Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-19 / 220. szám
„Lelet" a gödörben Vonatok között Dombóváron Furcsa helyzetbe állították a munkások lapátjaikat, rá a ruhát és végül a védősisakot. A paksi atomerőmű építkezésén a munkások a cigarettapihenőben pihentetőre állították a szerszámot. Ahogy az ember elnézi a képet, s a magas ho- mokhegyet, kell is pihenő, mert nehéz munka ekkora hegy oldalát a rajz szerint lenyesni. Ez az ásatási „lelet” azonban csak így a fényképen kuriózu m. Az természetes, hogy munka közben pihenni is kell. Aki földmunkával foglalkozott már valamikor, tudja mennyir e kihúzza az emberből az egész napi lapátolás a reggelit meg az ebédet ' ... .... Fotó: Gk. Bátaszéki tanulságok Senki sem sérült meg idén Régi belesett jegyzőkönyveket olvasgatunk, A gép levágta egy asszony ujját. A másikban arról írnak, hogy a fúró egy darabja majdnem megvakított egy dolgozót. A Bátaszéki Fémipari Szövetkezetben 4—5 éve, havonta előfordult sérülés. Tavaly már csak egy alkalommal kellett írni emiatt jegyzőkönyvet, idén pedig, háromnegyed év alatt egyetlen baleset sem történt. Miért? Tóth Mihályt, a szövetkezet biztonsági megbízottját kérdeztük: — Az emberek, akik akkor kezdtek dolgozni a veszélyes gépeken, nem is hitték eL, hogy történhet velük baleset. Mikor a fejkendő használatát kötelezővé tette a szövetkezet vezetősége, az asszonyok majdnem megverték. Egy — szerencsére nem súlyos baleset kellett, hogy megértsék, a divatos frizura életveszélyes lehet. Ezután, a kendővel nem volt baj, csak a gyűrű meg a karóra hordásáról kellett leszoktatni a forgó gépek közelében dolgozókat Ebben úgy segített a vezetőség, hogy minden műhelyben szereltetett a falra villanyórákat. És az idő újabb és újabb feladatokat szült. Küzdeni kellett az emberekkel az életükért, egészségükért. S ez ma is így van. Bár ez a munka már könnyebb. Mindenki megértette, miért van szükség a megfontolt óvatosságra. — Előfordul, hogy leveszik a gépről a védőburkolatot, de elég egy figyelmeztető szó, s újra helyére teszik. De most is gyakran végig kell járni a műhelyeket. Különösen, ha meleg, fülledt idő van, vagy mikor a hajrá fokozottabb ütemet diktál. Ezt a szövetkezet két és fel száz dolgozója korántsem tekinti zaklatásnak, ötleteikkel, újításaikkal segítik is, hogy még kisebb legyen a gépeknél dolgozókra leselkedő veszély. A bátaszéki példa minden bizonnyal nem egyedülálló. De példa. És ha mindenütt követőkre találna, kevesebb lenne a gyárakban, üzemekben a baleset. *— sz 1 —• A Bőripari Tudományos Egyesület szeptember 29-én rendezi küldöttközgyűlését, amélyen az elmúlt három év munkáját vitatják meg. Beszámolnak a különböző szakosztályok, munkabizottságok, területi szervezetek tevékenységéről és meghatározzák a legközelebbi jövő feladatait. A bőripar, cipőipar, a szőrme- és bőrdíszműipar aktuális kérdéseit dolgozzák fel a szakemberek, hogy segítsék ezeknek az iparágaknak a fejlesztését. Az elmúlt időszakban több üzemi csoport alakult megyénkben is, ahol közgazdasági szervezési témákkal is foglalkoznak. A közgyűlés résztvevői arról is tanácskoznak majd, hogyan tehetnék még hatásosabbá ezeknek tevékenységét, Személyvonat érkezik Budapest felől. Csatlakozás Komló, Gyékényes, Bátaszék felé... Recsegve szól a dombóvári állomáson a megafon. Közli, hogy mikor, hányadik vágányról, hova indul vonat. Akikkel beszélgetek, már kívülről tudják az egész menetrendet. Mert munkájukat, s néha szabad perceiket is