Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-13 / 189. szám

• * r ON KERDEZ Levélcímünk : 7101 Szekszárd, Postafiók 71.* Vihar és sötétség Orbán Julianna (Szekszárd, Petőfi utca 31.) olvasónk le­veléből idézünk: „Velünk együtt öt család lakik udva­runkban. Huszonnégy órája nincs villanyunk, mert a vihar kiverte. Azért van ez, amint már máskor is volt, mert a viharban az udvaron lévő dió­fa ágai összeverik a huzalo­kat, s bekövetkezik a rövid­zárlat. Az a szomszéd, akinek lakrésze előtt a fa áll, azt mondta, hogy aki a fához mer nyúlni, az agyon lesz üt­ve. Akinek jó a dió, az gon­doskodjék a fa rendbentartá- sáról is. Kérem, adjanak ta­nácsot, mitévők legyünk?" Dr. Nedók Pál, a városi tanács elnökhelyettese vá­laszolt: „A villamos ener­gia fejlesztéséről, átvitelé­ről és elosztásáról szóló 1962. évi LV. törvény IV. fejezetének 10. §-a kimond­ja, hogy a villamos mű üzemben tartója a vezeték­jog alapján a vezetékek mentén lévő fákat,; bokro­kat, azok ágait, gallyait és gyökereit saját költségén eltávolíthatja, ha azt a ve­zeték és tartozékainak elhe­lyezése, karbantartása, ja­vítása, felújítása és az üzemzavarok megakadályo­zása szükségessé teszi. En­nek a rendelkezésnek értel­mében a városi tanács vb. műszaki osztálya megkeres­te a DÉDÁSZ Vállalatot, és kérte a panasz orvoslását, illetve az áramszolgáltatást zavaró körülmények kivizs­gálását és megszüntetését.” Megszűnik c dombóvári „árvíz” Horváth Ferenc (Ujdombó- vár, Bethlen utca 2.) olva­sónk szerkesztőségünknek azt panaszolta el, hogy háza előtt ez év tavaszán befejeződött ugyan a vízlevezető árok épí­tése, az árkot azonban nem kötötték be a további elveze­tőbe. Ennek következménye­ként olvasónk portáján a víz­aknát elborította a szennyes viz. Kérésére a tanácsházáról kiment valaki a helyszínre, ott úgy tájékoztatta Horváth Ferencet, hogy mivel a trafó- állomás állványát a vízleveze­tő árokba építették, ilyen kö­rülmények között életveszélyes volna dolgozni. Dévényi György, Dombó­vár város Tanácsa V. B. műszaki osztályának főmér­nöke felelt: „Az újdombó­vári Gorkij utcát kereszte­ző utcákban, így a Bethlen Gábor utcában is árkolással bíztuk meg a Kapos menti Vízitársulatot. A munká­kat a társulat építésvezető­je, Cser József vezeti. Tőle érdeklődtünk Horváth Fe­renc panasza ügyében. Az építésvezető elmondta, hogy a tél folyamán elvégeztette az árkolási munkákat. A Gorkij utcai csapadékvíz­gyűjtő árokba azonban nem tudta az árkokat bekötni, mert azóta sem lehet kapni 40—50 centiméter átmérőjű talpas betoncsöveket. Mi­helyt sikerül ilyet beszerez­niük, haladéktalanul be fogják fejezni a munkát — ugyanis a Horváth Ferenc által említett transzformá­tor a csővezetékkel kikerül­hető.” ^ ^ í Vízdíj Zerényi Lajosné (Alsónyék, Virág utca 16.) olvasónk meg­írta a Népújságnak, hogy a család létszáma — különféle okok miatt — ez év első fe­lében két fővel csökkent; ezért jogellenesnek véli, hogy az esztendő második felében is annyi vízdíjat fizessen, ameny- nyit az első félévben fizetett. Kerekes Miklós, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója felelt: „Tolna megye Tanácsának 1/1971. számú rendelete a közműves vízellátásról úgy rendelkezik, hogy ,Az átalánydíj kiszabásához szükséges számszerű adato­kat (személyek, kórházi ágyak, stb.) felmérését a vízmű vállalat évenként egyszer köteles megállapí­tani.’ Ebből a rendelkezés­ből kitűnik, hogy évközi módosítást nem eszközölhe­tünk; csak a következő tárgyévtől kezdődően tud­juk a változást a panaszos­nál figyelembe venni.” A szerkesztőség megjegy­zése: A lakossági vízszol­gáltatás — közismerten — államilag jelentősen dotált; ennek köszönhetően csekély a vízdíj. Amint a Víz- és Csatornamű Vállalat a csa­ládok létszámában ' történt változást nem veheti figye­lembe, úgy nem veszi fi­gyelembe a növekedést sem. így egy-két család néhány forint erejéig rosszul jár, legalább ugyanannyi azon­ban jól. Az évközi változá­sok átvezetése annyi mun­kaerőt igényelne, hogy azok foglalkoztatása ellentétben állna a minden területen szükséges takarékossággal. Telefonszámunk: 129—01, 123—61. MI MŰSZOLOM Űj jogszabályokról — röviden Az építési adóról szól a Mi­nisztertanács 23/1975. (VIII. 3.) számú rendelete. valamint az ennek végrehajtása tárgyában a pénzügyminiszter által ki­adott 32/1975. (VIII. 3.) PM számú rendelet. A hivatkozott jogszabályok szerint állami vállalatnak, egyéb állami gaz­dálkodó szervnek, szövetkezet­nek — a vállalati döntési jog­körbe tartozó beruházások építési-szerelési munkái után — építési adót kell fizetnie. Az építési adó kulcsa 10%. Ki­mondja a jogszabály, hogy az építési adó alapjának megha­tározásánál milyen teljesít­ményértéket kell figyelembe venni, s a rendelethez csatolt melléklet tartalmazza azoknak a beruházásoknak a pontos megjelölését, amelyek mente­sek az építési adó alól. A két jogszabály 1976. január 1. nap­ján lép hatályba, az építési adót pedig az 1975. augusztus 1. után kötött szerződések alapján megvalósuló beruhá­zásoknak a hatálybalépést kö­vetően kifizetett teljesítmény­érték után kell fizetni. Á Művelődésügyi Közlöny f. évi 15. számában jelent meg és 1975. szeptember 1-én lép hatályba az Oktatási Miniszté­rium 62 365/1975. OM. számú tájékoztatója, .amely a koráb­ban kiadott bértájékoztatót módosítja és kiegészíti, s amelyre elsősorban a pedagó­gusok figyelmét hívjuk fel. A munkaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa irányelveket adott ki, az 1976—1980. évekre szóló kollektív szerződések megköté­sének előkészítésére, megköté­sére és végrehajtására. Az irányelvek a SZÖVOSZ Tájé­koztató f. évi 31. számában jelentek meg, foglalkoznak ä kollektív szerződések kidolgo­zásának megszervezésével, a szerződéstervezet kidolgozásá­nál irányadó szempontokkal, a kollektív szerződés szerkezeté, vei. valamint a szerződés vég­rehajtásáról szóló évenkénti vállalati beszámoló készítésé­vel. mely utóbbi körben az irányelvekből az alábbiakat idézzük: „A kollektív szerző­dések végrehajtásáról a válla­latok kötelesek minden év ele­jén írásban részletesen beszá­molni. (Az új kollektív szer­ződések zavartalan előkészítő, sének biztosítása végett azon­ban ez a kötelezettség a vál­lalatokat az 1976. év első ne­gyedében nem terheli arra is tekintettel, hogy azt már nagy­részt az 1975. november 30-ig megtartásra kerülő, több évre szóló beszámoló is magában foglalja.)” Végül utalunk