Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-14 / 216. szám
MEZŐGAZDASÁGI SZEMLE Kéthetenként jelenik meg a Tolna megyei Mezőgazdasági és Élelmiszergazdasági Szemle. Legutóbbi számában képriportban mutatja be a takarmány- pogácsázó üzemet, a mikramid új .nyomelemes műtrágyáról közöl írást és egy cikk a gyümölcsbetakarítás rakodási, szállítási feladatait taglalja. „A mezőgazdasági export- import forgalom növényegészségügyi kérdései és hatósági vonatkozásai Tolna megyében” címmel jelent meg az a cikk, amelyből megtudhatjuk: Me. gyénkben az elmúlt években a főbb növények — kukorica, búza, napraforgó — emelkedésével nőtt az exportforgalom. A Tolna megyei Növényvédő Állomás 1961-től végzi rendszeresen az áruk vizsgálatát. Ez az utóbbi időben megnövekedett feladatot ró az állomás szakembereire. Mind a növekvő exportforgalomról, mind a növényvédő állomás szakembereinek megnövekedett feladatáról tanúskodnak a számok is. 1961-hez viszonyítva 1965-ben 2,5-szer, 1970-ben 5-ször, 1974-ben pedig már 13,5-ször több árut kellett vizsgálniuk, mint 1961-ben. A megnövekedett feladatok szakszerű ellátása érdekében új szervezési formákat hoztak létre, amelyeknek céllá a vizsgálati módszerek javítása, az előzetes vizsgálatok bevezetése. .. Ezek az indokok és a növényvédő állomás dolgozóinak leterheltsége késztette a MÉM Növényvédelmi Központ karanténcsoportját, hogy, több megyében, kísérleti jelleggel Üzemi szakembereket vizsgálóközegi megbízással lásson eL A megbízás lényege, hogy a saját üzeméből feladásra kerülő áruk növényegészségügyi vizsgálatát az előírásoknak megfelelő«! végezze eL TOTÉV HIRADÚ A TOTÉV Híradó, a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat lapja, első oldalán a munkaverseny, mozgalomban elért eredményekkel és a feladatokkal foglalkozik. A Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat eddig elért eredményei is, a jövőbeni sikerek is elsősorban a szocialista brigádmozgalomtól függ. A vállalat szocialista brigádja munka- és szakmaszeretetének, helytállásának köszönheti, hogy a kongresszusi munkaverseny első fordulójára tett vállalásaikat nemcsak teljesítették, de túl is teljesítették. A vállalások teljesítése több termelést, az építési, kivitelezési idők csökkenését és jobb minőséget eredményezett. A vállalat termelési értéke 35 millió forinttal haladta meg az előző évi szintet, az építmények átfutási ideje pedig 450 napról 442 napra csökkent. Minőségi kifogás nélkül, határidő előtt adták át Szekszár- don a Kadarka utcai óvodát, a kórházi óvodát, az ÁFÉSZ ABC-áruházát és a Petőfi utcai bölcsődét. Ezek az eredmények nagyrészt annak a száz brigádnak köszönhetők, amelyek részt vettek és vesznek a munkaversenyben. A száz brigád közül kilencvenegy elérte, vagy ismét megvédte a szocialista brigád cím valamely fokozatát. A második félév feladatai sem kisebbek: a termelési tervük maradéktalan teljesítésé, nek fő feltétele a termelékenység fokozása, a minőség további javítása, az eredeti határidők előbbre hozatala. Az átfutási idők csökkentésével, takarékossággal, újításokkal, korszerűsítésekkel fokozzák a gazdaságosságot. A TOTÉV Híradó fényképen mutatja be azt az újabb húszlakásos épületet, amelybe nemrég költöztek be a vállalat dolgozói. Ma már negyven dolgozó mondhat magáénak vállalati lakást. A vállalati lakásakció azonban tovább folytatódik. Még ebben az évben két húszlakásos épület alapozását kezdik meg. Az egyiket már a jövő év első felében át is adják. A vállalat vezetői úgy is gondoskodnak a dolgozókról, hogy bővítik üdülési lehetősé, geiket. Ezer négyzetméteres telket béreltek Gunarason. Az idén bekerítik, majd négy, egyenként 35 négyzetméter alapterületű faházat helyeznek el a telken. E faházak mindegyikében négy-öt tagú család üdülhet. KONZERVIPAR A Konzervipar, a konzervipari dolgozóknak lapja több cikket, hírt is közöl a Paksi Konzervgyár életéről, eredményeiről. A lap munkatársa interjút készített Örvös Ferenc igazgatóval, aki elmondta: — Az első félévben néhány híján, kétezer vagonnyi terméket állítottunk elő, s a termelési érték 33 százalékkal magasabb, mint a tavalyi év- első felében volt. Húsz százalékkal nőtt az export is, s ezen belül a tőkés országokba irányuló export 11 százalékkal emelkedett. Mindezt .