Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-21 / 222. szám

befuttatott kis tornác. A kö­vérre érett fürtök virágfüzér­ként díszítik a ház fehérre meszelt homlokát. Az udva­ron a kerekes kút előtti lócán két öreg — egy asszony és egy férfi — sütteti magát az ősz eleji langyos napfényben. Igazi csendes, békés ősz... Bent a szobában beszélge­tünk az ifjú Bea Mihállyal. — Édesapám nyolcvanhat éves, anyám is elmúlt nyolc­van. Itt élünk együtt. Én a közúti igazgatóságon dolgo­zón, Szakályban, az asszony a- b'óriyhádi járási hivatalban. Sííépen kijövünk a fizetésünk­ben, igazán nem gond a szüléi­mét eltartani. Örülök, hogy ve­lem vannak,, hisz egy gyerek csak törleszteni tudja' a szám­láját — kiegyenlíteni soha — a/szüleinek. Mégis apám min­dig kesereg, hogy ő haszonta­lan és felesleges már, hisz egy fillért sem hoz a házhoz. Pe­dig végigdolgozta az életét, de nem 1 szerzett nyugdíjjogosult­ságot. Földet sem tudott be­vinni a téeszbe — a kitelepí­tettek között volt ő is, mint jó néhányan Kisdorogon — meg elmúlt hetvenéves a meg­alakuláskor. — Nem futkározom segély után, hisz tényleg nem va­gyunk rászorulva. Ezért fogad szirite nap, mint nap az apám azzal:; Na, ma sem intéztél seinmit? Kint elmondom az udvaron itóiska bácsiéknak, hogy mi já­ratban vagyok. Megfáradt hang szól ki a fekete nagykendő mélyéről. é— Megvagyunk mi szépenj — De egy kis „böcsülés” az tiéhá jólesne. Mer’ nemvótam éri- mihaszná ember — szól közbe az öreg. Szilivel Szilárd meggyőződés csendül ki a tanácselnök szavaiból. — Minden szükségest elő tu­dunk teremteni, ami csak kell az öregjeinknek. Három község tartozik a teveli közös községi tanácshoz. A három faluban összesen 23 állandó közsegé­lyezett idős ember él,.havi hat- hétszáz forinttal tudjuk őket támogatni. Van aztán olyan is néhány, aki csak időszakon­ként kap segélyt —. tüzelő­vásárlásra, vagy karácsony előtt — a rászorultság mérté­kétől függően. — Évente 99 ezer forintot fordítunk szociálpolitikai fel­adataink megoldására, de ha a szükség megkívánná, lenne még hova nyúlnunk. — 1968 óta működik itt Té­véién az öregek napközi ott­hona. Napi háromszor kapnak kosztot az idős emberek — és nem magányosan, töltik az óráikat. Azt kell, hogy mond­jam — mert ez tény — nincs! egyetlen.egy jogos segélykérő-- igény, amelyet vissza kéne uta­sítani. Vidám, színes kis házi szőttesek a fala­kon.. a kényelmes fotelokban pihennek ebéd után az öre­gek a napközi otthonban. Hal­kan, mintha titkaik lennének, utfaz-eigcuiCR. ct/. wasz-muöj iu fejek, öreg nénik kezei még most is szaporán böködik a fe­hér cérnát, készülnek a kézi­munkák. Szükség talán nincs is rájuk, hisz odahaza nyil­ván alig van- már hely, amit nem díszít horgolás, büszkén hirdetve, hogy hetven év ide,' vagy oda, a tulajdonos még ma sem híve a tétlenségnek. Bóth Rózsi néni egyedül élj egészsége is ingadozó. Nagyon szeret így együtt a többiekkel, — Kapok segélyt a tanács­tól. Nem is tudóm mi lenne vélem a segítségük nélkül. Bár nekünk már kevés is elég_ a faill ^utcájára most -Idill kanyarodik be a busz. A bejáró dolgozókat hoz­za. Jókedvű fiatal lányok csa­pata kászálódik le a lépcsőd kön. Csinosan öltözött kisma­ma napoztatja csemetéjét a modern sportkocsiban a háá előtt. Alig látni koros, idős embert. Eszembe jut a pádon üldö­gélve Miska bácsi reszkető hangja: „Nem vótam én mi- haszna ember”. „Minden jogos igényt kielé­gítünk”, — érvel vele gondo­latban a tanácselnök. i IfinflC szükséges, előírt” jugua, gtb. Szavak, holt. betűk, ha nincs mögöttük tar­talom. Ámbár itt találtam. ÉS> mégis... vari még mire figyelni,' hogy minden öregünk — és ne.' csak a paragrafusok által elő»., írt — „böcsülést” megkapja. Megtehetjük, kell tennünk. És meg iS­GYŐRI VARGA GYÖRGY ’ Húsz forintért a Vetle-hegyen Ez a hegy nem hegy, hi. szén, ha Bokros György fel­nyújtja a fokosát, a hegy túl­só lábánál