Tolna Megyei Népújság, 1975. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-16 / 243. szám

Színházi esték

A leningrádi Kirov Színház stúdióegviiUese

Az elmúlt napok rendkívül gazdag művészeti eseményei sorában is kiemelkedő hely illeti meg a leningrádi balett szekszárdi vendégszereplését, mely telt ház előtt kirobbanó sikert aratott. Teljes joggal, de előbb azért tisztázzuk a „leningrádi balett” fogalmát.

Az Országos Rendező Iroda műsora is meglehetősen pontatlan, miután „50 tagú balettegyüttes magyar- országi vendégjátéka (Leningrádi” címszó alatt intézi el a leningrádi Kirov akadémiai opera- és balettszínház stúdióegyüttesének magyarországi vendégjátékát A lényegen ugyan ez nem sokat változtat viszont az igazságnak (és a történeti hűségnek) tartozunk annak megállapításával, hogy ez a balettegyüttes először 1958- ban lépett színpadra a ma is működő Leonyid Jakob- szon kezdeményezésére, s a „Koreográfiái miniatűrök” című műsorából készült film 1961-ben Monte Carlóban elnyerte a nagydíjat, Az együttes maga is a „Koreográfiái miniatűrök” nevet vette fel, s fiatal művészeit elsősorban a kísérletezés jellemzi.

Ezt egyébként szekszárdi vendégjátékuk alkalmával is tapasztalhattuk: gazdag műsoruk a klasszikus balettől a legmodernebb törekvésekig, zenében a romantikusoktól Debussyn át mai szerzőkig ívelt. Valóban koreográfiái miniatűröket láttunk, de ezek a miniatűrök a mai táncművészet világszínvonalát jelentik: tökéletes technikai biztonság és kifejezőerő egyaránt jellemzi az együttest. Tudjuk, az orosz balettnek hagyományai vannak, s ez a hagyomány minden együttest kötelez. De azért itt többről van szó. Ez a hagyomány érvényesült Strauss Rózsalovag keringőjé- ben (Kvaszova. Szergejev), a Pons-Heifetz (Klimova, Vovk), vagy a Grieg-zenére komponált táncban (Putyi- nova, Nadtocsij). De a Debussy-, Prokofjev-, Berg- muzsika éppúgy megtalálta táncbeli kifejezését, ahogy Rachmaninov Polichinelle-je (Zenzinov), vagy a Mu- szorgszkij-részlet (Vasorrú bába) Lebegyev káprázatos előadásában. Világszínvonalat említettünk, — mindenképp az. A Kirov Színház stúdióegyüttese, Leonyid Jakobszon irányításával, szerencsésen ötvözi a klasszikus hagyományt és a mai törekvéseket, amelyeket a balettművészetben Béjart neve fémjelez. S ez a teljesség is hozzájárul ahhoz, hogy a leningrádi balettművészek felejthetetlen estét szereztek a.szekszárdiaknak.

Cs. fc.

Grúz népdalok

Új jogszabályokról — röviden

Tbilisziben tizenöt kötetes grúz népdalgyűjtemény kiadása kezdődött meg. Az átfogó kiadvány bemutatja a grúz zenei folklór fejlődését, a népdalok jellegzetességeit a VIII. századtól egészen napjainkig.

Grúziában mindig kedvelt szórakozás volt az éneklés. Számos népdal írásban is fennmaradt, már a VIII—X. század bóL

A köztársaságban ma mintegy 300 énekkar működik.

Múzeumi

hónap

A pécsi Janus Pannonius Mú; zeum román kori kőtára.

A dunaszekcsői régészeti lelet

— Marcus Aurelius római császár bronzból öntött portréja

— egyenrangú párja a világ múzeumaiban őrzött legértékesebb római szobroknak.

Az ifjúsági takarékbetét feltételeiről, valamint a fiatal házasoknak nyújtandó további kedvezményekről szól a pénzügyminiszter 33/1975. (IX. 27.) PM. számú rendelete, amely szerint az öt éven át történt rendszeres betételhelyezés esetén a kedvezményezett az évi 5 százalék kamaton felül évi 1 százalék prémiumban is részesül, és a betét felvételétől számított egy éven belül külön kölcsön igénybevételére is jogosult. Azok a fiatal házasok, akik közül legalább az egyik házastárs 30 éven aluli, öt éven belül kötöttek házasságot, és együttes keresetük nem haladja meg a 6000 forintot, „Ifjúsági takarékbetéttől” függetlenül is kedvezményes áruvásárlási kölcsönt vehetnek fel, amelynek összege 10—30 000 forint lehet. A kölcsönök igénybevételére vonatkozó rendelkezéseket 1976. január hó 1. napjától kell alkal- mázni.