úgy érték el, hogy közben hét százalékkal csökkent a létszám, igaz, hogy ugyanakkor negyven százalékkal nőtt a termelékenység a gyárban. A lap hírt ad arról is, hogy a Tolna megyei Népbolt Vállalat — a jobb konzervellátás érdekében szerződést kötött a Paksi Konzervgyárral. A gyár vezetősége lehetővé teszi, hogy a kiskereskedelemben dolgozók meglátogassák a gyárat, személyesen is megismerjék az itt folyó munkát, a konzervek előállításának technológiai folyamatait. A Paksi Konzervgyár Üzemi Híradója is megállapítja: „Elmúlt egy fél év, s ha megnézzük, hogyan dolgoztunk eddig, elégedettek lehetünk.” Az elmúlt év hasonló időszakához képest termelésük örvendetes növekedést mutat annak ellenére, hogy a nyersanyag-ellátás még mindig nem mondható kedvezőnek. Zöldborsóból közel kétszáz vagon esett ki. Ennek pótlása nem kis gond. Sárga, és őszi barackot is kevesebbet szállítottak a termelők. Ráadásul még száz emberük ,is hiányzott. A termelési feladatokat 94 százalékos létszámfelhasználással oldották meg... A tavalyi kétmilliós veszteség csak négymillióval nőtt, pedig több mint öt milliót kellett kifizetniük egyes anyagféleségekre árváltozások miatt, mint 1974-ben. Ennek ellensúlyozására készítették el a takarékossági tervüket, melynek eredményeként 3,8 millió forintot takarítottak meg. „Az első félév vesztesége még részben az 1974-es év függvénye is, hiszen amit eladtunk az idén, annak nagy részét tavaly termeltük. Amit viszont most termelünk, az a jövőt is érinti. Van még néhány hónapunk arra, hogy a tervünket realizáljuk. Minden remény megvan rá, hogy 8 csökkent, de hűségesnek bizonyult létszámmal ez is sikerülni fog.” — olvashatjuk befejezésül. Az Üzemi Életünk, a Simon- tornyai Bőrgyár üzemi híradója is bő terjedelemben foglalkozik az első félévi ered. ményekkeL A bőrgyár dolgozói 1975-re vállalták, hogy a kongresszusi munkaverseny keretében 1975-ben a minőség javításával, nyersbőr-megtakarítással, egyéb anyagmegtakarítással, a termelékenység növelésével és egyéb megtakarítással összesen mintegy 12 millió forinttal növelik a vállalat bevételét. > Mint az értékelésből kitűnik az első félévre eső részt — a növényi gyár és Székesfehérvár kivételével teljesítették, sőt, túlteljesítették. Az első félévben több mint hétmillió forintot takarítottak meg. Az Üzemi Életünk cikkel közöl a társadalombiztosítási törvényről, beszámol az elmúlt évi oktatás eredményeiről és foglalkozik az 1-975—76- os oktatási év feladataival. A cikkben jó példaként említik azt a 22 dolgozót — közülük 18 nő — akik 1974 októberétől 1975 júliusáig tímár szakmásító tanfolyamon vettek részt és azt sikeresen befejezték. A gyár keretén belül darukötözői, darukezelői, Demág- kezelői és targoncavezetői tanfolyamok lesznek. Egy-egy tanfolyamra 15—20 dolgozót vesz. nek fel. De nemcsak tanfolyamokon vesznek részt a gyár dolgozói. A gimnáziumba az idén húszán jelentkeztek, a vegyipari szakközépiskolába kétszeres volt a túljelentkezés. „Az idei tanévben szeretnénk megvalósítani azt az elképzelésünket, hogy szervezettebb formában végezzék el az általános iskola VIII. osztályát azok a dolgozók, akik ezzel még nem rendelkeznek.” Ordas Iván: Dsamfanlclfi t#Í939e,nok Móra Ferenc Könyvkiadó, 1971. Az altátornogyn ak az volt az érzése, hogy a magyarok egyszerűen képtelenek civakodás, vita nélkül élni. Igazi jó társaságban az ember politikáról alig ejt szót, legfeljebb érdekes pletykák vagy néhány bonmot formájában. Itt minden a politika körül forgott. A legfrissebb bécsi divat szerint öltözött urak fejből idéztek százados országgyűlési artikulusokat, mintha egyik vagy másik paragrafuson az életük múlott volna. A politikáról gyakran a legváratlanabb módon váltottak át másik nagy szerelmükre, a gazdálkodásra. — Nekem édes egykutya, hogy ki regnál Budán — jelentette ki egy köpcös, harcsabajuszú öreg nemes, fülsértő németséggel és mit sem törődve az altábornagy döbbenetével. — Énmiat- tam lehet Ferdinandus vagy a palatínus, vagy akár maga Kossuth Lajos, csak jól el tudjam adni a gyapjút! — Gyapjú! — legyintett egy másik. — A disznó az igazi, Döme bátyám! Én már második esztendeje hozatom Szlavóniából a sovány süldőt, itt makkoltatok, és esztendőre az eladásnál többnyire kiderül, hogy ötven-hatvan percentes a hasznom. jk — Percentek, szép Öcsém! — sodort