Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-24 / 224. szám
Kis győzelmek Hflszéves jubileum Négyen Gerjenbői Önkéntes rendőrök hétköznapjai Tulajdonképpen meg kellett volna ünnepelni: csendes kis örömtüzet rakni, az alkalomhoz illő esztrádműsort rendezni. Képzeletemben meg is jelenik az ünnepség képe, a tűz körül vagy ötvenen zsibonganak, köztük ugrabugrál Ági három kutyája és két macskája is.„ BÁTASZÉKEN győzött a kultúra! A Kisiparosok Országos Szövetségének helyi székházában bérlősködő művelődési háznak sikerült kiűznie az épületből a kocsmát. Mondom, az épület sem az övék, így még rangosabb és vidítóbb a győzelem, amelyre szombaton kerül korona — ha min-i den sikeryl —, amikor átadják a kocsma helyén a klubpreszSZÓt. *! , < Solymár Ottóné — ő az az Ági, akinek három kutyája és két macskája van, nem pedigrés állatok, hanem árva jószágok, akik menedéket találtak itt — a művelődési ház igazgatója torokfájós betegen mutatja a termet. A kocsma nyomát már csak a füstös, alkoholszagú falak őrzik, a leendő ifjúsági szórakozóhelyét több minden. Nagy tekercs piros-fehér cirmos műanyag padló, piros-fehér konyhai garnitúra — ez helyettesíti a „bárpultot”, nyers színű faragott, mértéktartóan népies asztalok, székek. Aztán a szigetelés, a fal egyengetése, a sarokba pakolt szerszámok: a klubtagok hagyták itt. Még dél sincs, már néhányan itt vannak. Elő a munkaruhával, szerszámokkal és dolgoznak. A klubpresszó felszerelését a művelődési ház vásárolta, a vele kapcsolatos munkát teljes egészében a bátaszékj fiatalok végzik. Maguknak, magukért, maguktól. A falakat széles sávban pirosra festik, egyébként a klubpresszót fehérre meszelik, piros és fehér lesz minden. Főleg klub és csak utána presszó, persze alkohol nélkül. A NYUGDÍJAS iparosok igencsak sérelmezték, amikor az italmérést kitelepítették székházukból.. Nem elsősorban az alkohol miatt, inkább a hagyományos kuckót bánták, a nagy kártyacsaták színhelyét. Győzött a művelődési ház és végül a nyugdíjas kisiparosok sem bánták „fuzionálásra” bírta őket Ági, így a nyugdíjasklub tagjaiként vasárnaponként kártyázhatnak a klubban és lassan fel-felfigyelnek az egyéb programokra is. A játéktermet a jövendő gazda türelmetlenségével várják, a nagy világoskék asztalokról kis helyen lefejtik a Csomagolást, alákukkantanak, próbálgatják az új székeket, keresik a biliárdasztalok új helyét. Kis győzelem — minden alkalom, amikor a régi, nem éppen a legcélszerűbb épületben sikerül valami újat teremteni. Igaz, van segítség. íme a lista: hetvenezer forint kiemelt támogatás a munkás- művelődésre, százezer forint rendkívüli támogatás a községi, ötvenezer a megyei tanácstól, harmincezer az országos ifjúsági bizottságtól, tízezer a termelőszövetkezettől. Ezekből vásárolják a szép új berendezési tárgyakat, ebből kerül a régi, recsegés székek helyére új, kárpitozott, ebből indul két új szakkör, a fotós és a keramikus, ebből lesznek a magasabb színvonalú műsorok. Klub, előtér, játékszoba, nagyterem és klubpresszó. Ezen a területen kell gazdálkodnia a művelődési ház igazgatójának. A ház kívülről nem túl barátságos, csak piros rolószemei vidámak, és a kertben vihán- coló kis állatok. Bátaszéken köztudott, hogy ezek a kutyák nem harapnak. A látogatók bátran nyitják, csukják a kaput — virág — É szrevették...? Az obiigát repi fekete Magyar- országon olyan alapanyaga a várakozást kitöltő beszélgetésnek, mint Albion- ban az időjárás. Az alapanyagot kavargató vendég dicséri a kávét; aki főzte, szerénykedik. Elfogy a kávé, el a magasztalás, a feketeleves helyett valami másról kell beszélni. Például magáról a faluról, amely — a munka, a családi élet eseményeit leszámítva — csöndes. Éva, Dobos Ferencnek, a Gerjeni Állami Gazdaság kerületi igazgatójának szemfüles titkárnője tudja, jobbadán miféle téma érdekli a vendéget, s udvariasan együttérző hangsúllyal megjegyzi: — Itt, Gerjenben még a Szabó László sem élne meg krimiből.» (Vagy ha igen, nehezen, ugyanis) a hangulatos kis községben ez év első felében mindössze annyi szenzáció (?) történt, hogy valaki taxinak nézett egy traktort, más valaki pedig következetesen megfeledkezett arról, hogy legalább bírói ítélet alapján fizesse a gyermektartásdíjat. Ebből is, abból is bírósági ügy lett; ítélethirdetés után legfeljebb egy rövid hírre való. Dobos Ferenc kerületi igazgató a gazdaság háromszázhúsz emberéből legalább kétszázötvennek fejből tudja körülményeit, ismeri erényeit, hibáit. Az újságíró három személy iránt érdeklődik. Mindhárman húsz esztendeje, az önkéntes rendőri testület megalakítása óta tagjai énnek a társadalmi erőkből álló szervezetnek. K ezdjük talán Szebényi Józseffel — indítványozza az igazgató. — Kipróbált traktorosunk, most a Lajos-máj őri sertéstelepen dolgozik, övé a takarmány szállításának, a major tisztán tartásának gondja. Hatodik esztendeje dolgozik nálunk; az állami gazdaságban szerezte meg mezőgazdasági gépszerelői képesítését. Nem röstellte, hogy felnőttként fejezze be általános iskolai tanulmányait. — Szebényi János — folytatja Dobos Ferenc — a bátyja Józsefnek. Beosztása művezető, de tényleges hatásköre megközelíti az építésvezetői szintet. Harmincöt, negyven ember munkáját irányítja. Hogyan?... Vegye szemügyre a lucernaszárítót, a négyszáz fé- rős sertéstelepet. Szép munka mindkettő; Szebényi Jánosnak és munkatársainak hozzáértését, szorgalmát dicséri. — Dömötör Ferenc még a Hoffer-korban kezdett trakto- rozni — így tovább házigazdánk. — Jelenleg az eddigi mezőőreink legjobbja. Manapság már nem fordul elő Gerjenben, hogy az emberek a határban szanaszét hagyják gépeiket. Amíg adódott rá példa, Dömötör Ferenc nyomban figyelmeztette a brigádvezetőt. Mindig azonnal jelzi, ha valahol gyomosodást észlel; pedig ez aztán nem munkaköri kötelessége... Vajda í^ária tanácstitkár Házi József révészről szól érezhető megbecsüléssel. Helytállónak, szókimondón őszintének, talpig becsületesnek nevezi. Sok az igazság abban, hogy lakva ismemi meg az embert Persze, megismerni az esztendők során munkahelyén is. A négy gerjeni»— amint az előbbiekből kitűnt — másmás munkakörben dolgozik szocialista embert jellemző szorgalommal. Szórakozásuk szintén különböző. Amiben egyek: az a párt, az ország szolgálata — az önkéntes rendőri szolgálatban, Boldizsár József rendőr főtörzsőrmester, körzeti megbízott azt a paradoxont magyarázza meg, hogy az önkéntes rendőri testület csak húszesztendős, mégis két évtizednél régebben dolgoznak önkéntes rendőrök Gerjenben... — Több mint tíz éve dolgozom együtt a csoporttal, így nem csupán tagjait, de történetét