Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-16 / 243. szám

Színházi esték A leningrádi Kirov Színház stúdióegviiUese Az elmúlt napok rendkívül gazdag művészeti ese­ményei sorában is kiemelkedő hely illeti meg a lenin­grádi balett szekszárdi vendégszereplését, mely telt ház előtt kirobbanó sikert aratott. Teljes joggal, de előbb azért tisztázzuk a „leningrádi balett” fogalmát. Az Országos Rendező Iroda műsora is meglehetősen pontatlan, miután „50 tagú balettegyüttes magyar- országi vendégjátéka (Leningrádi” címszó alatt intézi el a leningrádi Kirov akadémiai opera- és balettszínház stúdióegyüttesének magyarországi vendégjátékát A lényegen ugyan ez nem sokat változtat viszont az igazságnak (és a történeti hűségnek) tartozunk annak megállapításával, hogy ez a balettegyüttes először 1958- ban lépett színpadra a ma is működő Leonyid Jakob- szon kezdeményezésére, s a „Koreográfiái miniatűrök” című műsorából készült film 1961-ben Monte Carlóban elnyerte a nagydíjat, Az együttes maga is a „Koreográ­fiái miniatűrök” nevet vette fel, s fiatal művészeit elsősorban a kísérletezés jellemzi. Ezt egyébként szekszárdi vendégjátékuk alkalmá­val is tapasztalhattuk: gazdag műsoruk a klasszikus balettől a legmodernebb törekvésekig, zenében a ro­mantikusoktól Debussyn át mai szerzőkig ívelt. Való­ban koreográfiái miniatűröket láttunk, de ezek a mi­niatűrök a mai táncművészet világszínvonalát jelen­tik: tökéletes technikai biztonság és kifejezőerő egy­aránt jellemzi az együttest. Tudjuk, az orosz balett­nek hagyományai vannak, s ez a hagyomány minden együttest kötelez. De azért itt többről van szó. Ez a hagyomány érvényesült Strauss Rózsalovag keringőjé- ben (Kvaszova. Szergejev), a Pons-Heifetz (Klimova, Vovk), vagy a Grieg-zenére komponált táncban (Putyi- nova, Nadtocsij). De a Debussy-, Prokofjev-, Berg- muzsika éppúgy megtalálta táncbeli kifejezését, ahogy Rachmaninov Polichinelle-je (Zenzinov), vagy a Mu- szorgszkij-részlet (Vasorrú bába) Lebegyev káprázatos előadásában. Világszínvonalat említettünk, — minden­képp az. A Kirov Színház stúdióegyüttese, Leonyid Jakobszon irányításával, szerencsésen ötvözi a klasszi­kus hagyományt és a mai törekvéseket, amelyeket a balettművészetben Béjart neve fémjelez. S ez a teljes­ség is hozzájárul ahhoz, hogy a leningrádi balett­művészek felejthetetlen estét szereztek a.szekszárdiak­nak. Cs. fc. Grúz népdalok Új jogszabályokról — röviden Tbilisziben tizenöt kötetes grúz népdalgyűjtemény kiadá­sa kezdődött meg. Az átfogó kiadvány bemutatja a grúz ze­nei folklór fejlődését, a nép­dalok jellegzetességeit a VIII. századtól egészen napjainkig. Grúziában mindig kedvelt szórakozás volt az éneklés. Számos népdal írásban is fenn­maradt, már a VIII—X. szá­zad bóL A köztársaságban ma mint­egy 300 énekkar működik. Múzeumi hónap A pécsi Janus Pannonius Mú; zeum román kori kőtára. A dunaszekcsői régészeti lelet — Marcus Aurelius római csá­szár bronzból öntött portréja — egyenrangú párja a világ múzeumaiban őrzött legértéke­sebb római szobroknak. Az ifjúsági takarékbetét fel­tételeiről, valamint a fiatal há­zasoknak nyújtandó további kedvezményekről szól a pénz­ügyminiszter 33/1975. (IX. 27.) PM. számú rendelete, amely szerint az öt éven át történt rendszeres betételhelyezés ese­tén a kedvezményezett az évi 5 százalék kamaton felül évi 1 százalék prémiumban is ré­szesül, és a betét felvételétől számított egy éven belül kü­lön kölcsön igénybevételére is jogosult. Azok a fiatal háza­sok, akik közül legalább az egyik házastárs 30 éven aluli, öt éven belül kötöttek házas­ságot, és együttes keresetük nem haladja meg a 6000 fo­rintot, „Ifjúsági takarékbetét­től” függetlenül is kedvezmé­nyes áruvásárlási kölcsönt ve­hetnek fel, amelynek összege 10—30 000 forint lehet. A köl­csönök igénybevételére vonat­kozó rendelkezéseket 1976. ja­nuár hó 1. napjától kell alkal- mázni. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek figyelmét hívjuk fel nyomatékosan a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi mi­niszter 19/1975. (IX. 27.) MÉM. számú rendeletére, amely a Mezőgazdasági Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendsza­bályok Állattenyésztés című fejezetének kiadásáról szól, de hozzáfűzzük, hogy — a rende­let szerint is — az óvó rend­szabály előírásainak megtartá­sa az állattenyésztéssel és állattartással kapcsolatos te­vékenység során a népgazda­ság minden területén kötelező. Az óvó rendszabály füzet alak­ban beszerezhető a Táncsics Könyvkiadó Vállalatnál. A könnyűipari ágazatban foglalkoztatott középfokú vég­zettségű szakemberek tovább­képzéséről rendelkezik a könnyűipari miniszter 3/1975. (IX. 27.) Kip. M. számú ren­delete, mely szerint a vállala­toknak éves és középtávú ok­tatási tervet kell készíteniük. A középfokú munkaköröket jegyzékbe kell foglalni, mely jegyzéket középtávú tervidő­szakonként felül kell vizsgál­ni és szükség esetén módosíta­ni. A továbbképzés alapvető formája egyébként a tanfolya­mi oktatás, de kihangsúlyozza a rendelet, hogy „biztosítani kell — különösen a nőket nagy számban foglalkoztató vállalatoknál és a gyermek­gondozás céljából szabadságon levő nők számára — a tanfo­lyam anyagának elsajátítását irányított, egyéni tanulás for­májában.” Az így felkészülök részére a vállalat köteles kon­zultációs lehetőséget biztosíta­ni. i Rendkívül figyelemreméltód nak tartjuk az Országos Ke­reskedelmi Főfelügyelőségnek a Kereskedelmi Értesítő ez évi 30. számában megjelent köz­leményét, amely a panasz­könyvre és a vásárlók tájékoz­tatására szolgáló előírások be­tartásának vizsgálatáról szól, s amelyből itt csupán az aláb­biakat idézzük: „Közel 200 egységben ellenőriztük, hogy zárva tartás esetén tájékoztat­ják-e előírásszerűén a vásár­lókat a legközelebbi üzlet cí­méről, nyitva tartási ide j érő L E téren kedvezőtlen a képi mert a vizsgált egységek 75 százalékában elmulasztották e kötelezettség teljesítését^ A megvásárolt hibátlan árutó cseréjének 8 napon belüli le­hetőségéről a vizsgált több mint 300 egység 91 százaléká­ban — előírás ellenére — nem tájékoztatták a boltban a vá- sárlókat.” i A Művelődésügyi Közlőn? ez évi 18. számában állás- foglalás jelent meg a TIT munkájának támogatásáról, s az állásfoglalás kéri az isko­lák vezetőit, a nevelőtestületed két, karolják fel a TIT által szervezett különböző baráti köröket, (kis matematikusok; ifjú biológusok, kis fizikusok, ifjú történelembarátok, stb.)i segitsék működésüket, ösztö­nözzék tehetséges tanítványaid kát e körökben való részvéd telre. Szükség és igény esetés bocsássák rendelkezésre az is­kola helyiségeit Dr. Deák Konrád osztályvezető ügyész Ordas Iván: Damjanich tábornok Móra Ferenc Könyvkiadó, 1971. Elmondta. Damjanichék már elindultak Alibu- narról. Fél napig verekedtek, egész bizonyos, hogy a sereg fáradt, pihenni kíván. Jarkovacon csűrökben, padlásokon, kazlakban elrejtve van ugyan néhány száz puska, ezeket azonban re­ménytelen lenne most használni. A magyaroknak több mint egy tucat ágyújuk van, és a főtüzérük, valami Freudenreich nevezetű kapitány, olyan jól kioktatta az embereit, hogy ezerötszáz lépés­ről még a kútágast is eltalálják, ö, mint a falu választott bírája nem veszi lelkére, hogy Jarko- vac feleslegesen elpusztuljon. A felesleges szót olyan nyomatékkai hangsúlyozta, hogy meg kel­lett kérdeznem. „És nem feleslegesen?”. Komolyan nézett rám. „Uram, jól tudod, hogy a mi fajtánk nem fél a harctól. Tomasovacon azonban vannak ágyúk. Állítólag húsz darab. Knicsanin parancsait pe­dig hatezer fegyveres várja.” „Nos, mit akarsz tőlem?” — kérdeztem. „Te művelt ember vagy, uram — válaszolta. — A gyűrűdön látom, hogy a császár nemességgel is kitüntette a famíliádat. Pancsovai házadat ná­lunk sokan ismerik. Knicsanin egész bizonyosan hisz neked.” Ekkor elárultam neki, hogy már volt kapcso­latom Knicsaninnal. Felderült az arca. „Annál jobb! Nos, téged akarunk megkérni, uram, hogy amikor a magyarok bejönnek a dob- ricai faluvégen, ülj nyeregbe, és vágtass el a — 85 — vízparton Tomasovacig. Mi adunk szállást, ételt, italt a magyaroknak. Ha másképp nem megy, még az ikont is kihozom, és hűségesküt teszek nekik. Csak az a fontos, hogy mire nyugovóra térnek, Knicsaninék ideérjenek.’’ Tekintete felvillant. „Aztán majd rendezünk nekik egy kis ébresz­tőt! Megteszed, uram?” Tudtam, hogy megteszem, de még óvatoskod­tam. „Damjanich nem mai gyerek. Bizonyos, hogy őrszemeket állít majd.’’ Mosolygott. „Jó máktermés volt az idén. Bízd csak rám az álmukat, üram! Hátaslovat tőlem kapsz. A leg­jobb ló az egész faluban.” — Igen, így történt. Ha most avatott tollú író lennék, bizonyára kiszínezhetném nektek, hogy milyen a valóságban az éjszakai harc. Nem tu­dom elmondani. Éjfél előtt néhány perccel tör­tünk Jarkovacra. Knicsanin. a fél seregét sze­kerekre rakatta, lóra ültette. Túlerőben voltunk, és amikor, a jeladó ágyúlövés eldördült, a jar- kovaciak is puskát, handzsárt ragadtak. Tökéle­tesnek ígérkezett a diadal. Félig öltözött honvé­dek szaladgáltak az utcán, tüzek lobogtak, lövé­sek dörögtek, és mindenhonnan halálordítás, si­koly hallatszott. Égő házak közt rohantam végig a főutcán, hogy szállásomhoz jussak, amelyet Mirko őrzött. A lobogó tűz fényénél, a bíró por­tája előtt egy pillanatra megláttam Damjanichot. Ingre vetkezetten állt, egyik kezében kard, a má­sikban pisztoly. Körülötte, a palánk mellett és az árokban fedezéket keresve, néhány tucat hon. véd. „Leiningen! — ordította. — Hol van Leinin- gen? Ha a grófnak valami baja lesz, egy lelket sem hagyok életben ebben a faluban!” Sosem érzett vad indulat futott át rajtam. Hallottam saját magamat kiáltani: „Ha ugyan te magad életben maradsz, áruló!” És dupla pisztolyom mindkét csövét feléje sütöt­tem. — 86 — E'rvik lövés sem őt találta, de láttam, hogy a? egyik katona a gyomrához kap és összeesik. Ek­kor, mint egy tigris, zömök, fiatal honvéd pat­tant fel az árokból, és a torkomnak ugrott. „A vászonkereskedő, ezredes uram!” — kiál­totta. Másra nem emlékszem, mert puskatusütér érte a fejemet, és elájultam. Fényes reggel volt, amikor magamhoz tértem. A földön feküdtem, és az első pillanatban sehogy nem akartam megérteni, hogy került fejem fölé a templomtorony és az a sok arc, melyet láttam. Aztán fokozatosan világossá vált előttem, hogy a főtéren vagyok, körülöttem a falu sorba állí. tott népe, férfiak, asszonyok, gyerekek vegyesen. Mindenhol fegyveres magyarok nyüzsögtek, ránk pedig puskák szegeződtek. Megértettem, hogy vesztettünk. Nagy üggyel-bajjal feltápászkodtam. Fejem úgy zúgott, mintha egy kaptár méh szabadult volna el benne, és kegyetlenül fájt. „Ez is él!” — hallottam egy hangot. Aztán Damjanichét: „Turánszky és Kása főhadnagy urak! Minden­kinek a kezét megnézni! Akié lőporfüstös vagy véres, felkötni! Ha kevés a kötél, akkor a fal mellé velük!” Damjanich ott állt néhány lépésnyire tőlem, de egyelőre háttal. Aztán megfordult, és nyomban * megismert. „örvendek a szerencsének, Mihajlovics úr! Fél esztendeje Szegeden még nem sejtettem, hogy dezignált gyilkosomat tisztelhetem önben. Mielőtt felköttetem, talán szíves lenne elárulni, honnan került Jarkovacra.” Társasági modorban beszélt, de az a^ca min­den volt, csak nem barátságos. (Folytatjuk) — 87 —

Next

/
Thumbnails
Contents