a bajszán amaz. — Te csak gondolkozz percentekben, én meg gazdálkodom, ahogy az öregapámtól tanultam. A birka elél az árokparton is, ha pedig úgy akarja a teremtő, hogy ne lehessen eladni, hét én istenem, egész esztendőben eszünk bür- gepaprikást sk. — Valóban, barátom — avatkozott a beszélgetésbe egy vállas, fekete hajú férfi, akit korábban Csernovits Péterként mutattak be az al- tábornagynak —, Szlavóniából szállítani egyre kockázatosabb. Túlsófélen nyugtalanok a testvérek, és szívesen vetnek ki pótvámot a jószágra, ha megtudják, hogy Magyarországra hajta- tik. Múltkorában nekem is vagy negyven emsém bánta, pedig a csürhéseim megbízható, hű emberek és talán a nevem sem egészen ismeretlen— — Hja, annál, aki disznót akar lopni, nem ajánlólevél a pátriárkái atyafiság! — vette közbe valaki. A célzás Csernovits egyik ősére, a nagy Arzén pátriárkára vonatkozott, aki negy- venezemyi szerbet vezetett a törökök elől Magyarországra. Nevetés fogadta a közbeszólást, és Csernovits velük nevetett. — Nemi Csakugyan nem az, „a savanyúságát”! Haynau az alispánhoz fordult. — Szép közállapotok, Herr von Vukovics! Tisztjeim is jelentették, hogy a bányáknál itt- ott békétlenkedlk a pórnép, és zslványok garázdálkodnak. — Már utasítottam a pandúrokat, éxcellenciás uram! A békétlenkedőkkel szemben pedig érvényt szerzünk a kormány rendelkezéseinek. Az altábornagy katonafüle évtizedes megszokás nyomán nem rezonált erre a szóra. — A kormány? Miféle kormány? — Természetesen a törvényes kormányra gondolok! Haynau korán reggel a kocsiban is erre az úgynevezett törvényes kormányra, az újsületű magyar jakobinus vircsaftra gondolt, melyben még valóságos grófok is részt vesznek, és vérbe borult a szeme. Ismerte saját embertelen indulatait. Tudta, hogyha most nem sikerül' enyhítenie valahogy a halántékát satuként szorító fejfájáson, menthetetlenül üvölteni kezd. Kadetkora óta nem ismert mást, mint az uralkodó személyét, az egyetlen és isten után mindenek felett való hatalmat. A gondolatától is iszonyodott annak, hogy holmi népképviseleti parlament civil macskáinak tartozzon felelősséggeL — Fegyverbe! Fegyverbe! Fegyverbe! — Háromszor hangzott a kiáltás a várkapuboit alatt, amikor a hintó begördült, és Haynau tisztelgésre emelte a kezét. Az őrség szoborrá dermedve állt a kapunál, és fegyveres tisztelgéssel fogadta a hadosztály parancsnokát. . -**•- r"‘ ..... . f I jrH-í •»( Az altábornagy keze hirtelen lehanyatlott. — Halt! —‘reccsent rá a kocsisára. A két pej ló fújtatva, topogva megállt. — örparancsnok! Fekete képű altiszt ugrott a kocsi ajtajához. Zubbonyán két kitüntetés szalagja, homlokán alighanem valamikori kardvágástól származó, vörösesen izzó sebhely. Legalább hatvanéves volt, abból a fajtából, amelyik már Bonaperte ellen is küzdött. Nincs jobb az ilyen öreg katonánál, aki engedelmeskedik, mint a gép, mozog, akár a gép, és teljesíti a parancsot, ha belegebed is. Csak a tábornoki kart az altisztektől elvá- lsztó mérhetetlen távolság gátolta Haynaut abban, hogy némi érzelemnek helyet engedjen a szívében, noha igencsak kétséges volt, hogy melyikük mozog régebben Európa csataterein, a kétfejű sasos zászló alatt Valahonnan, hadnagysága beláthatatlan mesz- szire veszett távolából, felrémlett ugyan előtte egy hasonlóan szabdalt homlokú, fekete bőrű legény arca, aki mellette bandukolt az úton, amikor fogságba estek, és a franciák hajtották őket. Emlékezetes nap volt, mert a marsallok felhőjétől övezve elügetett mellettük a kis korzikai, és Haynau volt az egyetlen tiszt, aki franciául tudott válaszolni a győztes császár kérdéseire. Mintha ez vagy legalább ilyenforma magyar is állt volna mellette, bár cseppet sem biztos, hiszen ezeknek még azt a pusztai pofáját is egy kaptafára szabták. Elhessegette az emléket, és engedte jelenteni a fekete képűt — Altábornagy úr, Wachtmeister Stefan Szabó alázatosan jelentem, főkapugnség, tizenkét fő, egy altiszt excellenciád tiszteletadására felsorakozott! «— Ügy! És a dobos? ~ Alázatosan jelentem, a dobost az ezred- ügyeletes százados úr parancsára fertályórával ezelőtt beszállították az ispotályba! Az őrmester majdnem kifogástalanul, de valamilyen lehetetlen pusztai akcentussal beszélt né- metüL Haynau ráförmedt; í~ (Folytatjuk)-V . = 1 fr-15- . i i A ÜZEMI ÉLETÜNK