álló ember lát­hatja. Hegy azonban abban a tekintetben, hogy szőlő van itt. És a szőlőt őrizni kell verebek, cigányok, seregélyek és autósok ellen. Jön mind­egyik, amint a szőlő édesedni kezd. öreg Bokros György három éve vállalata a hegypásztori tisztet. Akkor szóltak néki a tanácsnál, hogy „Gyuri bácsi, őrizni kellene a Vetle-hegyet, vállalja-é?" Miért ne vállal­ná, hiszen nyugdíjas, nap­közben úgysincs tennivalója és ez a foglalatosság egyben passzió is. Akkor egy gerjeni ember adott néki nyolcágon fonott karikás ostort, előkereste a nagyapjától maradt fokosbal­tát és őrizni kezdte a szőlőt. — Jobbára csak verebek­kel, cigányokkal, meg autó­sokkal van dolgom — mondja a dűlő szélén. — Tudja, jön itt egy puccos autós, megáll és oson befelé a pasas, erre én előveszem a karikást, rety- tyentek egyet, az megfutamo­dik, olyannyira, hogy a rendszámát is alig látom. Pe­dig jó volna néhánynak fel_ írni a számát. A cigányokra egy évben csak egyszer kell ráijészteni, a verebékre száz- egyszer. A rafia&udár csak két napig elég. a műanyag há­rom napot kibír. Az idén két hét óta durrn- gat a Vetle-hegyen. A század. forduló elején ezt a homokos részt az 1884-es nagy árvíz idején juttatták-adták a ger- jenieknek. Felparcellázták, ut. cázták az egész hegyet, még­is a Duna mellé építették az új falut. Ide meg szőlőt és gyümölcsöst telepítettek. Nem is csodálkozom azon, hogy az első idei szüretelő Nagy Pé­ter, gerjeni lakos volt. A termés jó. Rohad ugyan egy kicsit, de nem annyira, hogy azonnal le kell kapkod­ni. Két hétig ha még kint alszik a termés, csak javul a minősége. Halász Lajos nyugdíjas is ezt tárgyalta az iméi\t a he­gyi pásztorral, Bokros György, gyei.. Volt idő a beszélgetésre, mert Halász három zsák ku. koricát rakott a kétkerekű taligára, s az elakadt a ki- járónál, azt segítette ki Bok­ros bátyánk, pedig a vizet el­engedte az útból, mégis nagy a sár. Node ‘ ilyen esős év. járás nemcsak a szőlőt, ha­nem a homo.kps utat is tönk­retette. i Érik a szőjő,"-' pirítja-, a fel­hők mögül élő-előbukó nap. Jó termés lesz egyébkénta Vetle-hegyen. S örvendete- sebb, hogy az emberek'a! jö­vőben is bíznak. Megrhutatia Bokros György az új telepíté­sű szőlőket: Kacz Istváné a legjobb,. Grósz Györgyé ki.- csinykét hiányos, két .helyen pedig tanyát építenek. Mintha a Vetle-hegy a hatos út mel­lett majd igazi szőlős heggyé válna. Vagy tán az Hs lesz? ,■ A szőlőcsösz kikísér ben­nünket a, hatos útig. ötven­két gazda termésére vigyáz, száz ölenként húsz forintért. Verébcsapat húz el a fe, jiink fölött. Pálkovács Jenő Fotó: Gottvald Károly ; Továbbképzés az MDB ; tisztségviselőinek Az SZMT megyei munka­jogi bizottsága az elmúlt évek­hez hasonlóan az idén is megszervezi a vállalati mun­kaügyi döntőbizottságok tiszt­ségviselői és tagjai részére a kétéves továbbképző tanfolya­mot. A hallgatók a tanfolya­mon feldolgozzák a munka­jogban utóbb bekövetkezett változásokat, megismerkednek a munkaügyi viták eldönté­sének rendszerével és fóru. maival'; a munkaügyi döntő- bizottságok helyével, szerepé­vel a vállalatoknál és az igazságszolgáltatás rendszeré- beh; a szervezet működésének általános szabályaival. Az 19I6—177-es tanév anyagát azok a tudnivalók (alkotják fnajd, amelyek nélkülözhetet­lenek a munkaügyi bizottsá­gok törvényes eljárásaiban, a tárgyalások megtartásában. Külön előadás foglalkozik a határozathozatallal, annak fa­jaival, alaki és tartalmi felté­teleivel. Tájékoztatást kap­nak a hallgatók a határozat ellepi jogorvoslat lehetőségei- fől. Két külön előadás tár­gyalja a program szerint a fegyelmi felelősség és a dol- jSnzólj anyagi felelősségének kérdéseit. A tanfolyam novemberben kezdődik és a következő év júniusában fejeződik be. Az jaiőtelfi-os tanévre október físétéig lehet jelentkezni az S^MT mellett működő me- gyei munkajogi bizottságon.

Next

/
Thumbnails
Contents