Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

Fotyéíratszemle 7olmi FÓRUM A Tolna megyei pártbizottság negyedévenként megjelenő fo­lyóirata, a Tolnai Fórum so­kakat érintő, érdekes problé­mákkal foglalkozik. Dr. Amb­rus Attila értékeli a takaré­kossági intézkedési tervek ké. szítésének és végrehajtásának tapasztalatait. Hangsúlyozza: a vállalatok, üzemek, intéz­mények vezetői megértették a határozat célját, az abból adó­dó feladatok fontosságát. A ta­karékos gazdálkodásra vonat­kozó elveket magukévá tették és ennek megfelelően a gaz­dálkodás hatékonyságát növelő intézkedéseket hoztak. Mindez kifejezésre jutott az 1975. évre szóló gazdálkodási, valamint takarékossági intézkedési ter­vekben is. Ugyancsak a taka­rékossági intézkedésekkel fog­lalkozik Szepesi László cikke is, amely az MSV tolnai fonó­gyárában tett' intézkedéseket elemzi. Szajki László cikke a Hazafias Népfront párt és tö- • megek kapcsolatának erősíté­sében betöltött szerepével fog­lalkozik. Igen érdekes olvas­mány Heidecker Péter írása, aki kongresszusi élményeiről számol be: „Megválasztásom után sokan gratuláltak. Vol­tak, akik jó szórakozást kí­vántak, mások — értekezletek negatív tapasztalataiból kiin­dulva — sajnáltak is, hogy egv hetes tanácskozást végig kell ülnöm, hallgatnom. Egyik fél­nek sem lett igaza, mert na­gyon komoly és felelősségteljes munkának lehettem részese, ugyanakkor a kongresszus lég­köre; vitája olyan élmény volt, amely feledtette a fáradtsá­got ...” Ordas Iván a szekszárdi vá­rosépítéssel foglalkozik. Cik­kében foglalkozik Szekszárd városépítésével és megállapít­ja, hogy az épületek bizonyos fokig úgy nőnek ki, mint az árvacsalán: „Érdekes lenne megtudni, hogy a béketelepi lakos tudja-e, hogy a Kálvária oldalában, vagy a kórház mö­gött, de az Arany János utca tájain is miért jönnek létre épületek, miért éppen Ott, és ha ott, akkor ennek a tágabb közösség, a város szempontjá­ból milyen oka van ...” Gyur- kovics Lajos tanulmányának befejező részét közli a folyó­irat: „A népi demokratikus forradalom fő feladatainak megoldása Tolna megyében” címmel. SZOVJETUNIÓ A Szovjetunió szeptemberi számában új rovattal találko­zik az olvasó. Világnézetünk alapjai címmel a középiskolá­soknak ad nagy segítséget az azonos nevű tantárgy tanulá­sához, M. Mityin akadémikus, a rovat szerkesztője. A cikke­ket neves professzorok írják. Ugyancsak ebben a számban közli a folyóirat a KISZ Köz­ponti Bizottsága, az MSZBT, az Oktatási Minisztérium, a Szovjetunió szerkesztősége és a Lapkiadó Vállalat által közzé tett versenyfelhívást: „Ki tud többet a Szovjetunióból, a Szovjetunióról?” című közép­iskolai vetélkedőre. A folyóirat szerkesztői gondoltak azokra is, akik az iskolarádió orosz nyelvű adását hallgatva kíván­ják fejleszteni nyelvtudásukat: szeptemberi számától kezdve folyamatosan közli az adott hónapban az iskolarádióban el­hangzó klasszikus szövegrész- leteket. Figyelemre méltó az az in­terjú is, amely a moldovai mezőgazdaságról, a kolhozok közti együttműködés új for­máiról ad áttekintést és arról is sok szó esik benne: milyen az ideális kolhoznagyság. Részletes beszámolót olvasha­tunk egy érdekes tudományos felfedezésről, a hidrogéngáz fémmé alakításáról. JELENKOR Ismét gazdag, változatos tar­talommal, értékes szépirodal­mi és tanulmányanyaggal je­lentkezik a Pécsett szerkesztett folyóirat új száma. A lírai ro­vatban többek között: Csorba Győző, Makay Ida, Mátyás Ferenc, Meliorisz Béla, Parti Nagy Béla, Ténagy Sándor és Toldalagi Pál költeményei kap­tak helvet. A