Tolna Megyei Népújság, 1975. szeptember (25. évfolyam, 205-229. szám)
1975-09-16 / 217. szám
Oktatás — nevelés Seregszemle után Tizenhat napon íssS népvándorlás színhelye volt a budapesti, Dobi István úti vásárváros. A vásárnap esti zárásig egymilliónál több látogató lépte át a kapukat. Ország-világ előtt mutatkozott be a magyar élelmiszer-gazdaság, milyen fejlődésen ment keresztül az elmúlt öt év alatt, hogyan, miként tudott élni azokkal az anyagi és szellemi lehetőségekkel, amelyeket az elmúlt tervidőszakban a népgazdaságtól kapott. Mint a felszabadulás utáni mezőgazdasági és élelmiszer- ipari kiállításokon, az idein is az volt a fő cél, hogy az ország egész lakossága ismerje a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdészet, a mező- gazdasági gépgyártás mai helyzetét, fejlődésének eredményeit. Az eredmények felsorakoztatása mellett előremutasson; körvonalazza a következő ötéves időszak feladatait, a fejlesztés elképzeléseit, tájékoztasson a célok elérését segítő módszerekről, eszközökről, szervezési megoldásokról, a hazai és a nemzetközi tapasztalatokról. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar hétköznapjai ünnepi külsőt öltöttek ugyan, de az egymillió látogató az ünnepi külsőből is láthatta, milyen óriási anyagi és szellemi erőfeszítést követel az ország élelmiszer-ellátása. Az elmúlt néhány év alatt tovább csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma, csökkent a korábban általános kézi munka, minden munkaterületre betört a technika, a nyers erőt okos gépek helyettesítik, okosabb, műveltebb, hozzértő kezelőkkel. A fogyasztó ) gazdaság terményeivel, termékeivel kenyér, tej, hús, zöldség, gyümölcs formájában jobbára csak az üzletben találkozik, most bepillantást kapott a ,,műhelytitkokba”, végigkísérhette azt az utat, amelyen az elvetett magból kenyér, tej, hús, zöldség lesz. És, aki eddig azon meditált, miért kerül annyiba a zöldség, a gyümölcs a piacon, mint amennyibe kerül, láthatta; milyen értékű gépekkel termel a mezőgazdaság, az élelmiszeripar. A termésátlagok ugrásszerű emelkedése pedig azoknak ad választ, akik arra kíváncsiak; hogyan sáfárkodott az élelmiszer-gazdaság a rábízott nép- gazdasági javakkal. Az idei OMÉK tehát látványos előrelépésről adott számot, de a tizenkilenc szakmai bemutatón, az érdekelt szakemberek körében megfogalmazódott az is, hogy eddigi eredményeinkre büszkék lehetünk, de elégedettek nem. A jelent nemcsak a múlttal kell összehasonlítani, hanem más országok eredményeivel is. Ez a mérce viszont arra figyelmeztet, hogy sok még a tennivaló. A közös tennivaló... Jellemző vonása volt a mostani kiállításnak a KGST- tagországok együttes bemutatkozása. A D pavilonban, a szovjet, a lengyel, a csehszlovák, az NDK kiállításon rendre találkozni kellett a jelmondattal: Közös erővel újabb célokért. Ezek a közös célok ott vannak a növénynemesitéstől, a gépesítéstől egészen a természetvédelemig. Mongóliában, hazánkban, Kubában azonos a cél: a lakosság ellátása mind több élelmiszerrel. A közös célt kifejezik a mindenütt elterjedt szovjet búzafajták, a magyar zöldségfélék, gyümölcsök, a csehszlovák, az NDK- beli, a lengyel gépek. Az egymillió látogató, az egymilliós szám sok mindent kifejez. A, látogatók nagy többsége nemcsak nézelődni ment ki a budapesti vásárközpontba, hanem látni, és tanulni. Tanultak a felnőttek, és tanult sok ezernyi iskolásgyerek. Érdeklődésük, kíváncsiságuk láttán reménykedhetünk, talán többen választják majd élethivatásul a mezőgazdasági pályát, amely ma már nem az, mint volt. A kiállítás szervezői közvélemény-kutatást is rendeztek, olyan kérdésekre kérve a választ: megfelelt-e a kiállítás a céljának; együtt vagy külön rendezzék a mezőgazdasági kiállítást a géneket bemutató AG ROM A SEXPO-íól; az utóbbit évente, vagy hasszabb időközönként rendezzék-e. Az összegezés eredményei csak később válnak ismertté. Valószínű, a válaszadók többsége azzal ért egyet, hogv az élelmiszer-gazdaság egészét bemutató kiállításokat a tervidőszakok végén rendezzék, a nemzetközi gépkiállításokat pedig két-három évenként, hogy az valóban a gép- és műszerújdonságok bemutatója legyen. A kapuzárással bdtt1e1; élelmiszer-gazdaság bemutatkozása. az eredmények, a