Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-09 / 211. szám
tV-napí© Egy félbeszakadt pálya emléke Szociális intézkedések Bulgáriában r Ä születési arányszám Bulgáriában az 1972. évi 15,3 ezrelékről 1973-ban 16,2 ezrelékre, 1974-ben pedig 17,2 ezrelékre emelkedett. Az újszülöttek száma 1972 és 1974 között 26 ezerrel nőtt. A figyelemre méltó emelkedés a népesedési kérdések helyes, komplex megközelítésének eredménye. Az utóbbi években Bulgáriában számos fontos intézkedést hoztak a születések számának emelése érdekében: a szülési szabadságot első gyermek esetében 10 hónapra, második gyermeknél 12 hónapra, harmadik gyermeknél 14 hónapra növelték; emelték az anyák fizetés nélküli szabadságának időtartárnát a gyermek 3 éves koráig; számos kedvezményt adnak a fiatal, illetve diák házaspároknak, mint például az egyetemista anyáknak juttatott havi 80 levés ösztöndíj- kiegészítés; fokozott ütemben bővítik a gyermekintézmények hálózatát, stb. A kisgyermekes anyáknak nyújtott segítség szempontjából Bulgária jelenleg elsők között van a világon, a bölcsődei férőhelyek arányát tekintve pedig csak az NDK előzi meg. A születési arányszám emelkedését nagymértékben elősegíti a terhes anyákról és a szülőképes korú nőkről való fokozott gondoskodás. (BUDAPRESS—SOFIAPRESS) Olvasó örmények Szovjet-örményország 1300 közkönyvtárának 800 ezer olvasója van. Gyakorlatilag a köztársaság lakosainak egynegyede könyvtári tag. Tizenkétmillió kötet közül válogathatnak. Ezenkívül a városok és a falvak ipari üzemeiben és oktatási intézményeiben is működnek könyvtárak. A statisztikák szerint minden örmény család évente átlag 30—40 könyvet vásárol. Néhány adat ízelítőül a könyvkiadásról. Nemrégen Avetik Iszaakján gyűjteményes verseskötetét hatvanezer példányban adták ki, s másnapra minden példány elfogyott. Ovanesz Siraz „Az örmény líra” című harmadik gyűjteményes kötetének sorsa sem alakult másként: az ötvenezer példányban megjelent mű másnapra már „bibliográfiai ritkasággá” lett. Mibe kerül ez a könyvszeretet az olvasóknak? Dosztojevszkij összes műveinek 12 rubel az ára, gyakorlatilag annyi, mint egy divatos férfiingé. Egy 200 oldalas verseskötet ára egy rubel, s néhány kopejka. Ha valaki évente 20 ilyen könyvet vásárol, összességében akkor is kevesebbet ad ki rá, mint egyhavi fizetésének a tíz százalékát. Az örményországi könyvkiadásban jelentős helyet foglalnak el az orosz, az ukrán, a grúz, az azerbajdzsánt és a tadzsik írók lefordított művei. Ami pedig a nyugati klasszikus irodalmat illeti, az utóbbi években Byron, Bertolt Brecht, Romain Rolland, Lion Feuchtwanger, Stefan Zweig és mások művei kerültek az olvasók kezébe. Verset írni gyerekfejjel is lehet, — van rá példa bőven. A próza más, kevésbé tűri az önkényt, a lira játékos kedvét. A prózát meg kell tanulni, szerkezetét éppúgy, mint a mondatok zenéjét, a kifejezés világosságát és egyértelműségét, amire a szigorú Flaubert tanította Maupassant-t. Magához méltó mestert nevelt belőle, de azért ne bízzuk el magunkat: nem mindenki Maupassant, bár az is igaz, hogy nem mindenkinek Flaubert a mestere. Sipkay Barna nem járt Flaubert iskolájába, vidéki újságíró volt, ha jól emlékszem, a Kelet-Magyarország olvasó- szerkesztője, s néhány kitűnő regénnyel hívta fel magára a figyelmet. A „kitűnő” jelző talán túlzott, mert mindig érezni írásain a leendő mester kísérletét, de a hangsúly a leendő mesteren van, aki végtére sose lett belőle, mert korán elragadta az oktalan halál. Kritikánk — nem kirívó példa — mostohán bánt vele, s legfőbb ideje lenne megvizsgálni ezt a töredékességében sem jelentéktelen életművet, hogy mi az ami maradandó belőle, s mit kell az irracionális pusztulás számlájára írnunk. A regényéből készített tv- film, a Nincs többé férfi, szinte valószínűtlen bőségével kápráztat el, s legalább két regényre való ötlete szinte sugallja, hogy a halál szelében élő író mindent el akart mondani. A Nincs többé férfi — önmagában — nem jó, a bőség zavara fölös túlzásokra ragadja, harsány bohózat, érzelgős szerelem, a mai fiatalok problémái váltják benne egymást, s az egyes elemek szervetlenül illeszkednek egymás meUé. A legnagyobb baj, hogy a nem is rokonszenves főhős képtelen kimozdulni saját sémájából, nem hisszük el nyegleségét, de nem hisszük el föllobbanó szerelmét sem, főleg akkor nem, mikor az egyébként ártatlan rózsák elpusztításával bizonyítja be szerelmét. Sok mindent nem hiszünk el, a szakszervezeti üdülő feje- tetejére állított komikumában is van jócskán, amit nem szabad elemezni, mert humora is szétesik, de azért ne feledjük, mindez a kezdő prózaíró tapogatózása, akinek most már csak a szerkesztés fegyelmét kellett volna megtanulnia. Persze az is baj, hogy a regényt átíró Juhász Istváa és Egy kis A Magyarok Világszövetségének nyári szórakoztató műsora a szombat este középpontjába került, vegyes érzelmeket keltve. Persze azt kellene tudni, hogy ezzel a műsorral kedveskedni akartak-e idegenbe szakadt hazánkfiainak, vagy esetleg éppen ők kérték? Akárhogyan is történt, a mindvégig láthatatlan közönség reagálása feltűnő volt: Petőfinek volt a legnagyobb sikere, sok mindent bizonyítva ezzel. Azt is, hogy a „nyári” jelzőnek nem kell szükségszerűen selejtet jelentenie. A selejttől ez a gálaest sem tudott menekülni: a meglehetősen vegyes kvalitású a dramaturg Jánosi Antal túl sokat markolt, semmivel nem érték be, ahogy a rendező Horváth Tibor is mindent bele akart sűríteni a másfél órába. Pedig épp az lett volna a dolguk, hogy mérsékeljék az író szertelen kedvét, s egységbe fogják a szerteágazó törté-' netet. Épp az ellenkezője történt, aminek a szereplők is kárát látták, hisz nem tudtak kilépni jellemük egysíkúságából, s amit nyújtottak, feltehetően kevesebb annál, amit tudtak volna. Egy lehetőség ismét elveszett, Sipkay Barnának tovább kell várnia a méltó elismerésre, hazai... produkciókra a Mágnás Miska tette fel a koronát. Adomo — aki mégiscsak értett a zenéhez — egy mérges percében Lehárt a „felfuvalkodott idiotizmus’’ példájaként emlegette. Lehet,’ hogy a kifejezés túl erős, de akkor mit mondhatunk a Mágnás Miska szégyellni való üres-; ségére vagy akár a Kálmán-' féle „palotásra”? Egy bizonyos,' egyik sem gazdagítja nemzeti kultúránkat, s a „slágerkirálynak” titulált szerző gyengécske dalocskája helyett is inkább más idézte volna az ó- hazát azoknak, akik messze idegenből érkeztek. CSÁNYI LÁSZLÓ Pósfai H. Jánost Hontalanok zsákutcája (6.) Átbeszélik a harangok a tenq*rt. Megrendítik a tavakat Kanadában. Megrendülnek a távoM hazaiak a cethalcsontobkail megtámasztott ad- koxiyi tűzfalaiknál. Távoli havas tóbaÄ szelíd tekintetű fiatalember sokáig mered maga elé. „Az biztos, másként is alakulhatott volna az életem.” Ikertestvére itthon maradt, családi háza, családja, kitűnő szakmája van. S neki mire tellett a híres Bayer- cégnél? Még nincs negyven éves, de ötvennek látszik. Tizennyolc évesen ment el, s - már töri a magyart. Nehezen, szaggatottan törnek fel belőle a mondatok, mintha súlyos beteg volna. Fogsora egészségesen villan. — Vegyipari munkásként dolgoztam az NSZK-ban. Idehaza géplakatos szakmát szereztem. Amikor elmentem, 1956 decemberében, nem tudtam volna megmagyarázni, miért teszem. Most sem tudom. De egyben biztos vagyok: nincs keserűbb kenyér a hontalanok kenyerénél. Köirt-Bucheinben lakott, onnan járt a 16 kilométerre lévő munkahelyére. Egy idő óta egyetlen izgalom melegítette: a hazalátogatás lehetősége. Jött is, amikor csak tehette. S most végleg itthon marad. A sárvári Gecse Zoltánnál íóval előbb határozott a bői Győrvári család, ötvenhatban mentek el ők is. Hogy miért, ők sem tudják megmagyarázni. Talán azért, mert az ^öregek” nem nézték jó szemmel, hogy a két fiatal rokkan karolják a harangok a t£m- tangókat. •.'* (Nagy László: JSnnck a barangol: értem). egymást választotta? Elmentek, kint összeházasodtak, négy évig meghányta-vetette őket a sors, aztán hazajöttek. Három apró gyerekkel jöttek, s a fiatalasszony tudta, hogy itthon nemsokára megszületik a negyedik is. A Kossuth utca 4-ben, a szülői házban laknak. Jósza- gú szellő járja az udvarukat, ahol beszélgetünk. Együtt a család. A nagyszülők is itt vannak. Körbeüljük a kerti asztalt, derűs, már-már idilli ez az emlékezés. — Élni csak itthon lehet — fogalmazza meg a fiatal- asszony, a négy gyermek anyja. — A másfél évtized megmutatta. Ha kint maradunk, ki tudja, hova sodort volna bennünket a hontalanság? A férj a Gabonafelvásárló Vállalat hegyfalui telepén dolgozik. A feleség a termelőszövetkezetben, a csirkéknél. A gyerekek közül a legidősebb Ottó. A nagymama szavaival: „erős, mint a vas”. Bázelben született, Szombathelyen dolgozik az egyik nagyvállalatnál. Most. tizennyolc éves. István, akire a nagymama a „fürge gyerek” jelzőt illeszti, kereskedelmi is. kólába járt Sopronban. Her- giswillben született 17 évvel ezelőtt. Sopronból mindennap hazajön, még a kópházi nagymamához sem költözne el, mert itthon a legjobb. Ibolyát is a nagymama „kon.- ferálja be”, azt mondja: „akkora, mint az anyja!” Tizenöt éves, most végzi az általános iskola nyolcadik osztályát. Szorgalmas lány, az anyja se főz jobban. Egyszerre három helyre küldött levelet: Szombathelyre cukrász felszolgálónak, Sopronba kertésznek, Sárvárra bőrdíszművesnek jelentkezett. A há. rom közül végül is a negyediket választotta: ; Csepregre megy, a ruhaüzembe. Ülünk az asztalnál, a nagymama emlékezik. — Hányszor, de hányszor elmentem Budapestre. Még követségeken is jártam. Leveleztem a fél világgal, nem tudtam volna belenyugodni, hogy kint maradjanak. Az idősebb Győrvári is közbeszól: — Aki itthon is dolgozik, jól el, annak itthon