is megismerhettem — kezdi Boldizsár József. — Az utóbbi azzal kezdődik, hogy Gerjenben már a demokratikus rendőrség megalakulását követően kialakult egy kis csoport, amely spontán, a maga jószántából segített küzdeni a hivatásos rendőrnek ,a feketézők, a spekulánsok allen. Dömötör Ferenc önkéntes rendőri csoportvezető belelapoz a naplóba, aztán így fűzi tovább a szót: — A csoport valamennyi" tagja lelkesen, jól dolgozik. Gerendái Pálról, Szabó Béláról és Házi Józsefről azt is elmondhatom, hogy igen drága kincset: emberéletet m°ntettek. Divatos - fogalom!-- sikeréin mény. M ilyen v sikerélményben van része annak a gerjeni önkéntes rendőrnek, aki adott szavához híven ellátja szolgálatát, ellátja kánikulában és hófúvásban; aki részt vesz az oktatáson, és nem csupán lapozgatja a Magyar Rendőrt, hanem tanul is belőle; és aki lópten-nyomon az eseménytelenséggel találkozik? A kérdés egyén?' a válasz,' az önkéntes rendőrök felelete kollektív: — Rossz önkéntes rendőr az,’ aki mesterdetektívnek termett babérra pályázik— Az ese- ménytelenség számunkra nem unalom, hanem eredmény. Mindenki ott szeret élni, dolgozni, pihenni, ahol szilárd a közrend, a közbiztonság. Gerjenben az. Tudjuk, ez nem a mi kizárólagos érdemünk. Méltó jutalmunk munkánkért az a tudat, hogy megteremtéséhez hozzájárulhattunk, fenntartásáért dolgozhatunk. BORVÁRÖ ZOLTÁN ’ Balta és kés készenlétben Nincs megoldás? B. J. és S. F. házasságát a férj alkoholizmusa és gyakori munkátlankodása tette elviselhetetlenné. A Szekszárdi Járásbíróság 5. P. 21. 440/1973/10. *z ítéletével bontotta föl az alperes magatartása miatt megromlott házasságot és kötelezte az alperes S. F.-et, hogy a Szekszárdi, Honvéd, utca 101. szám alatti lakóházban lévő lakását — áll szoba-konyhából — 15 nap alatt hagyja el. Ugyanez az ítélet mondta ki, hogy a volt férj „rosszhisze- mű, jogcím nélküli lakáshasználó, elhelyezéséről a felperes gondoskodni nem köteles”. A felperest kötelezte a bíróság, hogy fizessen meg az alperesnek — a lakóházon végzett kőműves szakmunkákért — 6346 forintot. Mi történt mindezek után, két év alatt? 1975. szeptember 19l & S. F. több végrehajtó ji eljáráskísérlet után is a Szekszárd, Honvéd utca 101-es számú lakóház konyháját lakja. Még nem változott. Megváltozott viszont a lakókörnyezetében élők korábbi álláspontja: kénytelenek voltak passzivitásukkal szakítani, mert S. F. randalírozásai számukra is tűrhetetlenekké váltak. A Szekszárd városi Tanács egészségügyi osztályának főorvosa a közelmúltban rendelte el S. F. alkoholelvonó kezelését. B. J. az ágya mellett álló éjjeliszekrény fiókjában disznóölésre is alkalmas méretű konyhakést tart. Önvédelmi fegyverként. S. F. konyhai sez- lona alatt viszont ott van kéznél a kishalta. Aligha azért van ott, mert B. J. agresszivitásától tart. B. J. húsz éve dolgozik egy munkahelyen. A jámbornál is jámborabb asz- szony-embemek tartják. S. F. jellemzésére legfeljebb ivócimborák találhatnak pozitív jelzőket! B. J. miután számos hivatalon helyen kopogtatott segítségért, fölkereste szerkesztőségünket is. Panaszának tárgyában a Szekszárdi Járásbíróság elnökétől kértünk tájékoztatást. A továbbiakban ebből a válaszból idézünk. „A felperes 1974. május 8. nanián végrehajtási lap kibocsátását kérte. A Szekszárdi Járásbíróság a végrehajtási la- not 1974. évi május 10. napjáa kibocsátotta.” Na végre, most maid érvényt lehet szerezni az előbbiekben idézett számú bírósági ítéletnek! Ne tessék lelkesedni, nem lehetett, mert: „A Megyei Bírósági Végrehajtói Iroda Vh. II. 60.388/1974/6. szám alatt jegyzőkönyvet terjesztett be a járásbírósághoz, melyben közölte, a végrehajtást kérőnek (B. J.