tapasztalatok összegezése viszont most kezdődik, a minisztériumoktól lefelé egészen a termelőüzemekig. A kiállítás hazai és nemzetközi visszhangjából ítélve: nagyon hasznosan töltötte be szerepét, jól vizsgázott az élelmiszer-gazdaság. BOGNÁR ISTVÁN Gyermekeink eredményesebb tanulásáért Az új tanév kezdetén a szülők többsége erősen reménykedik iskolás gyermeke jobb, eredményesebb tanulásában, Általában elvárják gyermeküktől, hogy jobban, szorgalmasabban tanuljon, mint az előző tanévben, és a nevelőktől is, hogy jobb bizonyítványhoz „segítsék” azokat. Arra azonban tapasztalataink szerint már jóval kevesebben gondolnak, hogy milyen sok múlik rajtuk, szülőkön is, az ő hozzáállá. sukon. rendszeres, okos törődésükön. Annak ellenére, hogy erről a rádióban, a tévében, a nevelési kérdésekkel is foglalkozó lapjainkban igen sok szó esik, s az érdeklődő szülők sokoldalú tájékoztatást kapnak — még mindig elég sokan megelégszenek a „hagyományos” módszerrel, a lecke elkészítésének ellenőrzésével, esetleg időnként a számtani és nyelvtani feladatok megoldásában történő közreműködéssel. Pedig ahhoz, hogy iskolás gyerekünk manapság ne csak jó, vagy elég jó bizonyítvány, ra, de ami sokkal fontosabb; teljesítményképes tudásra, a tanultak önálló, okos alkalmazására is képes legyen, ez már távolról sem elegendő. Ehhez immár feltétlenül szükséges egyfelől a nevelővel való szoros, rendszeres együttműködés, kölcsönös megértés, másfelől az iskolában tanultakat megszilárdítani, kíbőj víteni és a gyakorlati életben helyesen alkalmazni. Igen alkalmas ismeretterjesztő és szépirodalmi ifjúsági művek gyakori olvastatása, valamint a közösen végzett kisebb-na- gyobb kirándulások megszervezése is. Hála az immár va. lóban fejlett ifjúsági kiadó- vállalatainknak — elsősorban a Móra Ferenc Kiadónak — igen bő választék áll a kedves szülők, illetve gyermekeik rendelkezésére. Gndos- kodjunk arról, hogy gyerme. keink gyakran olvasgassák, tanulmányozzák, elsősorban a kitűnő Búvár zsebkönyv sorozatot, a Képes földrajz, valamint a Képes történelem gazdagon illusztrált köteteit. Ha csak módunkban áll, ne sajnáljuk ezeket megszerezni gyermekeink számára. Egyébként ezeket jórészt ki is kölcsönözhetik akár az iskolai,’ akár a közkönyvtárból. Igen hasznos, lélektani, ér.' zelmi szempontból is fontos, hogy gyermekeinkkel, mikor csak időnk engedi, kisebb- nagyobb kirándulásokat, „tanulmányi sétákat” tegyünk. Ezek során általában elég sok alkalom kínálkozik arra, hogy gyakoroltassuk, felismertessük az iskolában tanultakat.' esetenként, ha tudjuk, ki is egészítsük azt. Kosinszky László nyugdíjas tanár Gyünk Ordas Iván: Damfanich tábornok Hóra Ferenc Könyvkiadó, 1971. — Mióta szolgál? — Alázatosan jelentem, 1802 óta! Tehát ott lehetett 1805-ben az ulmi országúton. — És még azóta sem tanult meg tisztességesen jelenteni? Mi az, hogy „fertály Stunde”? Milyen tiszteletadás jár nekem? — Alázatosan jelentem, háromszoros „fegyverbe” kiáltással arcvonalba hívott őrség fegyveres tisztelgése, élén a szolgálatvezető altiszt és a főőrségi dobos díszjelpergetése. Alázatosan jelentem, a dobos azért hiányzik, mert vért okádott, összeesett, és még nem vezényeltek helyettest. Haynau szeme szikrát hányt. Egy hadsereg alapja a fegyelem, a vak, csukott szemmel is engedelmeskedő fegyelem és az elöljárókat megillető feltétlen tisztelet. Ha egy dobos összeesik, és vért okádik, mert sokat zabáit, és elcsapta a hasát, akkor ott kell hogy álljon helyette a második, a harmadik, a hetedik vagy a századik dobos. Legvégső ideje egy kis rendet teremteni ebben az elpolgárosodott helyőrségben, ebben az egyenruhás civil bagázsban, ahol mindennek tetejébe még a legszebb neveket viselő ezredek egyenruhái is megátalkodott magyarokat rejtenek. Az őrmester a 61-es számú Saint-Julien- gránátosok közül való volt. És Stefan Szabó a neve! Ismét ráripakodott: — A szolgálat letétele után zászlóalj-kihallgatás! Parancsomra jelenti, hogy alázatosan kér kétheti szigorított laktanyafogságot, örparancs- noki kötelmeinek elhanyagolása miatt! Abtreten! Szabó István őrmesterrel kezdődött a sor, amiből mindenki láthatta, hogy 1848 áprilisának ezen a reggelén az egész vár felett elszabadult- 16 - 1 ' az altábomagyi