az érkező és induló szerelvények határozzák meg. A személy- vonatokkal feladott áruk útját egyengetik. Szalad a kis szerelvény; Mozdonya egy villamos targonca, s a kocsik a mögéje kapcsolt kis négykerekű szekerek. A rakomány néhány zsák, ajtókeret, kosár, demi- zson, amit itt adtak fel Dombóváron. Viszik a bátaszéki vonathoz. Néhány perc múlva visszafelé fut a sínpárok között a kis szerelvény. Pest felől már látszik, amint behúz a délutáni személy. Megállnak. A megszokott helyen, a paklikocsi ajtaja mellett. Paklikocsi. Csak így mondják. Ez hozza a poggyászt, s a kisebb-nagyobb küldeményeket Rövid az idő. Papp Dezsőnek, Retek Istvánnak segítenek a többiek. Befut egy másik szerelvény is. Talán Veszprémből jött Újabb csomagok kerülnek a vonatra, meg onnan a kiskocsira, hogy azon a sínek közötti kis átjárókon kanyarogva érjenek a másik vagonhoz, amiben újabb tíz, száz kilométereket utaznak végcéljukig. Milyen itt az élet? Erről beszélgetünk a vasutasokkal két vonat érkezése, indulása között. — Munka van. És észnél kell lenni. Mert könnyen lehetne baleset. — Van úgy, hogy negyedórákig, félórákig semmi dolgunk, aztán egyszerre érkezik több szerelvény is, és igyekezni kell, nehogy itt maradjon egy-két csomag. — Mikor nehezebb? Bíát, nyáron sokkal jobb. Télen a vastag ruhában gyorsan kimelegszik az ember, aztán ha felrakott mindent, újra fázik. — A fizetés? Ügy háromezer körül. Hol picivel több, hol meg kevesebb. Attól is függ, mennyi a munka, a csomag. Áz irodában Mohai Tamáá mérnök, a kereskedelmi hivatal új vezetője a helyi szállításról beszél. Arról, ami csak néhány százaléka a Dombóváron átfutó évi millió tonnáknak. A dombóvári vállalatok,’ üzemek forgalma elenyésző az átmenő szállítmányokhoz képest. De van ezzel is gond elég. A raktárak kicsik, nem is beszélve a rakodás gépesítéséről. Ez mindössze egyetlen húszéves villamos targoncából álL Már rég kiszolgálta az idejét, gyakran elromlik.’ Újakra lenne szükség. Meg egy daru is kéne. Mert néha előfordul, hogy megsérül egy kocsi az átfutó szerelvényben^ s az árut át kell rakni másikba. Akkor kölcsöndaruért szaladnak. Ha kapnak jó, ha nem,' vár itt egy kicsit a vagon. De az emberekről csak jót mond. Azt, hogy fegyelmezetten, becsülettel dolgoznak. Negyedszáz vasutas tartozik hozzá, akire lehet mindig számítani. Lehet, mert megszokták, de biztos nem túlzás, hogy megszerették az itteni munkát A vérükben van, hogy a szállítmánynak menni kelt _ — szepesi — DunaszentgyÖrgy, hétköznap délelőtt Az első ember. Biciklit ta- 'pos, rágörnyed a kormányra. — Hova, hova? A hangra hirtelen fékez, akkurátusán villanyduchoz támasztja kerékpárját. — A szőlőbe — mondja Böcz Dániel számára a délelőttök gyötrelmesek, fojto- gatóak. Vtszélen tett vallomásából tudom, hogy a reggel, még a baleset után két évvel, sem találja az ágyban. A hajnallal kel, s úgy tesz, mintha elodázhatatlan tennivalói lennének. Nyugdíjas,' beteg ember. Nadrágszíjnyi szőlőjét dolgoz, za, azzal viaskodik évről évre. Nehézkesen felkászálódik gépére, a hatos felé veszi az utat. Fiatalasszony hajt mellé. Messzebbről csak az öreg hangját hallom: ■— Mariska, nézd meg, jön-e valami? Ás ft a takarékszövetkezet ajtaja. Matus Istvánné ügyvezető elnök kimutatások fölé hajol, csak a második kopogtatásra figyel fel.