folyóirat közli Bertha Bulcsú: A kenguru cí. mű regényének befejező ré­szét, Kolozsvári Papp László elbeszélését és Pál Rita kesz­tyűgyári riportjánál? második részét. Az irodalmi tanulmányok közül kiemelkedik Czine Mi­hály írása Csuka Zoltán éle­téről és művészi pályájáróL 'Csíny! László Bece-hegyi mi- j tológia címmel írt Takáts I Gyula: Száz nap a hegyen cí- I mű könyvéről. A „Képzőművészek műhe­lyében” sorozatban a kapos­vári Honty Márta művészetét Tüskés Tibor mutatja be. A Nők Nemzetközi Éve ke­retében világkonferenciát tar­tottak Mexikóban június 19. és július 2. között. E konferen­ciával, az itt elfogadott nyilat­kozattal foglalkozik A mexi­kói világkonferencia című cikk. A BAM ma már fogalommá vált. A Bajkál—Amur vasút­vonal fiatal építőinek életébe pillanthat be az olvasó és ér­dekes tudósítást olvashat a KGST-országok közös erőfeszí­téséről, az Ilim partján léte­sülő, uszty-ilimszki cellulóz­gyárról. A tudósításból meg­tudhatjuk: 1979-től évente 39 ezer tonna szulfátcellulózt szállítanak innen Magyaror­szágra. Hogy milyen hatalmas lesz ez a cellulózgyár, azt mu­tatja az is, hogy 430 ezer hek­tár az erdőbázisa, amely terü­letről évente 6 millió köbméter fát termelnek ki és úgy szá­mítják, hogy mire 50—80 év múlva a fakitermelők vissza­érnek a kiindulóponthoz, ott már ismét erdőt találnak. A folyóirat foglalkozik az olasz nők helyzetével, bemu. tatja a mesék hegyét és foly­tatja az Egy életünk van cí­mű regényt. Lányokkal beszélgetve NT ez­úttal az első szerelemről fejti ki véleményét E. Kosztyaski, a neveléstudományok doktora. „Emlékezz a nevedre!” — ez a címe annak a szovjet film­nek, amelyről részletes ismer­tetést közöl a folyóirat. A film­nek valóságmagva van, egv kép bemutatja a valóságos fősze­replőket is. Pás fai H. Jánost Hontalanok zsákutcája (5.) „Átbeszélik a harangok a tengert. Megrendítik a tava-lca-t Kanadában. Megrendülnek a távoli hazaiak a cethalcsontokkal megtámasztott ol- konyi tűzfalaknál. Távoli havas tábo­Hoffmannék levelet kaptak a Vöröskereszt útján. „Sógor, nőjük súlyos beteg, ha életben akarják látni, azonnal menje­nek ...” A levelet Jénában keltezték, valamikor a negy­venes évek vége felé. A házas­pár nem tétovázott, Hofmann- né mindenképpen látni akarta egyetlen húgát. Vonatra száll­tak, s elindultak az ismeretlen felé. • Ausztriában, valahol Salzburg közelében, megállí­tották a vonatjukat. Igazolta­tás. Akinek nem voltak kellő dokumentumai, nem sokat te­ketóriáztak vele. A Hoffmann házaspárt is leszállították a vonatról, betették őket egy lá­gerbe. Az akkor még fiatal asszony hiába tiltakozott, hiába mutogatta a Vöröskereszt leve­lét, nem számított. Azt mond­ták: a háborúnak még nincs vége, csak fegyverszünet van. A Hoffmann házaspárnak ekkor kezdődött igazán a há­ború. Moslékon éltek. Hetekig dúlt a harc köztük és a lágerpa­rancsnokok között. Magyarok­kal találkoztak. Kétségbeesé­sükben végül is megtalálták azokat, akik segíteni tudtak. A gépszerelő szakmunkás ide­haza hosszú ideig dolgozott egy cipőüzemben, mint felső­részkészítő. A feleségének is ez volt a szakmája. Ennek most nagy hasznát vették. Egy öreg cipőkészítő vette őket pártfogásba. Munkát, kenyeret adott nekik s kiszabadította őket a lágerből. Most már ők kezdték ku­roicboo karolják a harangok a tán- fcorgokat. (Nagy László: jönnek a harangok értem). tatni a sógornőt. Meg is talál­ták, de nem a Vöröskereszt segítségével. Kevelaarból ér­kezett a válasz. A házaspár el is jutott Nyugat-Németország- ba, megtalálta a rokont. Hoff- mann-né