pokol. Haynaü először is a sárga földig lehordta báró Bibra Frigyes főhadnagyot, akit máskülönben meglehetősen kedvelt, de most úgy vélte, hogy szárnysegéde tízperces késéssel érkezett szolgálatba a hadosztályparancsnoki irodába. Báró Bibra bölcsen elhallgatta azt a tényt, hogy szolgálata pontosan hét órakor kezdődik, és ezúttal az altábornagy jött túl korán. A hadosztályparancsnok segédtisztjének lenni irigyelt beosztás volt, épeszű ember nem kockáztathatta azzal, hogy felettesével szemben megvédi a maga igazát. Ezután Wunderlich Ágost főtörzsorvos következett, akit Haynau irgalmas szamaritánusnak és a lógósok legfőbb patrónusának nevezett. Alezredestől a legutolsó ordonáncig, az egész hadosztályiroda megkönnyebbülten sóhajtott, amikor kilenc óra tájban Haynau végre becsapta maga mögött az ajtót, és Bibra főhadnaggyal a sarkában inspiciáló körútra indult. A hivatalosan II. számúnak nevezett nagy kiképzőudvar déli oldalán árkádsoros, emeletes épület húzódott. A földszint és az emelet árkádjainak mellvédjén kikönyökölve kellemes hűvösből lehetett szemlélni mindazt, ami az udvaron végbement. Az udvar hatalmas négyszögét a Begáról felhordott kaviccsal szórták fel valaha. Egymást követő katonanemzedékek bakancsának sarka, csizmájának patkója a kavics egy részéből már fél emberöltővel ezelőtt finom port őrölt. A por díszmenetkor éppúgy felszállt, mint amikor a századok — szakaszokra és rajokra szakadozva — az igazodás vagy a kettős rendekben való menetelés és fordulás lélekemelő szabályait gyakorolták. A por belepte a tornisztereket, a derékszíjak csatját, de legelsősorban természetesen a lábbeliket, bőséges lehetőséget adva ezzel a katonáknak arra, hogy a fegyver-, egyenruha- és szereléktisztítás örömeiből fölös időkig kivegyék részüket. A II. számú nagy kiképzőudvar a vár legutál- tabb pontjai közé tartozott. Közemberek egymás közt nem is becézték másként, mint II. számú izzasztó néven. A II. számú izzasztó porfelhőket nevelő poklában fél század gránátos immár második órája ismerkedett a szuronvharc elemeivel. Két tiszt, az egyik medvetermetű, magasan kopaszodó hom- lpkú óriás, a másik köpcös, alacsony, kefehajú, a földszinti árkádok árnyékából nézte az összecsapó és visszaugró párokat. Vitatkoztak. .* 17 — — Petákot sem ér az egész — közölte a nagyobbik. — Petákot sem, barátom! Rendkívül erős basszus hangja volt és olyan heves kézmozgása, mintha szüntelenül szénás- szekeret készülne felborítgatni. A sörtehajú, egyébként társához hasonlóan szintén százados, vállat vont. — Ember legyen, aki téged megért, Jósza! Ne légy már folyvást olyan, mint aki mást sem reggelizik, csak tűzhányó hegyet. Ha akarod, kihozom neked az irodából a kiképzési szabályzatot, és pontról pontra bebizonyítom, hogy amit ezek a tahók most csinálnak, teljesen forsriftos! A másik tenyere csattant a tornác párkányán. — Elsősorban is nem tahók, hanem katonák! Másodsorban pedig füstöld fel a kéményben a szabályzatodat. Mi a legfelsőbb célja a szurony- harcnak? Idézheted szó szerint, úgyis tudom, hogy a kisujjadban van minden passzus, te reglamakukac ! — A szemben álló ellenfél lehető leggyorsabb leküzdése a puska végére felszerelt és a császári hadseregnél rendszeresített oldalfegyver segítségével. Történhet zárt alakzatban vagy... — Elég! Nos, én fogadok veled, drága barátom, Skublics, hogy a századod itt gyakorlatozó felében egyetlen ember sincs, akit egy ép érzékű paraszt kaszás, vagy mit mondok, egy fajtánk- beli bicskás ne tudna kizsigerelni, amíg az illető csak a szabályzatban előírt mozdulatokhoz ragaszkodik! Skublics százados szűkre húzta a szemét. Az egész helyőrségben ismeretes volt mérhetetlen nyugalmáról, de arról a kárhozatos szenvedélyéről is, hogy úgyszólván nem akadt a kincstári és civil életnek olyan mozzanata, mely ne ért volna meg részére egy fogadást. Gyakrabban nyert, mint vesztett, ezért a tisztek többsége már menekült féktelen fogadási kedve elől. Ez az ajánlat most kapóra jött. — Mennyibe? Amaz lenézett a kis emberre, és elrposolyodott. — Egy arany. Tartod? — Tartom. De honnan veszel egy paraszt kaszást vagy egy fajtánkbeli bicskást? — Azt csak bízd rám! Én nem vagyok elég jó rác neked? — De az vagy. Csakhogy.. (Folytatjuk) ■ — 18 —