is Ame. rika van. A szavak pontos jelentésén nem érdemes tűnődni. A kivándorolt magyarok közül sok-sok ezernek biztos, hogy jól megy a sora, A legügyesebbek, a legszerencsésebbek sokra vihetik akár a tengeren túl élnek, akár a közelebbi idegenben. De idegenek maradnak életük végéig, az biztos. Ma már a kintről küldött fénykép, a körülállt autóval, nem hat meg senkit. Itthon is mind többen készíthetnek ilyen fotót. Azokat, akik visszatértek, nem kell meggyőzni erről. Élni csak itthon lehet! Ki tudja, hány világot járt helyett fogalmazta meg ezt az igazságot Győrvári Istvánná? (Vége) Élni csak itthon lehet Helyükre tenni a dolgokat Részt vettem egy értekezleten, ahol az egyik felszólaló — nem egészen újszerű kifejezést használt és igyekezett „helyükre tenni a dolgokat". Aznap este befejeztem egy érdekes könyv olvasását, mely a környezet szennyeződésével, a természetvédelemmel foglalkozott és rádöbbentett, hogy milyen régóta igyekszünk helyükre tenni a dolgokat Kezdetben volt a barátságos ősvilág, amikor jámbor ősgyíkok siklottak az őspáfrányok közt, később pedig szelíd lelkű mammutok legelték a füvet. Aztán a majmok egyik oldalági atyjafia rájött, hogy két lábon is lehet járni, az első kettővel pedig bunkót ragadni. Később kőbaltát készített, íjat, bronzkardot, muskétát, géppisztolyt és más alkalmatosságokat. Helyükre tette a dolgokat, az ősgyíkok eltűntek, a mammutok szintén és maholnap már kései utódaik, az elefántok Is rendszámtáblát kapnak. Az óceánokban eleinte csők a halak ették egymást, később az ember a halakat, aki ennek érdekében hajókat fabrikált és hajóival, több áttétel révén, olyan mennyiségű szennyet juttatott az óceánok vizébe, hogy most törheti a fejét, miként .tegye helyükre a dolgokat _ Számlálhatatlan négyzetkilométernyi területen kiirtotta az erdőket, hogy módja legyen megalkotni olyan, a dolgokat helyükre tevő kifejezéseket, mint „karsztosodás" és „erózió''. A madarak egy részét állatkerti madárházakba dugta, akik Így nem tudták helyükre tenni a dolgokat és elszaporodtak a rovarkártevők. Az ember azonban juszt is helyére tette a dolgokat és megalkotta a vegyszeres növényvédelmet, aminek jóvoltából további helyretételekre nyílik lehetőség. Például arra, hogy o növényekben, állatokban felhalmozódott mérgező vegyi anyagok ne jussanak el az ember szervezetébe, mert akkor ismét helyére kell tenni a dolgokat Természetesen még lehetne tovább is sorolni. A Föld vulkánjai csak cigarettányit füstölnek a gyárak kéményéhez mérten. A természetben igazán bőségesen rendelkezésre álló víz hovatovább hiánycikk, amely a dolgokat ismét csak helyűkre kell tenni, ha nem akarjuk belátható időn belül megfosztani magunkat annak a lehetőségétől, hogy bármit is a helyére tehessünk. Mert szép-szép a tudósok egyre kétségbeesettebb szava, oz ENSZ és az UNESCO minden erőfeszítése, csakhogy kevés. A sajtónak, rádiónak, televíziónak, a közművelődési szakembereknek, az anyák bölcsődalának, az óvodai játékoknak, iskolai tanterveknek szünet nélkül és nagy tudatosan arra kellene törekedniük, hogy megértessék az emberiséggel: annyit változtatott a természeten, amennyivel eljutott saját létfeltételei megszüntetésének küszöbéhez. ...... O , I.