húga közben meggyó­gyult, férjhez ment, s akkor Úgy látszott, hogy visszaút nem vezet Magyarországra. A kitűnő szakmunkás alkalmi munkát vállalt, később „stem- perezett”, azaz bélyegzett a munkanélküliek táborában. — Egyszer jött egy német, 24 taxija volt. Azt kérdezte, nem mennék-e el hozzá, a ja- vítópiűbelybe. Elmentem. Egy idő múlva ismét stem- perezett, majd egy lakatos­üzembe került. — Volt egy testvérház,' ab­ban béreltünk lakást..; A testvérház afféle társasház Volt. de nagyon sokat kellett fizetni érte. Hoffmann egy na­gyobb céghez került esztergá­lyosnak, ahol több pénzt ígér­tek. Ágyútalpakat készítettek, mintha tényleg nem ért volna még véget a háború. — A vállalkozó egy ember után húsz márkát kapott a megbíziótól. Nekünk 2,80-at fi­zetett belőle. Az övé volt a haszon, a mienk a munka. Aztán egy kályhagyárba ke-' rült, majd végleges munkahe­lyére, a Langen u Sohn-hoz, Krefeld Linbe. ' !•’ — Nem volt rossz ez a mun­kahely, pénzt is kerestem. Bé­reltem c?v kis lakást. Az éle­tünk ennek a kis lakásnak a falai közé szorult. Még Auszt­riában meglett a kislányunk, csak a családomnak éltem. De már évekkel ezelőtt megvet­tem ezt a kis telket itt Sze- lestén, s tervezgettünk, hogy házat építünk rá. A ház el is készült, Hoff- mannék már benne laknak, csupán a külsejét kell rendbe tenni. Szelestén, a szülőfalu­ban, pár száz méterre az arbo­rétum közepén álló kastélytól, ahol hajdanában a báró úr la­kott. — Milyen volt odakint az életük? — Volt jő is, rossz is. — Miért? Mi volt a rossz? — Az uram kitűnő munkás, megesett, hogy érte jöttek a gyárból. Legtöbbször még va­sárnap is dolgozott. Keresett is szépen, mégsem éreztük jól magunkat. Sokat fizettünk a lakásért, a kosztért. Főleg az utóbbi években feje tetejére állt minden. Mi idehaza épít­keztünk, de Krefeldben meg kellett élnünk... Hoffmannak kétszer volt in­farktusa. MagdaléneT á kislányuk, most huszonhárom éves. — Nem kívánkozik vissza? — Nem,' nem. Soha nem akarok Németországba menni, itt van az én hazám — mond­ja hibátlan magyarsággal. Ä szülőket dicséri, hogy a kint született gyermek ennyire tisztán, szépen beszéli az anya­nyelvét. Ha semmit nem árul­nának el magukról, akkor is sok mindent megsejthetnénk Hoff- mannékról, kitartó, állhatatos és türelmes negyedszázadukról, amelyben állandóan készültek haza. (Folytatjuk) Állandóan készültek haza Intézkedések a Balaton vízminőségének javítására A Balaton vízminőségének utóbbi időben tapasztalt rom­lása, a káros külső hatások fo­kozódása arra késztette a Ba­latoni Intéző Bizottságot, hogy felhívja az illetékesek figyel­mét a környezetvédelem javí­tására. A társadalmi testület többek között felkérte a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumot, vizsgálja meg, milyen károsodást okozhatnak a mezőgazdasági üzemek a Ba­laton vizének minőségében, a vízgyűjtő területen. A MÉM ennek megfelelően felülvizsgálja a Balaton víz­gyűjtő területén a kemikáliák szakszerű használatát, a raktá­rozás módját, a technológiai fe­gyelem betartását, továbbá a koncentrált állattartó telepek­ről kikerülő, nagy mennyiségű híg trágya tárolásának, szállí­tásának és felhasználásának módját. A MÉM a növényvédelmi központok és állomások révén már tíz esztendeje rendszere­sen vizsgáltatja a különféle nö­vényvédő szerek rendeltetés­szerű használatát, különös te­kintettel a környezetvédelmi követelményekre. Az utóbbi években nagy gonddal ellen­őrizték a klórozott, szénhidro­gén tartalmú szerek használa­tát. A jövőben fokozottabban vizsgálják a Balatonba