A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek figyelmét hívjuk fel nyomatékosan a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 19/1975. (IX. 27.) MÉM. számú rendeletére, amely a Mezőgazdasági Balesetelhárító és Egészségvédő Óvórendszabályok Állattenyésztés című fejezetének kiadásáról szól, de hozzáfűzzük, hogy — a rendelet szerint is — az óvó rendszabály előírásainak megtartása az állattenyésztéssel és állattartással kapcsolatos tevékenység során a népgazdaság minden területén kötelező. Az óvó rendszabály füzet alakban beszerezhető a Táncsics Könyvkiadó Vállalatnál.

A könnyűipari ágazatban foglalkoztatott középfokú végzettségű szakemberek továbbképzéséről rendelkezik a könnyűipari miniszter 3/1975. (IX. 27.) Kip. M. számú rendelete, mely szerint a vállalatoknak éves és középtávú oktatási tervet kell készíteniük. A középfokú munkaköröket jegyzékbe kell foglalni, mely jegyzéket középtávú tervidőszakonként felül kell vizsgálni és szükség esetén módosítani. A továbbképzés alapvető formája egyébként a tanfolyami oktatás, de kihangsúlyozza a rendelet, hogy „biztosítani kell — különösen a nőket nagy számban foglalkoztató vállalatoknál és a gyermekgondozás céljából szabadságon levő nők számára — a tanfolyam anyagának elsajátítását irányított, egyéni tanulás formájában.” Az így felkészülök részére a vállalat köteles konzultációs lehetőséget biztosítani. i

Rendkívül figyelemreméltód nak tartjuk az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőségnek a Kereskedelmi Értesítő ez évi 30. számában megjelent közleményét, amely a panaszkönyvre és a vásárlók tájékoztatására szolgáló előírások betartásának vizsgálatáról szól, s amelyből itt csupán az alábbiakat idézzük: „Közel 200 egységben ellenőriztük, hogy zárva tartás esetén tájékoztatják-e előírásszerűén a vásárlókat a legközelebbi üzlet címéről, nyitva tartási ide j érő L E téren kedvezőtlen a képi mert a vizsgált egységek 75 százalékában elmulasztották e kötelezettség teljesítését^ A megvásárolt hibátlan árutó cseréjének 8 napon belüli lehetőségéről a vizsgált több mint 300 egység 91 százalékában — előírás ellenére — nem tájékoztatták a boltban a vá- sárlókat.” i

A Művelődésügyi Közlőn? ez évi 18. számában állás- foglalás jelent meg a TIT munkájának támogatásáról, s

az állásfoglalás kéri az iskolák vezetőit, a nevelőtestületed két, karolják fel a TIT által szervezett különböző baráti köröket, (kis matematikusok; ifjú biológusok, kis fizikusok, ifjú történelembarátok, stb.)i segitsék működésüket, ösztönözzék tehetséges tanítványaid kát e körökben való részvéd telre. Szükség és igény esetés bocsássák rendelkezésre az iskola helyiségeit

Dr. Deák Konrád

osztályvezető ügyész

Ordas Iván:

Damjanich

tábornok

Móra Ferenc Könyvkiadó, 1971.

Elmondta. Damjanichék már elindultak Alibu- narról. Fél napig verekedtek, egész bizonyos, hogy a sereg fáradt, pihenni kíván. Jarkovacon csűrökben, padlásokon, kazlakban elrejtve van ugyan néhány száz puska, ezeket azonban reménytelen lenne most használni. A magyaroknak több mint egy tucat ágyújuk van, és a főtüzérük, valami Freudenreich nevezetű kapitány, olyan jól kioktatta az embereit, hogy ezerötszáz lépésről még a kútágast is eltalálják, ö, mint a falu választott bírája nem veszi lelkére, hogy Jarko- vac feleslegesen elpusztuljon. A felesleges szót olyan nyomatékkai hangsúlyozta, hogy meg kellett kérdeznem.

„És nem feleslegesen?”.

Komolyan nézett rám.

„Uram, jól tudod, hogy a mi fajtánk nem fél a harctól. Tomasovacon azonban vannak ágyúk. Állítólag húsz darab. Knicsanin parancsait pedig hatezer fegyveres várja.”

„Nos, mit akarsz tőlem?” — kérdeztem.