arra a fel­hívásra. amely a kis tételű zöldség és gyümölcs lakosság­tól történő közvetlen átvételé­nek és bolti értékesítésének hatékonyabb megszervezését írja elő. A felhívás a SZÖVOSZ Tájékoztató f. évi 31. számában jelent meg. és kimondja többek között, hogy 3 „Keresni kell a gondos mun­kával megtermelt zöldségnek; gyümölcsnek a helyileg leg­megfelelőbb szervezett értéke­sítési módszerét, hogy a ter­més ne menjen veszendőbe, az átvett mennyiség csökkentse a központi igényeket, javítsa a szövetkezeti tagság, a helyi la­kosság ellátási színvonalát.” „A dolgozókat jutalék vagy pré­mium kitűzésével célszerű ér-> dekeltté tenni.” DR. DEÁK KONRÁD osztályvezető ügyész Pásztor Ferenc t Fiúk a Leshegyen — Őrnagy elvtárs, szólhatok? — nyújtózko­dik Faludi is. -■-------­— Tessék Faludi elvtárs. beszéljen. — Őrnagy elvtárs nem szabad előttük mu­tatkoznia. Ezek azt követelik, hogy fegyverte­lenül menjen hozzájuk. Igaz? Ez egyenlőtlen feltétel. Mi van akkor, ha még egy túszt akar­nak? Javaslatom van. Tessék vinni egy hor­dozható hangosbeszélőt, azt a telepes hango- sítót. A pincétől harminc méterre van egy nagy kőrakás. Legalább másfél méter magas. Kitűnő mellvéd. Jó fedezék. — Köszönöm Faludi. De nem nyitok vitát. Még nem tudjuk, mi a szándékuk. A javas­lataikat figyelembe veszem, de két akasztófa­virágtól nem ijedek meg, nem bújok el előlük a fű alá. Ennyi büszkeség bennem is van. — Helyes, őrnagy. Jól beszél, egyetértek —• lépett be a folyosóra az ezredes. — A bujká­lás azt mutatná, hogy félünk tőlük. No, erről később. Jöjjön Péter őrnagy, néhány aprósá­got tisztázzunk, önök maradjanak együtt. Mindenki vegyen magához kulacsot, hideg élelmet. ^ Bementek az irodába. Néhány percig be­szélgettek, utána a felsorakozott legénység elé lépett az őrnagy és az ezredes. Nem az első találkozás ez. Voltak már itt forró percek, álltak már így egymással szemben. Pattogtak ilyenkor az idegszálak. Zúgnak a fülek, kiszá­radnak a torkok. Különös, kritikus helyzet Nem tart sokáig. A start után elmúlik. — Fiúk, ilyen esemény még nem volt a működési területünkön, de másutt sem talál­koztak ilyesmivel. Megoldjuk. Bízunk tapasz­talatainkban, bátorságunkban, felkészültsé­günkben. Amíg Péter őrnagy tárgyalni megy, átveszem a parancsnokságot, mindenki köte­les nekem engedelmeskedni. A csoport tagjai segítenek annak a három civilruhás elvtárs­nak. A testülethez tartoznak, tisztek. A pincé­vel szemközti takarásban helyezkedünk el, ahogyan az őrnagy elvtárs eligazította már — 133 — önöket. Filmkamerát, fotógépet állítunk fel. Nagy erejű távcsöveket is hoztunk, hogy min­dent követhessünk. Faludi maradjon mellet­tük, szükség lehet a segítségére. Az őrnagy elvtárs lóháton megy. A csoportot a GAZ vi­szi. Tűzparancsot, tekintettel az ügy bonyo­lultságára, csak én adhatok. Erre figyeljenek nagyon. Kik a mesterlövészek? Ketten léptek elő. Takács és Csicsmann. — Helyes. A távcsöves fegyvereiket hozzák. Állványokat is hozzá. Szükség lesz rá. Pon­tosak, belőttek? — Igen, tökéletesek — jelenti Tóth Mihály törzsőrmester. — A lövészek? — Száz méterről egy gyufásdoboz biztos — jelenti Takács. — Az jó. Itt csak hatvan méter lesz a leg­nagyobb távolság. De a