folyó vizek szennyezettségét és a ta­laj növényvédelmi szerekkel való telítettségét. " A MÉM közölte a Balatoni Intéző Bizottsággal, hogy az ötödik ötéves tervben a tó közvetlen környékén és a víz­I gyűjtő terület kritikus körze­teiben 95 millió forintot költ a " talajvédelem javítására, illet- í ve a tó vízminőségét is érihtő erózió csökkentésére. Kár az időért B izonyítékok késztetnek á be-, illetve felismerés­re : nem tudunk érte­kezni. A gyanú érteKezletről értekezletre járva szilárdult meggyőződésemmé. Csak a tu­datlanság lehet a magyarázata, hogy annyiszor rosszul csinál­juk. Kormányelnököknek, ál­lamférfiaknak rövid eszmecse­re is elég nagy horderejű nem­zetközi kérdések egyeztetésé­hez. Mi a saját munkahelyün­kön messze túlteszünk rajtuk. Órákig ülünk, tárgyalunk, vi- tatkozgatunk, közben egyre idegesebben szívjuk a cigaret­tákat, mert telik az idő, vár al munka. A megbeszélés végén; míg mögöttünk kiszellőztetik a helyiséget, a folyosón percek! alatt összefoglaljuk a tárgya­lás érdemi részét. Az előző órákból ennyi volt a haszno­san töltött idő, a többit elfe­cséreltük. A munkaidő alatti tartott munkaértekezlet a! munkában gátolt meg bennünk két. i 2 Nem tudunk értekezni,' szén ha tudnánk, ismernénk például az értekezletek ter­mészetét. Nem felejtenénk el,' hogy minden tanácskozás egv vagy több, pontosan meghatá­rozott téma köré csoportosulj Ügy, ahogyan azt a meghívók szabályosan fel is tüntetik. Az értekezlet világosan körülhatá­rolt tárgya megszabja, miről kell beszélni. Nem mellébeszél­ni, felelősséget áthárítani, ép­penséggel mentséget gyártani folyamatos mulasztásokra, aho­gyan sokan vélik. Ók a tuda-' tos félreértők. Többnyire hosz- szan fejtik ki véleményüket,' aggályos szőrszálhasogatással ecsetelik nehézségeiket, a szükséges,' mindig másoktól várt elintézendőket-’ -v* Ä furfangosak azt gondol­ják, hogy a meghívón szereplő téma fondorlatos ürügyével csupán a tett színhelyére csal­ták őket. Megragadják az a!J kaimat, itt és most beszélnek arról, amit máskor, máshol- valóban fontos lenne elmonda­ni, de itt és most nem. Pusz­tán azért nem, mert nem tar-' tozik a tárgyhoz. A sértőd ékenyek; az intrikü- sok az objektivitás látszatát keltő hozzászólásokba bújtat­ják személyes sérelmeiket. Az anekdotázó hajlamúaknak a témáról hasonló, régi történe­tek jutnak eszükbe, kedélyesen’ elmesélgetik. Szakmai tudásuk csillogtatására néhányan a tárgyról gyorsan más témára váltanak, bonyolult fejtegeté­sekbe bonyolódnak. Akadnak,' akik ilyenkor érzik szükségét, hogy elmélyüljenek a „nagy politikában”, megfeledkezvén; hogy most a munkájukkal po. litizálhatnának leghatásosab­ban. A szerepelni vágyók, mondandó ' híján is. szólnak, hallatni akarják a hangjukat, ha már ott vannak az értekez­leten. A szerényebbek azért bátorkodnak elő. nehogy sült halnak nézzék őket. wz* E s közben telik az idő. Mérgelődünk, feszen­günk, de valami rosszul értelmezett udvariasságból' mégsem szólunk rá egymásra; Nagyobb baj, hogy az érte­kezletek vezetői is hozzánk ha­sonlóan udvariasak. Nem sza­kítják félbe a mellébeszélőket, a fecsegőket, hagyják, hogy az értekezlet kötetlen társalgássá fajuljon és elvonja az embere, két a hasznos munkától. A nagy népgazdasági háztarJ tásban is rákényszerültünk; hogy beosztóan, előrelátóan megnézzük a forintok helyét; Takarékoskodunk anyaggal,’ energiával, más költségekkel; gazdaságosabb termelésre tö-i rrkszünk. De hát időmilliomo» sok sem vagyunk! VICZIÁN ERZSÉBET J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents