreértés ne essék: az anyukák jól tudják, hogy senki sem pótolhatatlan, s hogy nem megy tönkre munkahelyük, ha néhány napig nincsenek ott. Csupán arról van szó, hogy nem tudnak eleget tenni vállalt kötelességüknek, hogy tudják, ha hiányoznak, nem megy folyamatosan, zökkenőmentesen a munka ott, ahol hivatásukat gyakorolják Egyszóval erkölcsi felelősséget éreznek munkájukkal, munkahelyükkel szemben. Arról nem is szólva, hogy gyakran egy hét kiesés is számít; a munkásnőnek esetleg új munkaműveletet kell betanulnia, az ügyintéző nem úgy végzi a dolgát, ahogy kellene. Előfordul, hogy a helyettesítő jószándé. ka mellett több kárt okoz, mint hasznot. A gyakorlat azt mutatja: az anyák többsége, visszatérve a kényszerpihenőről. nem győzi utolérni magát. A dolgozó nők többsége azért nem veszi ki a három év gyermekgondozási szabadságot, mert szüksége van a pénzre. Továbbá, mert szeret dolgozni, mert megszokta a munkát és a munkahelyi közösséget. A gyerekbetegség — különösen ott, ahol két-három gyerek van — elég gyakori, az viszont elég ritka, hogy például ugyan, abban a városban él a nagymama, aki vállalhatná a gyerek gondozását. ki ahány kisgyerekes anya 'helyzete irigylésre mél1 ~ tó: számíthat a nagymamára, esetleg nyugdíjban lévő ismerősre, szomszédra, s így a gyerek betegsége idején nyugodt lelkiismerettel dolgozhat. Bizonyára akadnának gyermekszerető nyugdíjas asszonyok, akik — természetesen megfelelő díjazás ellenében — szívesen vállalnák betegeskedő kisgyerekek gondozását. S hogy mégsem teszik, annak az oka egyszerű: nem tudnak egymásról, nem találnak egymásra az effajta segít, séget igénylő anyák és ráérő, segíteni kész, idősebb asszonyok. Éppen ezért lapunk vállalkozik arra, hogy megszervezi a pótmama-szolgálatot. A járási székhelyekről, Szekszárdról, Dombóvárról, Bonyhádról, Paksról és Tamásiból olyan gyermekszerető fiatal lányok, nyugdíjasok és háztartásban dolgozó nők jelentkezését várjuk, akik egy-egy estére, vagy néhány napra szívesen vállalják kisgyerekek felügyeletét. Jelentkezni lehet levélben, vagy telefonon. Címünk: Népújság Szerkesztősége, Szekszárd, Beloiannisz u 2.. Telefonszámunk: 12—361 és 19—901. U a lesznek jelentkezők, a Népújság pótmama-szol. n gálatát minden héten közöljük. D. VARGA MÁRTA Huszonöt éves a TOTÉV Az alapítólevél a napokban került elő, amely hitelesen bizonyítja, hogy 25 éves a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat. Ennek jogelődje volt a Tolna megyei Tatarozó és Építő Vállalat, amelynek alapítólevele előkerült. A Tolna megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1950. szeptember 26-i ülésén az 1950. évi 32. számú törvényerejű rendelet 15. §-ának első bekezdés c) pontja alapján hozott 521—11/ 16/1950. számú határozatában 1950. október első napjával az A/21 típusú Tolna megyei Tatarozó és Építőipari Vállalat cégelnevezésű állami vállalat alapítólevelét kibocsátotta. Az állami vállalat jogi személy, amely jogokat szerezhetett, kötelezettségeket vállalhatott, a különféle rendelkezések kitértek a vállalat elnevezésére, a székhely megnevezésére, a cégjelzés, az üzleti év és a felszámolás mikéntjére. Az alapítólevél, amely a megyei tanács irattárában a 3700 —9/5/1957. VII. számot viseli, ilyen megfogalmazásokat tartalmaz: „A vállalat tárgya, 500 ezer forinton aluli tatarozás! és 3 ezer forinton aluli magasépítési munkák végzése és ezzel kapcsolatban minden olyan építőipari tevékenység kifejtése, amely egy építmény teljes kivitelezésével kapcsolatos. A vállalat alapítása határozatlan időre szól, s irányító szervül a megyei tanács végrehajtó bizottságát jelölte meg. A vállalat működéséért az igazgató egyénileg felelős.” A TOTÉV 25 éve eredményekben, sikerekben gazdag volt, s nemritkán sok nehézség akadályozta az előrehaladást, az alapító oklevélben meghatározott feladatok végrehajtását. A TOTÉV 25 éve ma már ipartörténeti eseménynek számít, ha az alakulástól napjainkig összegezni próbáljuk a vállalat eredményeit, sikereit. Kétségkívül a TOTÉV mérnökeinek, munkásainak keze nyomát di- cséri számos iskola, egészség- ügyi létesítmény, ipari és mezőgazdasági objektum, számos magas- és mélyépítési munka. A negyedszázados fennállásról a vállalat megemlékezik. Nyomtatott kiadványt jelentetnek meg, ezenkívül ünnepséget szerveznek a nyugdíjasoknak, az alapítóknak és a ma is tényleges állományban lévő dolgozók, régiek, és újak részére. .