„Te művelt ember vagy, uram — válaszolta. — A gyűrűdön látom, hogy a császár nemességgel is kitüntette a famíliádat. Pancsovai házadat nálunk sokan ismerik. Knicsanin egész bizonyosan hisz neked.”

Ekkor elárultam neki, hogy már volt kapcsolatom Knicsaninnal. Felderült az arca.

„Annál jobb! Nos, téged akarunk megkérni, uram, hogy amikor a magyarok bejönnek a dob- ricai faluvégen, ülj nyeregbe, és vágtass el a

— 85 —

vízparton Tomasovacig. Mi adunk szállást, ételt, italt a magyaroknak. Ha másképp nem megy, még az ikont is kihozom, és hűségesküt teszek nekik. Csak az a fontos, hogy mire nyugovóra térnek, Knicsaninék ideérjenek.’’

Tekintete felvillant.

„Aztán majd rendezünk nekik egy kis ébresztőt! Megteszed, uram?”

Tudtam, hogy megteszem, de még óvatoskodtam.

„Damjanich nem mai gyerek. Bizonyos, hogy őrszemeket állít majd.’’

Mosolygott.

„Jó máktermés volt az idén. Bízd csak rám az álmukat, üram! Hátaslovat tőlem kapsz. A legjobb ló az egész faluban.”

— Igen, így történt. Ha most avatott tollú író lennék, bizonyára kiszínezhetném nektek, hogy milyen a valóságban az éjszakai harc. Nem tudom elmondani. Éjfél előtt néhány perccel törtünk Jarkovacra. Knicsanin. a fél seregét szekerekre rakatta, lóra ültette. Túlerőben voltunk, és amikor, a jeladó ágyúlövés eldördült, a jar- kovaciak is puskát, handzsárt ragadtak. Tökéletesnek ígérkezett a diadal. Félig öltözött honvédek szaladgáltak az utcán, tüzek lobogtak, lövések dörögtek, és mindenhonnan halálordítás, sikoly hallatszott. Égő házak közt rohantam végig a főutcán, hogy szállásomhoz jussak, amelyet Mirko őrzött. A lobogó tűz fényénél, a bíró portája előtt egy pillanatra megláttam Damjanichot. Ingre vetkezetten állt, egyik kezében kard, a másikban pisztoly. Körülötte, a palánk mellett és az árokban fedezéket keresve, néhány tucat hon. véd.

„Leiningen! — ordította. — Hol van Leinin- gen? Ha a grófnak valami baja lesz, egy lelket sem hagyok életben ebben a faluban!”

Sosem érzett vad indulat futott át rajtam. Hallottam saját magamat kiáltani:

„Ha ugyan te magad életben maradsz, áruló!” És dupla pisztolyom mindkét csövét feléje sütöttem.

— 86 —

E'rvik lövés sem őt találta, de láttam, hogy a? egyik katona a gyomrához kap és összeesik. Ekkor, mint egy tigris, zömök, fiatal honvéd pattant fel az árokból, és a torkomnak ugrott.

„A vászonkereskedő, ezredes uram!” — kiáltotta. Másra nem emlékszem, mert puskatusütér érte a fejemet, és elájultam.

Fényes reggel volt, amikor magamhoz tértem. A földön feküdtem, és az első pillanatban sehogy nem akartam megérteni, hogy került fejem fölé a templomtorony és az a sok arc, melyet láttam. Aztán fokozatosan világossá vált előttem, hogy a főtéren vagyok, körülöttem a falu sorba állí. tott népe, férfiak, asszonyok, gyerekek vegyesen. Mindenhol fegyveres magyarok nyüzsögtek, ránk pedig puskák szegeződtek. Megértettem, hogy vesztettünk.

Nagy üggyel-bajjal feltápászkodtam. Fejem úgy zúgott, mintha egy kaptár méh szabadult volna el benne, és kegyetlenül fájt.

„Ez is él!” — hallottam egy hangot. Aztán Damjanichét:

„Turánszky és Kása főhadnagy urak! Mindenkinek a kezét megnézni! Akié lőporfüstös vagy véres, felkötni! Ha kevés a kötél, akkor a fal mellé velük!”

Damjanich ott állt néhány lépésnyire tőlem, de egyelőre háttal. Aztán megfordult, és nyomban * megismert.

„örvendek a szerencsének, Mihajlovics úr! Fél esztendeje Szegeden még nem sejtettem, hogy dezignált gyilkosomat tisztelhetem önben. Mielőtt felköttetem, talán szíves lenne elárulni, honnan került Jarkovacra.”

Társasági modorban beszélt, de az a^ca minden volt, csak nem barátságos.

(Folytatjuk)

— 87 —