- Ügyfelek? — Kettő volt ma. Egy betétesünk kilencvenezer forintot vett ki, pénteken megy az autójáért. Volt egy kölcsönigénylőnk, tízezret kért, bútorvásárlásra. Ha ügyfél nincs is, nézzük a dunaszentgyörgyiek anyagi helyzetét. No, ami igaz, igaz, szép summa a 10 millió forintnyi betét. S ki tudja, mennyit raktak a helybéliek a postai takarékbetétkönyvekbe? A szakember szerint ott kevesebb van. Jó, le_ gyen mondjuk ötmillió. Az összesen annyi, mint 15 millió. DunaszentgyÖrgy lakóinak száma 2900. A betét osztva a lakosok számával = 5172. Ennyi megtakarított pénz jut tehát minden egyes duna- szentgyörgyire, a csecsemőtől az aggastyánig, • Nevetnem kell a véletlen játékán. Az előbbi számítáAz oldalt összeállította Pálkovács Jenő, a gazdaságpolitikai rovat vezetője. sokat már az utcán végeztem, s amikor leírtam azt, hogy „csecsemőtől az aggastyánig", éppen egy öregemberrel találkoztam.. Régi, patinásra koptatott aktatáskájában ruhát cipel a Patyolattól. Kezében görbebotot fog, s miután a nevét mondja — Tibay Istvánnak hívják — megjegym, az arcomat nem látja, de a hangom ismerős, talán találkoztunk valahol, valamikor. — Hatvan évig voltam kereskedő — mondja —, s most nyolcvanhárom éves vagyok. — A Patyolatban mosat? ' — Ott. Magányos ember va. Öyok, ki mosson rám, ha nem a Patyolat? ! Elballag oá öreg', mondja’, paprikát vesz a zöldségboltban, ha még nyitva találja. * További mérleg a délelőtt- Tői: ma az Ezüstkalász Termelőszövetkezetben két fontos őszi munkát is elkezdtek. Az öreghegyen hozzáláttak a szürethez, s reggel próba- vágásra indult egy kombájn a napraforgótáblára. Ma délelőtt végre zavartalanul végezhetik a silózást is, aminek munkáiban az elmúlt napok esőzése miatt jócskán lemaradtak. ai A délelőtt folyamán a Rákóczi utcai élelmiszerboltban eladtak 120 kilogramm kenyeret, 70 liter kannás és 60 liter zacskós tejet, A négy tantermes ísliotá IIJA osztályának tanulói tanulmányi sétát tettek a másik iskolában, ismerkedni a tanulókkal és nevelőikkel. Az elsősök az iskolai, a közösségi élet alapjaival ismerkedtek, többek között a hetes tennivalóival, s a táskába csomagolás, a pádon való rendcsinálás rejtelmeivel. 3 _ A községi tanácson közel 20 ügyfél járt. Kérésükre öt hatósági bizonyítványt állítottak ki. i Vajda Sándorné, a Patyolat helyi fiókjának vezetője a délelőtt folyamán 10 télikabátot, 2 öltönyt, 4 nadrágot vett át tisztításra: Mint mondjál újabban a legtöbb mosni-, tisztítanivalót a Tolnai Selyemgyárban dolgozó munkásasszonyok hozzák. « A délelőtt mérlegéhez tartozik az is, hogy a község központjában elvégezték a valamikor könyvtárnak helyet adó parányi épület takarítását. így, ha minden jól megyj a közeli napokban megnyithatja kapuit a temetkezési vállalat helyi fiókja. Amint a falubéliek mondták, igen nagy szükség van rá, hiszen ha valahol mondjuk szombaton halt meg valaki, bizony nehéz helyzetbe kerültek a hozzátarto-- zók, a koporsó beszerzésig miatt. Déli tizenkét óráig a paksi ÁFÉSZ dunaszentgyörgyi cukrászüzemében az asszonyok 70 kilogramm fagylaltot, 40 tortát készítettek, s befejezték 1000 minyon töltését is. % .nS*. Dr. Királyfalvi Elek körzeti orvost délelőtt közel 30-an keresték fel. Mint mondjaj könnyű délelőttje volt, hiszen átlagban 40—50-en nyitnak be a rendelőbe, % *; Mit írjunk még a délelőtt_ ről? Talán azt, hogy a Rákóczi utca 96. szám alatt Vajda Sándort kellemes meglepetés éri, hiszen felesége legkedvesebb ételével, túrós tésztával várta ebédre? * i Más adat nincs. DunaszentgyÖrgy kedden is, mint máskor, élte a hétköznapok megszokott életét. Varga József 1975, szeptember 10, A Bőripari Tudományos Egyesület közgyűlése