-nek) nem áll módjában az adós részére szükséglakást biztosítani, (erről eddig nem is volt szó! — a szerk.) ugyanakkor a szekszárdi Városi Tanács V. B. igazgatási osztálya sem nyilatkozott a szükséglakás biztosítása tárgyában.” , Ezt olvasva emlékeztetni kell a válóperi végzésnek arra a fönt már leírt passzusára, mely szerint S. F. „rosszhisze- rnű, jogcím nélküli lakáshasználó, elhelyezéséről a felperes nem köteles gondoskodni De nézzük a folytatást: „A járásbíróság 1974. november 5. napján személyes meghallgatásra tűzött ki határnapot.” ....\ És? 1 o '„Az 1974. évi november 12. napján megtartott személyes meghallgatáson a felperes 1974. évi december hó 15. napjáig haladékot adott az alperesnek arra nézve, hogy megfelelő albérleti lakást szerezzen. A felperes a meghallgatáson elismerte, az alperesnek olyan kijelentést tett, amennyiben „gyökeresen” megváltozik, vele újabb házasságot köt. A felperes esetenként továbbra is gondoskodott az alperes ruhaneműinek tisztán tartásáról, élelmezéséről.” ■ Erre B. J. azt mondja: —i.. „Nem akartam, hogy a konyhámat fölverje a piszok. Az élelmet sem tudom úgy elzárni, hogy hozzá ne férjen S. F.” (S. F. tehát dézsmálja is a házi készleteket. Állandó munkahelye ismét nincs.) B. J. 1975. február 19-én újra kérte a végrehajtási eljárás lefolytatását. Tette ezt azért, mert a saját és a szomszédban lakók nyugalma érdekében szeretett volna már pontot tenni válóperének végére, „A járásbíróság a felek személyes meghallgatására 1975. március hó 11. napjára tűzött határnapot. A felperes személyes meghallgatása során előadta, az alperes számára al. bérleti lakást nem szerzett.” V Az az igazság, hogy szerzett volna örömmel. Sőt! De mikor a kiadó szobával rendelkező tulajdonosok megtudták, kiről, miről van szó, elzárkóztak a ~W- Mfr-i»" befogadás előt, S ezért senki sem marasztalhatja el őket. « A járásbíróság egyébként 1000 forint pénzbírsággal sújtotta 1975. március 11-én az alperest, s azért, mert nem törekedett albérleti jogviszony létesítésére. (E törekvésnek most is híján van S. F. Miért ne? Hivatalosan nem ösztökélik!) B. J. hosszan elnyúló ' p»>" naszügye most olyan fordulatot vett, hogy már nem tudja kihez forduljon. S. F. tűrhetetlenül viselkedik, nemritkán verekedéssel óhajt „igazat”, tenni. Tesz is. Csak a fegyverek lesznek egyre súlyosabbak a keze ügyében. Megoldás úgy látszik nincs. S. F. a jelek szerint nem kötelezhető arra, hogy kötelességét tudó állampolgárként maga is tegyen lépéseket annak érdekében, hogy áldatlan,' jogcím nélküli tartózkodása a Honvéd utca 101. alatt, megszűnjön. S. F. fütyül a világra, jogra, törvényekre. Ezenközben az újságíró csak azt kívánhatja — de azt szívből —. hogy az átkozottul hosszúra nyúló ügy valamelyik, esetleg közeli fázisában a per nélkül is tovább perlekedők kezükbe ne vegyék önvédelmi szerszámaikat, a baltát és a kést! j. I LÁSZLÓ IBOLYA »5 1975. szeptember 24. «
