Tolna Megyei Népújság, 1975. augusztus (25. évfolyam, 179-204. szám)
1975-08-08 / 185. szám
Találkozzunk ötven év múlva Asztalnál a főzés művészei. A férfifőzte étel jelesre vizsgázott. ( Hivatalból barátságosan Meghívókat küldtek és leveleket. Disznót vágtak és bort hoztak. Akár a lakodalom. Hangolnak a zenészek, beszél a vendégsereg. Fejkendőket, inggallérokat igazítanak. Készülődés. Hatvan év felettiek. Különös ismertetőjelük van. V alameny- nyien az 1895—1915-ös korosztály tagjai, asszonyok, férfiak vegyesen. Nyugdíjasok, s közös életrajzi adatuk, hogy egykor, esztendőkkel ezelőtt részesei voltak Harcon a termelőszövetkezet megalakításának. összejöttek vagy százan. Feltűnik valami: aránytalanul több a fejkendős öregasszony. Bajuszos öreg ad magyarázatot: — A férfinépet megritkította a háború. Hány pajtásom veszett oda..- Végigszámolni is sok. A járási pártbizottság munkatársát hallgatják. „...Valamikor a téesz-alapításon fáradoztak. majd évtizedekig dolgoztak. Ma is szükség van az idősebb generációra, hasznosítani kívánjuk azokat a tapasztalatokat, amelyeket mindennapi kemény munkájuk során szereztek”. Tovább, tovább. Beszámoló a közös évekről, eredményekről, emlékekről, gondokról, jelen lévő ás örökre eltávozott sorstársakról. — Eljár az idő — súgja valaki. Asszonykönnyek, egymásba markoló férfiujjak. Vacsora. A traktorosbrigád vezetője ide-oda néz. Nehéz helyzet. A főzés tudományát magas fokon művelő öregasszonyoknak szolgálja fel a férfi főzte vacsorát. Aligha kell kritikusabb evő az asz- szonynépnél. — Jó. Finom. Elégedett megjegyzések, szusszanások. verítékező homlokok. Főzésből jeles! Az alkalmi szakács felsóhajt. Történetek: „Emlékeznek-e tagtársak az első közös szerzeményre, az öreg Hoffherra?” Bólintanak. „Emlékeznek-e a szűk és bő esztendőkre?” Bólintanak. „Emlékeznek-e azokra akik már nincsenek közöttünk.” Bólintanak. „Majd megyünk lassan mi is” — jegyzi meg valaki. Bólintanak. Népviseletbe öltözött kislányok özönlik el a színpadot. Színes ruhájuk olyan, mint a tarka mező. Zenészek húzzák a talpald- valót Poharak koccannak. — Egészségünkre! Sok szép esztendőt még. Hang foszlány ok, énekkísérletek. Egy hang. két hang, sok hang. Terebélyesedik a dal, elönti a termet. Száll. zúg az ének. Egy öregasszony ég felé emeli a kezét, s mint lakodalomban szokás, rikkant hozzá. Régen elfelejtett katonadalok, már-már örökre múltba veszettnek hitt énekek. Tapogató tekintetek, egymásba fúródó tekintetek. „Te vagy? Az isten se ismer rád. Megöregedtél. Én is? Igaz. Felettem is jár az idő.” Ügy szokás, hogy a sióagárdi Sióvölgye Tsz vezetői évente egy alkalommal találkozóra hívják össze a nyugdíjasokat. Beszélgetni. iddogálni. szórakozni. így történt most is. kedden délután a harci művelődési házban. A Janya-pusztai öregember eíkiáltja magát: — Emberek, találkozzunk ötven év múlva is! Nevetnek rajta. A zenészek húzzák: Búcsút int az ősz a nyárnak ... A tanácstörvény bevezetése óta igen sokat változott — meg kell mondani, hogy előnyére, illetve mindannyiunk előnyére — a tanácsi hivatalok szelleme, légköre. Azok az eligazító, felvilágosító irodák, amelyek egyre gyakoribbak a nagyobb tanácsoknál — céljukul tartva, hogy bármikor és bármilyen ügyben gyorsan, egyszerűen tájékoztassák az állampolgárt —, sokat enyhítettek a bürök-, ratikus formaságokon. Elérhető volt a segítségükkel (ezért is lenne szükség minden tanácsi szervnél ilyen eligazító szolgálatra), hogy az ügyfél helyben és bármikor hozzájuthasson fontos űrlapokhoz, kérdőívekhez, adóbevallási és egyéb lapokhoz. Kevesebbet változott viszont az írásos hivatali hangnem. Ma is gyakori panasz forrása, hogy az egyszerű felszólítások, az állampolgár jóhiszeműségét eleve figyelembe vevő hivatali nyomtatványok szövege, hangja kioktató, büntetést, megtorlást kilátásba helyező. Sokan nem figyelnek fel erre a hangvételre: másoknak viszont kínos perceket, rossz érzéseket szerez. ¥ ó ötlet és az állampol- *" górok ügyeinek intézését gyorsító eljárás: a nagyobb üzemek és tanácsok szorosabbra fűződő kapcsolata. Miről van szó? Például arról, hogy jó néhány nagyüzemben működik jogsegélyszolgálat: a gyárak jogászai pedig eleven és gyümölcsöző kapcsolatokat kezdenek „kiépíteni” a helyi tanácsokkal. Meghívják a tanácsi ügyintézőket az üzemekbe, egy-egy fontosabb, sokakat érintő kérdésről tájékoztató, felvilágosító előadásokat tartanak több helyütt a tanácsi osztályvezetők, csoportvezetők. Finom ételszag úszik a levegőben. Zsúfolásig tele a tamási téesz kisvendéglője. A szomszéd asztalnál éppen nekilátnak az ebédnek. Bent az irodán élesen csörög a telefon — kihallatszik a nyitott ajtón. — Jóska bácsi! Telefon! — száll át a kiáltás a terített asztalok felett Mellettünk gyors; energikus mozdulatokkal emelkedik fel egy javakorabeli férfi. Civilben van, de a társaságában tűzoltó-egyenruhát is látni. Már siet is vissza. — Tűz van! Gyertek — és az asztal magányosan marad, az abroszon árválkodnak az érintetlenül hagyott ételek. Csikorogva fordul Volgájuk a tűzoltóság felé. A napfényben vörösen izzó tűzoltókocsi már csak rájuk vár és szirénázva indulnak a jelzett helyre. Kis mellékutca,' az épülő családi ház mögött alig füstöl orrfacsaró bűzt árasztva egy kis kupac bitumen. Szerencsére nincs semmi tennivalójuk a vörös autó utasainak. öt perc múlva újra a vendéglőben vagyunk. Együtt telepedünk le a félbemaradt ebéd mellé. Az idősebbikük már a tányér fölé hajolva két falat közt jegyzi meg: — Kihűlt a hús. A másik ráfelelt: — Nem baj. Sorba állás a Garay téri taxiállomás előtt. Forrón tűz a nap. A várakozók ellenségesen méregetik egymást. Három asszonyság már kiegyezett. Mindnyájan Csatár felé mennek. Fiatal pár áll csöndesen a Jó alkalom mindez arra, hogy a munkások, a gyárak, vállalatok alkalmazottai kissé betekintsenek a tanácsi munka kulisszatitkaiba, egyszerű és közérthető felvilágosításokat kapjanak jogaikról és kötelességeikről. Ilyen és hasonló jó kezde-' ményezésekről egyre több híradás érkezik. Közelebb hozza egymáshoz a tanácsot-és a lakosságot az olyan kezdeményezés is — több nagyközségi tanács járja immár ezt az utat —, hogy a kisebb helyiségekben levő kirendeltségek munkatársai állandóan járják a területüket, szinte jó előre „begyűjtik” a várható intéznivalókat — gyorsítják az ügyintézést, javítják ezzel a lakosok hangulatát. És döntögetik azt a falat, amely sok helyütt ma is ott magasodik állampolgár és hivatal között.1 J ó ötletekről, módszerekről szólottunk. Tegyük1 hozzá: nem tekinthetők még általánosnak, nem mindenütt alkalmazzák ezeket eredménynyel. Pedig a találékonyságra, a hivatali munka közvetlenebb, a lakossághoz közelebb álló stílusára egyre nagyobb szükség van mindenütt Kis falvakban éppúgy, mint sokezres lakosú városokban. Hiszen találkozásaink a hivatallal — azzal a hivatallal, amely legközvetlenebb tartozéka a köznapi életnek és munkának — gyakoriak, elkerülhetetlenek. Nem közömbös tehát ezeknek a ‘találkozásoknak a „légköre”. Az oldottság, a közvetlenebb, a kevéssé „hivatalos” találkozások sora a munka színvonalát is javítja, a lakók „politikai 'közérzetét” is kellemesebbé teheti. Ez pedig — megéri a töprengést mindenütt. VÁRKONYI MARGIT 1 fa árnyékában. Á fiúnál csomagok — másik kezével sápadt. falfehér, kisírt szemű asszonykát támogat. Középkorú asszony öt- hat év körüli kisfiúval a szoknyája szélén, részvevőén fordul a fiatal pár felé: — A kórházból jön? 1 “ ' Az asszonyka szemei válasz helyett könnyekkel telnek meg. A fiatalember nehézkesen bólint és megszólal, még majdé nem kamaszos hangján: . — Igen,' koraszülés volt.' , Befut egy bordó taxi. Végé a részvétnek. Vita az elsőbbség körül, csak a fiatal pár áll szótlanul. Győznek a csatáriak. — Mit szólnak hozzá! Milyen emberek vannak! —• mondja az asszony, majd túláradó szeretettel veszi karjába az addig körülötte vidáman szaladgáló fiacskáját. Újabb várakozás. Mintegy 20 perc múlva a Béla tér felől taxi érkezik. A fiatal pár megindul lassan a kocsi felé. De az asszony, már karjában fiával — akinek láthatóan kényelmetlen az anyai öl — bent ül a kocsiban. Még visszaszól a nyitott ajtó mögül: — Nem tudom már tartani szegény fiacskámat. Ne haragudjanak 1— teszi hozzá az érzékeny szívű asszony. A fiatalasszony szemei köny-' nyel telnek meg. ahogy a távozó kocsi után néz. Haragnak nyoma sincs, L-r-«****.• ¥ — gyvgy —j Lí 1975. augusztus 8» VARGA JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly Meleg étel Domboriban Vagyunk még szép számmal, akik jól emlékszünk a romantikus időre, amikor a dóm-- bori KISZ-tábor lakói katonai rajsátrakban tanyáztak és a mai üdülősorok helyén tehenek legelésztek, vagy jártak le inni oda, ahol ma ezrek strandolnak. S ahogy épült, növekedett Dombori, úgy gyarapodtak az ide kirándulni járók ellátási gondjai is. Hideg koszton egy-két napig meg lehet ugyan lenni, de mindenki tudja, hogy ez nem olcsó szórakozás. Aki pedig négytagú családjával a maszek halsütők, kolbászfőzők jóvoltából akart jóllakni, az hamar tapasztalhatta, hogy menynyivel laposabb pénztárcával távozott Dom- boriból, mint ahogy érkezett. Lapunkban évszám írtunk az üdülőtelep ellátási, elsősorban melegétel-ellátási gondjairól. Biztató megoldást csak a Mecsekvidéki Vfndéglátóipari Vállalat — nagy összegű minisztériumi és megyei támogatással — tavaly nyílt. ízléses „Dombori bisztrója” hozott. Abban bízva, hogy a második idényben már le lehet szűrni némi tapasztalatot, végigjártuk azt a három helyét, ahol Domboriban meleg ételt lehet kapni. A KISZ-tábomál kezdtük. A faddí ÁFÉSZ bisztrója a tábor sarkán áll. Egyik ablakából a tábor lakóit szolgálják ki, a másik a strandolóké. Napi 30 adag egytálételt tudnak adni, többre a kis konyha nem képes. A bőséges és elismerten ízletes kosztra előzetesen kell jelentkezni, egy ebéd átlagosan 16—18 forintba kerül. Ez az üdülőtelep felső vége. az egyik szabad strand környéke. Aligha meg nem érné a konyha bővítésé, ha ez nem is történik meg. célszerű lenne egy eső- és szélvédő felszerelése. Az Idegenforgalmi Hivatal kempingjénél lévő bisztró a melegétel-ellátás szempontjából alig jöhet számításba. A „Dombori bisztró” ízléses faépület, zárt ebédlővel, terasszal. Magyar—német nyelvű étlapján a legolcsóbb étel a dombori húsos palacsinta (5,50) és a lecsós virsli (7,80). A komolyabb adagok közül borsos marhato- kányt, spagettivel 12,10-ért lehet kapni, de a legdrágább étel — sertésszelet hentes módra (17,50) — ára is elfogadható. Az étteremnek is joggal nevezhető bisztró konyhája nagy kapacitású, bár felszereltségén már javítani kellene. Tavaly júliusban 178 ezer forint volt a forgalom; az idén kereken 240 ezer. amiből 100 ezer forint jutott ételekre. Ez hétköznaponként 200. a forgalmas vasárnapokon félezer vendég kiszolgálását jelenti, reggel 8- tól éjfélig tartó folyamatos üzemben. Kétségtelenül ez a vendéglátóipari létesítmény hozta Dombori ellátásában a legnagyobb változást. Bár az egység létszámgondokkal küzd. Dombori várható fejlődése indokolttá teszi, hogy a jövőben télen is működhessen. Az Idegenforgalmi Hivatal új kempingje télen is fogad majd vendégeket. A Repülőgépes Növényvédő Állomás üdülőt és téli továbbképző központot tervez az üdülőtelepen felépíteni. Egyre több szerv és intézmény téli továbbképzéseinek színhelye Dombori, az eddigi biztatónak mondható fejlődést a téliesítés tovább szolgálná. O. I. Kötelesség emberség