biztonságnak csak száz százaléknak szabad lenni! Indulás! , Sátán őrjöng már, alig lehet pórázon tar­tani. A törzsőrmester falfehéren jön a kapuig, nyeregbe segíti az őrnagyot. — Vigyázz magadra Balázs. Máté főhadnagy a fiúkat verdesi hátba.' — Észnél legyenek, vigyázzanak egymásra. A pincében csend van. Szemközt, a hajlat­ban már felállították a filmkamerát és a fotó- gépet. Az ezredes a távcső előtt fekszik, hosz- szan vizsgálódik. Faludi a magnóval babrál. — Vételkész. Rendben van. Az ezredes mellett jobbról Csík, Takács, Suhajda és Ángy ás. Balról Balogh, Csics­mann, Szigeti és két-három újonc. A két mesterlövész már állványra szerelte a puská­kat, megcélozták a bejáratot. Csupán a rádió sustorog, halk csörgés, fújtatás hallatszik a kis hangszóróból. Két híradó katona kábel­dobokkal fut visszafelé, az első telefonoszlopig. — Ismeri? — nyújt egy hosszú, fekete ru­dat Faludi elé az egyik civil. — Igen, már volt a kezemben, dolgoztam vele. Mikrofonágyú, irányítható. Nagy távol­ságra is pontos.­— Csatlakozzon be az erősítőbe. Irányozza meg vele a bejáratot. Ha a faajtó nem árnyé­kol le, akkor minden szót hallunk. — Azt máris erősítsék fel, minden szót hallani akarok — parancsolta az őrnagy és kézbe veszi a kis rádió adó-vevőt. *— Róka! Róka! Itt Villám, Róka, Róka! Itt Villám! Készen áll? Indulhat. Nyugtázza adá­somat. — Jelentem minden rendben van. Kész vagyok. — A készüléket rögzítse adásra. Más pa­rancsom nincs. Kérem, legyen óvatos és okos. Vége, álljon adóra! — Értettem! Indulok. A rádió a világ egyik legcsodásabb eszköze. A kicsi hangszóró minden lépést, minden csörgést visszaad. Érzékletesen közvetíti, ho­gyan fújtat a ló, hogyan csörögnek a szer­számok, hogyan nyikorognak a szíjak és mi­lyen hallatlan nyugalommal biztatja a lovát az őrnagy. ---------­— Gyerünk Csillag! ' * —... Oldalról, az útkaparóház felől közelítette meg a pincét. Onnan kevésbé jó a kilövés, mert sok a fa, sok a bukkanó és kőrakás. Csendes ügetésben lovagol. Feszesen, kicsit félrefordulva ül a nyeregben. A torka kiszá­rad, a szíve kalimpál. Gyakran köszörülgeti a torkát. Arckifejezése komor, dühös! Lövés püffen. Olyan, mintha dunna alól lőttek volna. Géppisztoly egyes lövés. A hang­járól legalább pontosabban tudják, hogy dob­táras géppisztolyból tüzeltek. — Elém lőttek, semmi izgalom — hallat­szik két irányból is. Faludi már dolgozik,- a mikrofonágyú tökéletesen hozza be a hangoti — Velem emberi hangon szoktak tárgyalni. Két akasztófára való engem nem táncoltat meg — sziszegi az őrnagy a fogai között. Gyerünk, Csillag! — nógatja a lovát, mert a lövésre felkapta a két első lábát. — Állj meg, zsaru! Leszállni a lóról! — le- szállni a lóról. Hangzik a pinceablak felől, Faludi majdnem felugrik a leshelyről. Töké­letes, tiszta hangot ad a mikrofonágyú. — Péter Balázs határőr őrnagy vagyok. Ezt a hangot kikérem magamnak. A népköztár­saság nevében felszólítom önöket, hogy min­denekelőtt engedjék szabadon a két asszonyt, tegyék le a fegyvereiket és jöjjenek elő. Önök emberrablást követnek el, kötelességem önö­ket ennek törvényes következményeire figyel­meztetni. (Folytatjuk) ‘ —í-135 —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents